Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-03-29 / 1469. szám

1947. máricus 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal Európa a békekötés után Irta: KŐVÁRI MIHÁLY a Bérmunkás budapesti tudósítója A fasiszta téboly által felidé­zett milliók életét követelő, vá­rosok és országok rombadönté- sét előidéző háború végétért. A háború vastörvénye szerint az egyik fél győzött, mig a másik vesztesként maradt a porondon. Ez érvényesült a jelen század második világháborújának ese­tében is. A nagy küzdelem el­dőlt: a fasiszta “totális” álla­mok elvesztették háborújukat a demokrata népek és országok­kal szemben és — Európa népei fellélegeztek. A vértől, az. évek­ig tartó szörnyű embergyilko­lástól megundorodott és a bom­bázásokban! pokoli életet élő Európa népei reménytkeltően tekintettek az áhított béke dol­gos, napsugaras és nyugalmas napjai felé . . . Ez a remény nagyon bizalom­keltően indult meg, hisz Anglia és az Egyesült Államok által megalkotott Atlantic Charter és az ezután létrejött Szövetséges Hatalmak teheráni konferenciá­jának határozata, hogy ebben a háborúban nem lesz győző, sem legyőzött méltán hintette el a háborúban álló országok népei között azt az emberileg magasz­tos elgondolást, hogy most . . . végre . . . olyan módon alkot­ják meg a “győzők” a békét, amely igazságos, humanista fog lenni és minden országnak és népnek az érdekét figyelembe fogja venni, de főleg elejét veszi és örökre lehetetlenné teszi egy újabb és még borzalmasabb há­ború keletkezését. Egy ilyen bé­két megalkotva Európa népei a Szabadság és Testvériség esz­mei magaslatára jutván az örök Béke napjai között élnek embe­ri életet . . . Európa népeinek nagy vára­kozása közben a múlt év folya­mán a Szövetséges Hatalmak összehívták a békekonferenciát, hogy a “győztesek” a “legyőzöt- tekkel” a “békét” megkössék. A konferencia nyitánya volt,, hogy félredobták az Atlantic Char­tert és a teheráni konferencia határozatait igy újra megismét­lődött az évszázados szokás, hogy a győztesek a kard jogá­val és a fegyver erejével alkot­ják meg a diktálják a “béké”. A látszat demokrácia kedvéért a legyőzött országok delegáció­it erősen korlátozva, de mégis meghallgatták, de ezeknek sza­va magyarán mondva: “Falra hányt borsó volt”. Hónapokig tartó tárgyalás alatt, melyet a Szövetséges Ha­talmak folytattak nem egy uj, igazságos és a könyörtelen rea­litás alapján megalkotott béke jött létre, hanem a győztesek igényeinek és követeléseinek ke­resztülviteléről volt szó. így a győztes országok a régi recept szerint újabb területi követelé­seket támasztottak legyőzött szomszédjukkal szemben. Sőt az egyik Szövetséges Hatalom be sem várva a békekonferencia döntését saját hatáskörében előre elintézte a területi igényét. A többiek azután a Nagy Győz­tes nyomdokain haladva és tá­mogatását élvezve megismétel­ték az emberiség történelmének gyászos korszakait. Az üyen kis “szépség hibák” elintézése után folytatódott a legyőzöttekre mért pénzbeli jó­vátétel megállapítása. így Finn­országra 300 millió, Olaszor­szágra 360 millió, Romániára 300 millió, Magyarországra 300 és Bulgáriára 69 millió dollár­nyi jóvátételi összegeket szab­tak ki. Ezen országok lakossá­gainak számát véve Finnország­ban kb. 76, Olaszországban 8 és fél, Romániában 20, Magyaror­szágon 33 és Bulgáriában 10 dol­lár jóvátételi összeg jut fejen­ként. Azonkívül a fenti legyő­zött országok kötelezték a Szö­vetséges Hatalmak állampolgá­rainak elpusztult vagyontárgya­ik 66 százalékát > megfizessék. Ez pl. Magyarország esetében csak annyit jelent, hogy a ma­gyar nép legalább 60-70 éven keresztül fizetheti ezen nagy kártérítési összegeket. Ha a békekonferencia ered­ményeit mérlegre vetjük, ak­kor tárgyilagosan és fanyar Íz­zel megállapíthatjuk, hogy ezt a “békét” a demokrácia “dicsősé­gére” a két munkáskormánnyal és két évszázados demokráciá­ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen Nem lehet béke mindaddig, amig éhség es nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. . . ... . ... E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. „ . Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatasanak mind kevesebb es keye sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre novekvo hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot apóinak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatoknál kö­zös érdekeik vannak. . , , , ... , , . E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozo tagjai be­sűrítessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sereimének tekiiUi. maradi jel(wé helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!” . ... . . A munkásosztály történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a bérrend­szert A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az. ipari szervezkedéssel ai aj társadalom uerbezetét építjük w végi társadalom keretein belől val rendelkező Szövetséges Ha­talmak perc emberkéi alkották meg. Pedig az emberiséghez méltó békét is lehetett volna al­kotni, de azt Svédország. Dánia és Svájc