Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-01 / 1465. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. március 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.00 One Year ___________$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. ‘ 1,1 / Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE »42 Elmélet és valóság Az utóbbi években szokássá vált az Egyesült Államokban, hogy Washington születés napjával kapcsolatban az amerikai alkotmányt dicsőítsék. Ezt a hetet kinevezték a “Bill of Bights” hétnek és az iskolákban országszerte a polgároknak egyéni jogait tartalmazó alkotmány pótló törvényeket olvastassák a tanulókkal. “Bill of Rights” név alá foglalják az alkotmányhoz fűzött első tiz pótló törvénycikket, amelyeket azért hoztak és foglaltak az alkotmányba 1791-ben, mert maga az alkotmány nem emlékezett meg a polgárok egyéni szabadságjogairól. Ezen törvénycikkek között talán legfontosabb a 6-ik, amely kimondja, hogy a bűnténnyel vádolt egyének jogosak arra, hogy ügyüket pártatlan bíróság, vagy esküdtszék tárgyalja. De a “Bill of Rights” többi pontjai is hasonlóan a polgárok egyéni szabadságát védelmezik és éppen azért dicsérik annyira, mint az amerikai szabadság alapkövét. Láttuk az újságokban közzétett képeken amint az elemi iskolákban a 8-10 éves gyermekek olvassák a “Bül of Rights” pontjait s helyi, vagy állami “előkelőségek” miként dicsérik nekik ezen alkotmány-pótló törvénycikkeket. De ugyanazon újságokban, soknál még ugyanazon a lapon, ahol a “Bill of Rights” dicsőítésére féloldol tis lefoglaltak, olvashattuk ezt a rövid hirt is: ÚJABB LINCSELESEK A DÉLI ÁLLAMOKBAN PICKENS, S. C. — Willie Earle, 25 éves néger munkás holttestét megtalálták pár mérföldnyire a várostól. A holttesten igen sok lő és kés-szurás spbeket találtak. Earle két órával azelőtt még a Pickens megyei börtönben volt, ahová azon vád alatt vitték, hogy összeverekedett T. W. Brown taxi kocsissal s verekedés közben megszórta. Ed Gilstrap börtönőr vallomása szerint mintegy 25 főből álló, jól felfegyverzett tömeg jött a börtönhöz, erőszakkal behaltoltak s magukkal vitték a néger vádlottat, akit két órával később összelövöldözve és ösz- szeszurkálva, holtan találtak meg az utszéli árokban. A börtönőr senkit sem ismert fel a lincselők közül, noha azok nem viseltek álarcot. íme igy érvényesül a “Bill of Rights” a gyakorlatban. Az iskolákban tanítják rá a gyermekeket, dicsérik nekik, de amikor a többség előtt népszerűtlen kisebbség számára is kellene alkalmazni, akkor éppen azok feledkeznek meg róla, akik legjobban verik melleiket a szabadságjogok dicséretében, Amerikai módszer Az International Association of Machinists, egy független munkásszervezet, azt a vádat emelte a kongresszus ellen, hogy a munkásellenes törvényeken kívül, amelyek felett most tárgyalnak, másuton, alattomban is támadást intéznek a munkásság ellen. A szervezet elnöke, Harvey W. Brown, nyilvánosságra hozta a kezei közé jutott azon adatokat, hogy a kongresszus pénzügyi bizottsága annyira meg akarja szorítani a Department of Labor költségvetését, hogy ez az intézmény semmi érdemleges munkát nem tud majd végezni. Brown értesülései szerint a pénzügyi bizottság le akarja vágni a Concilliation Service hivatal kiadását 400,000 dollárral; a tanoncképző szolgálattól fél millió dollárt készülnek elvonni; a munkás statisztikai hivatalt 2 millió dollárral rövidítik meg; a “Wage and Hour Division” iroda költségvetését leszállítják 25 százalékkal; ugyancsak igy akarják megnyomorítani az Employment Office szolgálatát is. Frank B. Keefe képviselő, aki elnöke az alsóház “Appropriation Committee” nevű bizottságának, amely megszabja az egyes állami irodáknak járó összegeket, elismerte, hogy a Department of Labor kiadásait meg fogják szorítani, mert azt megkívánja a “takarékosság”. Valóban azonban itt nem takarékosságról van szó. A