Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-29 / 1469. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. március 29. Egyről-Másról : ELMOND JA: J. Z. A FASIZMUS ANYAGI FORRÁSA Az elmúlt heti cikkünkben ismertettük O. John Rogge tapasztalatait előadói kőrútján, amint azt Rogge, George Sel- desnek elmondotta és amit Sel- des “In Fact” cimü közlönyében adott közre. Elmondotta, hogy az ország lakosságának túlnyomó része mennyire hajlamos elfogadni a fasiszta propagandát anélkül, hogy sejtelmük volna arról, hogy az anti-demokrati- kus és annak elfogadásával a fasizmus megerősödését segítik elő. Elmondotta azt is, hogy az amerikai fasiszták mily hűen követik a német tervrajzot és semmi kétség az iránt, hogy ha az amerikai kapitalisták veszélyben látnák hatalmukat, minden habozás nélkül követnék Thys- sennek példáját és korlátlan mennyiségű anyagiakkal látnák el a fasisztákat a haladás erőinek legyilkolására. Arra a kérdésre, hogy a belföldi fasiszta mozgalom támogatására kiutalt összegekről vannak-e adatai, Rogge azt felelte, hogy ezirányban vizsgálatai csakis az árulási pör vádlot- taira terjedt ki és csak egy egyénről van biztos tudomása, aki nagyobb összeggel támogatta a fasisztákat — Mrs. Alice T. Whitney, Geoffrey F. Whitney bostoni bankár felesége és a hóbortos milliomos Harry K. Thaw testvére, — aki 25,000 dollárral támogatta a fasiszták védelmét. Az összegeket kerülő utakon, az adakozók kilétének elhallgatásával juttattak a volt vádlottakhoz. “Amikor Herbert von Strem- pel” — a volt washingtoni német követség titkára és a nácik , pénztárosa — 1940-ben boston- | ban járt, találkozott Francis P. Moran, a “Christian Front” vezérével és Edward H. Hunter ismert antiszemitával, aki közbejáró volt a belföldi fasiszta alakulatok között. Egy korábbi alkalommal a “World Service” néven ismert náci propaganda hírszolgálat egy földközi rádió leadásában kért támogatást Hunter és néhány más vádlott — többek között Pelley, Mrs. Diliing, Deathridge, Edmondson, True, Winrod és Hudson részére. 1942 augusztustól, amikor az árulási pör vádlottai közül az elsők ellen a vádirat ki lett adva, 1945 junius 14-ig Hunter haláláig, több vádlott Hunter utján kapta a védelmi költségeket és ez nem szűnt meg Hunter halálával. A pénzbeli támogatás tovább is jött, csak a közbenjáró változott. 1945 júliustól, Hunter volt titkárnője, Evelyn Tankard utján jött a pénz és amikor azt felfedtük, egy harmadik személy, Alice Lee Jamison vette át a funkciót.” A vizsgálat felderítése szerint a következő vádlottak vettek fel ily utón pénzt: Elizabeth Diliing 10.000 dollárt; Robert E. Edmondson (a felesége utján) 6,530 dollárt; James True (szintén a felesége utján) 3,370 dollárt; Ralph Townsend (aki később mint titkos japán kém került börtönbe, a felesége utján kapott) 500 dollárt; E. J. Garner 300 dollárt. A vádlottakon kívül, azok hozzátartozói is kaptak Hunter- től pénzt, melyről a következő adatok vannak: E. J. Gamer özvegye 450 dollárt; Precott Dennett anyja 50 dollárt és John S. Wose Jr. aki egy időben Edmondson védője volt 550 dollárt. “Azt tudtuk, hogy ezen összelent az igazi természeti erők felismerésének az ellenkezőjét. így tehát a munkásosztály igazi harcosai nem örülhetnek annak az egységfrontnak, ahol a papi beszédeknek tapsolnak. Ez nem a néptömegek felszabadulási harcának az ünneplése hanem a tömegek további ámításának. A zsidók üldözésének és kiirtásuk elleni tiltakozásnál aztán, egyáltalán nem jelent különös erkölcsi súlyt, ha a tiltakozás