Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-02-22 / 1464. szám

1947. február 22. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN------------------------(gb) ROVATA--------t----------------­“THE ELDER STATESMAN’ ’ Az öregek iránti tisztelet ke­leti eredetű. A keleti népeknél még ma is nagyobb tegintélyük van az öregeknek, mint a nyu­gati civilizáció befolyása alá ke­rült országokban. De azt is mondhatjuk, hogy általában az öregeknek nagyobb befolyásuk volt a múltban, mint jelenleg, amit talán azzal lehet megma­gyarázni, hogy a civilizáció fej­lődésével az emberiség problé­mái egyre komplikáltabbak lesznek, amelyek megértésére és megoldásához bizonyos élet­koron túl már csak nagyon ke­vés ember képes. Évszázadokkal vagy évezre­dekkel ezelőtt az élet olyan egy­szerű volt, hogy a felmerült kér­déseket a tapasztalt öregek leg­sikeresebben tudták elintézni, így például a zsidóknál a fon­tos egyházi kérdésekben a csu­pa öregemberből álló Sanhed­rim nevű tanács döntött. Bizo­nyára a zsidóktól vették át a katholikus meg az abból kivált protestáns egyházak is az “öre­gek Tanácsa” intézményt, mely­nél szintén á tapasztalt, noha gyakran már gyenge szellemi képességgel rendelkező embe­rek intézkedtek igen fontos ügyekben. Az öregek iránti ily tisztelet­ből fejlődött ki az a szokás, hogy a modern országokban egyes esetekben kikérik a taná­csát a már kiöregedett, de je­lenleg ténylegesen hivatalt be nem töltő volt politikusoknak, — államférfiaknak, — ha igy jobban hanzik. Az ilyen öreg bácsiknak az amerikaiak az “Elder Statesman” nevet adtak. Roosevelt negyedik megvá­lasztása előtt az ellenségei azt a tanácsot adták neki, hogy elé­gedjen meg háromszori megvá­lasztással, vonuljon vissza sike­re magaslatán és akkor ő lesz Amerika első Elder Statesman- je. Roosevelt, mint tudjuk, nem hallgatott az ellenségeire, de különben is korai halála nála el­intézte ezt a kérdést. Ellenben az előde, Herbert Hoover, ilyen Elder Statesman lett, noha nem a sikere derekán hagyta ott a Fehérházat, mert hiszen a szó szoros értelmében kihajították onnan. i BERNARD M. BARUCH Azonban mostanában az ame­rikai sajtóban és a rádión nem Hoovert, hanem egy másik öreg “gentlemant” emlegetnek ezen az Elder Statesman néven, noha ez soha, semmiféle választott tisztséget nem viselt. Ami köz­hivatala volt, arra mindig az el­nökök nevezték ki, állítólag a tehetsége miatt, amit a múltja bizonyít. Különösen az utóbbi időkben szerepelt igen sokat ez az öreg ur, aki máskülönben Bernard M. Baruch névre hallgat. A te­kintélye olyan nagy, hogy az atomenergiával foglalkozó bi­zottság elnökévé nevezték ki. De már azt megelőzőleg is szá­mos esetben kérték ki a taná­csát és igy kétségtelen, hogy nagy befolyást gyakorolt Ame­rika gazdasági és politikai éle­tére. Éppen azért helyénvaló, hogy megtudjuk, ki is hát ez a Mr. Baruch, az Elder States­man s mivel szerezte azt a nagy tekintélyét. Az egyik reference könyvben ezt a rövid életrajzi leirást ta­láljuk róla: “Baruch Bemard Mannes, amerikai financbáró, 1870-ben született Camden, S. C. városban. Úgy az első, mint a második világháború idejében fontos közhivatalokat töltött be.” Bizonyos Edwin C. Hill ne­vű életrajzirója azonban már további részletekkel is szolgál. Hill elmondja, hogy Baruch- nak az apja, aki orvos volt, Oroszországból vándorolt a dé­li államokba s a polgárháború alatt Lee hadseregében mint se­bész szolgált. A háború után egy tehetős ültetvényes lányát vette el s ennek a házasságnak az első szülötte Bemard, aki vi­déki iskolái elvégzése után New Yorkba ment, ahol a City Colle- geban kereskedelmet, könyve­lést s hasonló tárgyakat tanult. Általában a kereskedelmi dol­gokhoz olyan jó érzéke volt, — mondja életrajz Írója dicsérő- leg, — hogy az anyja már ak­kor megmondotta: “Ebből a fi­úból nagyon gazdag ember lesz!” NAGYON GAZDAG EMBER Igaz, vagy nem igaz ez a jós­lás, nem fontos, de tény az, hogy Bemard Baruch tényleg hamar nagyon gazdag ember lett. Hogy miként szerezte a nq,gy vagyonát? Azt megint csak Mr. Hilltől tudjuk meg, aki elmondja, hogy még az iskolái befejezése előtt a “Wall Street” felé irányult a figyelme, rész­vényeket vett és adott el, — szóval börze spekuláns lett. Mr. Hill azt is elárulja, hogy Ber­nard barátunknak olyan jó ér­zéke volt a részvényekkel való spekulációhoz, hogy hamarosan bizalmas tanácsadója lett a J. P. Morgan banknak, Thomas Fortune Ryan, a Guggenheim család és más hírhedt nevű tőzs­de svindlereknek. Igen, — ára­dozik Mr. Hill, — olyan kitűnő esze volt a fiatal Baruchnak, hogy már 30 éves korára milli­omos, lett. A Bérmunkás olvasói általá­ban ismerik a tőzsde-svindlit, amely igazán a legnagyobb szé­gyene minden társadalomnak dacára annak, hogy törvényes. A lényege abból áll, hogy a tőzs­deügynök NÉVLEG elad és vesz részvényeket. Csak NÉV­LEG, mert a szóbanforgó rész­vények nincsenek birtokában és a vevő sem akarja azokat, ha­nem csak a nyereséget, ha eset­leg felmegy az ára. Ha azonban esik az ár, akkor a vevő vészit, amit kivesznek abból az összeg­ből, amit letétbe kell tennie az ügynöknél. Szóval a legcsu- nyább hazárdirozás. De nem csak erkölcstelen gemblirozás, hanem azonkívül társadalmilag is nagyon káros, mert a hazárdirozás érdekében időközönként egyes árucikkek árait igen felverik és még az olyanok is megkoplalják, akik­nek másképpen sémi közük nin­csen a tőzsde svindlihez. Az ily hazárdirozásnál a nyerés kulcsa az, hogy a játszó meg tudja-e “érezni”, hogy az árak emelked­ni, vagy esni fognak-e? JÓ ÖSSZEKÖTTETÉSEI VOLTAK Az a tőzsde spekuláns, aki ar­ra számit, hogy az árak esni fognak, “elad” részvényeket. Az ilyenekre azt mondják, hogy “bear” (medve) spekuláns. Mr. Hilltől megtudjuk, hogy Baruch barátunk leginkább ilyen “bear” játszó volt. De azt is megtud­juk, hogy volt is némi alapja számításainak, mert igen kitűnő összeköttetéseket szerzett s azonkívül “kutató” (research) irodát rendezett be, amely gyor­sabban dolgozott, mint a hiva­talos híradók. így például Ba­ruch 1916-ban pár órával hama­rább értesült Wilson elnök bé­keajánlatáról mint vetélytársai és a későbbi kongresszusi vizs­gálatnál beismerte, hogy ezen értesülését 470,168 dollárra vál­totta be a tőzsdén. így nemcso­da, hogy két évvel később már öt millió dollár értékű Liberty bondot tudott venni, amely há­rom és félpercentes biztos be­fektetéssel elég jó üzlet volt, s azonkívül a hősünkből egyszer­re “nagy hazafit” is csinált. A Graham féle kongresszusi vizsgálat adatai szerint az első világháború alatt a War Indus­tries Board, amelynek elnöke Mr. Baruch lett, legalább is ,10 billió dollár értékű rendelést adott ki saját tagjai között. Az a bizottság ugyanis csupa “Dol­lar a Year” hazafiból állott, akik egy dollárért szolgálták a hazát, méghozzá úgy, hogy a saját érdekeltségük alatt álló cégeknek adták a rendeléseket olyan árak mellett, amilyeneket most, a második világháború