felsorolt irodák, amelyeknek költségvetéseit igy meg akarják szorítani, mindegyike valamilyen fontos szolgálatot végez a munkásság részére. Az egyik bérmozgalom esetén elősegíti a kollektiv egyezkedést, másik ellenőrzi, hogy a munkáltatók betartsák a munkaidőre és a minimális bérekre vonatkozó törvényeket, a harmadik különböző statisztikai adatokat gyűjt, amelyekre munkáskérdésekkel kapcsolatban szükség van, a negyedik segíti az iparos ta- noncok kiképzését, az ötödik a nők és a gyermekekre vonatkozó törvények végrehajtását ellenőrzi, a hatodik segíti a munkanélküli munkásokat az elhelyezkedésben. És igy tovább, a pénzügyi bizottság gondosan kiválogatta azon hivatalokat, amelyek megnyirbálásával legtöbbet árthatnak a munkásoknak. A kongresszusi albizottság jelen esetben tipikusan amerikai módszert használ. Tartózkodik a nyílt, egyenes támadástól, hanem titokban, a kulisszák mögött intéz el olyan kérdéseket, amelyek nagy befolyással vannak az egész ország népére. Mert a költségvetésnek ily nagymérvű levágása azt jelenti, hogy az említett irodák nem alkalmazhatnak elég hivatalnokot arra, hogy munkájukat eredményesen végezhessék. Ha aztán ily esetben sok a panasz, akkor a honatyák felelőség alól kibújva csak a megnyirbált hivatalokra mutatnak, mint olyan intézményekre, ame-> lyekre nincs szükség. Az a merénylet, amire a Keefe bizottság készül, rávilágít az amerikai politikai élet valóban nagymérvű züllöttségére. A NAGY RABLÓK (Vi.) Legtöbb hadjárat egy- szersmint rablóhadjárat is. Ezt éppen úgy csinálták száz évvel ezelőtt mint mostan. Ezt siratják az áldozatok, amikor a magyar, román, német hadak rabolták ki az oroszokat, akkor az oroszok sírtak. Amikor megfordult a kocka, az angol-amerikai és orosz csapatok rabolták őket, akkor meg a németek, magyarok, románok sírtak. Hogy mennyire minden hadsereg egyforma az ilyen rablá- si hadjáratban, azt nagyon kevesen ismerik be, amint a gyermek is csak azt mondja meg, hogy kikapott, de azt nem, hogy miért. De a mellékelt hírek, melyeket már haditörvényszéken tárgyalnak, vagy tárgyaltak és kétséget kizárólag megállapították, bizonyítja azt, hogy az amerikai hadvezetőség vezérei, mint egyének nem jobbak, nem szólva a közlegénységről, a kicsi csirke tolvajokról, mint az orosz vagy a náci tisztek voltak ezen a téren. Edward I. Murray ezredes, akit Japánban a bank cárnak nevezett ki az amerikai megszálló csapatok hadvezetősége 230.000 dollár értékű ékszereket, gyémántokat hozott haza, mint magán hadizsákmányt a saját részére, mint hadi emléket. Jack W. Durant ezredes meg a Hesse hercegi család kincseit kaparintotta meg a saját maga részére, mint hadizsákmányt és ki is hozták ide Amerikába. Ezen kincsek értéke, 1.500.000 dollár körül van. C. M. Cook admirális, egy pár társával, amerikai kormányköltségen, automobilokat szállítottak Shanghaiba, melyet ott 8.200 dollárért adtak el a fekete piacon. Warren testvérek, akik közül egy Shanghaiban, egy Párisban egy meg Berlinben kezelte az amerikai kormányköltsé gén odaszállított áru és anyag fekete piacra való helyezését, amerikai egyenruhában, mint tisztek működtek. .A megbüntetésükről mélyen hallgatnak. Hát akármit is mondanak az oroszokra, hiszen ettől nagyobb és merészebb rablásokat azok sem követtek el, vagy legalább is ha megfogják, nem engedik őket szaladni, mint az amerikaiakat. A Bureau of Labor Statistics jelentése szerint december hóban az amerikai gyári munkások átlagos 46 dollár és 83 centet kerestek. Ezen iroda jelentése szerint az átlagos munkaidő leesett heti 40.9 órára, az átlagos órabér pedig 1 dollár 14 cent volt. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek niyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL?” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. .Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szerkezetét építjük <* régi társadalom keretein belül
