Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-10-11 / 1497. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. október 11. Egyről-Másról :ELMONDJA: J. Z. MI OKOZZA A DRÁGASÁGOT? AZ ORSZÁG hangadó tényezői kétsébe vannak esve, hogy mi fog történni ha az élelmiszer szükségletek árai továbbra is nyilsebességgel szöknek felfelé és beáll az infláció? (Mintha még nem is volna itt.) A, kormányközegek a fejüket vakarják és úgy találgatják, hogy vájjon mi okozza az árak emelkedését és annak megállapítására kongresszusi bizottságot neveztek ki, eddig azonban csak a sötétben tapogatóznak és nem merik, vagy nem akarják az árák emelkedésének igazi okát nyíltan bevallani. Az elnök szerint a fogyasztók sokat pazarolpak és az okozza az árak emelkedését. Az elnökségre pályázó Taft szenátor szerint a lakosság sokat zabái és ha megakarják akadályozni az árak emelkedését, akkor ösz- szébb kell huzni a nadrágszijat. A farmerok az istent okolják, amiért szárazságot hozott; a nagykereskedők a farmerokat és a munkásokat, mert az előbbiek magas árakat számítanak a termékeikért, az utóbbiak magas munkabéreket követelnek; a sarki boltosok pedig a külföldöt okolják, mert sok élelmiszert Európába szállítanak és “kiveszik az élelmet a szájunkból”. Amint látszik a hangadó könagy nemzetek és ezek között első sorban Anglia koldulását és az élelmiszer kéregető sorban látni Franciaországot le kell szögezzük mint való tényt, hogy ezekkel szemben a kis Magyarország nyömyörü szép példát mutat; akár tetszik annak a kormánya vagy nem. A jelen pillanatban a nagy éhség tüntetések Olaszországban, melyet nem rég az amerikai százmilliós adománnyal számítottak elhárítani, valamint a Görögországnak nyújtott néhány száz milliós amerikai leke- nyerezési adomány, olyasmi mellyel szemben Magyarország U.N.-be való fölvételi kérelmét, mint kiérdemelt elismerést, kellett volna megadni. A U.N. irányításába azonban ahogyan látszik, a politikai méregkeverés régi játékát űzik, már pedig az ilyen játszmában az igazság és még kevésbé a nép érdeke számításba sem jöhet. A vitatkozá- si csaták melyek ott vannak napról-napra és újabb klikkek üzérkedését vetik föl és arra figyelmeztetnek, hogy a világ népeinek jobban mint valaha résen kell lenni a háborús uszítok céljainak a megakadályozására. A U.N. múlt heti tanácskozása különösen arra vet fényt, hogy mennyire fontos volna, a nemzetek között az igazi nemzetköziség eszméjét elhinteni. Mert arra hiába várunk, hogy majd a U.N. fog egy nemzetközi világot teremteni. Az igazi nemzetközi világ megteremtése csak a munkásosztály müve lehet. i rök mindent felhoznak a drága- sság okául, de a valódi okát — a trusztok és monopóliumok telhetetlen profit éhségét — nem akarják megnevezni és csak kerülgetik, mint a macska a forró kását. Vizsgáljuk csak meg, vájjon mennyiben állják meg a fenti állítások a helyüket? LEHETSÉGES, hogy az elnök állítása bizonyos mértékig megfelel a valóságnak, de egy bizonyos, hogy ha van pazarlás, az semmi esetre sem a lakosság zöme — a munkásság részéről — hanem a paraziták pazarolnak. A munkásság nem hogy feleslegesen vásárolna, amit aztán elkellene dobni, hanem a munkáscsaládok legnagyobb részének nagy gondot okoz a hetibér beosztása, hogy az takarja a legszükségesebb kiadásokat. A munkásságnak már a republikánus elnök jelöltségre pályázó Taft szenátor ajánlata nélkül is beljebb kellett huzni a nadrágszijat és ezen reakciós politikusnak kijelentése