Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-10-18 / 1498. szám
1947. október 18. BÉRMUNKÁS 5 oldal A jégfüggöny mögött Hogy az utolsó száz évben elkeseredett küzdelem folyt a piacok és nyersanyag forrásokért a tó'kés hatalmak között, az általánosan ismert tény. Ezen küzdelem, most a dekadens kapitalizmus korszakában nemhogy veszitene erejéből, de folyton fokozódik, annak ellenére, hogy Európa munkásosztálya, különösen a hátramaradottabb keleti államokban elhatározták, miszerint osztálynélküli társadalmat kívánnak fölépíteni. Ezen küzdelem központjában az olaj áll. Azonban nem szabad azt hinnünk, hogy csupán csak az olajért folyik a harc. Fontos szerepe van a szénnek és más ásványoknak is, mint az uránium, thorium és rádiumnak. Amint mondottam, a küzdelem központjában az olaj áll, a motorikus korszak legkitűnőbb hajtóereje. Ezen kitűnő hajtóerővel az amerikai tőkések az utolsó huszonöt évben, de különösen a múlt háború alatt igen pazarul bántak. Olyannyira, hogy már erősen kifogyóban van. Ez magyarázza meg dühös versenyüket, ugyanakkor, amidőn létüket Oroszországon kívül az európai munkásosztály azon törekvése is veszélyezteti, hogy mindörökre fölszámolják a levitézlett és dögrovásra jutott kapitalizmust, mert nem csak társadalmi, fejlődésüknek szegte útját, de tehetetlenségében, a nácizmus beiktatásával, az európai munkásosztály legjavát irtotta ki. Ez egyedül Franciaországban meghaladta a 75.- 000. Az olajért éhes tőkések, most a délisarkra is kiterjesztették versenyüket. Bár a laikus előtt lehetetlenségnek tűnik föl, de ha közelebbről vizsgáljuk a dolgot, akkor látni fogjuk, hogy annyira előrehaladott már a délisark övnek a kutatása, hogy csak évek választanak el a déli sarkkör kincseinek föltárásától. A déli sarkvidék 6 millió négyzetmérföld területe már is küzdőtere a falánk kapitalista hadnak. Persze még nem küldöznek miatta ultimátumot, de nem is térnek ki a másik utjá- ból, hogy önkényes engedményeket tegyenek. Azon roppant kiterjedésű területen, amely nagyobb mint Amerika és Európa együttvéve, ebben a pillanatban, nemzetközi imperialista viharok dúlnak. Az összes nagyhatalmak benne vannak több más kisebb hatalmakkal együtt. Természetes az, hogy az Egyesült Államok van a vezető helyen; majd Anglia, Franciaország, Argentina, Chile, Brazília, Norvégia, Ausztrália és Neb Zealand következik. De nem hiányzik Oroszország sem. Avagy tiz ásványokban szegény ország készülődik tudós társaságot küldeni a délisark övre, amely ha sikerrel jár, megveti rögtön az alapját az elkeseredett kapitalista küzdelemnek. Tudott dolog, hogy az ásványok közül nem csak a szén, vas és olaj kerül első helyre, hanem az uránium is. Ez pedig amint látjuk atomenergiát jelent. Ámellett, hogy a déli sarköv 136 különböző fémnek hazája a világ leggazdagabb széntermő helye is. Hozzáadva az ismeretlen mennyiségű temérdek petróleumot, elképzelhetjük, hogy még uránium nélkül is micsoda vonzóerővel csalja a tőkéseket, különösen azon államokban, amelyek ezen ásványokból kifogyóban vannak. De az a gondolat is erősen idegessé teszi a falánk tőkés hadat, amit Byrd admirális pendített meg, hogy az örök jég hazája, hatalmas fagyasztó raktárt képezne bő termés esetén a fölösleges, illetve az olcsó élelmiszerek beraktározására. Ezen praktikus okokból következtetve egy washingtoni vezető egyéniség, már ki is köpte, hogy az Egyesült Államoknak katonai és gazdasági okokból kontrol alá kellene venni a déli sarkvidéket. Ezen ajánlat keresztlvitelét észlelhetjük akkor, ha látjuk, hogy Byrd admirális 4000 