Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-15 / 1467. szám
- 1947. március 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal rultak elbocsájátásához? Azt válaszolta, hogy határozottan nem állíthatja. Véleménye szerint elbocsájtásának fő oka Wheeler és a többi képviselők neveinek említése volt. A “TITOK” KISZIVÁRGOTT Bár Clark a jelentést szigorú titokban akarta tartani, Rogge kísérletet tett ismételten ennek az ellenkezőjéről meggyőzni őt, de sikeretelenül. A jelentésben foglalt adatok azonban nem maradtak titokban, minden tilalom ellenére, bár a kiszivárgás “nem tőlem eredt” mondotta Rogge. “És miután annak részletei már amúgy is nyilvánosságra kerültek, oktalanságnak tartottam a további hallgatást. Eszerint szabadságot kértem és kaptam azon célból, hogy előadói kőrútra megyek a fasizmus romboló hatásainak ismertetésére.” “Okt. 21-én a Warthmore Egyetemen tartott előadásom előestéjén beszéltem Clarkkal és mondottam neki, hogy már több előadást tartottam a nemzetközi fasizmus és a náci penetrációról az Egyesült Államokban és az ezután következőben részletesen kívánok beszámolni a rendelkezésre álló adatokról. Clark kért, hogy mondjam meg a hallgatóságnak, hogy a “Department of Justice semilyen formában nem korlátozott” ’ amit én úgy értelmeztem, hogy “mondjon el mindent. Hivatalos hozzájárulást nem adhatok, de a történteket el kell mondani és én nem állok útjába.” Biztosítottam Clarkot, hogy a hallgatóságnak meg fogom mondani, hogy a Justice Dept, nem korlátozott. “A Swarthmore Egyetemen az előadást okt. 22-én tartottam és megemlítettem Wheeler és más képviselők neveit, amit az eredeti jelentésemből Clark kívánságára mellőztem. “Okt. 24-én Wheeler a fehérházban járt és beszélt Truman elnökkel. Hogy miről tárgyaltak azt nem tudom, de azt tudom, magamról, hogy a következő nap engem kirúgtak” — mondotta Rogge. A fentiekben ismertettük Rogge menesztésének okait, amely tény világot "vet arra, hogy a náci penetráció mennyire megmételyezte a legmagasabb kormány köröket is. Hogy ezek nem üres állítások, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy olyan egyéntől erednek, aki ben- fentes volt ezen körökben, de mert nem volt hajlandó falazni a nácizmusnak, mint társai, kirúgták onnan. Rogge két hónapig volt körúton és volt nap, amikor négy előadást és két rádió beszédet tartott. Beutazta az országod kelettől nyugatig és déltől északig és alkalma volt megismerni a nép felfogásának keresztmetszetét. Mivel beszámolója nagyon tanulságos, a jövő héten ismertetni fogjuk azt e rovatban. MUNKA KÖZBEN (gb> ROVATA Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? A “FREE ENTERPRISE” VÉGNAPJAI A tudományos szociálizmus atyja, Marx Károly körülbelül 100 évvel ezelőtt mutatta ki, hogy a termelési rendszerek is alá vannak vetve a természet fejlődési törvényeinek: születnek, kifejlődnek, megöregednek, aztán elhalnak, hogy helyüket átadják az utódoknak. Ezt a természeti törvényt igazolják az egymást követő rabszolga, feudális és tőkés termelő rendszerek. A tőkés rendszer hívei száz éven keresztül támadták, vagy gúnyolták ezt a megállapítást. Azt állították és állítják még ma is, hogy a legtökéletesebb termelési rendszer az, amelynek alapját a magántulajdon képezi, ahol az egymással versenyző magáncégek (free enterprise) a néptömegek életszínvonalát a legmagasabbra emeli. Ezek amikor a Szovjet Union megszüntette ezt a termelési formát a föld egyhatodán, a legnagyobb szánakozással említették az orosz népet,' amely, szerintük igy bolondá hagyta tenni magát. Az egészet csak múló kísérletnek tartották és napjainkig várták, hogy az oroszok feladják a hiábavaló kísérletet és visszatérnek a szerintük annyira áldásos “free enterprise” rendszerhez. Közben azonban eljutottunk először az egész világra kiterjedő nagy depresszióhoz, azután pedig ugyancsak az egész világra kiterjedő második világháborúhoz, amelynek folyamán a magántermelést minden országban megrendszabály ózták. A kérdés most már az, hogy, mi marad meg ezen megszorításokból? Visszaállítják-e a tőkés termelési rendszert az egész világon úgy, mint volt az első világháború előtt, avagy, valóban igaza volt Marx Károlynak, a termelési rendszer megváltozása most folyik le a szemeink előtt? MIT LÁT 19 ÚJSÁGÍRÓ Ez a kérdés izgatta a világ egyik legnagyobb és legelter- jedteb lapjának, a New York Timesnak a szerkesztőjét, aki erre vonatkozólag körkérdést intézett külföldön időző ismertebb tudósítóihoz. A 19 országból beérkezett válaszokat Russel Porter analizálta, aki arra a következtetésre jut, hogy az első világháború előtti, teljesen zabolátlan “free enterprise” már aligha található bárhol is, nagy területeken teljesen megszűnt, másütt nagy megszorítások között működik s általában a fontosabb országokban mindenütt nagy támadások érik. Mielőtt a válaszokkal foglalkoznánk, meg kell jegyeznünk, hogy a New York Times tudósítói nem tartoznak az úgynevezett “radikális” vagy “baloldali” felfogású egyének közé, akiket elragadnak az érzelmeik s az uj termelési rendszert óhajtva túlságosan sötétnek látják a free enterprise jövőjét. Éppen