Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-29 / 1469. szám
1947. máricus 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal Európa a békekötés után Irta: KŐVÁRI MIHÁLY a Bérmunkás budapesti tudósítója A fasiszta téboly által felidézett milliók életét követelő, városok és országok rombadönté- sét előidéző háború végétért. A háború vastörvénye szerint az egyik fél győzött, mig a másik vesztesként maradt a porondon. Ez érvényesült a jelen század második világháborújának esetében is. A nagy küzdelem eldőlt: a fasiszta “totális” államok elvesztették háborújukat a demokrata népek és országokkal szemben és — Európa népei fellélegeztek. A vértől, az. évekig tartó szörnyű embergyilkolástól megundorodott és a bombázásokban! pokoli életet élő Európa népei reménytkeltően tekintettek az áhított béke dolgos, napsugaras és nyugalmas napjai felé . . . Ez a remény nagyon bizalomkeltően indult meg, hisz Anglia és az Egyesült Államok által megalkotott Atlantic Charter és az ezután létrejött Szövetséges Hatalmak teheráni konferenciájának határozata, hogy ebben a háborúban nem lesz győző, sem legyőzött méltán hintette el a háborúban álló országok népei között azt az emberileg magasztos elgondolást, hogy most . . . végre . . . olyan módon alkotják meg a “győzők” a békét, amely igazságos, humanista fog lenni és minden országnak és népnek az érdekét figyelembe fogja venni, de főleg elejét veszi és örökre lehetetlenné teszi egy újabb és még borzalmasabb háború keletkezését. Egy ilyen békét megalkotva Európa népei a Szabadság és Testvériség eszmei magaslatára jutván az örök Béke napjai között élnek emberi életet . . . Európa népeinek nagy várakozása közben a múlt év folyamán a Szövetséges Hatalmak összehívták a békekonferenciát, hogy a “győztesek” a “legyőzöt- tekkel” a “békét” megkössék. A konferencia nyitánya volt,, hogy félredobták az Atlantic Chartert és a teheráni konferencia határozatait igy újra megismétlődött az évszázados szokás, hogy a győztesek a kard jogával és a fegyver erejével alkotják meg a diktálják a “béké”. A látszat demokrácia kedvéért a legyőzött országok delegációit erősen korlátozva, de mégis meghallgatták, de ezeknek szava magyarán mondva: “Falra hányt borsó volt”. Hónapokig tartó tárgyalás alatt, melyet a Szövetséges Hatalmak folytattak nem egy uj, igazságos és a könyörtelen realitás alapján megalkotott béke jött létre, hanem a győztesek igényeinek és követeléseinek keresztülviteléről volt szó. így a győztes országok a régi recept szerint újabb területi követeléseket támasztottak legyőzött szomszédjukkal szemben. Sőt az egyik Szövetséges Hatalom be sem várva a békekonferencia döntését saját hatáskörében előre elintézte a területi igényét. A többiek azután a Nagy Győztes nyomdokain haladva és támogatását élvezve megismételték az emberiség történelmének gyászos korszakait. Az üyen kis “szépség hibák” elintézése után folytatódott a legyőzöttekre mért pénzbeli jóvátétel megállapítása. így Finnországra 300 millió, Olaszországra 360 millió, Romániára 300 millió, Magyarországra 300 és Bulgáriára 69 millió dollárnyi jóvátételi összegeket szabtak ki. Ezen országok lakosságainak számát véve Finnországban kb. 76, Olaszországban 8 és fél, Romániában 20, Magyarországon 33 és Bulgáriában 10 dollár jóvátételi összeg jut fejenként. Azonkívül a fenti legyőzött országok kötelezték a Szövetséges Hatalmak állampolgárainak elpusztult vagyontárgyaik 66 százalékát > megfizessék. Ez pl. Magyarország esetében csak annyit jelent, hogy a magyar nép legalább 60-70 éven keresztül fizetheti ezen nagy kártérítési összegeket. Ha a békekonferencia eredményeit mérlegre vetjük, akkor tárgyilagosan és fanyar Ízzel megállapíthatjuk, hogy ezt a “békét” a demokrácia “dicsőségére” a két munkáskormánnyal és két évszázados demokráciáELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen Nem lehet béke mindaddig, amig éhség es nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. . . ... . ... E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. „ . Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatasanak mind kevesebb es keye sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre novekvo hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot apóinak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatoknál közös érdekeik vannak. . , , , ... , , . E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozo tagjai besűrítessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sereimének tekiiUi. maradi jel(wé helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!” . ... . . A munkásosztály történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a bérrendszert A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az. ipari szervezkedéssel ai aj társadalom uerbezetét építjük w végi társadalom keretein belől val rendelkező Szövetséges Hatalmak perc emberkéi alkották meg. Pedig az emberiséghez méltó békét is lehetett volna alkotni, de azt Svédország. Dánia