Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-03-08 / 1466. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. március 8. Egyről-Másról ===== ELMONDJA: J. Z. ===== i MIÉRT MENESZTETTÉK O. JOHN ROGGET O. John Rogge hosszú éveken át fáradhatatlan ügyésze volt a szövetségi Igazságügyi Minisz­térium kriminális osztályának, majd később ugyan ezen osztály főnöke. 1940-ben visszavonult a kormány szolgálatából és privát irodát nyitott, 1943-ban azon­ban az Igazságügyi Minisztéri­um visszahívta és őt bizta meg a hírhedt náci árulási pör jogi intézésével. Ezen árulási pörrel annak idején kimerítően foglalkoztunk és most csak annyit említünk meg, hogy az Egyesült Államok történetében talán az volt a leg- tragikomikusabb pör, melyet le­folytattak. Dacára a vádló­ügyész — Rogge — legőszin­tébb törekvésének, hogy a náci agitátorokat elitéltesse — befo­lyásos egyének és intézmények utón útfélen akadályokat gör­dítettek eléje. Már magában az a tény is bizonyítja, hogy meny­nyire férc tárgyalás volt, hogy a vádló ügyész és néhány asz- szisztensével, a 30 vádlott 27 védőügyvédet állított szembe, akik valóságos cirkuszt csinál­tak a tárgyalásból. A tárgyalás nyolc hónapja folyt, amikor a tárgyalást veze­tő biró meghalt és a tárgyalás megakadt. Uj tárgyalást kellett volna kihirdetni az Igazságügyi Minisztériumnak, ez azonban eddig nem történt meg és való­színű, hogy nem is fog egyálta­lán megtörténni, aminek okát az alábbiakban ismertetjük. Az adatok magától O. John Rogge-től erednek, aki kivételes intervjut adott George Beides ismert antifasiszta Írónak, aki viszont azt az “In Fact” cimü heti közlönyben bocsátotta a nyilvánosság elé. TÖRTÉNET A TÖRTÉNETEK MÖGÖTT Az elbeszélő maga O. John Rogge, aki vádló ügyésze volt az árulási pörnek és szerzője az igazságügyi osztály nevezetes, de eltussolt jelentésének a bel­földi náci-fasizmus terjedéséről. Az intervju célja volt megtudni a belső történetét menesztésé­vel kapcsolatos eseményeknek. A 396 oldalas, dokumentu­mokkal ellátott jelentésben meg­nevezett közhivatali egyéneket, iparmágnásokat, uj ságvállala- tok tulajdonosait, akik össze­köttetésben voltak a náci-fasiz- tákkal. Többek között William Randolph Hearst, a legnagyobb ujságvállalat kiadó tulajdono­sát; De Witt Wallace, Paul Pal­mer és George T. Eggleston, a Riders Digest, a világon a leg­nagyobb cirkulációval dicsekvő folyóirat szerkesztőjét és két társszerkesztőjét, számos ki­sebb akarnokokat és különösen Burton K. Wheeler szenátort, aki abban az időben nagy befo­lyással rendelkezett Washing­tonban. “A jelentésben megnevezem ezeket, mint a férc fasisztákat — mondja Rogge — mert az volt a meggyőződésem és ma is az, hogy a demokrácia csak úgy funkcionálhat, ha a nép ismeri mind a tényeket, tekintet nélkül a vagyoni, hatalmi, vagy politi­kai befolyására azoknak, akik érdekelve vannak.” Roggenek az volt a vélemé­nye, hogy őt ugyan oly jogok il­letik meg, mint J. Edgar Hoo­ver];, az Igazságügyi Minisztéri­um vizsgálati osztályának a fő­nökét, aki a “kommunisták” el­len folytatott “vizsgálatainak” eredményét nagy hangon nyil­vánította a napi sajtóban, de — Rogge szerint — a washingtoni hivatalos közegek ezen vélemé­nyét nem osztották és az ered­mény az lett, hogy “az ő véle­ményük győzött és engem me­nesztettek. Én azonban még mindig úgy érzem, hogy nekem éppen annyi jogom van a vizs­gálataim eredményét nyilvános­ságra hozni a fasiszták aktivi­tásáról, mint az