csak azért felháborító, hogy ezt a kijelentést a bankett asztal mellett tette, amikor telezabálta magát. A tény az, hogy a mai árak mellett a munkásság csak fél annyit vásárolhatna, mint két évvel ezelőtt, még ha a hetibérek el is érnék az akkori magasságot, ami nem úgy van. A statisztika szerint, ma a lakosság i 75 százaléka kényszerül kevesebbet vásárolni, mert a hetibér nem engedi többre. Kevesebb húst, kevesebb vajat, tejet, gyümölcsöt, zöldségféléket vásárolhat, mert a kereset a mai árak mellett nem futja többre. A University of California Heller bizottsága még az elmúlt júniusban megállapította, hogy egy átlagos munkáscsaládnak, ahoz hogy emberhez méltó életet éljen legkevesebb 73 dollár heti keresetre van szüksége. Ugyan abban a hónapban pedig a munkások átlagos hetibére csak 49 dollár volt, tehát nem lehet pazarolni akkor, amikor a hetikereset 24 dollárral alul van a tisztességes megélhetéshez szükséges összegen. Ez a megállapítás azonban még az Simult júniusban volt és azóta az árak tetemesen emelkedtek, a munkabérek azonban nem. És igy az sem állja meg a helyét, hogy az árakat a munkabérek emelkedése okozta. A munkások a vágóhidakon és hütőházakban ez évben nyolc cent órabér javítást kaptak, de ugyanakkor a hús árai fontonként 40-től 50 centig emelkedtek. Az elmúlt évben az átlagos földművelő munkás évi keresete 1,741 dollár volt a gyári munkások 2,238 dollárjával szemben. Holott a Heller bizottság szerint legkevesebb 3,796 dollárra lett volna szükség a megélhetési árakhoz arányitva. A SARKI BOLTOS azon megállapításával szembe, hogy sok élelmiszert kiviszünk külföldre — ami meglehetős általánosságban elvan terjedve, mivel a boltos a vásárlókkal közvetlen ösz- szeköttetésben van — a számok azt mutatják, hogy ma kevesebb élelmiszer kivitelünk van, mint a háborús években. 1944-ben az Egyesült Államok az ossz élelmiszer készletének 9 százalékát küldte külföldre, mig ez évben a külföldre szállított élelmiszer csak 8 százalék, ugyan akkor az élelmiszer árak ma legalább is kétszer oly magasak, mint voltak 1944- ben. 1944-ben — az utolsó egész háborús évben — az Egyesült Államok 721,000 tonna húst szállított külföldre a lend-lease utján, mig az utolsó üzleti évben, amely junius 30-án záródott, csak 224,000 tonnát. 1944-ben a vaj kivitel 24 millió tonna volt, ezzel szemben az utolsó évi vaj kivitel csak 7 és fél millió tonna. Nyilvánvaló tehát, hogy nem a kieszelt okok következtében emelkednek az árak, mert a fenti összehasonlítások mindezeket megdöntik és az árak emelkedésének okát máshol kell keresni. EGÉSZEN más képet mutat azonban a hagy vállalatok jövedelme, mint amit hajlandók, vagy szeretnek elismerni a nyilvánosság előtt. Bármely nagy vállalat évi jövedelmét hasonlítjuk össze az utolsó években, azt fogjuk látni, hogy a milliók évről évre megduplázódnak, dacára annak, hogy állandóan azt halljuk, hogy veszteséggel, vagy nagyon alacsony jövedelemmel zárták az évet. v Ennek szemléltetésére, bármely vállalatot kiszemelhetnénk, de mivel az élelmiszer áraival foglalkozunk, maradjunk az élelmezési ipar keretében érdekelt nagyvállalatok jövedelmeinél. Az élelmezési ipar jelentékeny százalékát a “big four” — Swift, Armour, Wilson, Cudahy — vállalatok kontrolálják és ezeknek sokkal nagyobb befolyásuk van az árak megszabásánál, mint amit elakarnak ismerni, azonban ennek dacára az Egyesült Államok statisztikai hivatalának kimutatása szerint,; amig 1946 junius és 1947 junius között a vágó állatok árai 52 százalék áremelkedés mutatnak, addig a hús nagybani árai ugyan ezen időtartam alatt 95 százalékkal emelkedtek, tehát azon idő alatt, amig a termék ezen vállalatok kezei között volt. A nagyvállalatok voltak azok amelyek erősen állították, hogy ha az árszabályozás megszűnik, sokkal több termék kerül a piacra és az árak automatikusan esni fognak. Ennek azonban az ellenkezője áll, ami egyébként nyilvánvaló mindenki előtt — kivéve a kongresszusi képviselőket. Szemléltető számokban összehasonlítva a “big four” néhány évi jövedelmét, azt látjuk, hogy amig 1945-ben a tiszta jövedelmük 29 millió dollár volt, addig 1946-ban már 61 millióra szökött és az 1947 évi jövedelmükről eddig még sem negyed, sem félévi kimutatást nem közöltek, de minden jel szerint ennek oka az, hogy a profit oly hatalmas számokra emelkedett, hogy veszélyesnek látják azt nyilvánosságra hozni. A BÖRZE SPEKULÁNSOK sem maradnak ki a profit hará- csolásból és a tengeri, búza és egyéb termékek árai naponta emelkednek, ahol a milliomosok hazárdiroznak a nép élelmiszereivel. És ennek eredményeként a magvas élelmiszerek egy hónap alatt 15 százalékkal emelkedtek. Az Atlantic & Pacific egyike a legnagyobb kereskedő vállalatoknak a füszen, főzelék félék és gyümölcs terén, amely nem csak azt szabja meg, hogy a termelőknek mennyit fizet a termékeiért, hanem azt is, hogy a vásárlók mennyiért vásárolhatják meg ezen élelmiszereket. Ezen vállalatnak az egész országban vannak üzletei és ily módon befolyással van az egész országban az élelmiszerek áraira. Ezen vállalat közvetlen a termelőktől vásárolja a termékeket és a saját üzleteikben adják el a fogyasztóknak és amig egy láda salátáért, amelyben 25-30 fej van, 50 centet fizetnek a farmeroknak, ugyan akkor a salátát fejenként 30-35 centért adják el a fogyasztóknak a saját üzleteikben. Amint láthatjuk, tehát nem a pazarlás, sem a túlságos táplálkozás, nem is a munkabérek, vagy a külföldi kivitel okozzák a megélhetési szükségletek árainak emelkedését, hanem kizárólag a kapitalista osztály profitéhsége, amely* kontrolálja a termelés és szétosztás minden mozzanatát. És ezen csak egyetlen egy módon lehet segíteni, ha a munkásosztály átveszi a termelés és szétosztás irányítását és azt a köz javára intézi. HENRY WALLACE VÁDOL CAMBRIDGE, Mas.-ban tartott beszédében Henry Wallace, az Egyesült Államok volt alel- nöke kifogásolta, hogy Forestal hadügyminiszter, Lovett külügyi államtitkár, William Draper hadügyi államtitkár ilyen pozíciókban legyenek, amikor üzleti összeköttetéseik vannak a Wall Streettel. Wallace rámutat arra, hogy miként tartja ellenőrzését Wall Street az ország politikáján. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK október 4-ig: J. Buzay, Cleveland _____ 2 A. Maxin, Cleveland ............. 1 M. Krieger, New York _____ 1 P. Molnár, Los Angeles ___ 3 J. Pedery, New York ______ 2 G. Barcza, Bridgeport ........... 2 J. Baksa, Philadelphia ......... 2 J. Feczkó, New York ........... 4 F. Kelemen, McKees Rocks ._ 1 St. Búza, McKees Rocks ___ 2 V. Herman, Cleveland ....... 1 J. Szabados, Brooklyn_____ 1 E. Feldman, New York____ 1 J. Zára, Chicago ______ 2 J. Bozváry, Schenectady __ 1 Mrs. L. Phillips, McKees R. .. 1 A. Lőrincz. Philadelphia ___ 1 A. Forizs, Bayside _____ 1 S. Mathew, Pittsburgh ____ 3 J. Pfeifer, Akron _________ 1 M. Lovas, Chicago ......... 1 A. Kucher, Pittsburgh ......... 1 “A Munkás”, New York ___ 1
