Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-10-18 / 1498. szám

1947. október 18. BÉRMUNKÁS 7 oldal Világmentő tervek Midőn a második világhábo­rúban a szerencse istenasszo­nya elfordult az addig mindig győzelmesen előretörő Hitler hadaitól s nyilvánvaló lett, hogy a háborút az úgynevezett “de­mokratikus” nemzetek fogják megnyerni, felmerült a kérdés, hogy mit is kellene csinálni a le­vert Németországgal, hogy töb­bé ne veszélyeztesse a világ bé­kéjét. Már 1944 vége felé hallot­tuk a különböző terveket, ame­lyek segélyével Németországot és a német népet le lehetne szoktatni arról, hogy minden generációval egy-egy világhábo­rút indítson. Az amerikai sajtó tele volt az ilyen tervekkel, amelyek lénye­ge természetszerűleg az volt, hogy milyen büntetést kellene kiszabni Németországra és a né­met népre. Az is természetes, hogy az ily tervek legtöbbje tel­jesen felelőtlen egyénektől szár­mazott s nem voltak egyebek a háborús hisztéria alatt keletke­zett lelki gőzök lecsapolásánál. így például hallottunk ajánla­tokat, hogy a német harsereg összes tisztjeit ki kellene végez­ni; az összes német férfiakat 10-12 éven felül sterilizálni kellene; rabszolga munkára kel­lene kényszeríteni az összes né­meteket; stb. Az első, hogy úgy mondjuk, komolyabb 'ajánlatot Henry Morgenthau Jr., az akkori pénz­ügyminisztertől hallottuk, aki azt ajánlotta, hogy Németor­szágból agrár államot kell csi­nálni. A lényege ennek a terv­nek az, hogy le kell szerelni a német nehézipart és igy a né­met népet arra kell kényszeríte­ni, hogy szegényesen, csak a földművelésre támaszkodva él­jen. Miután a modem háborúk­hoz óriási mennyiségű hadifel­szerelés kell, igy az az ország, amelynek nincsenek nagy acél és gépgyárai, nem képes na- gyobbszabásu háborúra. Mint később kiderült, ez a terv tulajdonképpen Dwight D. Eisenhower tábornoktól szárma­zott, aki Fred Smith, volt pénz­ügyminiszter asszisstens állítá­sa szerint 1944 augusztus 7-én Angliában a hadiszálláson fo­gadta Morgenthau pénzügymi­nisztert és tanácskozás közben tette azt a kijelentést, hogy Né­metország nehéziparát le kell rombolni tekintet nélkül arra, hogy az milyen szegénységet hoz a német népre. Eisenhower az egész német népet bűnösnek tartotta a háborús rémtettekért és az agresszív háborúért. Az­ért a nagy iparok megfosztásá­val járó küzdelmeket büntetés­nek szánta. Olyan érveket hasz­nált, amelyek még Roosevelt el­nököt is meggyőzték, aki éppen azért hajlott ezen ajánlat felé s ennek eredménye volt az az el­nöki rendelet, amely Németor­szág lefegyverzését célozta. A gazdasági szakértők hamar rájöttek, hogy miként lehetne az ilyen tervet keresztülvinni és kontrolálni. Rámutattak arra, hogy a gépipar alapja az acél- termelés. Minden ország csak annyi hadigépet gyárt h a t, amennyi acél áll a rendelkezésé­re. Azért számitgatni kezdték, j hogy a csak békés célokra ter­melő Németországnak mennyi acélra lenne szüksége. Számítá­saik szerint a csak békés célok­ra szolgáló Németország éven­ként nem fogyaszt többet 3 és fél millió tonna acélnál. így te­hát a Morgenthau terv keresz­tülviteléhez csak az kellett vol­na, hogy ne engedjenek a néme­teknek ezen mennyiségnél több acélt termelni, sem behozni. Azonban még a háború be sem fejeződött, amikor az ame­rikai iparbárók és bankárok ra­ja megérkezett Németországba és mindjárt a front megett el­kezdték összeírni a német ipar­telepeket. Drew Pearson, a hi­res amerikai újságíró, akinek igen jó értesülései vannak, meg­írta akkor, hogy Paul Mellon, (az aluminium érdekeltség kép­viselője), Henry Morgan, (Mor­gan bankháztól), Alfred Du­Pont (robbanó anyagok), Les­ter Armour (a