Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-02-22 / 1464. szám
1947. február 22. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN------------------------(gb) ROVATA--------t----------------“THE ELDER STATESMAN’ ’ Az öregek iránti tisztelet keleti eredetű. A keleti népeknél még ma is nagyobb tegintélyük van az öregeknek, mint a nyugati civilizáció befolyása alá került országokban. De azt is mondhatjuk, hogy általában az öregeknek nagyobb befolyásuk volt a múltban, mint jelenleg, amit talán azzal lehet megmagyarázni, hogy a civilizáció fejlődésével az emberiség problémái egyre komplikáltabbak lesznek, amelyek megértésére és megoldásához bizonyos életkoron túl már csak nagyon kevés ember képes. Évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt az élet olyan egyszerű volt, hogy a felmerült kérdéseket a tapasztalt öregek legsikeresebben tudták elintézni, így például a zsidóknál a fontos egyházi kérdésekben a csupa öregemberből álló Sanhedrim nevű tanács döntött. Bizonyára a zsidóktól vették át a katholikus meg az abból kivált protestáns egyházak is az “öregek Tanácsa” intézményt, melynél szintén á tapasztalt, noha gyakran már gyenge szellemi képességgel rendelkező emberek intézkedtek igen fontos ügyekben. Az öregek iránti ily tiszteletből fejlődött ki az a szokás, hogy a modern országokban egyes esetekben kikérik a tanácsát a már kiöregedett, de jelenleg ténylegesen hivatalt be nem töltő volt politikusoknak, — államférfiaknak, — ha igy jobban hanzik. Az ilyen öreg bácsiknak az amerikaiak az “Elder Statesman” nevet adtak. Roosevelt negyedik megválasztása előtt az ellenségei azt a tanácsot adták neki, hogy elégedjen meg háromszori megválasztással, vonuljon vissza sikere magaslatán és akkor ő lesz Amerika első Elder Statesman- je. Roosevelt, mint tudjuk, nem hallgatott az ellenségeire, de különben is korai halála nála elintézte ezt a kérdést. Ellenben az előde, Herbert Hoover, ilyen Elder Statesman lett, noha nem a sikere derekán hagyta ott a Fehérházat, mert hiszen a szó szoros értelmében kihajították onnan. i BERNARD M. BARUCH Azonban mostanában az amerikai sajtóban és a rádión nem Hoovert, hanem egy másik öreg “gentlemant” emlegetnek ezen az Elder Statesman néven, noha ez soha, semmiféle választott tisztséget nem viselt. Ami közhivatala volt, arra mindig az elnökök nevezték ki, állítólag a tehetsége miatt, amit a múltja bizonyít. Különösen az utóbbi időkben szerepelt igen sokat ez az öreg ur, aki máskülönben Bernard M. Baruch névre hallgat. A tekintélye olyan nagy, hogy az atomenergiával foglalkozó bizottság elnökévé nevezték ki. De már azt megelőzőleg is számos esetben kérték ki a tanácsát és igy kétségtelen, hogy nagy befolyást gyakorolt Amerika gazdasági és politikai életére. Éppen azért helyénvaló, hogy megtudjuk, ki is hát ez a Mr. Baruch, az Elder Statesman s mivel szerezte azt a nagy tekintélyét. Az egyik reference könyvben ezt a rövid életrajzi leirást találjuk róla: “Baruch Bemard Mannes, amerikai financbáró, 1870-ben született Camden, S. C. városban. Úgy az első, mint a második világháború idejében fontos közhivatalokat töltött be.” Bizonyos Edwin C. Hill nevű életrajzirója azonban már további részletekkel is szolgál. Hill elmondja, hogy Baruch- nak az apja, aki orvos volt, Oroszországból vándorolt a déli államokba s a polgárháború alatt Lee hadseregében mint sebész szolgált. A háború