FBI főnökének, Hoovernek a kommunisták ak­tivitásáról. Én nem tudok sem­miféle kísérletről Hoover elhal- gattatására. Azt azonban tu­dom, hogy amiért megtagad­tam a hallgatást, engem me­nesztettek, röviden és nagyon szokatlan körülmények között.” Azon kérésünkre, hogy kör­vonalazza a szerinte “szokat­lan” körülményt, Rogge a. kö­vetkező történetet beszélte el, ami eddig ismeretlen a nyilvá­nosság előtt. “Azon az októberi éjszakán útban voltam Seattle felé, ahol. országos előadói utamnak az el­ső állomása volt arról a tárgy­ról, amelyet akkor és még ma is a legfőbb veszélynek tartok, amely az országot fenyegeti — a fasizmus veszedelme. “New Yorkot korán reggel hagytam el, miután szabadsá­got kaptam az Igazságügyi De- partmenttől, azon kifejezett cél­ból, hogy előadói körútra me­gyek ezen tárgy ismertetésére. “A repülőgépemnek a terve­zet szerint Billings-ben (Monta­na) kellett volna leszállni, ahon­nan egy rövid utat szándékoz­tam tenni Missoula-ba ismerő­seim meglátogatására. Azonban az idő oly rosszra fordult, hogy a repülőgép egyik városban sem szállhatott le, igy folytatta az utat Spokane-ba, ahonnan úgy a pilóta, mint stewardness biztosítottak, hogy folytatha­tom az utat a repülőgépen Se- attleba. JELENET A REPÜLŐTÉREN “Spokane-ben, ahol megáll­tunk a repülőgép hajtóerejének utánpótlására arról értesítettek, hogy a repülőgépen minden ülés el volt adva és az én helye­met át kell adjam másnak. Előttem ez furcsának tűnt fel, mert tudtommal ez menetren­den kívüli kényszer megállás volt és a repülőgép személyzet már előzőleg biztosított, hogy az én részemre van hely. “Néhány perccel később arról értesítettek, hogy ‘Mr. Savage’ útban van a repülőtér felé és kéret, hogy várjam meg. “Ilyen nevű személyt nem is­mertem, de véletlenül arra gon- I doltam, hogy Missoula-ban nem álltunk meg, valószínűleg az ot­tani ismerősöm küldte üzenet­tel. “Hamarjában azonban egé­szen mást tudtam meg. Mr . Sa­vage megjelent és a jelvényét mutatva bemutatkozott. “Én a Federal Bureau of In­vestigation megbízottja vagyok és levelet hoztam az Ön számá­ra mondotta. AZ FBI ROGGERA VADÁSZOTT “A komor repülőállomás épü­letben egy nyitott borítékot adott, melynek tartalma egy gépírásos levél volt, aláírás nél­kül, de szintén gépírással aláír­va “Attorney General Tom C. Clark.” A levél tartalma arról értesített, hogy kivagyok rag*- va, azonnali hatállyal. “Savage várt, amig elolvas­tam a levelet és a következőket mondotta: ‘Utasításom van, hogy felszólítsam Önt minden hivatalos irás, dokumentum és anyag — amely az Igazságügyi Osztály tulajdona — átszoigál- tatására.’ Azt feleltem neki, hogy az egyetlen hivatalos tárgy nálam, az Igazságügyi osztály autó igazolványom, me­lyet átadtam neki. Ő átvette, jóéjszakát kívánt és elment. “Amig a Settle-be induló re­pülőre vártam, elgondolkozva azon, hogy az Igazságügyi Osz­tály annyira sürgősnek tartotta kirúgásomat, mielőtt még be­szédet tartok a fasizmusról, hogy az egész észak-nyugati szerveit akcióba léptette, a vi­hartól lekényszeritett repülő el­fogására, mielőtt előadásom színhelyét, Seattlet elérem.” CSAK A “SALLANG” FASIZTÁKAT HELYEZ­TÉK VAD ALÁ A beszélgetés folyamán sző­nyegre került az árulási por és a menesztésének tulajdonképpe­ni oka, megkérdeztük Rogge- tól, hogy miért csak az eszelős sallang fasiszták kerültek a vádlottak padjára, amig a há­tuk mögött levő erőket nem akadályozták a tevékenysé­gükben, sem vád alá nem he­lyezték ? “A