Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-03-29 / 1469. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, under the Act of March 3, 1879 Ohio VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1947 MARCH 29 NO. 1469 SZÄM A reakció arzenálja HEtl KRÓNIKA A DEMOKRATA POLITIKUSOK KISAJÁTÍTOTTAK A RE­PUBLIKÁNUSOK PROGRAMJÁT. — TRUMAN A REAKCIÓ ARZENÁLJÁNAK AKARJA TENNI AZ EGYESÜLT ÁLLAMO­KAT. — NAGYON KÖLTSÉGES A REAKCIÓ VÉDELME. WASHINGTON — Carrol Reece, a Republican Party orszá­gos elnöke azzal vádolj a'Truman elnököt és tanácsadóit, hogy ki­sajátították, — másszóval ellopták a republikánus párt program­ját. Ez a program, amivel a múlt évi kongresszusi választásoknál olyan nagy győzelmet arattak, valójában a kommunista mumus­sal való iiesztesretésen alanul. Trumanék látván, hosn/ az átlagos amerikai szavazó miként nyeli le ezt a badarságot, most még a republikánusokat is túlszár­nyalják a kommunizmus veszé­lyével való ijesztgetéssel. Mr. Reece körlevelet intézett egy billió dollárról beszélnek, amivel segíteni kell Chiang Khai Shek reakciós uralmát, hogy a kommunista seregeket leverhes­se. a Republican Party 7,500 állami és megyei tisztviselőihez, figyel­meztetvén őket, hogy kellő mó­don ellensúlyozzák a demokrata párt “óriási propaganda mal­mát'’. A kommunizmussal való ijesztgetést szolgáló nagymérvű propagandát tulajdonképpen a republikánusokkal ronoknszen- vező Gyárosok Országos Szö­vetsége (NAM) fejtette ki már évek óta, eddig azonban csak a republikánusok húztak belőle hasznot, amit a demokrata poli­tikusok már megelégeltek és most ők is rávették Trumant, hogy indítsa meg a kommuniz­mus, illetőleg a Szovjet Union elleni propaganda háborút. így történt aztán, hogy az a Harry Truman, aki megfogad­ta, hogy elődje politikai irányát követni fogja, a demokrácia ar­zenáljából a reakció arzenáljá­vá változtatja az Egyesült Álla­mokat. Erre kell az a 400 millió dollár, amit a görög dinasztia é^ a török diktatórikus uralom fentartására kért, EZ CSAK A KEZDET *» Ez azonban csak az előleg. Mert a reakció fentartása igen sokba kerül akkpr, amikor az egész világon küzdenek ellene; amikor úgyszólván mindenütt csak az élősdi kisebbség fentar- tását szolgálja. Ezt maga Tru­man is beismerte a beszédében, amikor nyíltan megmondotta, hogy Görög és Törökországok segítése csak “egy mozzanat a kommunizmus elleni küzdelem­ben”. Most már tudják a washing­toni körök, hogy mihelyt a kongresszus megszavazza a gö­rög és a török segélyeket, a Truman adminisztráció azonnal újabb 200 millió dollárt fog kér­ni Korea segítésére. Korea után pedig Kina fog következni. No­ha a kínai reakció támogatása hár eddig is igen nagy összegek­be került az Egyesült Államok népének, most mégis megint Kina után majd következik Palesztina, mert onnan is ki akarnak vonulni az angolok, mint Görögországból. Az ango­lok egyszerűen átruházzák az Egyesült Államokra nemcsak a reakciós külpolitikájukat, de annak költséges fentartását is. így valószínű, hogy Palesztina után majd India fog következ­ni. És ami azt illeti, már az an­gol reakció fentartására is adott kölcsön tekintélyes részét az államosított iparok volt tu­lajdonosainak a kifizetésére használják, holott azok a dol­gozóktól tulajdonították el azon javakat, amiket most jól megfi­zetett árakon vesznek tőlük vissza. A HÁBORÚHOZ VEZETŐ UT A szenátorok között vannak sokan, akik nagyon jól tudják, hogy a Truman adminisztráció jelenlegi külpolitikája a háború­hoz vezethet. A republikánus szenátorok informálására a sze­nátus jelenlegi elnöke, szenátor Vanderberg vállalakozott, aki­hez Bourke Hickenlooper Iowa államba való szenátor ezen sza­vakat intézte: “Úgy érzem, és a szenátorok közül számosán úgy gondolkodnak, mint én, hogy ha mi megszavazzuk ezt a kölcsönt Görög és Törökorszá­gok részére, akkor tovább is kell mennünk, hasonló támoga­tást kell adnunk más országok­nak is és minden ilyen kölcsön egy-egy lépés a háború felé ve­zető utón.” Arra a hírre, hogy Amerika hajlandó nagy kölcsönökkel tá­mogatni a reakciót, mindenütt uj reményre ébredtek a letűnt uralmak hívei. Sőt még Japán is igényt tart az ilyen “reakció elleni” kölcsönre. Mint Tokióból táviratozzák, Yoshida minisz­terelnök nagyon helyeselte Mae- Arthur tábornok azon ajánlatát, hogy már a japán békét is meg kell írni, mert