után egy tehetős ültetvényes lányát vette el s ennek a házasságnak az első szülötte Bemard, aki vidéki iskolái elvégzése után New Yorkba ment, ahol a City Colle- geban kereskedelmet, könyvelést s hasonló tárgyakat tanult. Általában a kereskedelmi dolgokhoz olyan jó érzéke volt, — mondja életrajz Írója dicsérő- leg, — hogy az anyja már akkor megmondotta: “Ebből a fiúból nagyon gazdag ember lesz!” NAGYON GAZDAG EMBER Igaz, vagy nem igaz ez a jóslás, nem fontos, de tény az, hogy Bemard Baruch tényleg hamar nagyon gazdag ember lett. Hogy miként szerezte a nq,gy vagyonát? Azt megint csak Mr. Hilltől tudjuk meg, aki elmondja, hogy még az iskolái befejezése előtt a “Wall Street” felé irányult a figyelme, részvényeket vett és adott el, — szóval börze spekuláns lett. Mr. Hill azt is elárulja, hogy Bernard barátunknak olyan jó érzéke volt a részvényekkel való spekulációhoz, hogy hamarosan bizalmas tanácsadója lett a J. P. Morgan banknak, Thomas Fortune Ryan, a Guggenheim család és más hírhedt nevű tőzsde svindlereknek. Igen, — áradozik Mr. Hill, — olyan kitűnő esze volt a fiatal Baruchnak, hogy már 30 éves korára milliomos, lett. A Bérmunkás olvasói általában ismerik a tőzsde-svindlit, amely igazán a legnagyobb szégyene minden társadalomnak dacára annak, hogy törvényes. A lényege abból áll, hogy a tőzsdeügynök NÉVLEG elad és vesz részvényeket. Csak NÉVLEG, mert a szóbanforgó részvények nincsenek birtokában és a vevő sem akarja azokat, hanem csak a nyereséget, ha esetleg felmegy az ára. Ha azonban esik az ár, akkor a vevő vészit, amit kivesznek abból az összegből, amit letétbe kell tennie az ügynöknél. Szóval a legcsu- nyább hazárdirozás. De nem csak erkölcstelen gemblirozás, hanem azonkívül társadalmilag is nagyon káros, mert a hazárdirozás érdekében időközönként egyes árucikkek árait igen felverik és még az olyanok is megkoplalják, akiknek másképpen sémi közük nincsen a tőzsde svindlihez. Az ily hazárdirozásnál a nyerés kulcsa az, hogy a játszó meg tudja-e “érezni”, hogy az árak emelkedni, vagy esni fognak-e? JÓ ÖSSZEKÖTTETÉSEI VOLTAK Az a tőzsde spekuláns, aki arra számit, hogy az árak esni fognak, “elad” részvényeket. Az ilyenekre azt mondják, hogy “bear” (medve) spekuláns. Mr. Hilltől megtudjuk, hogy Baruch barátunk leginkább ilyen “bear” játszó volt. De azt is megtudjuk, hogy volt is némi alapja számításainak, mert igen kitűnő összeköttetéseket szerzett s azonkívül “kutató” (research) irodát rendezett be, amely gyorsabban dolgozott, mint a hivatalos híradók. így például Baruch 1916-ban pár órával hamarább értesült Wilson elnök békeajánlatáról mint vetélytársai és a későbbi kongresszusi vizsgálatnál beismerte, hogy ezen értesülését 470,168 dollárra váltotta be a tőzsdén. így nemcsoda, hogy két évvel később már öt millió dollár értékű Liberty bondot tudott venni, amely három és félpercentes biztos befektetéssel elég jó üzlet volt, s azonkívül a hősünkből egyszerre “nagy hazafit” is csinált. A Graham féle kongresszusi vizsgálat adatai szerint az első világháború alatt a War Industries Board, amelynek elnöke Mr. Baruch lett, legalább is ,10 billió dollár értékű rendelést adott ki saját tagjai között. Az a bizottság ugyanis csupa “Dollar a Year” hazafiból állott, akik egy dollárért szolgálták a hazát, méghozzá úgy, hogy a saját érdekeltségük alatt álló cégeknek adták a rendeléseket olyan árak mellett, amilyeneket