Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-08 / 1466. szám
1947. március 8. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN--------------------------(gb) ROVATA--------------------------AMERIKAI SAJTÓSZABADSAG A munkásellenes javaslatokat tárgyaló kongresszusi bizottságok tanácskozásain szóesett a sajtószabadságról is. Az alsóház munkaügyi bizottságának nyilvános tárgyalásain kijelentések hangzottak el, hogy az amerikai sajtószabadságot veszélyezteti az ujságirók uni- onjának, a CIO-hoz tartozó “Newspaper Guild” nevű szervezetnek a növekedése és igy a többi munkás unionokkal egyetemben ezt a szervezetet is “rendszabályok” alá kell fogni. Ezt a kérdést J. David Stem philadelphiai újságkiadó panasza hozta felszinre, aki a közelmúltban eladta lapjait, mert mint mondotta, abban már nem azt Írták, amit ő, a tulajdonos akart, mert már nem csak az egyszerű riporterek, hanem a “véleményeket kifejtő”, magasabb ujságirók is csatlakoztak a szervezethez. Stem tehát azt követeli, hogy az ujságirók szervezetébe ne léphessenek be a politikai, pénzügyi s hasonló rovatok vezetői. Stem és a vele egyformán gondolkodó képviselők a “véleményeket megíró” újságírókat éppen úgy el akarják tiltani a szervezkedéstől, mint ahogyan egyesek szeretnék megtiltani a munkavezetőknek s más tisztviselőknek a szervezkedést az általános iparokban. “Ha nem hozunk ilyen törvényeket”, — jelentette ki Kersten képviselő, — “akkor nem tarthatjuk meg a sajtó és a rádió szabadságát, akkor veszélyben forog minden amerikai polgár szabadsága.” NAGY ÜZLET LETT Ezek az urak tehát, úgy értélajánlatot elhallgatta. Amikor Biddle helyét Tom Clark foglalta el, az ajánlatot még mindig a por lepte és Rogge azt megismételte Clarknak, azonban ő is elődje magatartását követte. Azon kérdésre, hogy mi inditatta arra, hogy mégis átrán- dult Németországba, Rogge elmondotta, hogy a nürembergi tárgyalás folyamán Sam Harris kapitány megküldte neki Herbert von Strempel a Pearl Harbor előtti názi követség első titkárának vallomását, amelyben Strempel elismerte, hogy 10,000 vagy 15,000 dollár összeget ő személyesen adott át D. M. Steward és G. T. Eggleston — az utóbbi jelenleg a Readers Digest társzerkesztője — náci agitátoroknak, hogy egy pro-náci folyóiratot indítsanak itt az Egyesült Államokban. Harris kapitány által küldött dokumentum ugylátszik meggyőzte Clark igazságügyi minisztert és beleegyezését adta, hogy Rogge Németországba utazzon. (Mivel e heti terünk betelt, Rogge németországi tapasztalatait és az ott birtokába jutott dokumentumokat a jövő heti rivatban fogjuk ismertetni.) mezik a sajtószabadságot, hogy az ujságirók, a szerkesztők ne a saját véleményüket Írják, hanem azt, amit a laptulajdonos parancsol nekik. Sok-sok évtizeddel ezelőtt, amikor az újság még nem jelentett “nagy üzletet”, lett volna értelme az ilyen panasznak. Mert abban az időben az önálló, kis újság valóban ragaszkodott a sajtószabadsághoz. Akkoriban úgy képzelték el a szerkesztő-tulajdonost, hogy az Íróasztalán a tintásüveg mellett ott tartja kéznél a töltött revolvert is, amire minden percben szüksége lehetett az “igazságért” folyó harcaiban. Ma már azonban hiába keresnénk a revolvert szorongató újságírókat, de letűntek az “igazságért” folyó harcok is. Az újságírás nagy, igen nagy iparrá fejlődött. Felületes számítás szerint az amerikai ujságipar több mint egy billió dollárt képvisel. Ugyanilyenre tehető a rádió ipar is, amely szorosan