Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-01 / 1465. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. március 1. Forradalmi egység felé m. AZ EGYSÉG AZONNALI EREDMÉNYEI (Vi.) Az egységnek már látható eredményei mutatkoznak minden olyan országban, ahol az ily egységet még a háború ideje alatt megteremtették. Jugoszláviában a nácik ellen irányuló földalatti mozgalom a háború kezdetén kettészakadt. Az egyik részt, a királypártiakat, Mihájlovics vezette. Ezek csak nemzeti hazafias szempontból ellenezték a nácikat. A másik csoportot Tito egyesitette, aki alatt a munkások s a parasztok már társadalmi és gazdasági szempontból is harcoltak a nácik ellen. Amig az első tisztán csak nemzeti, ez utóbbi már inkább nemzetközi jelleget vett fel s ebbe a csoportba bevettek mindenkit, aki a nácik ellen harcolni akart, nemzetiségre, politikai pártállásra, vagy frakcióra való tekintet nélkül, noha ez inkább csak a radikális és liberális elemek összefogása volt, akik a reakciósoktól elkülönültek. A legnagyobb sikereket az egységfrontok természete sen ott értek el, ahol a vörös hadsereg előnyomulása után a fasiszta kormányzók vagy kormányok elmenekültek. Ilyen helyeken a közös egység alapján képesek voltak ideiglenes kormányokat alakitani és a káoszt megszüntetni. Az újjáépítést, a szervezést az ilyen egység-pártok kezdték meg. Ha most is, mint az első világháború után, megismétlődött volna a munkásfrakciók közötti testvérharc, akkor az egész Európa káoszba merült volna, így azonban képesek voltak láb- raállni s egy kevés külső segéllyel az uj életet megindították. Hogy mit jelentett ez az egység az egyes európai országoknak, azt csak úgy Ítélhetjük meg, ha összehasonlításokat teszünk. Hasonlitsük például Jugoszláviát vagy Bulgáriát Görögországgal. Amig a két első országban megalakították az egységfrontot, amely képes volt az ország újjászervezésére és az újjáépítés megindintására mely- rohamlépésekben halad előre, addig Görögországban, ahol a háború után szétesett ez az egységfront, ma is könyöradomá- nyok tartják fen a népet. És az is kitűnt, hogy ennek dacára is az angolok mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák a radikális munkáspártok egységfrontjának kialakulását. AZ ÚJJÁÉPÍTÉS A háború által lerombolt országok mindegyikében megkezdődött az ujjáépités. Azonban mindenki láthatja, hogy a leggyorsabban azon országokban folyik, amelyekben a munkástömegeket egységes és haladó program alapján ilyen egységfrontokban egyesítették. Ugy- látszik, hogy az ilyen országokban az a két marxista párt, amely 20 éven keresztül az egymás elleni harcban pazarolta erejének legnagyobb részét, most egymással versenyezve igyekszik az újjáépítésben vezető szerepet vinni. Ez az egészséges verseny, amely csak jót hozhat, meggyorsítja az újjáépítést. Ugyanakkor az uj társadalmi rendszerre való áttérést békéssé, civilizálttá teszi, amely ellen más országok lakosságának, sőt még az angol vezetés alatt álló demokráciának se lehet oka tiltakozni. Lehet, hogy ez az ujjáépités lassú nekünk, akik hozzá vagyunk szokva a nagyiparokhoz és modern tömegtermeléshez. Mi már a mezőgazdaságot is iparizálva szeretnénk látni, mert tudjuk, hogy a magyar földműves is a traktor és vetőgépek segélyével, másod vagy harmad magával, a mai egy hold helyett, amit igás állattal be tud dolgozni naponként, annak tízszeresét vagy húszszorosát művelhetné meg. És nem nagyon szeretjük azt sem, hogy az ilyen országokban a kisebb tőkéseket meghagyják. Félünk, hogy idővel megnől a gazdasági hatalmuk, — vagy a szarvuk s döfni fognak, mint a nagytőkések. Tudjuk azonban azt, hogy Magyarországban meg a többi hasonló országokban a földműves népnek nin- csennek ilyen szerszámai, de maga a nép sem áll még készen az ilyen modern gépgazdálkodásra. A JÖVÖ Az egységfrontok hatása valójában csak a jövőben fog mutatkozni. Mert nem lehet tagadni, hogy az európai országok, ha bár lassan is, de gyökeres gazdasági változáson mennek keresztül. Ennek a változásnak az irányításától függ a nép jobb vagy rosszabb helyzete, a jövőbeni gazdasági rabsága vagy szabadsága. Maga az a tény, hogy gazdasági terveket dolgoznak ki a termelés fokozására és hogy ezen terveket közösen igyekszenek végrehajtani, reményt ad annak sikerére. Habár lassan is, de máris látni, hogy a termelést úgy a gyáriparban, mint a mező g a z daságban fokozták. A földművelésben példákkal mutatják meg a kooperativ munka előnyeit, mert láthatóvá teszik, hogy a szövetkezetekben a közös termelési rendszerrel idő és energia megtakarítással többet termelhetnek, mint ha ki-ki a maga módja szerint dolgozik a szalagokra hasított földdarabokon. Ha a gyári termelés is fokozódik annyira, hogy a földművelőket gépekkel és ipari cikkekkel lehet ellátni, akkor a magyar földmunkás is megérti, hogy az élet ma már társadalmi és nem egyéni és a belerögzött, sokszor önző, csak magában bízó természete