Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-10-18 / 1498. szám

6 oldai BÉRMUNKÁS 1947. október 18. Mindent vörösbe látnak (a.l.) Az utóbbi hetek eseményei felbőszítették a kitar­tott sajtót. Az egész országon végigsöpört a vörös láz. Gondolni lehet, hogy valami van a levegőben. Ilyenkor azután egy szines mozgókép jut eszembe, amikor a bikaviadorok vörös rongyokat lebegtetnek a bikák előtt, hogy azokat fölbőszitsék. Éppen úgy tesznek most a felületesen gondolgozó, jámbor amerikai néppel. A nyár befejeződött, a baseball és egyébb izgató sportjátékok idé­nye lejárt amivel eddig izgatottságba tartották a népet. Most az­után, hogy a kedélyhangulat továbbra is izgalmas legyen, hát a vörös mumust hozták napirendre. Sokan úgy gondolják, hogy mi­lyen rettenetesek lehetnek azok a vörösek, hogy az Egyesült Ä1- almok ellen izgatnak. A Chicago Daily News október 9-iki számából veszem az alábbi ijedelmeket: “U.S. szükséges a francia vörösek ellen”. így hangzik az euró­pai tudósítónak -— William McGaffinnak cimfölirata. “Az oroszok a német fiatalságot sorozzák a vörös hadsereg­be, hogy segítsenek Amerika ellen harcolni.” A fenti headline dí­szíti talán az egész ország lapjait. Dirksen, Illinois állam egyik képviselője, aki most tért haza európai útjáról a következőket ajánlja: “Nem szabad megenged­ni, hogy Franciaországban kommunizmus legyen, mert akkor a kommunizmus az Atlanti óceán partjára kerül.” Egy másik Illinois-i képviselő, Mr. Bishop a következőket ajánlja: “A görögországi kérdésben csak egy megoldás van, ka­tonai akció Oroszország ellen.” Másik, hogy az U.N. tárgyalásoknál megint felakadtak azon ha ténylegesen Palesztinába az Egyesült Nemzetek veszik át a rendőri szolgálatot, akkor esetlég az oroszok is katonaságot kül­denek. “Nem ^zabad semmi esetié sem megengedni, hogy a vörös hadsereg keresztül vágjon a Födközi tengeren.” A napilapok hasábjain mindenhol találunk vörösök elleni agi- tációt. A fönti idézetek mind egy lapszámban jelentek meg, de kü- lölön-külön cikkben. Némelyek valósággal háborúra uszítanak és amikor az orosz küldöttek a U.N. tárgyalásoknál rájuk olvasták saját beszédeikből idézve, hát nagy felháborodás történt. Az ösz- szes lapok nagy fölháborodásuknak adtak kifejezést. Az összes csete-paté között az alábbi kis megjegyzés a legérdekesebb és leg­több igazságot tartalmaz. Párisban történt, egy éhes kis gyermek azt kérdezi az apjától, hogy mit fognak vacsorázni, az apa felol­vasta neki a Marshall tervezetet, ezzel azt akarják jellemezni, hogy nem szabad kérni, mert akkor kommunisták lesznek. Mostan azután végre a nagy ijedelem tetőfokát érte. Ugyanis 9 nemzet kommunista pártja megalakította a negyedik Internaci- onálét. Kérem hát ez már csakugyan elrettentő, Írják az itteni la­pok. Úgy gondolják, hogy nekik mindent szabad, amazoknak pe­dig semmit. Nem is olyan régen volt, amikor dicshimnuszokat zengedez- tek a délamerikai konferenciáról. A tárgyalásoknak legfőbb rész­lete az volt, hogy az összes délamerikai országokat egy gazdasá­gi és katonai szövetségbe kell összehozni, beleértve az Egyesült Államokat is, mert csak úgy tudnak hatásosan ellentállni a kom­munizmus terjedésének. Nem tudom elképzelni, hogy miért van több joga az egyik­nek, mint a másiknak, hogy szövetséget alkossanak. Nagyon fur­csa, de igy van, mindegyik fél azt kiabálja a másikra és azzal vádolja, hogy hátráltatja a világbékét. És ha ténylegesen belete­kintünk a fejlemények közepébe, azt állapíthatjuk meg, hogy a nagy béke törekvéssel erőt gyűjtenek a harmadik világháborúra. Mint minden eddigi háborút, elsősorban a közvéleményt kell kellőleg fölcsigázni, hogy meglegyen az emberekben nem csak a lelkesedés, hanem a gyűlölet is. És ha már ezt az agitációt 'annak módja szerint elintézték, a többit azután csak bízzák a tényleges háború csinálókra. A háború szerencsejáték. Amikor a kártyások összeülnek, mindegyiknek egy gondolota van, hogy nyerni akar. A háború éppen ehez hasonlít, de végeredményben még a nyerő is sokat vészit, úgy emberéletben, de mindennél nagyobbak az anyagi károk és ez mindig a legfontosabb. Jelenleg a kapitalisták mindent vörösbe látnak. Nem is lehet1 azon nagyon csodálkozni, mert hiszen rettenetes is volna azoknak akik mások verejtékes mukájából jó módot biztosítottak maguk­nak és most egyszerre egy olyan társadalmi rendszer lépne életbe, hogy csak annak legyen joga az élet javaihoz, aki hasznos munká­jával hozzá is járul annak előállításához. JEGYEZD MEG------------------------Ajánlja: St. Visi,-----------------------------­Mülió és mülió zöldhasu ame­rikai dollárok mennek azoknak, akik a szociálizmus ellen hajlan­dók harcolni, de egyetlen egy vörös cent sem azoknak, akik szociálizmust akarnak. Ez az amerikai nagyszivüség. Mr. Truman igazi angol szár­mazású lehet, mert nagyon is hü utánzója annak a hires an­gol királynak — Canut — aki megparancsolta a dagálynak, hogy feljebb ne menjen. Tru­man is igy parancsolta, hogy az árak feljebb ne menjenek. Per­sze éppen olyan sikertelenül, mint Canut király tette. Az Egyesült Államok fűszer számlája 1939-ben 13,800,000.- 000 dollár volt. 1946-ban 29 bil­lió dollár. Erre az évre meg azt becsülik, hogy közelebb lesz a 35 billió dollárhoz. Pedig most is csak annyit eszünk, de majd- inem háromszoros árakat fize­tünk. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara azt a kijelentést tette, hogy csak azon esetben fognak az árak lejönni, hogy ha egy na­gyobb munkanélküliség lesz. Jó biztatás ugye? Gyerekes észjárás kell a hoz, hogy a kormány vezéremberek azt tanácsolják, hogy ne csütör­tökön, hanem kedden együnk csirkét és a keddről megmaradt húst együk meg csütörtökön ne a csirkét és akkor több élelem marad a kapitalizmus megmen- tési akciójára. A munkásellenes törvényt legnevetségesebbé teszi az a tény, hogy az öreg John L. Le- wis-nek is meg kell esküdni ar­ra, hogy ő nem kommunista. Hát Lewis is annyira nevetsé­gesnek találta ezt a dolgot, hogy nem is hajlandó megtenni. Nem hisz az ilyen nevetséges eskü­ben. Buchanan, Mich.-ben a mun­kások nem akarnak az idekül- dött oroszokkal együtt dolgoz­ni. Ezek a munkások az ameri­kai lapok nyomán egész biztos­ra veszik, hogy hamarosan há­ború lesz Oroszországgal s aho­gyan mondják, nem akarják ezeket az oroszokat betanítani erre a bizonyos munkára, mert úgy is ellenünk használnák fel. Egy lengyel származású rádió szónokot letiltottak a rádióról Detroitban. Olyan meggyőzően adta elő, hogy háború lesz Ame­rika és Oroszország között, sokan megijedtek és lengyel te­legramokat küldtek az amerikai State Departmentnek, kérdez­ték, hogy mi igaz ezen jelentés­ből. így az ügyet megvizsgálták és Mr. Dumpolskyt letiltották a rádióról. A szétrombolt, agyonkinzott Lengyelországban is szociálista vezetés alatt az árakat 5-től 20 százalékig vágták le a napok­ban. Ezzel szemben a szabadke­reskedelem hazájában az árak szöknek felfelé, mint a repülő­gép. Mr. Hoomer L. Loomis, Co­lumbian vezért, akit elitéltek és most börtönben kellené legyen a négerek ellen való bujtogatás- ért, most Gerald K. Smith hely­beli fasiszta vezérnek a prédiká­tora. Az itt tartandó beszéde miatt olyan nagy zavargások voltak, hogy csak a rendőrség tudta megvédeni a munkások haragjától. A bűnös moslék, amire a kutyák sem fütyülnek “Gyere be te vén Koredó, Talán még mo t is a moslékos sajtárból eszel-iszol” Azzal, hogy a munkások ‘din­ner pail”-jének (ebédtartó kan­na) észszerű ár mellett való megtöltése érdekében a fülebot- ját sem mozdította a törvény- hozás, elérte azt, hogy nem csak a “dinner pail” tartalma lett rö- videbb, de a “garbage pail”-é is (moslékos kanna). Miután a honatyák állandóan zabálással és pazarlással vádol­ják a munkásokat — közöttük első helyen Taft szenátor, Wash­ington, D.C. város hulladék felü­gyelője William Xanton, kedvet kapott lemérni a város étel hul­ladékát, vagyis a moslék tar­talmát, amely meglepő ered­ménnyel végződött. Szerinte is nemsokára semmi sem kerül a “garbage” ■ kannába. A mérés eredménye arra mu­tat, hogy ez évben az élethulla­dék súlya nem lesz több, mint 129 font fejenként, az 1941-es 168 fontjával szemben. Amig 1943-ban még 141 font volt az élethulladék, addig tavaly már 134 fontra szállt alá. Hozzátet­te még Xanton, hogy az inflá­ció forgószelében a “hushulla- dék tökéletesen eltűnt”. Az ösz- szegyüjtött “garbage” tartalma főképpen olyan hitvány dolgok­kal van tele, mint citromhéj, ré­palével, kávé alja és sárgarépa. Ä hüm-m-m ... a sárgaré­pa ... . ! Megnyílt egy talány előttem, amelyen sokat törtem a fejemet mostanában, hogy amint le­csüngő fejekkel, éhesen bandu­kolnak munkájukból hazafelé a munkások, bár korgó gyomor­ral, de egy árva fütty-szó el nem hagyja ajkukat. Nem azt tapasztaltuk otthon a tanoncoknál. Akkor volt leg­szebb a füttyük, ha a legjobban korgott a gyomruk. Ja . . . csak­hogy ők a sárgarépához lopás­sal jutottak . . . ! Az is lehet, hogy vörös színe miatt dobálják el a sárgarépát a vörös-cékla levelekkel egye­temben a munkások, hogy a vö­rösség bélyegét vezéreik rájuk ne süthessék, amivel aztán Hoo­ver detektivfőnök munkáját is megnehezítik. De az is lehet, hogy kommunista földalatti munka. Ezesetben ajánlatos vol­na ha a mindég éber és figyel­mes elnökünk, rögtön egybehív­ná a törvényhozást és ajánla­tot tenne egy olyan törvény ho­zására, amely megtiltaná a vö­röscékla levelek eldobálását, amelyen körösztül könnyen és kevés költséggel kikutathatnák a hivatalokban lapuló vörösöket. Például: ha a Hoover emberei megtalálnák a “garbage” kan­nában a cékla levelet, akkor bi­zonyosan “hazafiatlan bitang” az illető, ami legbiztosabb ismer­tető jele a vörös radikálisoknak. A sintéreknek meg szigorúan elnöki parancsba adni, hogy tilt­sák meg a kutyáknak a “garba­ge” konnák fölborogatását, ne­hogy a tartalmuk a szomszéd kannájának taltalmával össze­keveredjen és azáltal Hoover embereinek megnehezítsék, az amúgy is fáradtságos munkáju­kat. Ha ezek után akadna kutya, amely arra vetemedne, hogy “garbage” kannát borogasson, “kutyakommunistáknak” bélye­gezendő, életfogytiglani hivatal- vesztésre ítélendő, ami azt je­lenti, «soha föl nem vehető a haderők kötelékébe. • • • tudja Pál • • «

Next

/
Thumbnails
Contents