Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-10-11 / 1497. szám
1947. október 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal Uj korszak mesgyéjén Irta: ABNER E. WOODRUFF A FEJLŐDÉS TÖRVÉNYE Minden bölcsészeti rendszernek az a célja, hogy elfogadható magyarázatát adja a világ- egyetem eseményeinek és tüneményeinek; hasonlóan ennek a kis cikknek is az a célja, hogy tiszta s hü képet adjon a prole- társág haladásáról, a proletár- ság lélektanáról s a munkásszervezetek fejlődéséről, a mai modern, pozitív, tudományos bölcsészet alapján. A világegyetem tüneményeinek vizsgálata a világegyetem rendjének, törvényeinek felismerésére vezetett bennünket. A tüzetes vizsgálat azt bizonyítja, hogy a universumot egyensúlyban tartó összes törvények ki- fejezhetők egy legfőbb törvénynyel, a fejlődés törvényével. A természetben minden, de minden változik, változatlan csak egy s ez az örök változás törvénye. A világegyetemben található összes dolgok a természet erőinek a Universum anyagára gyakorolt hatása alatt keletkeznek az idők végtelenségének folyamata alatt. Az erők folyotnos változásokat idéznek elő, amelyek hatása alatt a kezdetleges élet mindig magasabb s magasabb rendűvé lesz s ezzel egyi- dőben mindinkább állandóbb formákat is ölt. Az élő természetben beálló változások fizikailag alá vannak vetve a környezetnek, a környező dolgok befolyásának. Darwint és Alfred Russel Wal-1 lace-t tartják az élet törvényei, felfedezőinek. Nemcsak a világ- egyetem anyagváltozásait figyelték meg, hanem az élő természetnek azon törekvését is, hogy a fizikai változásokkal miként igyekszik harmóniába jönni. Az a törekvés, amellyel a természetben minden, de minden a változáshoz igyekszik alkalmazkodni, nem egyéb, mint a létért való küzdelem, mert az élő természetben mindennek alkalmazkodni kell, ha élni akar. Azok az életformálatok, amelyek legjobban alkalmazkodnak a beállott változásokhoz, a legtökéletesebbek. Ezekre mondjuk azt, hogy a “legmegfelelőbbek megmaradása.” Vagyis ezek túlélik azokat, amelyek nem képesek alkalmazkodni. Más szóval úgy is mondjuk, hogy ezeket a természet kiválasztja a további fejlődésre. AZ EMBER IS A FEJLŐDÉS EREDMÉNYE A növények s az alsóbbrendű állatok életének tanulmányozásától csak egy lépés van a legmagasabb rendű élet, az ember megismeréséhez, Ez a vizsgálat azt mutatja, hogy az ember is alá van vetve a fejlődés törvényeinek; függ a környezettől s oly formákat vesz fel, amelyek leginkább összhangban vannak a természet kívánalmaival. Az összes élőlények között az ember a legösszetettebb s éppen ezért megismerése igen nehéz probléma volt addig, mig a “létért folyó küzdelem” s a “legmegfelelőbb megmaradása” törvényeit nem ismerték. Ez alapot adott a tüzetes vizsgálatra s a gyűjtőt tadatokból meg lehetett alkotni a ma már teljesen elfogadott, határozott s pozitív elméletet. Az uj ismeretek alapján az embert is a természetben elfoglalt helyzete alapján tanulmányozták. Megállapították azt, hogy miben különbözik a többi állatoktól. Az ember — hogy úgy mondjuk — darabokra szedte önmagát, tanulmányozta az egyes részeit s megállapította saját létének törvényeit. A rendelkezésére álló adatokból s elfogadható okoskodás segélyével megkonstruálta á fáról először leereszkedő ősét, aki már egyenes testtartással járt a földön; összeállította az ember fejlődésének történetét