Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-03-01 / 1465. szám

1947. március 1. bérmunkás 7 oldal A kapitalizmus nem az emberszeretetre épült (a.l.) Bármerre tekintünk, vagy akármilyen polgári nyom­tatványt olvasunk és azokat bárhogyan is színezik ki, az mindig magánhordja a mai igazságtalan társadalmi rendszer sötét folt­ját. Talán soha a múltban nem tűnt föl olyan nyilvánosan a ka-, pitalizmus félelme, mint éppen ma. Azért van, hogy olyan szem- J betünően magasztalják saját rendszerüket és a nagy magasztalás mellett pedig drasztikus törvényeket igyekeznek életbe léptetni, a kedvenc honatyáink révén, akik mint veszett fenevadak üvöl­töznek a politikai arénában. Mindenkinek van szörnyűnél szörnyűbb törvényjavaslata az amerikai munkásszervezetek gúzsbakötésére. A szenátusi bizottság már befejezte azoknak kihallgatását, akik ma tulajdonképpen a társadalom teljhatalmú urai. Ezek alatt értjük természetesen a nagytőke képviselőit. Természetesen úgy a gyárosok szövetségének megbízottai, mint a kereskedelmi kamaráé, mind egybehangzóan azt tolmácsolták a szenátusi bi­zottságnak, hogy már éppen ideje, hogy szigorú törvényeket lép­tessenek életbe a szervezett munkások gúzsbakötésére. Ezek az urak azok ellen akarnak szigorú törvényeket hozni, akik tényleg munkaerejükkel föntartják az emberi társadalmat. Most azonban a kihallgatások során rákerült a sor a mun­kásszervezetek vezetőire. Először William Green, az AFL elnöke került a tanuszékbe. Vallomásában nem sokat mondott, csak ki­nyilatkoztatta, hogy a tervbevett törvényjavaslatok több ipari harcot fognak életrehozni, mint eddig voltak. Azután a kihallgatások során Phillip Murray, a CIO elnöke került kihallgatásra. Ő is, mint az előbbi, elitéi minden olyan tö­rekvést, amely a szervezetek szigorítását célozza. Jogosnak tart­ja a munkások követelését, mert szerinte vannak olyan iparvál­lalatok, amelyek 200-tól 500 százalékig terjedő profitot csinálnak. Ezzel kapcsolatban a kérdező szenátor azt felelte, hogy ez a vál­lalatok magánügye, hogy milyen százalék hasznot húzzanak. Az­ért szükségesek a szigorú törvények, hozása a munkások ellen, hogy ne veszélyeztessék a horribilis profitot. Murray után Reuther következett kihallgatásra. Walter Reu- ther az automobil munkások szervezetének elnöke (CIO) azt állí­totta, hogy az amerikai munkások életszínvonala állandóan esik és nem, hogy törvényeket kellene hozni a szervezkedés megszigo­rítására, hanem inkább orvoslást kellene keresni az életszínvona­luk emelésére. Szenátor Ball közbevágott “Hiszen ez szociáliz- mus". Reuter: Ha a szenátor társadalmi igazságot akar és ha ön­nek az szociálizmus, sajnálom, nem tehetek ellene semmit.” Bárhogyan fog a kihallgatás végződni, a kapitalizmust és azoknak hü szolgáit nem lehet meglágyítani, mert a kapitalizmus nem az emberszetetetre, hanem kizárólag a profit rendszerére épült. A jelenlegi kihallgatásokhoz hasonlóak, már sokszor meg­ismétlődtek, de a mai rendszernek minden törekvése abban össz­pontosul, hogy rendszerét akármilyen drasztikus eszközökkel, de továbbra is föntarthassa. Egy ilyen kongresszusi kihallgatás elé rendelték William D. Haywoodot 1912-ben. Haywood az IWW akkori szervezője, aki a Lawrencei-i szövőmunkások sztrájkját vezette és a sztrájkból ki­folyólag a társaság bérencei a békésen piketelő sztrájkolok közül néhányát megöltek. Ezért a kongresszus vizsgálatot rendelt el és Haywood a kihallgatásakor a következőket mondta: “A sztrájko­lok nem követtek el erőszakot, egyszerűen a nagy kezeket, a kis kezeket, a gyerek kezeket, — még bénákat is — egyszerűen levet­ték a gépekről. És mikor a munkások leveszik kezeiket a termelő gépekről, természetesen azok halottá válnak. Ezek voltak azok az erőszakok, amit a munkások Lawrence- ban elkövettek. Mert a kapitalista osztály szemébe nincsen na­gyobb erőszakosság, mintha a munkások megtagadják a terme­lést. A kapitalista osztályt semmi sem bősziti fel annyira, mint amikor a munkásokat zsebre tett kézzel, a munkásnőket pedig karbatett kézzel látja. Vagy amikor kis munkáslányokat babával látja játszani, vagy a fiukat golyózni látják. Ők azt akarják, hogy nekik minden kéz aranyat gyűjtsön. És ha minden munkás nem ezt cselekszi, az a kapitalizmus legnagyobb mérge.” Harmincöt év elteltével még mindig a fenti vallomás a mun­kásellenes honatyáknak ürügyet szolgáltat a munkásellenes tör­vények hozására. Mi például nem is csodálkozunk azon, hogy az amerikai ka­pitalisták mindent elkövetnek, hogy a rendszerüket tovább­ra is föntarthassák. Soha nem hittük, hogy a kapitalista osztály egyszer befogja látni, a fejlődés folyamán azt a társadalmi igaz­ságtalanságot amit ők rendszerük erőszakos fentartása révén el­követnek az emberiség dolgozó milliói ellen. De hiszen nem is az'ő hivatásuk, hogy saját rendszerüket megszüntessék. A rendszer megváltoztatása kizárólag azokra vár, akik ma munkaerejük révén a mait is föntartják. Ez kell, hogy legyen célja és hivatása a munkásosztálynak. Annyi egé­szen bizonyos, hogy a mai társadalom nem az emberszeretetre épült. Nem pedig azért, mert némelyek müliókat harácsolnak ösz- sze, mások pedig a mindenség közepette is éheznek. Szóval azok, akik nincsennek megelégedve helyzetükkel és annak orvoslására munkásszervezeteknek a korlátozására ma törvényeket akarnak hozni csak azért, hogy a magánvagyon harácsolóknak rendszerét még egy ideig biztosítsák. A termelő munkásoktól függ, hogy meddig tűrik, hogy azok üljenek törvényt felettük, akiket ők munkaerejükkel jólétbe tar­tanak. Ám hozzanak törvényeket a munkások leigázására, de ott ébred a munkás ténylegesen osztálytudatra, ahol nem a jó mód, hanem az elnyomatás és kizsákmányolás elérte már a tetőfokát. JEGYEZD MEG---------------------------Ajánlja: St. Visi--------------------------­Mi sem tudtuk, mert a nagy lapok, a hires amerikai szabad sajtó nem irta meg, hogy a ka­nadai Saskatchewan államban amerikai katonaság van még most is. Ezt csak úgy említet­ték meg, hogy azon állam mező- gazdasági minisztere követeli az amerikai katonaság vissza­hívását onnan. A detroiti'Newsban volt egy kép, melyen mutatják azokat a görögöket, akik tiltakoznak az angol csapatok ottléte ellen. Egy emberáradat, melynek a képen se vége se hossza, össze- ( tömörülve, mint szardíniák a \ fővárosban, az Egyesült Nem­zetek most ott vizsgálódó bi­zottságának lakhelye körül. Ezek az angol csapatok vissza­vonása mellett uj választásokat is követelnek, tudják, hogy a ré­gi csak az angol fegyverek győ­zelme volt. Nem kellett messze menni, Athénban is megláthat­ták, hogy mi a legnagyobb baj Görögországban és hogy mit akar a tömeg. Kuno Schmidt, Hitler terror