most, a második világháború alatt is láttunk. Baruch és barátai akkor kezdték meg az igazi aratást. Az az egy dollár fizetés igen sok mellékest hozott. Az igy többszörös milliomoá- sá lett Baruch ur aztán vett egy kis kunyhót Georgetown, S. C. államban, van is hozzá vagy 16,000 holdacska is, odajár pihenni, amikor az országnak adott tanácsadásban már kifárad, mert az üzlettől már visz- szavonult, most már csak a bankok kezelik a sok-sok milliót. Hát kérem ez az az Elder Statesman, akit ahelyett, hogy mint társadalmunkra csak károsan ténykedő egyént megbüntetnének, most a legnagyobb tiszteletben részesítik és még szót adnak neki a 150 millió ember sorsát érintő fontos kérdésekben is. A TEJ VITAMINJA WASHINGTON — Az amerikai földművelésügyi minisztérium jelentése szerint a tej, ha kitesszük a napfény hatásának, elveszti vitámin tartalmát. Dacára annak, hogy normális esetekben a nap számos vitamin forrása, ebben az esetben a tejben megsemmisíti a vitamint. A Department of Agriculture NEW BRUNSWICK ÉS KÖRNYÉKE MAGYARSÁGA FIGYELMÉBE! A SZABADSÁGHARC ünneplését előkészítő bizottság jelenti, hogy az ünnepély március 2-án, vasárnap este hat órai kezdettel lesz a Szoták-féle vendéglő különálló nagy tánctermében a Handy St. és Jersey Av. sarkán. A műsor a nap jelentőségének ismertetéséből, szavalatokból és más számokból és kitűnő vacsorából fog állni. A belépőjegy ára $1.50. A bizottság kéri, hogy az érdeklődők vegyék meg előre jegyeiket. Fe- lülfizetéseket szívesen fogadnak és hirlapilag nyugtázni fognak, mert a jövedelem felerészben a dorogi bányakatasztrófa áldozatainak felsegélyezésére és a Bérmunkás sajtóalapjára fog menni. által végzett vizsgálatok bizonyítják, hogy az úgynevezett “homogenized” tej már félóra alatt elveszti a vitamin tartalmát, ha napfény éri. A közönséges tej körülbelül egy órai napsütés után kezdi veszíteni vitamin tartalmát. Éppen azért a Department of Agriculture azt ajánlja, hogy tejet ne hagyják a “porchon”, ahol a nap rásüthet. Lehet, hogy idővel fekete, vagy színes üvegben fogják a tejet szállítani, hogy a vitamin tartalmát megóvják. A FEGYVER LESZÁLLÍTÁS KÉRDÉSE LAKE SUCCESS — A United Nations Biztonsági Tanácsának gyűlése 10 szavazattal 0 ellenében kimondotta, hogy bizottságot küld ki, amely három hónapon belül jelenteni fog, hogy mily mértékben kell leszállítani az összes fegyvereket. A szavazásnál az orosz delegátus sem ellene, sem mellette nem szavazott, igy a szabályok értelmében a bizottság kiküldését egyhangú szavazással rendelték el. ORVOSOK A SZÜLÉSKORLÁTOZÁS MELLETT NEW YORK — A Planned Parenthood Federation körkérdést intézett az Egyesült Államok 15,000 orvosához, hogy he- lyeslik-e a szüléskorlátozást ? Dr. Alan F. Guttmacher, a John Hopkins egyetem tanára, most tette közzé a körkérdés eredményét. Dr. Guttmacher állítása szerint az orvosok 97.8 százaléka helyesli a szüléskorlátozást közegészségügyi szempontból s 79.4 százalék pedig úgy közegészség- ügyi, mint közgazdasági szempontból is. A “planner parenthood” mozgalomnak a célja, — mondotta Dr. Guttmacher, — az, hogy az asszonyokkal megértessék azt, hogy csak oly családnak legyen több gyereke, amely család kellő módon tudja őket felnevelni. De azonkívül azt is hirdetjük, hogy az anyáknak addig legyen gyermekük, ^ amig fiatalok és végre a házaspároknak olyan tanácsokat adunk, amelyek elejét veszik a már túl gyakori válásoknak.”