kérdés méltányos — mon­dotta Rogge — de a válasz na­gyon hosszú és törvényes. “Úgy vélekedtünk, hogy al­kotmányunknak a szólás és saj­tó szabadság biztosítéka alatt — amelyet segítőim és én szigo­rúan beakartunk tartani, bár tudtuk, hogy gyanúsított egyé­nek kihasználják azt — lehetet­len oly ítéletet hozni, amely ki- állná a próbát sok vádlott ellen, akik a hálóba tartoznak. “Fontolóra vettük az összes rendelkezésünkre álló klasszi­kus definíciókat és törvényes döntéseket a szólás szabadság­ról. Tanulmányoztuk Chafee, Holmes, Brandeis, John Stuart Mill, Jefferson és mások véle­ményeit. Az eredmény azonban azt mutatta, hogy a leg,i óbb esetben is nagyon nehéz lenne bárkit is árulás vádja alatt el­itélni, amely ítélet kiállná a Supreme Court döntését. “Úgy döntöttünk tehát, hogy a legerősebb törvényes alap az lehet, ha azok ellen emelünk vá­dat, akiknek határozott össze­köttetéseik voltak más orszá­gok fasisztáival. Ezen tényék­től irányítva, levágtuk a név­sort 30 férfi és nő vádlottra és árulásra való összeesküvés alap­ján helyeztük őket vád alá. A FASIZMUS SZÁLAI AZ EGÉSZ VILÁGRA KITERJEDNEK Rogge szerint a vizsgálat eredménye minden kétséget ki­záróan bizonyítja, hogy a fasiz­mus világ terjedelmű. Ezen 30 férfi és nőnek, akiket végül vád alá helyeztek, direkt összekötte­téseik voltak a fasiztákkal Né­metországban, Olaszországban, Japánban, Kanadában, Angliá­ban, Dél-Amerikában, Belgium­ban és még Manchukuoban is, ahol a fehér orosz fasiztákkal voltak levelezésben. A tárgyalás részletei már is­meretesek és csak néhány szám­adatot említ meg, amelyek bizo­nyítják, hogy mily nehézségek­kel állt szembe a vád. A tár­gyalás 1944 április 17-én kezdő­dött és tartott, amig 8 hónappal később a tárgyalást vezető biró elhalálozott, akit valósággal ha­lálra beszéltek. Ezen idő alatt a vádlottak és védőik minden hát­ráltató taktikát felhasználtak, amelyre csak ráakadtak a tör­vénykönyvekben és . számosat, amelyeknek nincs nyoma a könyvekben. Ezen nyolc hónap alatt a kormány csak a felét volt képes a vádnak a bíróság elé terjeszteni. A 18,000 oldalas jegyzőkönyvből csak 1,000 oldal tartalmazott bizonyítékokat, a többi gátló esztelenség volt. A tárgyalás folyamán 72,000 til­takozást nyújtottak be az ügy­védek és az ügyész, amelyből 2,000-t az ügyész és 70,000-t a védelem nyújtott be.” Amikor 1944 december 7-én Rogge megkérdezte a vádlottak­tól, hogy hajlandók-e a tárgya­lást tovább folytatni uj biró ve­zetése mellett, a vádlottak közül csak egy adta belegyezését, a többi tiltakozott az ellen. így a tárgyalást elnapolták és uj tár­gyalást rendeltek el. MEG NEM VOLŐSULT TERV Amig az uj tárgyalásra a ké­szülődés folyamatban volt, Rog­ge uj terveket ajánlott meg­dönthetetlen bizonyítékok be­szerzésére, amely akkor kézen­fekvő volt, azonban az akkori igazságügyi miniszter, Francis Biddle, bár nem utasította visz- sza a tervet, de semmit nem tett annak megvalósítása érdekében. Rogge terve az volt, hogy mivel abban az időben — 1944 decemberében — az amerikai csapatok Németország határán voltak és készülődtek a betörés­re, az Igazságügyi Department egy 200 főből álló FBI csopor­tot küldjön át, akik a hadsereg nyomában vonultak volna be Németországba és ott nyomban átvizsgálták volna a nácik és a náci kormány irattárát, ame­lyekből sok bizonyítékot nyer­tek volna a nácik itteni ügynö­kei ellen. Biddle azonban ugylátszik félt a következményektől és az

Next

/
Thumbnails
Contents