zsidó pap ajkáról hangzik el. Az 1848-as forradalmak emléke gyanánt, sem különféle vallások papjainak együttesen, sem pedig külön-külön egyáltalán semmi közük sincsen mint papok, az ünneplők tömegéhez csatlakozni. Mint emberek, mint munkások, mint a néptömegek gyermekei kell résztvegyünk a forradalmi harcokban és ünneplésekben, nem pedig széttagol- tan a szakmai foglalkozásaink, vallási származásaink, avagy a vallási szolgálatot teljesitő papi minőségben. Az ünneplésnél az ilyen jelenlségek csak mint csúfító szeplők mutatkoznak, de éppúgy le kell vakarni őket, mint az igazi nagy harcok idején a veszélyt jelentő nagy bajokat. Másszóval a munkástömegek tiszta harci törekvéseit nem el- sekélyesiteni, hanem kiélezni kell, hogy az adott helyzetben a munkásosztály igazi fölszabadulási céljai erőre emelkedhessenek. A megalkuvás nem jelent harci előnyt, hanem inkább meghátrálást. Nézzük csak a kommunisták helyzetét a nagy megalkuvásban, amikor saját maguk foglaltak a sztrájkok ellen állást és minden tekintetben a kapitalizmus védelmére keltek. Olyannyira, hogy maga a Kereskedelmi Kamara kutyaszövetségesei osztogatták Browder elvtársuk program tervezetét. Mi a köszönet érte most? Az, hogy minden erővel eltaposni akarják őket azok, akiknek a kezeit szorították a nagy egységfrontban. A magyar helyzetben a nagy egységfronti parolá- zás a néptömegek elveivel szorosan ellentétes polgári és papi elemekkel, a hasonló, helyzet tükrét veti felénk. Az amerikai magyar munkások előtt nagyon sok szomorú egységfronti történelmi múlt lengedez, ne vegye tehát tőlünk senkisem rossznéven, ha a forradalmi ünneplésnél papokat és hasonló elemeket nem akarunk látni. gek nem származtak Huntertől, j mert neki nem volt szétosztogatni való pénze és a pénzek olyanformán voltak folyósítva, hogy a pénzt Mrs. Whitney adományozta és nincs kizárva, hogy még mindig folyósítja. Arról biztos tudomásom van, hogy még rövid idővel ezelőtt a forrás nyitva volt.” Megkérdeztük Rogget, hogy véleménye szerint mily hatásos ezen “gyűlölet hintő” csoportnak a propagandája, azt felelte, hogy az évekig tartó vizsgálatai alapján kialakult meggyőzi >dé- se, hogy annak hatásosságát általában nagyon lebecsülték. “A leghatásosabb fegyverük, amint azt az árulási pörrel kapcsolatos vizsgálataink kiderítették, hasonló a németországi nácikéhoz; a gyűlölet keltés a kis- sebbségi csoportok ellen, különösen a zsidók és négerek ellen. Ezen fegyverrel remélték megingatni és megpuhitani társadalmi és kormányzási szervezetünket, hogy ezek iránti respek- tünket elveszítsük és hozzászokjunk a terrorhoz és erőszakhoz, amire a tudatlanok nagyon könnyen kaphatók. “A Columbian-nek már ezt meg is kezdték. Tagjaikat elküldték a négerek által lakott negyedekbe felfegyverezve azzal az utasítással, hogy terrorizálják és provokálják a lakosságot és ha szükséges öljenek.” A “Christian Front” is hasonló trainingbe részesített; a tagjait, amig az FBI le nem tartóztatott közülök 18-at, amikor évekkel ezelőtt Brooklynban, Bostonban, Detroitban és más nagyobb városokban fegyveres erőszakkal támadták meg a liberális gyűléseket. Azon kérdésünkre, hogy a fasiszta veszély fenyegetőbb-e a jelenben, mint volt Pearl Harbor előtt, Rogge azt válaszolta, hogy véleménye szerint a jelenben fenyegetőbb. “Az amerikai fasizmus tervrajza mind tisztább lesz, amint a jelen periódusba indulunk és ez minden őszinte demokratát kell, hogy felháborítson. “A hadjárat a szervezett munkásság ellen, a liberálisok elleni boszorkány vadászat, a storm trupper organizációk vakmerő támadásai, a rádión a liberális hangok elhallgattatása és a reakció mindszélesebb térnyerése, valamint a sajtó nagy részének hallgatása a belföldi fasiszta mozgalmakról, mind veszedelmes cél felé vezetnek. Ezek, párosulva a gazdasági bizonytalansággal, a depresszió és széleskörű munkanélküliség veszélyével, a liberális koalíció széttagoltsága, mind nagyon hasonlítanak azokhoz az állapotokhoz, amelyek Hitlert és Mussolinit hatalomra juttatták.’ Azon kérdésünkre, hogy milyen programot ajánl a fasizmus ellensúlyozására, Rogge kijelentette, hogy nem tartja magát illetékesnek ezen a téren, mert felismerte azt, hogy bármily megfelelő programnak módot kell nyújtani az ország mélyén gyökerező formáinak alapváltozására és ez sokkal, több tanulmányozást igényel, mint amivel ő rendelkezik. FOLYTATJA A FASIZMUS ELLEN A HARCOT “Dacára a saját tapasztalataimnak az Igazságügyi Depart- menttel, a fasizmus tevékenységét a nyilvánosság elé vitelével, a véleményem még mindig az, hogy a kormánynak ezen propagandát illető tényeket a nyilvánosság elé kellene vinni, analizálni annak tartalmát és ismertetni, hogy kik financirozzák és terjesztik azt. “Én nem félek a közvéleménytől, vagy hogy mit fog a nép tenni, ha a tényeket megismeri. Én abba az iskolába tartozom, amely hisz a népben és biztos abban, hogy ha a nép ismeri a tényeket, megtalálja a helyes utat a cselekvésre.” Az elhamarkodott törvényektől nem sokat várhatunk, sőt talán azoktól a legkevesebbet a fasizmus veszélyének elhárításában. , “Az amerikai fasizmus ügye nem törvényszékeken, bírókon vagy esküdtszékeken fog eldőlni. Annak sorsa felett a népnek kell dönteni. És én oda vittem az előadói körutamon és oda fogom vinni a jövőben tartandó előadásaimmal és Írásaimmal. Ezért veszem igénybe mindenki segítségét, aki velem tart a nép felvilágosításában a valódi, jelen veszélyről, amely sorsunkat és biztonságunkat fenyegeti. “Az anti-fasizmus népszerűtlen, ritkán jutalmaz és sohasem könnyű. Én mégis azt hiszem, hogy a fasizmus a legnagyobb fenyegető veszély és én folytatni fogom ennek kipellengérezé- sét és a harcot ellene.” Talán egy kicsit hosszúra is nyúlt O. John Rogge tapasztalatainak és véleményének ismertetése, de véleményem szerint, alig használhattuk volna hasznosabb célra e hasábokat, mint olyan egyén tapasztalatainak a leírására, aki ott kísérelte meg a harcot felvenni a fasizmus ellen, ahonnan a cselekvéstől húzódó tömegek várják: a kongresszustól, vagy a kormány közegektől. Amint láttuk, Rogge tapasztalatai és véleménye szerint is azokon a fórumokon éppen az ellenkezője történik, mint amit a nép vár onnan. Kétségtelen az, hogy a fasizmus veszélye elsősorban a munkásság ellen irányul és annak győzelme esetén • a munkásosztály fizetné az áldozatot szenvedésben és vérben. Következetesen: a munkásosztálynak kell felvenni a harcot az ellen, elsősorban. És csak a munkásosztály az, amely ezt a harcot sikerrel veheti fel. A fasizmus elleni harc egyénileg nem vezethet sikerre. Éhez céltudatos szervezett erőre van szükség és ily erőt csakis a munkásosztály tud produkálni, ha szervezkedik a termelés színterén a forradalmi Egy Nagy Szervezetbe. MUNKANÉLKÜLISÉG BULGÁRIÁBAN SOFIA — A kormány kétéves tervet dolgozott ki a már nagymérvű munkanélkülis é g likvidálására. Miután a munkát kötelezővé tették, minden munkanélküli köteles jelentkezni, akinek aztán a kormány munkát ad. Úgyszintén kötelesek munkára jelentkezni az iskolát elhagyó 18 éves ifjak is.