és Svájc politikusaira, történelmi és gazdasági tudósaira kellett volna bízni, akik nem “Üdv a győzőnek!” és “Jaj a legyőző ttnek!” ósdi jelszavának alkalmazásával alkották volna meg azt . . . Már a békekonferencia tartama alatt, sőt a békeokmányok aláírásának ünnepélyes aktusa közben is Európa népeinek fülét az uj fegyverek kovácsolásának zaja ütötte meg. Európa népei az aláirt “béke” óráiban. riadt tekintettel figyelik az újabb fegyverkezés fázisait és megdöbbenve kérdik a világ jelenlegi vezetőitől: “Quo vadis homo?” A válasz még késik ... Kinai találós mese (Vi.) Évtizedeken át olvastuk az amerikai lapokban, hogy az oroszokat nem tudják megérteni. Úgy állították be, mintha az oroszok olyan zavarosan viselkednének s rendszerük is olyan zavaros volna, hogy azt egy intelligens amerikai újságíró nem képes megérteni, azon nem lehet eligazodni. És aki mégis azt állítja, hogy megérti, arra rámondották, hogy szemtelenül hazudik. Most ugyan igy viselkednek a kínaiakkal szemben is. Sok-sok bizottságot küldtek már oda a “kinai kérdés” tanulmányozására, amelyek azonban legtöbbször ellentétes jelentésekkel jöttek vissza, bizonyítván azt, hogy nem is akarták megérteni a kínaiakat. Most, több mint egy évi kísérletezés után, a hadsereg legmagasabbrangu tisztje, Marshall generális is feladta a próbálkozást. Ennek folytán aztán a cikkek és vezércikkek egész sorozata jelent meg arról, hogy a kínaiakat nem is lehet megérteni, aminek térmészete- sen nem a super-intelligens amerikai újságírók az okai, hanem a “tudatlan” kinaiak. Azt sem tudják megérteni, hogy miért haragszanak a kinaiak, — még az ugynevezétt liberálisok is, — annyira Amerikára, holott ez az ország olyan nagy mértékben segítette őket; két és fél billió dollár értékű hadianyagot, modem pusztító és gyilkoló eszközöket adtak nekik és azonkívül Chiang Kai Shek-nek több mint egy millió emberét kiképezték és megtanították az öldöklő fegyverek kezelésére. Mindez a békéltetési ürügy alatt történt, csak időt akartak nyerni a szállítása és a" betanításokra. De ezt nem hálálták meg a kinaiak. Persze, ezt az amerikaiak nem tudják megérteni, hogy Chiang még nem Kina és a több fegyver adás és hadsereg felfegyverzése, betanítása nem békés igyekezet. De hát mindezért a kinaiak okolhatók, akik nem bírják megérteni az ilyen komplikált amerikai segítséget. Vagy nagyon i# megértették ?! SEGÍTIK a REAKCIÓT De mi, munkások, nem csak megértettük, hanem meg is mondtuk. Irtuk, hogy még General Marshall sem fog tudni sikereket elérni az ilyen érthetetlen és ellentétes taktikával békét hirdetni és felfegyeverezni a reakciót. A fegyverszünetet csak még nagyobb előkészületekre használják fel és ahol védtelen pontokat találtak, támadták minden figyelmeztetés nélkül. így mink egy évvel ezelőtt megírtuk, amit ezen super intelligens újságírók, vezércikkírók, csak most ismernek be. Ez mielőttünk nem olyan megoldhatatlan találós mese. Mi tudjuk és meg irtuk sokszor, hogy miért nem köthetnek békét a kinai munkások, kommunisták, Chiang Khai Shek-kel, akiket halomszámra gyilkolta- tott és gyilkoltat, ha véletlenül, fegyvertelenül csipi el őket. Ezt az amerikaiak is jól tudták, de mivel természetesnek találták, igy támogatták, csak azt sajnálják, hogy nem sikerül teljesén, és azért is Chiangot 'okolják, mert úgy hiszik, hogy képesek lettek volna megcsinálni. Csak azt nem értik meg, hogy miért tiltakoznak ez ellen a kinai munkások és kommunisták, liberálisok, akiket éppen úgy halomra gyilkolt és gyilkol Chiang, mint aß kommunistákat. Két fontos dolgot elfelejtenek megírni az amerikai lapok. Az egyiket már említettük, hogy Chiangot fegyverezték és nyíltan kijelentették, hogy a kommunistákkal végezni fognak, az ilyen nagymérvű segítséggel. A másik, hogy az amerikai super intelligens irók, diplomaták és vezércikkezők elfeledik, hogy most már nem 1919-et Írnak, hanem 1947-et. NEM LEHET MEGTÖRNI Nem látják meg, hogy úgy a kinai, mint az európai forradalmak, a társadalmi átalakulás, harminc évvel késett, igy olyan erőket gyűjtött, melyeket már nem lehet se fegyverrel, se kenyérrel megtörni, mint azt 1919- ben tették. Ezt a két kulcsszerü tényt, az amerikai sajtó vezércikkezői nem ismerik be, ha látják is letagadják és inkább a buta szerepét játszák, az egész kérdést mint találós mesét állítják be ’ és nevetséges állításokat, feltevéseket imák le, mint vezércikkeket. Például a detroiti Free? Press vezércikkező je szerint: “Még mi mindég megpróbálunk segíteni más utakon is, de már nem fogjuk a bakkecske szerepét játszani, (fall guy) azon népért, mely nem tudja mit akar és hogyan szerezze meg azt”. Hát megmondjuk a vezércikkírónak, hogy a kinai nép jól tudja mit akar és azt is, hogy hogyan . .. csakis fegyveresen a Chiang banda leverésével lesz képes azt megszerezni. Ezt megteszi még a hivatalos és félhiva- vatalos amerikai beavatkozás és segítség dacára is. A detroiti News vezércikkező- je már sokkal huzamosabban siratja el szegény Kinát, amely