a békekötés után ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Az újságírásnál két alapvető rugó szabja meg az irás célját. Az egyik és ez legtöbbnyire a “vérbeli” újságíróknál van meg, a fizetés, vagyis a pénz. Az Uyen újságírók aztán tudnak Írni bármiről a legszebben kicirkal- mazott cikkeket, aszerint aho­gyan fizetik érte. Ezek aztán a világért sem Írnának le egyet­len olyan szót, ami saját meg­győződésük, ha még annyira is igazságnak látják azt. ők ezt teljesen természetesnek veszik és egyszerűen azt mondják, a fizikai munkások a munkaere­jüket bocsátják áruba bárkinek, mig ők a szellemi erejüket és azzal keresik meg mindennapi kenyerüket. Ha nem nézünk be­le mélyebben az elméleti ma­gyarázkodásba, akkor ugylát- szik, hogy teljesen igazuk van. Ha azonban mérlegeljük a szel­lemi és a fizikai munka eredmé­nyének a különbségeit, akkor aztán látjuk azt, hogy az ilyen újságírók és szellemi vezérek a nép legnagyobb ellenségei és fél­revezetői. Mert nézzünk csak pl. egy szabómunkást, aki mondjuk nadrágot készít. Az igaz, hogy megcsinálja a nadrágot és nem bánja akár kapitalista, akár fasiszta, bankár vagy koldus, pap avagy istentagadó veszi ma­cára. Ha bármelyik tovább ad­ja, úgy azon körülmény sem a szabóra sem pedig a továbbadó- ra nincs olyan-befolyással, mely a nadrág készítés eddigi formá­it megváltoztatni célozná. A szellemi téren azonban összeha­sonlíthatatlanul más a helyzet. Ha egy újságíró a reakció és tő­kés osztály szolgálatában áll ilyen szempontból Írja cikkeit, Japán is nagyszabású kölcsönt akar kérni a “kommunisták le­verésére”. Az amerikai katonai hatalom fitogtatására elrendelték, hogy nagy tengeri hadiflotta látogas­sa meg a Földközi tenger na­gyobb kikötőit. Hivatalosan per­sze tagadják, hogy ennek a lá­togatásnak a célja a militáns külügyi politika támogatása, azonban az ily nyilatkozatokat senki sem veszi komolyan. MEGEGYEZÉS A GUMIIPAR­BAN AKRON, O. — Az utolsó na­pok megegyezést hoztak a gu­miiparban. Tizenegy és fél cen­tes órabér emelést kapott az iparban dolgozó százezer mun­kás. viszont akik olvassák ilyen szempontból mérlegelik és ad­ják tovább. A nadrág tovább­adással nem lehet senkinek sem a lábszárait megváltoztatni, el­lenben a szellemi cikkekkel az agyvelőt lehet átformálni, avagy a régi formájában megtartani. A szabómunkás még akkor sin­csen a reakció szolgálatában, ha a legreakciósabb gyártulajdo­nosnál dolgozik, ellenben az új­ságíró, a reakció testi és lelki kiszolgálója ha reakciós újság­nál dolgozik. Mindezeket azért bocsátottam előre, mert arról a gyűlésről akarok véleményt mondani mely a múlt héten volt New Yorkban, mint márciusi ünnepély meg­tartva. Erről a gyűlésről hiá­nyoztak a reakciós újságírók és mondanom sem kell, hogy külö­nösen én, azért jól éreztem ma­gam. Ami azonban érzéseinkre rossz hatással volt, hogy ott vol­tak a papok. Az is igaz, hogy ezekre a papokra viszont a “li­berális” érdem van ráillesztve és beszédeikből Ítélve, nem ép­pen oktalanul. Igen ám, de Már­cius 15-ét ünnepelni Petőfi nél­kül nem lehet és viszont Petőfi­re emlékezni meg nem lehet anélkül, hogy eszünkbe ne jus­son “ahol a pap szót emel az igazság megfeszittetik”. Minden túlzás nélkül el kell ismerjük, hogy a múlt vasárna­pi ünnepség szép esemény volt, különösen most, ebben a kriti­kus órákban, amikor az jut dű­lőre talán véglegesen, hogy lesz vagy nem lesz ismét Horthy uralom, Habsburg dinasztia, nyilas betyárság, vagy pedig le­galább egy olyan alapokon álló Köztársaság, ahol a szólás és sajtószabadság a dolgozók ré­szére legalább részben biztosít­va lesz. A munkástömegek olda­lán álló öntudatos munkások azért mentek el erre a gyűlésre, hogy megjelenésükkel demonst­rálják azon érzelmüket, hogy a magyar munkásnép harcában melyik oldalon állnak. A papok­nak azonban semmi keresni va­lójuk sem lett volna azon gyűlé­sen, mert a papi foglalkozásnál a fentebb analizált szellemi sza­bály a mértékadó. Uyen érte­lemben nincs tehát “liberális” pap. Mert ha valóban liberális, akkor nem lehet pap. A pap még akkor sem liberális, ha az egyház ellen beszél, még akkor is csak pap. Ha valóban liberá­lis, akkor a fenekétől a tetejéig ott kell hagyja a papi pályát. A papi szószék liberális formában is mételyezést, népámitást je-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents