Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-01 / 1465. szám
1947. március 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------(gb) ROVATA--------------------------FASIZMUS A TANKÖNYVEKBEN A Bérmunkásban már többször irtunk arról, hogy a fasiszták a fajgyűlöletet hirdető eszméiket miként lopják be az iskolakönyvekbe s igy miként pa- lántálták bele az embereknek egymásiránti gyűlöletét már a fogékony gyermeki lelkekbe. Természetesnek találjuk tehát, hogy minden országban a felszabadult demokraták és liberálisok szeretnék megtisztítani tankönyveiket az ilyen fasiszta “kilengésektől”. Pár hónappal ezelőtt a német- országi és ausztriai tankönyveket ismertettük. Két héttel ezelőtt leközöltük a budapesti Gábor Andor újságíró ismertetését egy magyar iskolai tankönyvről, amelyet a tanoncok oktatására használnak. Ezek és hasonló cikkek azt mutatják, hogy a fasiszta járom alól felszabadult országokban még mindég nem tudták megtisztítani a tankönyveket. Az idő rövidsége esetleg némi mentségül szolgálhat, — noha korántsem akarjuk menteni a dolgot. Azonban milyen mentséget hozzunk fel arra, hogy itt, Amerikában, tehát a demokrácia állítólagos hazájában szintén számos tankönyv ápolja a förtelmes fajgyűlöletet? Az amerikai tankönyvek fasiszta “kilengéseiről” a new yorki P.M. újság február 16-iki száma rántja le a leplet s miután ez mintegy kiegészítője ily irányú Írásainknak, az alábbiakban leközöljük Gerald Blank által irt terjedelmes cikk fontosabb részleteit. A PÓT-OLVASMÁNYOK A new yorki iskolák vezetősége (Board of Superintendents) a multkorában azt ajánlotta, hogy az iskolákban ne olvastassák a tanulókkal Howard Fast “Citizen Tom Paine” cimü történelmi regényét, de ugyanakkor szó nélkül hagyott számos olyan elemi iskolai tankönyvet, amelyek eltiltása valóban jogos lenne. A Teachers Union egy bizottsága, amely “Committee for Democracy in Education” név alatt működött, felülvizsgálta az iskolai tankönyveket és rájött, hogy számos ilyen könyvben néger-ellenes, antiszemita és más kisebbségek elleni kitételek vannak. A legtöbb ilyen fasiszta szellemű szakaszokat nem annyira a rendes tankönyvekben, hanem az úgynevezett “pótló” olvasányokban találta a bizottság. Az iskolákban mindenütt elfogadott szokás az, hogy a tankönyvek kiegészítésére más könyvek olvasását is ajánlják a tanulóknak. Az ilyen “pótkönyvek” egy részének olvasása kötelező. Különösen szükség van az ilyen pót-olvasmányokra a földrajz, a történelem s a nyelvek (irodalom) tanításánál. A bizottság számos ilyen pótkönyvben olyan fasiszta izü sza kaszokat talált, hogy az ily könyveknek a használatból való kivonását, vagy átírását szorgalmazzák. íme, itt van mutatónak néhány ilyen példa. Egyike az ily kötelező pót-olvasmányoknak a William Alexander Percy által irt “Recollections of a Planter’s Son” (Egy ültetvényes fiának visszaemlékezései), amit 1941-ben adtak ki. Ebben a könyvben ilyesmiket olvashatnak az elemi iskolás gyerekek: A négerekben a négerekre különösen jellemző, az erőszakoskodásra és a bűnözésre való hajlamot találunk. Ugylátszik, hogy a néger csak felületesen fogadta el a mi (fehér) erkölcsi felfogásainkat. A gyilkolást, lopást és hazugságot, — ugyvélem, — a néger nem is tartja bűnnek és nem érez megbánást, ha azt elkövette. Úgy követi el az ilyen bűntényeket, mintha semmi bűnösséget sem érezne. A JÓCSELEKEDET Az ember szinte nem is akarja elhinni, hogy New York város és állam iskoláiban olyan könyvet adtak a gyermekek kezeibe, amelyik ezt a szakaszt tartalmazza. És mintha ez még nem volna elég, az ültetvényes urfi elmodja, hogy milyen jót tesz az úrnő (a déli államokban), amikor a házába fogad egy néger nőt arra, hogy az úri csemete pelenkáját kicserélje és kimossa, noha: Az a szelíd és hűségesnek mutatkozó női személy (a néger dajka) éjjel a szeretőjével verekszik és talán felha- sitja az arcát fülétől a füléig, de másnap, amig a pelenkát cseréli, szelíd nótákat énekel a bébi felett. Az ily fehér családok gyakran igen nagy összegeket költenek az ilyen kriminális személyek törvényes védelmére, hogy elkerüljék a megérdemelt büntetéseiket. Azt hiszik, hogy ezen gyilkosok, ha az ő szolgálatukban állnak, már nem képeznek veszedelmet . . . A négerekre legjellemzőbb az, hogy képtelenek az erkölcsi megbánásra. Tudom, hogy nem kellemes ilyen nyíltan mondani ilyesmiket, de az igazságot akkor is ki kell mondani. ANTISZEMITA RAJZOK Akit ez a példa felháborít, annak ajánljuk, hogy ne nézze át a “How to Create Cartoons” cimü szintén pótló könyvet, melyet a rajzolás tanításánál használnak. Ennek a könyvnek a szerzője ugylátszik, hogy csak oly torzképek rajzolására akarja megtanítani az ifjúságot, amily torzképeket a fasiszták a zsidókról és a déli négerfalók a négerekről terjesztenek. Mindenki ismeri a pajeszos, két kézzzel gesztikuláló antiszemita torzképeket és a félig állatokká vázolt néger képeket. A történelem tanításánál pótlásul használt Wilbur Fisk Gordy szerző könyve azzal magyarázza meg az amerikai rabszolgaságot, hogy néger rabszolgákat hoztak ide azért, “mert a néger a déli kiima. alatt jobban tud dolgozni, mint a fehér”. És mert jobban tudtak dolgozni, akkor ez elég volt arra, hogy rabszolgává tegyék őket. Egy kicsit furcsa okoskodás ! Egy másik üyen történelmi pótkönyv szerint ez a rabszolga korszak igen nagy boldogságot hozott a rabszolgáknak is. “Nagyon gyakran a rabszolgák igen boldog életet éltek. Nem volt semmi gondjuk a munkájukon kívül. Legfeljebb csak attól tartottak, hogy a tulajdonos esetleg el fogja őket adni”, — olvassuk az egyik üyen tankönyvben. így ni, a rabszolgáknak olyan jó dolguk volt, hogy csak attól rettegtek, hogy esetleg más “mester” kezeibe kerülnek. De ha ez a jólét olyan általános volt, akkor miért kellett félni az ilyen ‘mester’ cserétől? Sokkal közelebb áll az igazsághoz az, hogy mindenütt annyira rossz sorsuk volt a néger rabszolgáknak, hogy attól rettegtek, hogy a rossz helyzetből esetleg még rosszabbá kerülnek. JOGOSNAK MONDJA A RABSZOLGASÁGOT Az “Our Neighbors in America” cimü könyvből azt tanulja meg a nebuló, hogy az amerikai szomszédok, mint például a mexkóiak is, “nagyon lusta népek” s nem is akarnak segíteni a saját sorsukon. Mexikóban a föld legnagyobb része a gazdagok kezeiben van, amelyeken a szegényebbek dolgoznak. Ezeket a “peons” név alatt említik. Keveset kapnak a munkájukért, gyakran tele vannak adóssággal, de nem’ is érdekli őket a munka. Amig van valami ennivalójuk, addig meg vannak elégedve a sorsukkal, így ni, ezzel elintézte a mexikói agrár kérdést. Nem kell földreform, mert a peonok meg vannak elégedve a sorsukkal s különben is nem érdekli őket a