Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-10-18 / 1498. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1947 OCT. 18 NO. 1498 SZÁM Hogyan olvassunk New York város egyik legis­mertebb tanitézetében, a New York University nevelésügyi osztályán a most kezdődő tan­évben egy egészen uj tanfolya­mot nyitottak meg. A tanfo­lyam uj, dacára annak, hogy nevéből következtetve azt hin­nénk, hogy a legrégibbek közé tartozik, mert az olvasás taní­tással kezdik magát az iskoláz­tatást is. Ez az egyetemi tanfo­lyam ezt a különös nevet vi­seli: “Hogyan olvassunk?” Miután egyetemi tanfolyam­ról van szó, annyit mindjárt gondolhatunk, hogy ezen a tan­folyamon már nem azt tanítják, hogy miként kell a betűkből ál­ló szavakat elolvasni és a sza­vakat mondatokká alakítani. Az irás-olvasás tanítását már az elemi iskolákban elvégzjk és ma­gától értetendő, hogy aki az ele­mi és a középiskolákon át eljut az egyetemekig, az már tud ol­vasni. A New York University taná­rai azonban úgy találták, hogy ez az általános hiedelem téves. Mert az elemi és a középiskolák, sőt még az egyetemek elvégzése után is sokan nem tudnak ol­vasni, — legalább is nem tudnak úgy olvasni, mint kellene. És itt megint nem az olvasás hangsu- i lyozásáról, vagy színezéséről van szó, hanem, mint azt ezen fakultás Milton Stem nevű ta­nárától halljuk: “Nagyon sokan, dacára an­nak, hogy formálisan elvégez­ték az iskolákat, keresztülmen­tek mindenféle vizsgákon, meg­szerezték a diplomákat, sőt még doktori és egyéb címeket is kap­tak, nem tudnak olvasni, jobban mondva nem gondolkodnak logi­kusan, nem gondolkodnak tisz­tán és racionálisan. Ennélfogva egyszer kritika nélkül fogadnak el mindent, amit Írásban látnak, máskor pedig elutasítják ma­guktól még a legtermészete­sebbnek látszó gondolatokat is.” Jelen sorok Írója a Bérmun­kás hasábjain már évek óta han­goztatja, hogy a modern isko­láztatás legnagyobb hibája, hogy a tanítványokat nem ok­tatják a logikus gondolkozásra. Még szerencse, hogy a termé­szet beléplántálja a gyermekbe a kíváncsiságot és annak kielé­gítésére tanul meg bizonyos dol­gokat. Egyes kiváltságos esete­ket leszámítva ez a kíváncsiság oly mértékben apad, amily mér­tékben növekszik a gyerek és bizony később a tanulás már (Folytatás az 5-ik oldalon) KÉPVISELETET KAPOTT A MAGYAR NÉP WASHINGTONBAN Amerika magyarsága előtt nem kell mélyreható bizonyíté­kokat felsorakoztatni, hogy Ma­gyarország tulajdon joga 1945- ig egy kis számú család birtoka volt. Az ország közigazgatásá­ban csak ezek jöttek számítás­ba. Ezeknek az érdekeit képvi­selték és szorgalmazták a kül­földi képviseletek is. Washing­tonban és a világ más részében levő magyar képviseletek min­den esetben a magyar grófok, bárók és magyar földesurak Magyarországa szolgálatában állottak. Jólesőleg regisztráljuk, hogy Magyarországon az elmúlt év végén leleplezett és csirájában megsemmisített katonai és^ pol­gári összeesküvés eredménye­ként a washingtoni magyar posztra a demokrácia szellemé­ben a magyar nép igazi képvise­lete került Vámbéry Rusztcm Magyaror­szág washingtoni nagykövetét a Bérmunkás olvasói jólismerik eddigi közszerepléseiből is. Az első világháború után. a fehér1 terroristák gyilkos karjai közül, I mint az ország jeles jogtudósa számos embert mentett ki, mely tevékenységéért menekülni kel­lett Magyarországról. Emigrá­ciójából kilenc évet itt töltött az az Egyesült Államokban, ahol fáradhatatlan harcot folytatott a Horthy-Hitler rezsim és min­den erőszakosság ellen, amely útját állta a magyar nemzet de­mokratizálódásának. A kilenc esztendő nagy részét az ameri­kai egyetemek előadói katedrá­in töltötte, ahol több barátot szerzett Magyarországnak, mint washingtoni elődjei együttvéve a diplomáciai esték megrendezé­sével. Amikor a magyar kormány kinevezését vette, első feladatá­nak tartotta, hogy hosszú esz­tendők után személyesen beszél­je meg a hivatásával járó ügye­ket az illetékesekkel, Magyaror­szágra utazott, ahol az elsők között kereste fel a munkások képviseleteit. Vámbéry Rusztem eddigi munkásságát ismerve, joggal állapíthassuk meg, hogy nagy­követté való kinevezésével a I magyar nép nyert képviseletet Washingtonban. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . ■talán túlsókat hangoztatjuk, hogy a harmadik háborúra való felkészülés erős lendülettel fo­lyamatban van. A világesemé­nyek egyes jelenségeit tüzete­sen figyelve, mindig több és több bizonyítékot találunk ily irányban, ha tehát a harmadik világháborúra való figyelmezte­téseink gyakoriak, úgy annak oka nem egyéb mint az, hogy az ilyen jelenségek gyakran mutat­koznak. Ezt láttuk a múlt na­pokban azon jelenségben, mely a Harmadik Internationale újjá­élesztéséről adott információt. Voltak ezzel az eseménnyel kü- lönfajta jelentések, még olyan is, mely csak a számtani mód szerint bírálta az eseményt és az újjáalakított Harmadik In- ternacionalet egyszerűen negye­diknek nevezte meg. Ezek téved­tek a legjobban, mert számsze- rint bírálva ötödiknek, sőt ta­lán hatodiknak kellett volna ne­vezni. A Negyedik Internacionale megalakult mindjárt a Harma­dik megszüntetése után, melyet a Trotzkyisták alakítottak meg, sőt ezek között egy másik csó- port is alakított egy Internacio- nalet, igy tehát két negyedik Internacionale már volt és talán van is, igy tehát az ilyen szám­tani szabály szerint, a most ala­kult Internacionalet hatodiknak kéne minősíteni. Ami régebben alakított és a most alakult In­ternational között, a világszen­zációt jelenti, adja meg azt a bi­zonyítékot, hogy az újjáalakult Internacionale háború védeke­zés céljából alakult meg. A ré­gebbi időben csak akkor szerez­hettünk tudomást arról, hogy Internacionale alakult és létezik, ha valamilyen munkás újságot vettünk a kezünkbe. Most azon­ban az egész kapitalista sajtó, a rádió, mint valami világdöngető eseményt kürtölték világgá. A régi Harmadik Internacio­nale működésével elég sokat ta­lálkoztunk, még pedig olyanfor­mában, hogy annak fölosztásá­ról igazán nemzetközi érzéssel rendelkező munkásembeí n e k nem igen kellett siránkoznia. Kezdetben amig a Harmadik In­ternacionale a virágkorát érte, a nemzetközi egység helyett, a nemzetközi széthúzást istápolta. Eleinte a programjuk főleg oda irányult, hogy elnyelni minden olyan munkásfrakciót, mely a Harmadik Internacionale diktá- lását nem fogadja el. Mikor ez nem sikerült, akkor likvidálni akartak minden olyan mozgal­mat, mely a hatáskörükön kívül állt. A munkásmozgalom történe­tében soha nem volt ádázabb korszak, mint az az időszak, mi­kor az ilyen intézkedéssel az el­lentéteket annyira fölkorbácsol­ták a munkásszervezetek és pár­tok között, hogy olyan hévvel harcoltak egymás ellen, hogy jó­formán az uralkodó osztály elle­ni harcot csaknem elfelejtették. Mint a legnagyobb kérdőjel ma­radt meg, ha ez a széthuzási fo­lyamat nem lett volna meg, váj­jon megszülethetett volna a fa­siszta nácizmus és vájjon lehe­tett volna-e az emberiségre ily véres korszakot rázuditani ? Hogy mi lett volna azt biztosan nem tudjuk, elég sajnos, hogy tudjuk, hogy mi volt, melynek oka a nemzetközi egység és szervezetlenség hiánya volt a munkásosztály soraiban. A napokban újjáalakult In­ternacionale uj téziseit részben már ismerjük, melyből tisztán látjuk azt, hogy a jelenlegi leg­fontosabb céljuk, a Szovjet mö­gé csoportosult országokat talp­raállítani, az angol és amerikai imperialista érdekeltségek eset­leges uj háborús céljainak meg­akadályozására. Ennek a célnak viszont az egyik tézise főleg az is, hogy a Szovjet Uniót segíte­ni terjeszkedni, hogy egy ilyen harmadik világháború esetén, minél több hadibázisokkal ren­delkezzék, érdekeinek a megvé­désére. Szóval az uj Internati­onal mögött, mindenfélekép há­borús cél rejlik, az egyik oldal­ról és különösen most határo­zottan elfogadhatjuk, hogy há­borús védelmi cél, mig a másik oldalon, ha nem most, de később határozottan háborús védő és támadó cél. Ez a legfontosabb körvonala az újból papírra ve­tett Internacionalenak és min­den más politikai avagy gazda­sági kitételei csak másod és har­madrendű fontosságot jelente­nek. Egyszóval most mi reánk néz­ve nem az fontos, hogy vájjon mennyiben helyes-e vagy nem, a világ népeit a Szovjet Unió ál­tal elképzelt politikai vázlatba egységesíteni, hanem kizárólag az a tény, hogy mennvire fontos az uj harmadik világháborút megakadályozni. Mint már meg­írtuk. hogy két világhatalmi té­nyező áll egymással ellentétben, nemcsak politikailag mint elvi ellentét, hanem gazdaságilag, mint létérdeki ellentét. Lehetsé­ges, hogy csak ideig-óráig, de az is lehet, hogv hosszabb ideig is letudják simítani az ellentéte­ket, de az biztos, hogy véglege­sen megoldani nem tudják. A Harmadik Internacionale újjá­H E Ti- K R Ó N IK A

Next

/
Thumbnails
Contents