emberrel 12 hajón délre sietett; de olyan gyorsasággal, amivel a tengerész világot is ámulatba ejtette, hogy a rövid nyári öt hónapot az Antarktiszban töltse, majd a hosszú téli évszak folyamára az Egyesült Államokba térjen vissza. Bizonyos részleteiben ezen teljesítmény tudományos, de kétség nem fér hozzá, hogy katonai célokat szolgál, mert először: tengerészeti egyéneket képeztek és felszereléseket próbáltak ki a dermedt zónákban, távol az északi sarktól és távol az orosz területekről. Másodszor: műszaki ismeretek szerzése sarkvidéki helyzetekben a hadi bázisok részére. Harmadszor: hogy az Egyesült Államok megerősítse követelését a többi államokkal szemben, a déli területeken. Ámbár a tengerészeti minisztérium tagadja, hogy ez az urániumért folyó verseny volna, de eldicsekszik vele, hogy “300 tudós részére aránytalanul nagy lehetőség nyílik, a már eddig ismeretes tudományos adatok kibővítésére.’' Radar és légi fényképező készülékekkel fölszerelve, az expedíció repülői széles és nagy területeken repülnek át, aminek segítségével az Antarktisz területek nyersanyag forrásait illetőleg uj adatok birtokába jutnak, hogy az elkövetkező háború stratégiájához milyen értékekkel bírnak és hogy más nemzetek fölfedezései meggátolják, arról egyenlőre nem beszélnek. Hogy milyen csiszárkodás folyik, csak egy pillantást kell vetnünk egy kevésbé föllármázott amerikai expedícióra, amit egy sark-övi tartalékos tengerésztiszt Finn Ronne parancsnok vezetett, amit az Amercian Geographical Society rendezett részére. Ronne ártatlanul kinéző hajócskája, ténylegesen egy hatalmas uszó-laboratórium, megrakva tudósokkal, amely januárban nidult el Marguerite öbölbe, ami a Grahamföld-félsziget nyugati oldalán fekszik, Kis-Ameri- kától 1500 mérföldnyire. Mivel a Marguerite öböl az Egyesült Államok Antartic Service Expe- dition-jának 1939-1941-ig használt vidéke, ennél fogva teoretikusan amerikai bázis. Ámde ugyanekkor mindenki i legnagyobb meglepetésére, egy nagy, jólfeszerelt angol expedíció is megjelent a Marguerite öbölben és kitudódott, hogy az angolok a háború tartamára szép csendesen ott tartottak három hajót egy tucat tudóssal és ezen uj expedíció csak segély volt csupán. Ezután történt az, hogy az amerikai külügyminisztérium kiadta a rendeletet az angol missziónak a távozásra azon kunyhókból, amit még Byrd admirális épített korábbi ottartóz- kodása alatt, hogy Ronne parancsnok csapata elfoglalhassa. Ámde az angol külügyminisztérium meg azt mondja, hogy a bázis túlzsúfolt, két expedíció részére és nyomatékosan kijelenti, miszerint ezen körzet az angoloké, tehát távozzanak az amerikaiak. Ellenben Washington azzal felelt, hogy nem ismeri el más országok expediciós terveit, tehát ezen területen minden jogot magának tart főn. A fontiekkel kapcsolatban jöttek jelentések arról, hogy tiz hajóból álló szovjet flotilla tudósokkal megrakva Palmer félszigetre érkezett. Argentínából is elindult egy tudós társaság a Patagonian. Chile is tett előkészületet, összeköttetést teremteni távol területeivel. A francia külügyminisztérium is sürgősen követeli az Adélie földet. Az ausztráliai földerítő osztaghoz egy állandó expedíció adva azt a parancsot kapta, hogy foglalja el a jégmentes “oázist”, amit a “High Jumps” repülők fölfedeztek. Utoljára pedig egy Brit- Norvég-Svéd egyesitett expedíció a Maud királynő földre igyekszik. . . . tudja Pál . . . Hogyan olvassunk (Folytatás az 1-ső oldalról) legtöbbnek csak terhes megerőltetést jelent. Ez magyarázza meg azt, hogy a kritikus gondolkodás, amikor a hallott, látott