munka. Egy másik ilyen pótkönyv, “Story History of America”, elemi iskolák részére, a szerzője Jacob Theobald, a rabszolgaság jogosságát igy magyarázza : A néger rabszolgát nem ingyen kapta az ültetvényes, 1793 körül egy rabszolga ára körülbelül 1000 dollár volt. De azonkívül a rabszolgát etetni kellett, ruhát és lakást kellett neki adni. De a rabszolga esetleg meg is betegedhetett, amikor nem tudott dolgozni, szerencsétlenség érhette s végül egész biztosan megöregedett. Szóval az ültetvényes uraknak sok pénzükbe került a rabszolga és ez elég jogot adott nekik arra, hogy a szegény páriákkal mint tulajdonaikkal rendelkezzenek, éppen úgy, mint ma az igás állatokkal. És noha hihetetlenül hangzik is, mindezeket még ma, a második világháború és a fasiszta hatalmak leverése után is tanítják vagy olvastatják az iskolás gyermekekkel a demokráciáért harcbaszálló, azt annyi sok vér és vagyon áldozattal megvédő Egyesült Államokban. MÁRCIUSI ÜNNEPÉLY A Bérmunkás new brunswicki lapbizottsága, folyó évi március hó 2-án, vasárnap este 6 órai kezdettel, a Szóták féle vendéglő tánctermében, Jersey Ave és Handy St. sarok (bejárat a Handy St.-en), NAGYSZABÁSÚ ÜNNEPÉLYT rendez, az 1848 és 1918-as magyar szabadság mozgalmak emlékére. Az ünnepély azon örvendetes tény által nyer aktualitást és időszerűséget, hogy a fent jelzett dátumok nagy közös eszméi elhagyott hazánkban, a lehetőségekhez mérten, végre a megvalósulás utján haladnak. Kitűnő program: Dalok és szavalatok, valamint Petőfi és Ady szereplésének ismertetése a jelzett időkből. ízletes vacsora, hűsítők és frissítőkről gondoskodva lesz. A bevétel felerészben a nemrégiben történt Dorogi bányaszerencsétlenség áldozatainak a felsegitésére, felerészben pedig a Bérmunkás sajtó alapjára lesz fordítva. Belépőjegy vacsorával $1.50. Kérjük a helyi és környékbeli magyarság szives résztvételét. A rendezőség. ATOMBOMBA KÓSTOLÓ LOS ANGELES — Los Angeles városban még ma is arról a nagy robbanásról beszélnek, amely a 922 East Pico Boule- vardon fekvő O'Connor Plating Work telepét légberöpitette és amelynél körülbelül 200 ember sebesült meg, több mint 20 halálosan. A robbanás oly erős volt, hogy az első percekben sokan azt hitték, hogy atombombát dobtak a városra. Alderson tűzoltó parancsnok állítása szerint a robbanást egész Florence városrész érezte s valóban nagy csoda, hogy egy egész blokk össze nem omlott. A robbanás ereje még a villamos kocsit is a levegőbe dobta. Általában 15 mérföldnyi kerületben érezték erősen a robbanást. Jellemző, hogy az emberekben annyira kifejlődött már az atombombától való félelem, hogy minden ilyen nagyobb robbanásnál az első pillanatban arra gondolnak, hogy valahonnan ilyen atombombát dobtak rájuk. KATONAI VIRTUS TOKYO — A Far East Air Force sereghez tartozó öt amerikai katonát többszörös gyilkosság vádja alapján letartóztattak. Hachioji városka rendőrségének állítása szerint ez az öt amerikai katona egy jeep kocsin, részeg állapotban hajtott a városba s csupa mulatságból öles fadarabokkal ütötték azokat, akiket az utcán találtak. Körülbelül egy óráig garázdálkodtak a városban, mely idő alatt 25 embert ütöttek le, akik közül öten meghaltak, többen pedig igen súlyos sebesüléseket szenvedtek. A lakásínség következtében Amerikában 1946-ban 2,600,000 házaspár költözött egycsaládos lakásba.