huströszt részé­ről) és Allen Dulles, korporáci­ós, ügyvéd, (a jelenleg annyit szereplő John Foster Dulles fi­vére), miként szaglásztak a front megett és meg is kérdez­te, hogy mi keresni valójuk van ezeknek a hadszíntereken. A felelet akkor az volt, hogy a háborúnak többféle fázisa van. Az első fázisa a GAZDASÁGI HÁBORÚ, amikor az ellenséget, avagy a leendőbeli ellenséget gazdaságilag gyengítjük. A há­ború második fázisa, vagy for­mája a POLITIKAI HÁBORÚ, amikor az ellenséget gyöngítjük úgy, hogy elidegenitjük a bará­tai és szövetségeseitől s ugyan­akkor erősbitjük magunkat az újabb barátok és szövetségesek szerzésével. És csak ezután jön a tényleges, úgynevezett VERE­KEDŐ HÁBORÚ. Az amerikai iparbárók és ban­károk tehát a “gazdasági hábo­rú” intézésére özönlöttek Né­metországba. Azonban alig hunyta le szemét Roosevelt el­nök, mindjárt sutbadobták a Morgenthau-Eisenhower tervet és hamarosan megszületett a Truman terv. Itt már nem esett többé szó a német nehéz ipar leszereléséről és az acélgyártás korlátozásáról, hanem inkább azt kezdték hangoztatni, hogy a németek milyen potenciális erőt képeznek arra az esetre, ha az Egyesült Államok háborúba keveredne a Szovjet Unionnal. De még mielőtt a Truman terv napvilágot látott volna, John McCloy, amerikai hadügy­miniszter asszistenc utasította Lucius D. Clay generálist. Eisenhower utódját, hogy ne szereljék le a német nehézipar gyárait. Sőt mi több, számos ily gyárat az elpusztítás helyett ki­javítottak és üzembe helyeztek. És ugyanakkor az amerikai és az angol sajtóban megindult a jajveszékelés, hogy az oroszok, akik követték az előzetes meg­egyezést, leszerelik a német gyá­rakat és elszállítják a gépeket. Az amerikai iparbárók és ban­károk természetesen nem a hu­manitás érzelmétől hajtva igye­keztek épségben tartani a német gyárakat, hanem nikább azért, mert a háború előtt kötött egy­ezségeikre támaszkodva most a saját kezeikbe igyekeznek kerí­teni a német nehézipart. John Foster Dulles, aki a republiká­nus párt külügyi szakértője és azért fontos szerepet adtak ne­ki még az Egyesült Nemzetek tanácsában is, mint a Cromwell & Sullivan ügyvédi cég tulajdo­nosa, képviselője volt a német Schroeder érdekeltségnek, en­nek körébe tartoztak a Thyssen iparválalatok és amelynek szo­ros összekötttetése volt a hír­hedt I.G. Farben Industries kar­tel vállalattal is. Dulles és társai most azt hir­detik, hogy vissza kell állítani Németország nehéziparát. Már­is elértek annyit, hogy a néme­teknek megengedték a békebeli 3 és fél millió tonna acélterme­lésnek 5,800,000 tonnára való felemelését. Ez azonban csak a kezdet. Dulles és társai a 10 mil­liót követelik, noha ez jóval több, mint amit Németország felhasznált még 1939-ben is, mi­kor már javában készült a há­borúra. A német nehézipar újbóli fel­építése valójában milliókat, job­ban mondva billiókat jelent az amerikai nagytőkések és ipar­mágnások azon csoportjának, amely a kartel révén nemzetkö­zi összeköttetést tartott fenn. Ezek között az említett nevek mellett’ott találjuk a Standard Oil, a General Motors, a Gene­ral Electric és hasonló egyéb gi­gantikus vállalatok urait is. De közöttük van Herbert Ho­over volt elnök is, akinek bánya spekulációi ugyan milliókat jut­tattak, azonban ha a régi orosz érdekeltségeit visszakaphatná, akkor nem többszörös millio­mos, hanem többszörös billio- mos lenne. Azért látjuk, hogy Dulles és társai miként tolják előtérbe ezt a máskülönben már hitelét vesztett, titkos múltú po­litikust. A kapkodó, habozó Tru­man engedve a nyomásnak, fél- hivatalos megbízással küldte Hoovert európai körútra, ahon­nan visszatérve közzétette a “Hoover