ellenkezőleg, ezek az emberek a tőkés termelési rendszernek a hívei, amely aránylag elég jó anyagi helyzetben tartja őket, igy a hozzájuk intézett kérdésre csak az általuk tapasztalt adatok alapján válaszolnak. Éppen azért igen érdekes ez a terjedelmes cikk, melyben a szó szoros értelmében csaknem elsiratják a tőkés termelési rendszert. Megtudjuk a válaszokból, hogy a free enterprise név alá foglalt magán termelési rendszer egyik határállomása az Egyesült Államok és a vele teljesen azonos viszonyú Kanada, ahol a kevés közszükségleti szolgálatot leszámítva az élethez szükséges javak csaknem teljes összeségét a free enterprise szolgáltatja; a másik véglet pedig a Szovjet Union, ahol a free enterprise már alig termel valami számbavehető árumennyiséget. E két véglet között aztán megtaláljuk a free enterprise mindenféle fokozatát. ANGLIA ÁLLAMOSÍT Angliából Michael L. Hoffman felelt a kérdésre. Hoffman szerint dacára annak, hogy az angol Labor Party kormánynak programja nagymérvű “szocia1 lizálást” (államosítást), ir elő, Angliában az átmenet nagyon lassú és ott. még nagyon sokáig jelentékeny szerepe lesz a free enterprisenak a termelésben. A kormány jelenlegi programja szerint államosítani fogják a széntermelést, a vasúti és egyéb transzportációt, a villany és gáztermelést, a bankokat, táviró és egyéb közlekedési hálózatokat, stb. Azonban mindezek összevéve is nem foglalkoztatnak több, mint az angol dolgozók tiz százalékát. Másszóval az angol dolgozók 90 százaléka még mindig a magánkézben levő vállalatokban keresi a kenyerét és állítja elő az élethez szükséges javakat. Igaz, hogy az ilyen magánvállalatok nagy korlátozás alatt állnak, amelyek aligha fognak enyhülni. Azonkívül a nyersanyagok elosztása is a kormány kezében van s tagadhatatlan az is, hogy a szakszervezetek is mindinkább több és több beleszólást nyernek a termelésbe. Ez azonban korántsem oly nagymérvű, mint a rendszabályozás miatt elégedetlenkedő üzletemberek állítják, akiknek nevében az Austin Motor Company feje azt a kijelentést tette, hogy a Labor Party kormány Anglia iparát “a kommunista mühelybizottságok kezére játszotta.” ÉLET-HALÁL HARC Másszóval a free enterprise élet-halál harca Angliában tisztán látható. És mint minden ily átmeneti időben, úgy itt is a szocializált iparok még nem jól működnek, a régi rendszeren marattak már nem működnek jól éppen a bizonytalanság miatt. így az angol kormánynak rövidesen pontosan meg kell határozni, hogy meddig megy az államosításban és mit akar meghagyni a free enterprise kezében. Kanadából P. J. Phillip azt írja, hogy a kanadai viszonyok nagyon hasonlítanak az Egyesült Államokban tapasztalhatókhoz. Ott is egyre-másra szüntetik meg azon háborús rendelkezéseket, amelyek a tőkés termelési rendszert kontrol alá vették a háború szükséglet hatása alatt. A kormányzó “liberális” párt politikai elve a magántermelési rendszer bátorítása és sok esetben nyílt támogatása. Az adózást is úgy re- viziálták, hogy kedvezzen a tőkés termelési rendszernek. Államosítás mellett csak a szocialista párt van, amely azonban igen gyenge és Saskatchewan államot leszámítva másütt nem bir jelentőséggel. így Kanadában egyenlőre a free enterprise fenmaradása továbbra is biztosítottnak látszik. CSEHORSZÁG Ezzel szemben azonban Albion Ross azt jelenti Csehszlovákiából, hogy ott az ipari termelés 70 százalékát államosították, vagy államosítani fogják a közeljövőben. így ez az ország közelíti meg legjobban a Szovjet Uniont, ha a free enterprise kiszorítását vesszük figyelembe. A csehszlovák iparügyi miniszter jelentése szerint Sziléziában, Cseh és Morvaországban, eddig 2,902 iparvállalatot államosítottak, amelyek 657,000 embert foglalkoztatnak. Ezek a nagyobb vállalatok, mert ezekkel szemben a magán kézben maradt 13,439 iparvállalat csak 416,757 embert alkalmaz. Az államosított iparokat mintegy 200 “trust” keretében foglalták össze. A hitel minden fontosabb forrását is ide csatolták. Csehszlovákia legerősebb politikai pártja jelenleg a kommunista párt, amelynek befolyása alatt állnak a szakszervezetek is. A szakszervezetek a magán termelési rendszer ellenségei. Az államosítás még nem ért véget, a jelenlegi terv szerint államosítani akarják a nagybani kereskedelmet is. Eddig államosították a bányászatot és az acélipart, — általában a nehéz ipart. Azonban a textil iparban még mindig jelentős termelés maradt magánkézben. Csehszlovákiában a free enterprise jövője attól függ, hogy a most megkezdett kétéves terv hogyan fog beválni, milyen mértékben tudja kielégíteni az ország népének a szükségletét, mert attól függ, hogy a jelenlegi balszárnyi elemek meddig tűrik a jelenlegi kompromisszumot a még meglévő tőkés termeléssel. FRANCIAORSZÁG Hogy Franciaországban milyen sors vár a magántermelési rendszerre, arról a jelenleg Pá- risban időző Harold Callender számol be. Callender szerint a francia nép körében az utóbbi időkben nagyon elterjedt a szocializmus, a szocialisták száma sokkal nagyobb, mint a párt tagsága mutatja. Ezek természetesen a további szocializálás hívei. Eddig már államosították (Folytatás az 5-ik oldalon)