fiuknak és Himlernek a szárny­segéde, több mint egy éve egy amerikai kórházban dolgozott és most őtet jelölték ki az ame­rikaiak, a náci javak gondnoká­nak. Másszóval a “kutyára bíz­ták a szalonnát”. így tisztogat­nak Baváriában az amerikaiak. Peglert bűnösnek találták rá­galmazás vádja alatt a chicagói törvényszéken, amiért kommu­nistának nevezte a Latex társu­lat elnökét, A. N. Spanet. A tör­vényszék megállapítása szerint “ma kommunistának bélyegezni valakit, olyan helyzetbe hozza a vádlottat, hogy sok egyén előtt gyűlölet tárgyává teszi és az törvénysértés.” Ezzel azt is be­ismeri a törvényszék, hogy az amerikai sajtó annyira nagy gyűlöletet fejlesztett a kom­munisták ellen, hogy rágalom, a csufnév képen való emlegeté­se is, közgyülölet tárgyává te­szi a rágalmazottat. __• Legtöbb öreg egyén olyan ta­nácsokat osztogat, mely ha bir­tokában volt is, soha nem hasz­nálta és most már nagyon öreg annak használatához. így nincs szüksége rá, azért olyan bőkezű vele. Amerikai jelentések szerint az oroszok sok olyan gyárilag készített .kis otthont, amelyeket a finnektől kaptak a kártérítési fizetésben, átadtak a lengyelek­nek dacára annak, hogy nekik is rém nagy szükségük lett vol­na rá. Most csak azért sírnak a reakciós lengyelek, hogy Kievet is nem szállították oda nekik. Hoover Rómába ment a pá­pához utasításért — nem ma­lasztért — hogyan ossza szét az öreg Európában a kenyeret, hol talál majd arra elegendő érde­mes és alkalmas alanyt, mely­nek a segítségével a szociáliz- must a másvilágra küldhetnék. Ha mindjárt a Borgi féle rövid utakon keresztül is, mely mé­reg volt. Olaszország 150 millió dol­lárt, Magyarország csak 15 mil­liót kapott kölcsönben az ame­rikaiaktól. Éhez nem kell ma­gyarázat, csak azt a feltevést tesszük meg, hogy Horthynak is adhattak volna egy pár száz milliót. A National Association of Manufacturers kéri a zártmü- hely elleni törvény hozatalát. És meg is kapják. Ez a rend­szer. Egy new bedfordi pap felesé­ge jelentést tett, hogy ellopták tőle .30.000 dollár értékű éksze­rét. Ez sem hitte el, hogy a “szegényeké a mennyek orszá­ga”. Azt jelentik, hogy 300 kínai vörös elakarta foglalni Peiping (Peking) városát. Egy várost, melynek egy és fél mülió lakosa van. így nem csoda, hogy az amerikai lapok firkászai beis­merik, hogy nem bírják megér­teni a kínaiakat. Február 17-ikén az amerikai­ak megkezdték a kapitalista propaganda küldését orosz nyel­ven rádió utján az oroszokhoz. Nagyon jellemzően, Münichet szemlélték ki küldőállomásnak. Milyen könnyen megérthetik ezt a szellemet az oroszok, a csehszlovákok és a munkások mindenfelé. Mert a münichi szellemet veszik alapul, ezen rá­dió propagandához. Nem is tud­nak más szellemet. FIZETNEK A JUGOSZLÁVOK BELGRAD — A jugoszláv bíróság golyó általi halálra Ítél­te Loehr Sándor generálist, öt másik volt német generálist pe­dig akasztófára Ítélt. Mind a hat vádlottat bűnösnek találták tömeggyilkosságban, depor t á- lásokban és más háborús atro­citásokban. Loehr, aki osztrák születésű, mint a dél-keleti náci hadsereg fővezére követte el az atrocitásokat. A Census Bureau jelentése szerint az Egyesült Államokban szerint az Egyesült Államok 1946 végén a 20 és 44 év közé eső nőtlen férfiak száma 6,800,- 000 volt, mig a nőké 5,120,000, vagyis minden nőre 1.2 férfi esett.

Next

/
Thumbnails
Contents