alatt is láttunk. Baruch és bará­tai akkor kezdték meg az igazi aratást. Az az egy dollár fize­tés igen sok mellékest hozott. Az igy többszörös milliomoá- sá lett Baruch ur aztán vett egy kis kunyhót Georgetown, S. C. államban, van is hozzá vagy 16,000 holdacska is, odajár pi­henni, amikor az országnak adott tanácsadásban már kifá­rad, mert az üzlettől már visz- szavonult, most már csak a bankok kezelik a sok-sok milli­ót. Hát kérem ez az az Elder Sta­tesman, akit ahelyett, hogy mint társadalmunkra csak ká­rosan ténykedő egyént megbün­tetnének, most a legnagyobb tiszteletben részesítik és még szót adnak neki a 150 millió em­ber sorsát érintő fontos kérdé­sekben is. A TEJ VITAMINJA WASHINGTON — Az ame­rikai földművelésügyi miniszté­rium jelentése szerint a tej, ha kitesszük a napfény hatásának, elveszti vitámin tartalmát. Da­cára annak, hogy normális ese­tekben a nap számos vitamin forrása, ebben az esetben a tej­ben megsemmisíti a vitamint. A Department of Agriculture NEW BRUNSWICK ÉS KÖR­NYÉKE MAGYARSÁGA FIGYELMÉBE! A SZABADSÁGHARC ün­neplését előkészítő bizottság je­lenti, hogy az ünnepély március 2-án, vasárnap este hat órai kezdettel lesz a Szoták-féle ven­déglő különálló nagy tánctermé­ben a Handy St. és Jersey Av. sarkán. A műsor a nap jelentő­ségének ismertetéséből, szava­latokból és más számokból és kitűnő vacsorából fog állni. A belépőjegy ára $1.50. A bizott­ság kéri, hogy az érdeklődők vegyék meg előre jegyeiket. Fe- lülfizetéseket szívesen fogadnak és hirlapilag nyugtázni fognak, mert a jövedelem felerészben a dorogi bányakatasztrófa áldo­zatainak felsegélyezésére és a Bérmunkás sajtóalapjára fog menni. által végzett vizsgálatok bizo­nyítják, hogy az úgynevezett “homogenized” tej már félóra alatt elveszti a vitamin tartal­mát, ha napfény éri. A közön­séges tej körülbelül egy órai napsütés után kezdi veszíteni vitamin tartalmát. Éppen azért a Department of Agriculture azt ajánlja, hogy tejet ne hagyják a “porchon”, ahol a nap rásüt­het. Lehet, hogy idővel fekete, vagy színes üvegben fogják a tejet szállítani, hogy a vitamin tartalmát megóvják. A FEGYVER LESZÁLLÍTÁS KÉRDÉSE LAKE SUCCESS — A Uni­ted Nations Biztonsági Taná­csának gyűlése 10 szavazattal 0 ellenében kimondotta, hogy bi­zottságot küld ki, amely három hónapon belül jelenteni fog, hogy mily mértékben kell le­szállítani az összes fegyvereket. A szavazásnál az orosz delegá­tus sem ellene, sem mellette nem szavazott, igy a szabályok értelmében a bizottság kiküldé­sét egyhangú szavazással ren­delték el. ORVOSOK A SZÜLÉSKORLÁ­TOZÁS MELLETT NEW YORK — A Planned Parenthood Federation körkér­dést intézett az Egyesült Álla­mok 15,000 orvosához, hogy he- lyeslik-e a szüléskorlátozást ? Dr. Alan F. Guttmacher, a John Hopkins egyetem tanára, most tette közzé a körkérdés eredmé­nyét. Dr. Guttmacher állítása sze­rint az orvosok 97.8 százaléka helyesli a szüléskorlátozást köz­egészségügyi szempontból s 79.4 százalék pedig úgy közegészség- ügyi, mint közgazdasági szem­pontból is. A “planner parenthood” moz­galomnak a célja, — mondotta Dr. Guttmacher, — az, hogy az asszonyokkal megértessék azt, hogy csak oly családnak legyen több gyereke, amely család kel­lő módon tudja őket felnevelni. De azonkívül azt is hirdetjük, hogy az anyáknak addig legyen gyermekük, ^ amig fiatalok és végre a házaspároknak olyan tanácsokat adunk, amelyek ele­jét veszik a már túl gyakori vá­lásoknak.”

Next

/
Thumbnails
Contents