Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-29 / 1469. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. március 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W.'W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year _____________$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ________ 1.00 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A görög kölcsön lényege Ne higyj a görögnek, még ha ajándékot hoz sem, — tartja a klasszikus görög közmondás, amelynek lényege az, hogy az ajándék, mint a trójai ló esetében is, csak valamilyen csalást leplez. Jól tennék a görögök, ha erre a régi közmondásra gondolnának, noha jelen esetben a görögök nem adják, hanem kapják az ajándékot. Mert Truman elnök által kért 250 milliós ajándék a görögök részére szintén nem egyerü filantrópia, nem a szegény, éhező nép sorsán való segítés kifejezője, hanem bizonyos gazdasági és politikai célokhoz való ut kikövezése. Truman és tanácsadói bizonyára azt hitték, hogy a világ az “ajándék lónak ne nézd a fogát” alapon minden vizsgálat nélkül, nagy örömmel veszi tudomásul Amerika bőkezűségét, amivel az “éhínség’’ előtt álló Görögország segítségére siet. Ehelyett azonban minden oldalról erős kritika tárgyává teszik azt a különös támogatást, amely az élelmiszerek mellett ugyanolyan értékű fegyvereket is ád, mintha az éhezők fegyver nélkül nem is tudnák elfogyasztani az ennivalót. Kritizálják Truman elnök ajánlatát első sorban is azért, mert most már senki sem hiszi el, hogy az Egyesült Nemzetek valóban megoldhatja a világbéke problémáját. Hiszen az Egyesült Államok, amely eddig legerősebb támogatója volt ennek az uj nemzetközi szervezetnek, amelynek eszméje is itt fogamzott meg egyszerűen félredobta mindjárt az első esetben, amikor akár jogos, akár pedig csak vélt sérelmekkel került szemben. Uncle Sam éppen úgy a kardjára csapott, mint valamikor Kaiser Wilhelm, ami azt bizonyítja, hogy ebből az országból is militarista állam lett és mint ilyen egészen másképpen beszél, mint tette azelőtt, amikor még világbékéről álmodozott. De rámutatnak a bírálók arra is, hogy a görög kölcsönnel Truman pontosan utánozni fogja Mussolinit és Hitlert, akik hasonló módon avatkoztak bele Spanyolország ügyeibe. A különbség csak az, hogy azok titokban csinálták, Truman pedig nyersen világgá kürtöli. Az angol képviselőházban több szónok úgy értelmezte az amerikai-görög kölcsönt, hogy az Amerika részéről egy újabb “európai invázió”. Truman elnöknek jelenlegi külpolitikája a világ népei közötti kooperációt megint csak a messze jövő ködös ábrándjává tette. Truman és tanácsadói azt hangoztatják, hogy a görögök nagy nyomoráról az Egyesült Nemzetek “Élelmiszer és Földművelésügyi Bizottságának” jelentéséből értesültek s nem támaszkodtak csupán az angol hírforrásra. Elhisszük, minden további bizonyítás nélkül is, hogy a görög nép rendkívüli Ínséget lát. A Reuter hírszolgáltató vállalat éppen most számol be annak a vizsgáló bizottságnak az útjáról, amelyet az Egyesült Nemzetek szervezete küldött ki, hogy megvizsgálja az albán és a jugoszláv határ-incidenseket és általában a görög polgárháborút, mert valójában ma már polgárháború folyik abban a szerencsétlen országban. Ez a bizottság három gyorsirónőtt vitt magával s amikor a hegyek között operáló földalatti hadsereget keresték, az egyik leány, aki amerikai, azt mondotta, hogy oly szegény vidéken jártak, aminőt amerikai ember nem is tud elképzelni.. “Itt nem házakban, nem kunyhókban laknak az emberek” — mondotta az amerikai leány, — “hanem disznóólakban, amelyekhez képest a déli (amerikai) államok részes farmerjainak kunyhói, vagy a pennsylvaniai bányászok vityillói valóságos kastélyok.” Nos, ezeket a disznóól-lakásokat nem a háború alatt építették, ezek nem háborús eredmények. A Balkán félszigeten már a háború előtt is éhínséggel küzdöttek a nagy néptömegek. A görög uralkodó osztály a királyi család vezetése alatt olyan gazdasági rendszert tartott fenn, amely disznóól-lakásokat juttatott a görög nép százezreinek. És éppen azért folyik most polgáháboru Görögországban, mert az a kiszipolyozott nép, éppen úgy, mint más európai államokban is, már megelégelte ezt a vérszopó rendszert. A Truman vezetése alatt álló amerikai kormány most egy darab kenyérrel és fegyverrel siet a görög nép segítségére. A kenyér arra való, hogy az életet tovább is tengethessék, a fegyver pedig arra, hogy az uralkodó osztály továbbra is fentarthassa azt a kiszipolyozó rendszert, amelynek szimbóluma a disznóól-lakások. Ezért volna ajánlatos, ha a görög nép felidézné azt a régi közmondást! Kérdezheti ugyan az olvasó, hogy mi érdeke van az amerikai kormánynak abban, hogy fentartsa Görögországban a régi rendszert? Hát nem megmondotta-e az elnök azt is, hogy a fegyveres segítséget azért adják, mert másképpen Görögország is a Szovjet Union befolyása alá esne?! Tény, hogy az elnök ezt az okot említette. Azonban Washingtonban pár nappal ezelőtt közzétették a United Nations élelmiszer és földművelő bizottságának igen terjedelmes jelentését, amelyben felsorolják, hogy Görögországban milyen természeti erők fekszenek kiaknázatlanul, amelyek nagyszerű befektetések lennének. Különösen alkalmas Görögország nagymennyiségű vizi villamos erőtelepek építésére. Ezen jelentésről beszámolva a New York Times ezt a megjegyzést fűzi hozzá: “Amerikai gyárosok és exporterek máris tanulmányozzák, hogy az ilyen eshetőségek mit jelentenek az amerikai iparok számára”. Nos, ha Görögországban a mai uralkodóosztály tartja meg a hatalmát, akkor az amerikai tőkések részére “business”-t (üzletet) jelent; ha azonban a mai üldözött, elnyomottak kerülnek hatalomra, akkor ott is megindul a szocializálás, ami az idegen tőkének nem sok teret enged. Ezért van az, hogy a legrégibb és a legnagyobb köztársaság, a demokrácia mintaképe, kenyérrel és fegyverrel akarja fentarta- ni a királyságot egy olyan országban, ahol állítólag a nép már haldoklik az éhségtől, de azért több millió dollár fizetést adnak a nemrég még fasiszta vizeken utazó királynak, holott ez a nagy ország csak 75,000 dollárt fizet az elnöknek. Nem azt akarjuk mondani, hogy ez kevés, hanem csak össze akarjuk hasonlítani a görög királynak több millióra rugó fizetésével, amit az éhségtől haldoklókon hajtanak be. És végre rá kell mutatnunk az amerikai kardcsörtetés eddig elért eredményére is. Semmi kétség, hogy ezen fegyver fitogtatás következtében megint nagy fegyverkezési verseny indul mag az egész vüágon az Egyesült Nemzetek minden határozata dacára is. A fegyverkezés azonban nem-csak sok pénzbe kerül, de elveszi a munkát és anyagot sok más, az élethez fontos árucikk termelésétől is. És most, amikor világszerte nagy Ínség van, ez azt jelenti, hogy ennek az Ínségnek az ideje kitolódik, hogy száz meg százezer ember élete rövidül meg a táplálkozás, ruha és lakáshiány következtében. Azt jelenti, hogy a gyermekek százezrei még jóidéig nem fognak elegendő tejet és egyéb megfelelő táplálékot kapni, hogy erős, egészséges emberekké fejlődjenek, mert ily tápszerek helyett fegyvereket fognak gyártani, amivel nem csak védekezni, hanem támadni is lehet. Amerika militarista fellépésének ezt az eredményét nem lehet letagadni. Azért mondottuk, hogy a görög kölcsönre is ráillik a fenti görög közmondás. Ötszáz dollár jutalom Közismert dolog, hogy a republikánus párt felbuzdulva a múlt évi győzelmen ismét a kommunista mumussal való ijesztgetés révén számit szavazókat fogni a jövő évi választásoknál. Az országos irodájukból már ki is adták a rendeletet, hogy az állami és megyei csoportok tovább folytassák a “vörös heringgel” való propagandát. Ohio államban különösen nagymérvű ez a propaganda s az eredmény az, hogy ennek az államnak a kongresszusi delegációja a legreakciósabb. Ennek a propagandának az ellensúlyozására, illetőleg a nevetségessé tételére Clarence H. Knisley, az ohioi demokrata pártiroda igazgatója az óhioi lapokban ötszáz dollár jutalmat Ígér annak, aki bemutat neki olyan kommunistát, aki “erőszakkal akarja megdönteni az Egyesült Államok kormányát.” Knisley ejánla- tához ezt a megjegyzést fűzte: “A Republican Party vezérei megint elővették a kommunista mumust, amelynek segélyével 1946-ban többséget nyertek a kongresszusban. Az a tervük, hogy tovább folytassák a kommunistákkal való ijesztgetést. A republikánus vezérkar szerint minden bokor vagy fa mögött egy-egy nagyszakállu, mindkét kezében bombát tartó idegen rejtőzik, akik ily módon akarják megdönteni kormányunkat. Ez az egészségtelen propaganda nagy veszedelmet jelent a nemzet jövőjére”. Nos, republikánus urak, ki akar ötszáz dollárt. Csak fülön kell fogni egyikét ezen kétbombás, nagyszakállu, idegenből jött kommunistáknak, akikből á (Utólag olyan sok van, hogy minden pillanatban megdönthetik az ország kormányformáját! Nem hisz- szük, hogy Mr. Knisley ötszáz dollárjára valaki is pályázni fog. Már csak azért sem, mert azok, akik a kommunista, mumus meséjét terjesztik, sokkal nagyobb összegeket keresnek ezzel a rémmesével. Már pedig nem kívánhatja Mr. Knisley, hogy ezen ravasz emberek, akik igen jól tudnak számítani, megöljék azt a libát, amelyik az aranytojásokat tojja számukra. AZ “ÉSZAKI BLOKK” MOSZKVA — A moszkvai lapokban számos cikkben Írtak arról, hogy az Egyesült Államok és Anglia a Skandináv államokkal együtt egy “Északi blokk” kialakítását tervezi, amely az északi sarkvidéket oly “nagy repülő teleppé tenné, ahonnan rocket lövegekkel lehetne támadni a Szovjet Uni- ont.” Valószínű, hogy az “Északi blokk” gondolat képezi hátterét a Szovjet kormány azon ajánlatának, hogy Norvégiától repülő bázist kapjon a Spitzberg szigeteken, amit azonban a norvégek elutasítottak.