összefügg az ujságiparral. És mint ahogyan a modern iparok mindegyikében, úgy itt is a már eny- nyire felduzzadt ipar tulajdonjoga és igazgatása mind kevesebb kezekben összpontosul. A Stern és társai által követelt sajtószabadság tehát azt jelenti, hogy az amerikai sajtóban csak azt és csak úgy Írjanak, ahogy a kevés-számú tulajdonos érdeke megkívánja, így valójában nem sajtószabadságot, hanem annak teljes elfojtását akarják. Hogy milyen arányú az amerikai sajtószabadságnak jelenlegi korlátozása, megtudhatjuk a Newspaper Guild által összegyűjtött alábbi adatokból: ELIMINÁLTÁK A VERSENYT Az Egyesült Államokban jelenleg 1,394 napilapot adnak ki. Ebből 1,277 versenyen kívül áll, tehát csak 117 városban versenyeznek a napilapok. A versenyt részben a társulás, részben pedig a direkt megvásárlás utján megszüntették. 177 városban két vagy több napilap is van, de a tulajdonosuk ugyan az s igy nem versenytársak. A versenynek ily eliminálása az újság “business”-ből az újság- ipart monopóliummá tette. Ez azt jelenti, hogy a 100 millió körüli olvasó tömeget teljesen kizsarolhatják a maguk között egyezséget fentartó ujságtulaj- donosok. Az újság monopólium kifejlesztéséhez legnagyobb lépést az újság “lánc vállalatok” adták. Ezek közül eddig csak az úgynevezett “Három Nagyot” ismerte a közönség, holott jelenleg már 54 ilyen “chain” uj- ságvállalat működik. A “Big Three” a következő: 1. A He- arst érdekeltség. Ennek jelenleg 17 napilapja van, továbbá egy vasárnapi kiadása és az “American Weekly”, vasárnapi melléklet, amit másféle lapoknak is eladnak. Ennek a vállalatnak a tulajdona az International News Service, több szindikált rovat és egyéb “feature”, amikre más, kisebb lapok is előfizetnek. (Ezek között van a hírhedt munkásfaló Pegler is.) Azonkívül nagy papírgyárai is vannak, amivel szintén magához láncol más kisebb lapokat. NAGY A CIRKULÁCIÓJUK 2. A Scripps-Haward láncnak 19 napilapja van. Ennek hírszolgáltató vállalata a United Press, amelynek híreire körülbelül 1000 amerikai és 350 külföldi újság fizet elő. Ennek is vannak “feature” szindikált szolgálatai s ez is szoros összeköttetést tart fenn papírgyárakkal. 3. A McCormick-Patterson láncnak csak három lapja van, — The Chicago Tribune, New York Daily News és a The Washington Times-Herald, — azonban ezen lapoknak a cirkulációja óriási. A Tribune több mint egy milliót, A N. Y. Daily News pedig több mint két millió példányt ád el naponta. Ez a három újság hétköznaponként 3 és félmillió, vasárnap pedig öt és fél millió ember kezébe jut. A kisebb láncvállalatok közül az alábbiak az ismertebbek: Frank E. Gannett, leginkább New York államban, 20 újsággal; John Knight, Akron, Chicago, Detroit és Miami városokban 4 újság; John Perry, a nyugati államokban, 7 újság; Lee Syndicate, Iowa és Nebraska államokban, 10 újság; Warren S. Booth, Michigan államban, 14 újság; Brush-Moore Ohio államban, 7; Fentress Marsh, Texasban 7; H. C. Schaub, Illinoisban, 4; Guy P. Gannett, Mainben, 5 újság. És igy megy ez tovább és tovább. A Western Newspaper Union (Perry chain) 3000 hetilapot lát el kész oldalakkal. Az ily hetilapok rendesen 8 oldalasak, amiből készen kapnak 4 oldalt, a másik négyet pedig a helyi hírekkel és hirdetésekkel töltik meg. így az országos és a világ- eseményekre vonatkozólag a 3000 hetilap olvasói a lánc-vállalat kezében vannak. KARTELT ALKOTNAK Most már csak azt kell megjegyeznünk, hogy ezen lapokat összefogja az Associated