oly tökéletesen, oly meggyőzően s határozottan, hogy ma már nagyon kevés maradt kérdezni való. Az ember testi szerkezetének fejlődése ma már ismert dolog. Az agya, amellyel felfogja az eszméket, amellyel társul, határoz, együttműködik, már nem misztikus tünemény, — nem valamely teljesen 'érthetetlen “felsőbb lény” ajándéka, hanem a gerincvelő fejleménye, a számtalan változás, átalakulás s alkalmazkodás eredménye. Az ember ugv testileg,1 mint szellemileg a környezet teremtvénye s évmilliók alatt fejlődött ki a nagy mindenségből. Ma ugyan koronája a természetnek, de azért mindenben alá van vetve a természet törvényeinek. A többi állatoktól csak abban különbözik, hogy idegrendszere sokkal összetettebb és igy sokkal tökéletesebb. Azonban mindezek dacára az embert is teljesen befolyása alatt tartja a környezete s engedelmesen alkalmazkodik a változásokhoz. AZ AGY I Joseph Dietzgen bölcsészeti munkáiban bebizonyította, hogy az agy minden eszméje a külvilágból származik. Egyetlen gondolat sem keletkezik önmagától. Az ember érintkezésbe jön az őt környező fizikai világgal s az ily érintkezés által szerzett tapasztalatokból keletkeznek az emberi gondolatok, az eszmék. Az embernek gondolkodó képessége, az ész, az öntudat, — szóval az, amit az “én”-nel fejezünk ki» természetes fejleménye a világegyetem erőmüködé- sének s csak mint ilyen tanulmányozható s osztályozható. Azt a tudományt, amely ezzel foglalkozik, psychologiának (lélektan) nevezzük s részét képezi a szélesebbkörü biológia (élettan) tudománynak. Ezek a tudományok alapul szolgálnak az emberi cselekedetek megmagyarázására. A képzelődések s a találgatások eltűnnek, helyükbe az ok s okozat törvényei lépnek. Az emberi in- dividium öntudata az ősei s a saját tapasztalatának az eredménye. A környezete s őseinek élete tették azzá, ami. Ha jól ismerjük valamely ember történetét és ismerjük bizonyos időbeni helyzetét több-kevesebb határozottsággal előre megmondhatjuk, hogy mit fog cselekedni. A KÖZTUDAT Az ember társas lény. A hozzá hasonlókkal együtt társadalmi szervezeteket alkot. A történelem csak akkor tökéletes, ha azt a viszonyt is vizsgálja, melyben az emberek egymással állanak. Ezzel egyidejűleg más tudományok, mint pl. az ethno- gráfia (embertan), archeológia (régiségtan), szociológia (társadalomtudomány) , ekon o m i a (gazdaságtan), stb., nyílnak meg előttünk, amelyek mindegyike bizonyítja, hogy az ember hosszú fejlődés eredménye s hogy minden emberi gondolat emberi tapasztalatokból származik. Hasonló tapasztalatok hasonló eszmékhez vezetnek. Valamely osztály, nemzet vagy faj átlagos tapasztalatai megszülik a közösség iránti eszméket. Ez magyarázza meg azt, hogy valamely közösség, osztály, nemzet vagy fajnak mindig megvan a központi eszmeköre, amely bizonyos határozott cél felé tereli őket. A történelem több nagy s népszerű osztálymozgalmat jegyzett fel. Ezeknek teljes megértését csak Marx Károly tette lehetővé. Marx volt az, aki felismerte, hogy bizonyos osztályok mindig egyöntetüleg foglaltak állást bizonyos nagy kérdések mellett, vagy ellen. Gondos vizsgálat után kimondotta azt a törvényt, hogy az ember gondolatait és cselekedeit az a mód szabja meg, amely szerint az életükhöz szükséges tárgyakat megszerzik. Ez nem más, mint a fejlődés törvényének másféle kifejezése. Az ember a környezetének a produktuma s gondolatait a