Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-15 / 1467. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. március 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ____________$2.00 öfle Year _________ $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ____ 5c Single Copy ---------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ___________________________ ___________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Parancsuralmi kormányzat Az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága, a Supreme Court hét szavazattal kettő ellenében helybenhagyta T. Alan Goldsbo- rough kerületi bírónak a United Mine Workers szervezetre és annak elnökére, John L. Lewisra kiszabott Ítéletet. Mint emlékezetes, a múlt év december havában a szénbányászok sztrájkba mentek, mert nem ujtitották meg szerződéseiket. Goldsborough kerü-. leti biró az állam kérésére tiltó parancsot, (injunction) adott ki, amelyben ráparancsolt Lewisra, hogy rendelje vissza a bányászokat a munkába. Miután Lewis nem engedelmeskedett ennek a parancsnak, a biró 10,000 dollár bírságot szabott ki reá, a szervezetet pedig három és fél millió dohár birság megfizetésére Ítélte. A Supreme Court most helybenhagyta ezt az ítéletet, csupán a szervezetre kiszabott összeget szállította le 700,000 dollárra, de kimondották azt is, hogy a büntetést újból felemelhetik, ha a bányászok sztrájkba mennek addig, amig a bányák állami kezelés alatt vannak. Az állami kezelés ideje a többi háborús intézkedésekkel együtt junius 30-án automatikusan megszűnik. A Supreme Court döntése valójában azt jelenti, hogy az állami szolgálatban dolgozó munkások nem sztrájkolhatnak. Ez visz- szatérést jelent ahoz a régi rendszerhez, amit a “government by injunction” névvel jelöltek. Pár évtizeddel ezelőtt annyira általános volt ez a parancsuralmi rendszer, hogy bármely bérmozgalmat megtörhettek vele. Végre is a munkások évtizedes küzdelem után elérték azt, hogy ennek a parancsuralmi rendszernek véget- vetettek a Norris-LaGuardia nevű törvénnyel. A Supreme Court döntésének tapsoló kereskedelmi sajtó azt hangoztatja ugyan, hogy ez a döntés nem semmisiti meg a Norris-LaGuardia törvényt, amennyiben csak azon iparokra szól, amelyek állami kezelés alatt állnak. Másszóval az államot, mint munkáltatót, kivonják a Norris-La Guardia törvény hatása alól. Igaz ugyan, hogy már ebben az esetben is nagyszámú munkást fosztanak meg az alkotmányban biztosított szabadság jogaitól, mert kimondja, hogy az államnak dolgozó munkás nem sztrájkolhat, vagyis köteles dolgozni saját akarata ellenére is. Azonban ez csak a látszat. A valóság az, hogy ez a döntés az összmunkás- ság ellen irányul, mert valamely bérmozgalom megtöréséhez most már nem kell egyéb, mint az, hogy az állam a szóbanforgó ipart lefoglalja. Eddig a háborús törvények jogot adtak az elnöknek arra, hogy bármely ipart is lefoglaljon a háború sikere érdekében. A háborús törvények junius 30-án megszűnnek ugyan, de egész bizonyos, hogy a jelenlegi összetételű kongresszus egy percig sem habozna hasonló jogokat adni az elnöknek, ha azt a munkáltatók valamelyik fontosabb csoportja kívánná. Ez az állami kezelés különben is csak szemfényvesztés. Minden ilyen esetben a régi tulajdonosokat nevezik ki igazgatóknak és egyéb intézőknek, sőt még arról is gondoskodnak, hogy a profitjaikat hiánytalanul megkapják. Lewis kijelentése szerint a bányabárók is azért nem sietnek az uj kollektív tárgyalással, mert a jelenlegi állítólagos állami kezelés nagyon kifizető nekik. Az Amerikán végigvonuló reakciós hullám és hisztéria első eredményének tehát azt könyvelhetjük el, hogy újra lehetővé tették itt a “government by injunction” módszer felélesztését. Miután a munkásság évtizedeken át olyan éles harcot vívott ezen tü- tóparancs rendszer ellen, előre látható, hogy egy könnyen nem fog belenyugodni annak újbóli bevezetésébe. Hogy mi lesz a munkásság válasza, azt csak akkor tudjuk majd meg, ha az amerikai munkáltatók gyakorlatilag is gyümölcsöztetni akarják a Supreme Courtnak ezt a döntését. Külügyi jegyzék * ______ Az Amerikán végigvonuló reakciós hullám egyik eredményének lehet tekinteni azt a jegyzéket is, amit a külügyi hivatal az orosz és angol kormányokhoz intézett a magyarországi ügyekre vonatkozólag. A jegyzékben az amerikai külügyi hivatal elitéli az oroszokat azért, hogy a magyarországi ügyekben a szövetséges hatalmak megkérdezése nélkül intézkedtek. Ezt az ország belügyeibe való beavatkozásnak tekintik és rámondják, hogy az oroszok megszegték a yaltai egyezményt. Maga a jegyzék nem tesz említést a magyarországi összeesküvésről és csupán csak a Kovács Béla letartóztatását említi meg. A jegyzék lényege tehát hivatalos elfogadása annak a széleskörű propagandának, hogy Oroszország kommunista uralmat akar teremteni mindazon országokban, amelyek befolyása alá kerültek, tehát Magyarországon is. Semmi kétség, hogy a jegyzék kiadásához hozzájárultak a véres emlékű Horthy rendszer amerikai hívei is, akik abban reménykednek, hogy az Egyesült Államok segítségével világszerte vissza tudják állítani a letűnt, munkásnyuzó, zsidóirtó kormányokat. Azonban ezeknek a befolyása nem lett volna elegendő a jegyzék kiadására, ha véletlenül közbe nem jön a kiilügymmiszterek- nek moszkvai gyűlése. Mert nagyon valószínű, hogy a világpolitika sakktábláján most megint egyszerű bábnak használják Magyarországot. A külügyminiszterek gyűlésén nagy alkudozások lesznek. Fontos tehát, hogy az egyes külügyminisztereknek müyen ütőkártyái lesznek, mit, hogyan követelhetnek vagy engedhetnek. Az amerikai külügyi hivatal a magyarországi válságot éppen idejében kapta kézhez, hogy ellensúlyozza vele az oroszok részéről jövő támadást, amely a görög ügyekkel kapcsolatban kerül majd szőnyegre. Mert ha az oroszok kiabálni fognak az angol-amerikaiakra, hogy mit csinálnak Görögországban, ezek azt válaszolhatják: Hát ti mit csináltok Magyarországon?! A görögök segítése A görög kormány a múlt héten segítségért fordult Amerikához. Az Amerikától való segítség kérés ugyan nem uj dolog, azonban a görög kormány most azzal indokolta meg a segítség kérését, hogy Görögország teljesen a tönk szélére jutott és a szintén anyagi zavarokkal küzdő Angliától már nem várhat több segítséget, igy Amerikához fordul, mert máskülönben . .. Nos, mert máskülönben ott is a kommunisták, — más szóval az oroszok, — kerülnek halalomra. Szóval a görögök is a már sokszor bevált vörös mumussal való ijesztgetéssel akarnak Uncle Samtől kicsalni vagy 250 millió dollárocskát. És a legérdekesebb az, hogy a vörös mumustól annyira megijedtek az amerikai, hivatalos körök, hogy az ügyet azonnal napirendre tűzték és még maga az elnök is, aki Mexicoban volt látogatóban, hirtelen hazasietett a görögök megmentésére. Görögországot nem is annyira a háború, mint inkább az angol imperiálista politika juttatta mai szerencsétlen helyzetéhez. Az angol pénzügyminiszternek, Hugh Daltonnak most kiadott jelentése szerint, az angol kormány a háború befejezte óta 348 millió dollárt költött Görögországra. Ezzel az összeggel és az angol haderővel elérte, hogy ott visszaállították a monarchiát és az országot polgárháborúba döntötték, mert a fasisztákkal rokonszenvező királlyal a szélső-jobb oldal reakciósai jutottak kormányra, akik tömegdeportálással és tömegbörtönzéssel tartják fenn uralmukat. Mindez annyira köztudomású, hogy még az amerikai reakciós kongresszus tagjai is elismerik és nyíltan meg is mondják. így példáid szenátor Alben W. Barkley, a demokraták vezére, azt mondotta, hogy ők hajlandók ugyan a görögök segítésére, de nem hajlandók az angol imperialitsa politika további folytatására és ezzel az angol birodalom megmentésére. Erre a kijelentésre leginkább az adott okot, hogy az állítólag éh-halál előtt álló görögök a kért 250 millió dollárból 120 milliót a hadseregük felépítésére akarnak fordítani, tehát arra, hogy ezer meg ezer olyan görögöt irtsanak ki, akiknek nem tetszik az angol imperializmust szolgáló jeleidegi görög kormány. A görög segítség tehát a jelen formájában valójában azt jelenti, hogy Amerika vegye át és folytassa azt a politikát, amit Anglia honosított meg Görögországban. Ez nem csak sok pénzbe kerül, de egyben a katonai megszállást is szükségessé teszi és azért már azt is emlegetik, hogy az angol katonaságot fel fogják cserélni amerikai katonákkal. Ha a görög segítés-kéréssel kapcsolatos propagandát figyelmesen tanulmányozzuk, akkor látjuk, hogy abból az országból most egy második Spanyolországot akarnak csinálni, ahol esetleg kipróbálhatják a háború befejezte óta kifejlesztett legújabb fegyvereket. IMPERIALISTA politika KÖLTSÉGEI LONDON — Hugh Dalton angol pénzügyminiszter bejelentette a képviselőházban, hogy az angol kormány többet költött Görögországra, mint Palesztinára. Dalton szerint a háború befejezte óta Anglia 384 millió dollárt költött Görögországra, Palesztinára pedig 328 milliót. “Az angol adófizetők és angol katonák már éppen eleget adtak azon országoknak”, — mondotta Mr. Dalton. Amikor K. Zilliacus, laborparty képviselő azt kérdezte a pénzügyminisztertől, hogy igaz- e az, hogy a görögök a bukás szélére kerültek, egy másik képviselő nagy derültséget keltett, amikor közbe kiáltotta: “Hát mi nem!?” TÖBB ÉLELMET ÍGÉRNEK AZ ANGOL BÁNYÁSZOKNAK LONDON — A kormány több élelmet és elsőbbségi jogot a lakóházakhoz igér az angol bányászoknak, hogy az any- nyira szükséges széntermelést emeljék.