politikusaira, történel­mi és gazdasági tudósaira kel­lett volna bízni, akik nem “Üdv a győzőnek!” és “Jaj a legyő­ző ttnek!” ósdi jelszavának al­kalmazásával alkották volna meg azt . . . Már a békekonferencia tarta­ma alatt, sőt a békeokmányok aláírásának ünnepélyes aktusa közben is Európa népeinek fülét az uj fegyverek kovácsolásának zaja ütötte meg. Európa népei az aláirt “béke” óráiban. riadt tekintettel figyelik az újabb fegyverkezés fázisait és meg­döbbenve kérdik a világ jelenle­gi vezetőitől: “Quo vadis homo?” A válasz még késik ... Kinai találós mese (Vi.) Évtizedeken át olvas­tuk az amerikai lapokban, hogy az oroszokat nem tudják meg­érteni. Úgy állították be, mint­ha az oroszok olyan zavarosan viselkednének s rendszerük is olyan zavaros volna, hogy azt egy intelligens amerikai újságí­ró nem képes megérteni, azon nem lehet eligazodni. És aki mégis azt állítja, hogy megérti, arra rámondották, hogy szem­telenül hazudik. Most ugyan igy viselkednek a kínaiakkal szemben is. Sok-sok bizottságot küldtek már oda a “kinai kérdés” tanulmányozá­sára, amelyek azonban legtöbb­ször ellentétes jelentésekkel jöt­tek vissza, bizonyítván azt, hogy nem is akarták megérteni a kínaiakat. Most, több mint egy évi kísérletezés után, a had­sereg legmagasabbrangu tiszt­je, Marshall generális is feladta a próbálkozást. Ennek folytán aztán a cikkek és vezércikkek egész sorozata jelent meg arról, hogy a kínaiakat nem is lehet megérteni, aminek térmészete- sen nem a super-intelligens amerikai újságírók az okai, ha­nem a “tudatlan” kinaiak. Azt sem tudják megérteni, hogy miért haragszanak a kina­iak, — még az ugynevezétt libe­rálisok is, — annyira Ameriká­ra, holott ez az ország olyan nagy mértékben segítette őket; két és fél billió dollár értékű hadianyagot, modem pusztító és gyilkoló eszközöket adtak ne­kik és azonkívül Chiang Kai Shek-nek több mint egy millió emberét kiképezték és megtaní­tották az öldöklő fegyverek ke­zelésére. Mindez a békéltetési ürügy alatt történt, csak időt akartak nyerni a szállítása és a" betanítá­sokra. De ezt nem hálálták meg a kinaiak. Persze, ezt az ameri­kaiak nem tudják megérteni, hogy Chiang még nem Kina és a több fegyver adás és hadse­reg felfegyverzése, betanítása nem békés igyekezet. De hát mindezért a kinaiak okolhatók, akik nem bírják megérteni az ilyen komplikált amerikai segít­séget. Vagy nagyon i# megér­tették ?! SEGÍTIK a REAKCIÓT De mi, munkások, nem csak megértettük, hanem meg is mondtuk. Irtuk, hogy még Ge­neral Marshall sem fog tudni si­kereket elérni az ilyen érthetet­len és ellentétes taktikával bé­két hirdetni és felfegyeverezni a reakciót. A fegyverszünetet csak még nagyobb előkészüle­tekre használják fel és ahol védtelen pontokat találtak, tá­madták minden figyelmeztetés nélkül. így mink egy évvel eze­lőtt megírtuk, amit ezen super intelligens újságírók, vezércikk­írók, csak most ismernek be. Ez mielőttünk nem olyan megoldhatatlan találós mese. Mi tudjuk és meg irtuk sokszor, hogy miért nem köthetnek bé­két a kinai munkások, kommu­nisták, Chiang Khai Shek-kel, akiket halomszámra gyilkolta- tott és gyilkoltat, ha véletlenül, fegyvertelenül csipi el őket. Ezt az amerikaiak is jól tudták, de mivel természetesnek találták, igy támogatták, csak azt sajnál­ják, hogy nem sikerül teljesén, és azért is Chiangot 'okolják, mert úgy hiszik, hogy képesek lettek volna megcsinálni. Csak azt nem értik meg, hogy miért tiltakoznak ez ellen a kinai mun­kások és kommunisták, liberáli­sok, akiket éppen úgy halomra gyilkolt és gyilkol Chiang, mint aß kommunistákat. Két fontos dolgot elfelejtenek megírni az amerikai lapok. Az egyiket már említettük, hogy Chiangot fegy­verezték és nyíltan kijelentet­ték, hogy a kommunistákkal vé­gezni fognak, az ilyen nagymér­vű segítséggel. A másik, hogy az amerikai super intelligens irók, diploma­ták és vezércikkezők elfeledik, hogy most már nem 1919-et Ír­nak, hanem 1947-et. NEM LEHET MEGTÖRNI Nem látják meg, hogy úgy a kinai, mint az európai forradal­mak, a társadalmi átalakulás, harminc évvel késett, igy olyan erőket gyűjtött, melyeket már nem lehet se fegyverrel, se ke­nyérrel megtörni, mint azt 1919- ben tették. Ezt a két kulcsszerü tényt, az amerikai sajtó vezércikkezői nem ismerik be, ha látják is le­tagadják és inkább a buta sze­repét játszák, az egész kérdést mint találós mesét állítják be ’ és nevetséges állításokat, felte­véseket imák le, mint vezércik­keket. Például a detroiti Free? Press vezércikkező je szerint: “Még mi mindég megpróbálunk segíteni más utakon is, de már nem fogjuk a bakkecske szere­pét játszani, (fall guy) azon népért, mely nem tudja mit akar és hogyan szerezze meg azt”. Hát megmondjuk a vezércikk­írónak, hogy a kinai nép jól tudja mit akar és azt is, hogy hogyan . .. csakis fegyveresen a Chiang banda leverésével lesz képes azt megszerezni. Ezt meg­teszi még a hivatalos és félhiva- vatalos amerikai beavatkozás és segítség dacára is. A detroiti News vezércikkező- je már sokkal huzamosabban si­ratja el szegény Kinát, amely

Next

/
Thumbnails
Contents