környezettel való érintkezés révén szerzett tapasztalatok irányítják. TÖRTÉNELMI MATERIALIZMUS Ha az előbbi elvet a történelmi gazdaságtanra és a társadalmi tudományra alkalmazzuk, akkor történelmi materializmusnak nevezzük s kifejezhető a következőképpen: Minden történelmi korszak társadalmi tüneményei azon korszak vagyon- termelési és elosztási módszeréből magyarázható meg. Ezzel aztán a történelem is megszűnik az egyének tetteinek feljegyzése lenni. Ehelyett az emberi nem fejlődésének mozgó képét nyújtja, amelyben láthatjuk a felsőbbségért küzdő különböző osztályokat, amelyek időről-időre uralták a társadalmat. Látjuk az alapvető tényezőket működésben, amint rendszeresen irányítják az eseményeket. A látszatra különálló s ösz- szefüggés nélküli dolgok is rendben sorakoznak s elfoglalják a történelemben őket megillető helyeiket a történelmi materializmus világánál. Babilónia eleste, a rómaiak hódítása, sőt még a középkori keresztes hadjáratok is teljesen megmagyarázhatók. OSZTÁLYHARC A gazdaságtan s a társadalomtudomány szempontjából a történelem legkiemelkedőbb intézménye a magántulajdon. Marx szerint a magántulajdon szüntette meg a törzsközösséget s ezen épültek fel a nemzetek is, amelyekben az emberek osztályokra tagozódtak. Ezen osztályok vagyonban és hatalomban különböznek egymástól — ez tehát a társadalmat két egymással ellentétes táborra osztja. E két tábor között folyton-foly- vást harc van, melyet Marx osztályharcnak nevez. Minden civilizált korszakban találunk oly uralkodó osztályt, amely a társadalom többi részére rákényszeríti az akaratát s ugyanekkor kezében tartja a vagyontermelést s a szétosztást. Az összes törvények, a vallás, a nevelési rendszer, vagy annak hiánya, mind csak azt szolgálják, hogy ez az osztály uralmon maradjon s megtarthassa kiválságait. A benső béke attól függ, hogy az elnyomott osztályok mennyire türemlesek s szervezett erejükkel mennyi engedmény kicsikarására képesek. Mindazon civilizált társadalmakra, amelyek a magántulajdon s a kiváltságos osztályok elvén épültek fel, jellemző az, hogy bennük másodlagos vagy alattvaló osztályok keletkeznek, amelyek harcra kelnek a felsőbbségért s idővel magukhoz ragadják a hatalmat. Az uj uralkodó osztály a régi intézményeket 'saját céljainak meg- felelőleg alakítja át. A vagyon- termelés és elosztásnak uj módszerét vezeti be, akaratát ráerőszakolja a többi osztályokra s ezzel megalapítja az uj civilizációt. A római patríciusok rabszolga rendszerét a feudális főurak jobbágy rendszere váltotta fel. Á feudalizmus jobbágysága szintén letűnt s helyét a gyári munkát végző bérrabszolgákkal dolgozó tőkés rendszer foglalta el. A kapitalizmus pedig éppen most van hátrálóban és egy uj kornak a mesgyéjén állunk. (“A haladó proletáriátus” című füzetből.) 22 EZER MUNKÁS KERÜLT AZ UTCÁRA DETROIT, Mich. — Sem a bányaiparban, sem a közlekedési iparban nagyobb szabású sztrájkok nem voltak az utóbbi hetekben, mégis acélhiány ürügye alatt 22 ezer munkást tettek le a munkából az autóvárosban. A profitra való spekuláció nem csak az élelmezésnél folyik, de a termeltetésben is. A REUMA GYÓGYÍTÁSÁNAK ÚJABB MÓDSZERE LONDONBAN egy magyar származású orvos, Dr. Barsi Imre kísérleteket folytatott vérátömlesztéssel a reumás izületi csuz gyógyítására. A British Medical Journal beszámolója szerint a kísérletek meglepő eredményeket hoztak.