Press hírszolgáltató vállalat, amelynek majdnem mindegyik előfizetője és amely minden más megegyezés nélkül is bizonyos méretű kariéiba tömöríti őket, noha azt kiegészíti az újságkiadók szövetsége, amelynek segélyével valóban pár ember irányítása alatt áll az egész amerikai sajtó. Az a pár ember természetesen érdekelve van mindenféle más nagyiparokban is és igy nem csoda, hogy az amerikai sajtó teljesen a nagytőke szolgálatában áll. A sajtónak mindinkább kevesebb kezekbeni összpontosító fejlődése rohamosan halad. Ezt a koncentrálódást elősegíti a modern technika. Az ily koncentráció azonban egyben a sajtószabadság teljes halálát jelenti. A munkásszervezetek, tehát a Newspaper Guild is útjában van az ily koncentrálódásnak és éppen azért akarják “megrendsza- bályozni”. A sajtószabadságnak ez a gyors hanyatlása nagy veszélyt jelent az amerikai néptömegek szabadságára. TILTAKOZNAK AZ ANGOL BÁNYÁSZOK LONDON — A National Union of Miners angol bányászszervezet nevében Arthur Horner titkár nagyon erélyes tiltakozást tett közzé az angol kormánynak azon terve ellen, hogy a szén bányászatának meggyorsítására külföldi hontalan (displaced) munkásokat fognak hozni Angliába. Az angol kormány ez irányú tervet a napokban közzétett “Fehér Könyvben” ismertette. A terv szerint a hontalan munkásokat végleges letelepítésre hoznák és még házakat is építenének számukra. Horner rámutatott, hogy milyen nagy igazságtalanság lenne ez az angol munkásokkal szemben, akiknek megtagadták a kért igen kis munkabéremelést s akik lerombolt házakban laknak még ma is. “Lehet, hogy a kormány foganatosítja a Fehér Könyvben jelzett tervet”, — mondotta Homer, — “akkor lesznek talán •jó lakásban elhelyezett lengyelek és más nemzetiség hontalanjai, de nem lesz szén, amit csak az angol bányászok jóakaratának a megnyerésével lehet bányászni.” Az amerikai kongresszus alsóházában az első hónapban 157 beszédet tartottak anélkül, hogy bármilyen törvényt is hoztak volna, ami mutatja, hogy a honatyák nagyon sokat tudnak beszélni. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK 1947 március 1-ig: J. Mogor, Cleveland_______ 1 J. Siket, E. Chicago............... 1 P. Dobisz, Newark _______ 3 F. Pelárgus, New York ...... 1 J. Zombay, Los Angeles ....... 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem .. 1 F. Salay, E. Chicago ............. 4 G. Barcza, Bridgeport ...... 9 P. Gőgös, Akron .................... 1 J. Zára, Chicago .......I........... 6 A. Wassie, Cleveland ............. 1 A. Kucher, Pittsburgh ......... 1 L. Lovász, Bridgeport........... 1 St. Szemes, Essington_____ 1 Mrs. J. Fodor, Cuy. Falls__ 4 J. Mátyás, Cleveland ...........- 1 L. Varga, Martins Ferry....... 1 Otto Hegyi, Elmhurst ........... 1 J. Villand, Cleveland ............. 1 A. Patchy, Wilmar................. 2 Mrs. E. Luksa, Chicago ___ 1 J. Lambert, Maplewood......... 1 M. Buday, Detroit ................. 1 J. Toffler, Akron ................... 2 A. Godó, New York............... 1 J. Feczkó, New York............ 2 A. Buzsinszky, Toledo ......... 2 Mrs. J. Szilágyi, Detroit....... 1 L. Greenwald, Cleawater....... 1 Joe Toth, Kanada................... 1 J. Tőzsér, So. Norwalk ......... 1 A. Saytos, Detroit ............... 1 M. Kurucz, Cleveland ........... 1 M, Zajacz, Cleveland ........... 1 J. Policsányi, Elm Grove __ 1 J. Salay, Detroit ................... 2 Z. Révész, Hollywood ....... 2 P. Pika, Chicago ................... 1