megváltozik. Ez a változás magával hozza a többtermelést, ami a jólétre vezet. Magyarország földműves népével is meg kell értetni, hogy sokat kell tanulniok, ha más országok földműveseivel fel akarják venni a versenyt, hogy a termelést fokozhassák. Össze kell vonni erejüket, ki kell használni gépeiket, földjeiket. A napi 16 órai munkaidőnek ma már az agrár iparban is befellegzett. Ma már a mezőgazdaságban is többet kell dolgozni ésszel, mint kézierővel. Középeurópa népei csakis ily egységes program, egységes cselekvés és összmunka alapján biztosíthatják jövőjüket. Éppen azért az ott mutatkozó egységfrontokat nem szabad lekicsinyelnünk, kritikával hátráltatnunk, vagy elgáncsolnunk, hanem inkább segíteni kell abban, hogy ez az egység minél általánosabb legyen a dolgozó milliók között. Nekünk ez itt csak elméleti kérdés, ott azonban az élet nagy problémája. Ott a munkásság jövője attól függ, hogy az öntudatos munkások miként tudnak az egységfront alapján együttműködni. Növekvőben az amerikai-orosz ellentétek AZ OROSZOK TILTAKOZÁSA ACHESON KIJELENTÉSÉRE. — DULLES SZEREPE AZ ELLENTÉTEK KIÉLEZÉSÉBEN. — VÁLASZOLNAK AZ OROSZ ÚJSÁGOKBAN. WASHINGTON — Washingtoni hivatalos körökre nagyon lehangolólag hat, hogy a külügyminisztereknek moszk v a i gyűlését megelőzőleg az amerikai és orosz ellentétek oly nagyon kiélesedtek. Egyszerre eltűnt az az optimista felfogás, amit Stalin kijelentése keltett, hogy a háborúra nincsen semmi ok. És habár a háborútól most sem tartanak, de úgy vélik, hogy a moszkvai gyűlés nem fog érdemleges végzést hozni a Németországra vonatkozó békefeltételekre, annyira kiélesültek az ellentétek az utóbbi hetekben. Ezen ellentétek azzal kezdődtek, hogy a republikánus párt külügyi tanácsadója, John Foster Dulles január 17-én mondott beszédében valóságos utasításokat adott a Moszkvába készülő amerikai külügyminiszteri küldöttségnek. Dulles azt követelte, hogy a külügyminiszterek olyan békefeltételeket szabjanak meg Németországn a k, amely ha decentralizálja is az ország hatalmát, de ; azért a nyugat-németországi ipari területeket gazdaságilag integrálni kell Nyugateurópával. Dulles beszéde nagy visszhangot keltett Moszkvában, ahol professzor E. E. Tarle történetíró válaszolt reá. Tarle cikkét olyan fontosnak tartották az oroszok, hogy csaknem minden orosz lap leközölte teljes terjedelemben. Tarle úgy értelmezi Dulles beszédét, hogy a nyugati német ipari területeket Anglia és Franciaország kezére akarja játszani, hogy ezáltal ott egy oroszellenes hadsereget lehessen kitartani. CHURCHILLNEK VÁLASZOL Tarle azt írja, hogy Dulles beszéde tulajdonképpen válasz volt Churchill ama régibb beszédére, amelyet Fulton, Mo. városban mondott el és amelyben álcázva ugyan, de azt mondotta, hogy Anglia és Amerika sietve egyesüljenek a Szovjet Union megtámadására, mielőtt az is rájön az atombomba titkaira. Dulles beszéde, — mondja Tarle tanár, — ugyancsak álcázva most ezt jelenti: “Igen Mr. Churchill, mi, republikánusok. kész vagyunk erre az egyesülésre és támadásra!” Az oroszok természetesen nem tudják elválasztani Dulles veszédét Acheson helyettes külügyminiszter azon kijelentésétől, hogy Oroszország aggresz- sziv és terjeszkedő politikát folytat, ami szükségessé tesz bizonyos megfelelő intézkedést az amerikaiak részéről is. Az oroszok hivatalos jegyzékben tiltakoztak Acheson kijelentése ellen és azt sértőnek bélyegezték. Marshall külügyminiszter a válaszában valami magyarázat félét adott, hogy ez a kifejezés nem sértő. Ezzel természetesen nem elégítette ki az oroszokat. Dulles egyébként azt indítványozta, hogy Nyugat-Németor- szág gazdasági életében semmilyen szerepet ne vigyen sem Amerika, sem a Szovjet Union. Tarle szerint azonban ez nagyon gyengén mázolt kamu- flázs, mert valóban csak a Szovjet Union izolálását jelenti, ismervén a szoros politikai és gazdasági kapcsolatot Amerika és Anglia között. ÉHÍNSÉG ROMÁNIÁBAN PARIS — Ide érkező hírek szerint Romániában nagymérvű éhínség tört ki. Az ínségnek legfőbb oka a multévi nagy szárazság, amely a termést nagyon megrontotta. Ugyanez a szárazság igen nagy károkat okozott Oroszországban is s azért onnan sem sok segítségre számíthatnak. A szárazság Románián keresztül egész a Volga folyóig terjedt. Az ínség olyan ijesztő méreteket ölt Romániában, hogy Truman elnök elrendelte, hogy az amerikai katonai élelmiszerekből nagymennyiséget szállítsanak azonnal Moldviában, ahol legnagyobb a szükség. BALKÁN FEDERÁCIÓT AKARNAK PARIS — Alexander Obbov, bulgár helyettes miniszterelnök beismerte, hogy Jugoszlávia és Bulgária a Balkán Federáció megalakítására törekszenek. “Amint a békekötést ratifikálni fogják”, — mondotta Obbov, — “Bulgária és Jugoszlávia valószínűleg vám-unionba fognak lépni. Remény van arra, hogy Albánia is csatalokzni fog. A vám-uniont aztán a szorosabb federáció fogja követni, amely alapul szolgálhat a nagyobb Balkán federációhoz.”