vagy .olvasott dolgoknál mindig feltesszük a “miért” kérdést, a legtöbb felnőtt embernél szintén megerőltetést, terhes enregia kifejtést jelent. Ezért az átlagos ember hajlandó elfogadni a legelhihe- tetlenebb dolgokat is, ha azt könyvekben, vagy az újságjában olvassa. A nyomatott betű bizonyos tekintélyt kölcsönöz a gondolatnak és máskülönben bármilyen badarság legyen is az, számos hívőre talál. Hitler és társai felismerték ezt a dolgot és borzalmas szadista uralmukat úgy építették fel, hogy a legképtelenebb hazugságokat tárták fel a német néptömegek elé, akik, miután nem nevelték őket logikus gondolkozásra, hanem csak az engedelmességre, hitelt adtak ezen durva hazugságoknak is. De nem is kell visszamennünk Hitlerig, hiszen a politikai stréberek hazudozásait naponként halljuk s sokszor nem tudjuk, hogy min csodálkozzunk: a politikus betyárok merészségén-e, akik határtalanul hazudnak, avagy inkább azon, hogy akadnak emberek ezrével, sőt százezrével, akik az ily hazugságokat készpénznek veszik. És mint már annyiszor, most is rámutatunk arra is, hogy a logikus gondolkozás kiölésében vezető szerep jut a vallásoknak is. És itt nem mondunk kivételt, — ez szól minden vallásra, amelyeknek alapja az, hogy a nemlétező természetfeletti lény meséjét el kell HINNI, amelyeknél mindenütt tiltják a MIÉRT kérdését. Nagyon helyénvaló eszme tehát, amit a New York University hirdet, hogy az embereket meg kell tanítani a helyes olvasásra, a logikus gondolkozásra. Csak aztán valóban logikus gondolkodásra oktassanak, ne pedig az ellenkezőjére! Mert manapság, — éppen a logikus gondolkodás hiánya miatt valamely felkapott jelszó cégére alatt éppen az ellenkező eszmét terjesztik. Hogy más példát ne is mondjunk, nézzük csak azt a hires amerikai demokráciát! Ugye, hogy milyen antidemokratikus intézkedéseket foganatosítanak ma a demokrácia zászlaját lobogtatva, akik valójában magát a demokráciát szeretnék kivégezni. A logikus gondolkodás hiánya teszi lehetővé az oly nagy ember és vagyon pusztítással járó háborúkat is, *mert a nagy néptömegek hisznek a kalandor politikusok állításainak. Merjük állítani, hogy ha az emberek csak egyharmada is gyakorolná a logikus gondolkodást és kritikai szemmel bírálna minden hallott vagy írott eszmét, amit eléje tárnak, akkor nem lenne többé háború. Nem hisszük, hogy a New York University kurzusa sokat fog használni ebben a tekintetben, mert csak “csepp a tengerben”, de azért mégis azt mondjuk, hogy jobb, mint semmi. De ugyanakkor fel akarjuk hívni olvasóink figyelmét arra, hogy a munkáslapok, — és itt az igazi munkáslapokat értjük, — már évtizedek óta végzik azt a tanító munkát, aminek szükségességét csak most ismerte fel a New York University. Mi valójában éppen abban látjuk a munkáslap hivatását, hogy olvasóit magtanitsa arra, ne fogadjanak el semmi olyasmit bizonyíték nélkül, ami ellenkezik a józan ésszel s általában kritikus szemmel vizsgálják az eléjük tárt eszméket. Szóval munkáslapokat olvasva tanulunk helyesen, logikusan olvasni és igy az ily tanulás felér egy egyetemi kurzussal. A FORD TELEPEK MUNKÁSAI 15 CENTES ÓRABÉR JAVÍTÁST NYERTEK DETROIT — A United Automobil Workers union detroiti osztálya tárgyalásokat folytatott a Ford telepekkel a munkások bérkövetelése ügyében. A követelés elől nem térhetett ki a vállalat, bár a megajánlott órabér jóval alatta van az emelkedett élelmi cikkek százalékánál. Az union százhétezer tagját leszavaztatta a 15 cent órabér javítás kérdésében, s most közlik a gyár vezetőségével, hogy a munkások elfogadták a megállapodást.