tervet”, amely a német nehézipar felépítését javasolja. Hoover, Dulles meg a többiek csak azt nézik, hogy az újonnan felépített német nehézipar hány millió vagy billió dollár profitot hoz nekik. Azzal nem törődnek, hogy az újból felfegyverzett Né­metország milyen potenciális veszedelmet jelent a világ béké­jére most, amidőn az újabb vi­lágháború az emberiség nagyobb részének a kipusztitását eredmé­nyezheti. A kitartott sajtó és rádió ál­tal irányított “közvélemény” tapsol az “elder statesmen” újabb honmentő tervének, mely ha megvalósítják, millió s millió ember szörnyű halálát jelenthe­ti. Ez a lényege az utóbbi idők­ben felvetett sok, országot-vilá- got “megmentő” terveknek. A TAKARÉKOSSÁG JOGI OL­DALA WASHINGTON, D.C. — Tru­man elnök takarékossági prog­ramjában azt kívánja, hogy a szeszfőző telepeket legalább 60 napra zárják le, hogy az igy megtakarított gabonával az európai éhezőket segítsék. Az el­gondolás ellen a szeszfőző mun­kások szervezete tiltakozását küldte el Washingtonba, azzal érvelve, hogy az igy megtakarí­tott gabona értéke megközelítő­leg sem annyi, mint amennyit a 60 napos lezárással az iparban dolgozók munkabérben veszíte­nek. A lezárás esetében az union perrel élne a munkások fizetését követelve a kormánytól. Somerville, Mass, városban városi iskolát nyitottak a ku­tyák részére, valóságos “kutya egyetemet”, ahol az ebcsalád' tagjait megtanítják guggolni, leülni, lefeküdni, szaladni, hívás­ra engedelmeskedni, stb. Most csak már az van hátra, hogy ez I a város ugyancsak az adókból olyan iskolát is állítson fel, ahol a polgárait megtanítanák logi­kusan gondolkodni. NEM SIKERÜLT MIAMI, Fia. — A napokban újabb trópusi hurrikánt jelzett Floridának az időjelző hivatal, ezúttal esővel kapcsolatosat. Az illetékesek úgy akarták a hur­rikán és eső erejét letompitani, hogy repülőgépekkel szálltak a felhők felé és száraz jéggel hal­mozták azt el, hogy ezáltal meg­fagyasszák, hogy hópehely alak­jában hulljon alá, de a jelentés szerint a kísérlet nem vált be. Az alig 15 perces hurrikán ereje az esővel párosulva nagy kárt tett nem csak épületekben, de elsősorban a termésben. Herbert Hoover, a 73 éves “szegénységi szakértő” bejelen­tette, hogy az a munka, amit most végez a kormányhivatalok egyszerűsítésére, már az utolsó közszolgálata lesz. Ezután már teljesen visszavonul a közsze­repléstől. Noha nem vagyunk vallásosak, de erre már mi is rá­mondjuk az áment, ami tudva­levőleg azt jelenti, hogy ugyle- gyen! ÉPITŐGÁRD A 1946-47-ik évre J. Bercsa, Los. Ang..........12.00 Birtalan L., Cleveland ..... 9.00 Buzay J., Cleveland ..........12.00 L. Decsi, Akron.................12.00 Farkas J., Akron .............12.00 Feczkó J., New York....... 7.00 Fodor J., Cuy. Falls.........12.00 L. Gáncs, Carolina ...........12.00 Gáncs Lajosné, Carolina 12.00 Geréb J., Cleveland .,......... 6.00 Hering P., Buffalo ...........12.00 Kollár J., Cleveland ..........12.00 Kucher A., Pittsburgh —12.00 Lelkó A., Pittsburgh ........12.00 Lefkovits L., Cleveland ....12.00 Mácsay J., Detroit ...........12.00 Mogor J., Cleveland .........12.00 Mary Mayer, Pittsburgh 3.00 Molnár A., Cleveland ....... 8.00 Munczi J., Cleveland ....... 2.00 J. Pataky, Brooklyn ....... 5.00 Pika P., Chicago ...............12.00 Páll L., Ambridge ..............12.00 J. Policsányi, Elm Grove ..12.00 J. Reppman, Detroit.........12.00 Z. Revesz, Hollywood........12.00 Szigeti E. New York ....... 3.00 A. Székely, Cleveland .......12.00 St. Visi, Detroit ...............12.00 Vizi J., Akron ...... 12.00 Zára J., Chicago ...............12.00

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents