Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-10-25 / 1499. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1947 OCT. 25 Kommunista internaciónálé NEW YORK — A világsajtó még most, hetek múltán is állandóan foglalkozik azon konferenciával, amelyet 9 ország kommunistáinak kiküldőt t e i tartottak Lengyelország ban szeptember hó vége felé. Miután a kommunisták október 4- én manifesztót adtak ki a titokban tartott konferenciáról, amelyben bejelentik, hogy Belg- rádban közös információs irodát állitanak fel, a világsajtó úgy tartja, hogy ezzel a kommunisták újból életrehivták azt a politikai nemzetközi pártot, amelyet 1943-ban feloszlattak s amely a Harmadik Internacio- nale, vagy “Komintern” név alatt szerepelt. A munkás politikai pártok első nemzetközi szervezetét a Marx és Engels befolyása alatt álló szocialista pártok alakították Londonban 1864-ben és a Nemzetközi, vagy (latinosán) Internacionale nevet adták neki. Ez az első Internacionale azonban nem volt hosszú életű, mert a Bakunin Mihály által vezetett anarchisták nagy belső harcokat keltettek, mire az Internacionale székhelyét New Yorkba helyezték át, ahol legyöngült és a különböző országok szocialista pártjai egymástól függetlenül működtek pár éven át. A marxi irányzat követői újra életrehivták az Internaciona- let Párisban 1889-ban. Ez az Internacionale igen nagy fejlődést mutatott, azonban a német szocialistáknak az első világháborúban elfoglalt háborús álláspontja szétrobbantotta 1914- ben. A Harmadik (Komintern) Internaconalet Moszkvában, Lenin vezetése alatt alakították, • számos konvenciót tartott, de annak dacára is csak az orosz kommunista párt eszközének tartották és a második világháború kitörése után 1943 május 22-én feloszlatták. BELGRAD A KÖZPONT A kommunista konferencia nagy meglepetést okozott, mert teljesen titokban tartották meg Alsó-Sziléziában, Miszlawkowi- ce nevű városka egy erdei lakában, amelv Hermann Göring vadászkastélya volt. Nagy fontosságot tulajdonítanák ennek a konferenciának egyrészről azért, mert az orosz Politikai Büro két tagja, — General Zha- dov és M. Malenkov is résztvet- tek benne, másrészről pedig azért, mert a kommunista pártok részesei a koalíciós kormányoknak számos országban. És végül nagyon fontosnak tartják, hogy Belgrádban központot állítottak fel, amelynek az “informáló iroda” nevet adták és elhatározták, hogy ez az iroda orosz és francia nyelvű havi értesítőt fog kiadni. A kommunisták tagadják, hogy uj nemzetközit alakítottak volna. Rámutatnak arra, hogy az Internacionaleban a kongresszusok határozatokat hoznak, amelyeknek az összes tagok engedelmeskednek. A jelenlegi tanácskozások azonban csak információs jellegűek és minden ország kommunista pártja csak annyiban és úgy követi a határozatokat, amennyiben éppen jónak látja. A központnak Belgrádba való helyezésével is azt akarják kihangsúlyozni, hogy ez a szervezet nem áll az oroszok dominálása alatt. Oroszországon kívül a következő országok kommunista pártjai képviseltették magukat a konferencián: Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, Olaszország, Románia, Bulgária és Franciaország. ÚJABB BANYÁSZTRAGÉDIA v PÉCSEN A budapesti Népszava október 14-iki számából vesszük a tragikus hirt, hogy október 11- én, este 10 órakor a pécsi szénbánya András-aknájában tűz keletkezett és az előálló széngáztól öt bányász mérgezést kapott, amely őket megölte, mielőtt a felszínre hozhatták. az atom Áldozatainak OTTHON KELL MARADNI Megtagadta a japán kormány az engedélyt az atombomba áldozataitól, hogy az Egyesült Államokba jöjjenek a tudományos kutatás alanyaiként. Miután a békekötés nincs meg, a japán külügyminisztérium azt mondja, nem engedheti meg polgárainak a külföldre utazását. KITŰNŐ IDŐJÓS A californiaiak véleménye szerint az indiánok, — természet gyermekei, — kitünően értenek az időjósláshoz. Ezért a napokban korán beköszöntött hűvös idők alkalmával megkérdeztek egy öreg indiánt, hogy most már valóban megérkezett- e a tél?-—- Már tél lesz, — mondta az indián, — nagy tél lesz! — És mibői tudod? — kérdezték tőle. — Fehér ember vásárol télikabátot, — felelte az indián. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . A multhét nagyobb eseményei közé sorolhatjuk a két nagy szakszervezeti konvenciót. A CIO Bostonban gyülésezett, mig az AFL San Franciscóban, mintha csak jelezni akarták volna, hogy az az egység melyet annyi sokan reméltek, még mindig háromezer métföld távolságra van egymástól. Akik azt gondolták, hogy az uralkodó osztály egységes támadása, a szervezkedési szabadság korlátozására és teljes letörésére, legalább az olyan szakszervezeteket fogja egytá- borba hozni, melyeknél a szervezeti forma és cél ugyanaz, hát bizony nagyon tévedtek. Mert ezek a szakszervezeti vezér urak, nem olyan anyagból vannak gyúrva, hogy vezéri pozíciójukból csak egy csipetnyit is föladnának. Sőt inkább ellenkezőleg,-mintha csak azért tartanák meg a szokásos konvenciókat, hogy a vezérek köré font szálakat még jobban megerősítsék. Mindkét konvención beiga- zolást nyert, hogy a vezéri job- okra ott nincs választás, csak szavazás van, még pedig minden oppozició nélküli szavazás. A konvencióknak főpontja volt, Murray és Green uraknak az elnöki székbe való uj beszavazása, a holtomiglani szó helyett egykét évet jeleznek be, melynek elteltével ugyanez megismétlődik. Nyugodtan írhatjuk le, hogy a 15 millió taglétszámot számláló szakszervezetek konvencióinak csak ennyi jelentősége volt, a sok szócséplés lényege mindig a vezérek személyi érdeke és akarata ljörül forgott. Ezek az anyagilag megzsirosodott szak- szervezetek most már még a látszatnak sem nagyon mutatják a munkás lényeget, inkább ugynéznek ki, mint egy nagyobb részvénytársaság, melynél az 51 százalék döntési jog az 51 százalékot birtokló tulajdonos kezében van. Ebben a két szervezetben nem 51, de határozottan 99 százalékig rendelkeznek a tagság jogaival. Az egy százalék joga a tagság kezében any- nyit jelent, hogy joga van fizetni a vezérek által megszabott adót és havidijakat. Két ilyen érdekcsoport egységesítése csak annyiban szolgálná a munkásság érdekét, hogy az egyik csoport vezérhadától megszabadulna és azt a kritikát és harcot melyet a szakszervezetek és ballépéseik ellen folytatnak, szintén egységesíteni lehetne, amit aztán eredményesebben lehetne gyümölcsöztetni a munkásság javára. A vezérek által húzott mesterséges válaszfalak fölépítése a két szakszervezet között és az a görcsös ragaszkodás mindkét oldalon a vezérkedéshez már az alaposan ki- vénhedt egyének által, ki kellene nyissa a tagság szemét és végre olyan cselekvésre kéne késztesse őket, mellyel a fizetésen kívül más jogot is adna a tagság kezébe. Ebben a kardcsörtető időkben az általános világhelyzetet illetőleg is olyan lagymatag állásfoglalást mutatott mindkét szakszervezet, hogy most még azok is beláthatják, akik belülről fúró taktikával akarták a szakszervezeti reakciót átformálni, hogy nagyon de nagyon meddő munkát végeztek. A CIO által indorszált Marshall terv ünneplése ismét elibük tárhatja a régi belülfurás teljes csődjét. Valamint az AFL régi nótáinak felújítása különösen az oroszok ellen, azt mutatja, hogy a belülről fúrás legfeljebb csak azoknak hozott eredményt, akik az AFL vezérekkel egytálból cseresznyéztek. “Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók”, soha nem volt jellemzőbb a belülfurókra, mint ezen a két konvención. Nem csak, hogy megették, de úgyszólván fölfalták őket: Mindenről volt szó, még pedig sok szó ezeken a konvenciókon, csak a munkásság igazi érdekéről nem. Mintha nem is történt volna támadás a nagy munkás- osztály érdekének szempontjából, mely csak egy hajszálnyit is, az ipari szervezkedést háttérbe szorítaná és akár a nagy szakszervezeti eredmé nyék, avagy a belülfurás nagyszerű mivolta követésre méltó példákat mutatna. Az igaz, ha például az ipari szervezkedésről beszélünk és itt csakis az IWW-t vehetjük figyelembe, nem mutathatunk 15 milliós taglétszámra. De viszont a taglétszámi számarány egyáltalán nem jelenti egy elvnek vagy eszmének a helyes vagy helytelenségét. Az ipari szervezkedéssel szembeállítani a szakszervezkedést csak azért, mert ott milliós taglétszám van az olyasvalami, minha a milliomos akarná a helyes álláspontját bizonyítani a munkásokkal szemben csak azért, mert milliói vannak. Addig mig az események és a szakszervezeti cselekmények a szakszervezkedés helytelenségét mutatják, a munkásosztály érdekének szempontjából, addig az ipari szervezkedés és általában az Egy Nagy Szervezet az események kapcsán még inkább H E TlTK R Ó NIK A NO. 1499 SZÁM
