Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-02-22 / 1464. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. február 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) ■) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........................$2.00 One Year ......... $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ________ 1.00 Egyes szám ára .... 5c Single Copy ---------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ________________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Amerikai cinkosok Pár nappal ezelőtt az amerikai magyar lapok nagyon gondosan fogalmazott, szükszayu hirecskében adták az olvasók tudomására, hogy az Amerikai Magyar Szövetség hírhedt vezérei újból kilnicseltek a washingtoni külügyminisztériumban. A hir szerint ez a küldöttség az amerikai magyarságnak a békeszerződésre vonatkozó véleményét akarta megismertetni a külügyi hivatal vezetőivel. Most azonban kiderült, hogy ezen ártatlannak látszó esemény mögött az uj magyar demokrácia ellen intézett legnagyobb- mérvü gálád támadás rejlik. A magyar lapokban közzétett hírek szerint a csak papíron lé; tező, tagoknélküli, csupa vezérekből álló Amerikai Magyar Szövetség részéről Dr. Kerekes Tibor, Rév. Vincze Károly, Rév. Dr. Stiegler és Rév. Dr. Csernitzky István, — tehát csupa papokból álló küldöttség járt Washingtonban. És mint ahogyan már a papoktól megszoktuk, úgy most is hamis, félrevezető ismertetést adtak le a magyar lapokban. Washingtoni kilincselésük igazi céljáról csak a New York Times február 10-iki számában közzétett féloldalas hirdetésben számolnak be, amely egészen más, mint amit a magyar lapokban Írtak. A hirdetést azzal kezdik, hogy az abban elmondottakat mint memorandumot nyújtották be a külügyi hivatalnál, ahol “igen szívesen” fogadták őket. Igaz, hogy pár szóban megemlékeznek a békekötésről, meg a csehországi magyar kisebbség üldöztetéséről is, azonban ezen gyorsan átugorva rátérnek igazi mondanivalójukra, hogy Magyarországot a jelen pillanatban MILYEN VÉGZETES TERROR HULLÁM SÖPRI VÉGIG. Elpanaszolják, hogy a kommunista belügyminiszter miként fogatja el a SZABADSÁG, A DEMOKRÁCIA ÉS FŐLEG A NYUGATI HATALMAK BARÁTAIT Magyarországon. Dacára annak, hogy már a küldöttség útja előtt elég részletes tudósítások érkeztek a magyarországi katonai összeesküvésről, a letűnt Horthy uralom amerikai ügynökei azt nem vették tudomásul s arra kérték az amerikai kormányt, HOGY AVATKOZZON BELE MAGYARORSZÁG BELÜGYEIBE AZ ELFOGOTT ÖSSZEESKÜVŐK VÉDELMÉRE. Aki elolvassa azt a förmedvényt, amit ezek az írnak abban a memorandumban összeírtak, szinte megborzad, hogy miként lehet ennyi gonoszság oly emberekben, akik isten felkent szolgáinak tartják magukat. Ezen tiszteletes urak és általában mindazok, akik az Amerikai Magyar Szövetség nevében beszéltek, soha sem tiltakoztak az ellen, hogy a Horthy uralom százezer számra irtotta a magyar zsidókat és a magyar öntudatos munkásokat, akik valóban semmi bűnt sem követtek el, de most, amikor fegyveres összeesküvőket tartóztattak le, rohannak az amerikai kormányhoz és beavatkozást kérnek. De hogyisne, hiszen most saját cinkostársaikat fogták össze Magyarországon. Hogy gonoszságukat álcázzák, megteszik a letartóztatott cinkostársaikat a szabadság és a “nyugati hatalmak” barátaivá, mintha azért üldöznék őket, mert Amerika és Anglia barátságát keresik. Márpedig az is köztudomású, hogy az összeesküvők mind a Horthy rezsim maradványai és azt az uralmat akarták újból visszaállítani, tehát éppen azokról van szó, akik felelősek azért is, hogy Magyarország háborút üzent Amerikának. Az ilyen történelmi hamisítás azonban igen gyakori dolog már a mi tiszteletes uraiméknál. ' \;> _ De ugyanakkor azt is kérdezhetjük, hogy vájjon ezen embereknek az ostobasága nem-e túlszárnyalja riiég a gonoszságukat is? Mert akinek csak parányi józan esze is van, láthatja, hogy a jelenlegi magyar kormány ily befeketitésével nem lehet szimpátiát szerezni a jobb békeszerződésre. Ha azt hirdetjük, hogy Magyarország még mindig veszedelmet jelent Európa közbékéjére, akkor természetesen mindenki arra fog törekedni, hogy azt a veszedelmes országot minél inkább meggyengitse, hogy a veszedelem annál kisebb legyen. Mi tudjuk, hogy az amerikai külügyminisztériumban is jól ismerik már az Amerikai Magyar Szövetség tagság-nélküli tisztviselőit és semmit sem adnak a szavukra, habár a rendes udvarias formalitással “udvariasan” fogadták is őket, ami kijár a minisztérium minden látogatójának. És azt is tudjuk, hogy a tiszteletes urak sem várják azt, hogy az amerikai kormány bele fog avatkozni Magyarország belügyeibe. A küldöttség igazi célja, mint minden előző akciójuknak is csak az, hogy az amúgy is elfogult amerikai magyarságtól újból pénzt pumpoljanak ki a magyar nép érdekei ellen szóló akciójukkal. Nem azért teszünk tehát említést róluk ezen a helyen, mintha a washingtoni akciójukat akarnánk ellensúlyozni, hiszen annak lényegét olyan durva hazugságok képezik, amiket már a gyermek is felismerhet, hanem inkább csak az amerikai magyarságot akarjuk újból figyelmeztetni, hogy az átkozott emlékű Horthy uralom amerikai ügynökei uj jelszavak alatt ismét a ki- zsebelésükre jelentkeznek. Végre már éppen itt az ideje, hogy az amerikai magyarság felismerje a papi palásttal takart álhazafias, népellenes érvágásokat és a Horthy uralom amerikai ügynökeit a lomtárba helyezze. A Lilienthal ügy Az amerikai belpolitika züllőttségére újból élénk szint vet a szenátus egyik albizottságának tárgyalása a David E. Lilienthal kinevezésével kapcsolatos ügyben. Mint ismeretes, Truman elnök most nevezte ki a már előbb hozott törvény által életrehivott “Atomic Energy Commission” tagjait. Ezen bizottság elnökévé David E. Lilienthalt, a Tennessee Valley Authority volt vezetőjét jelölte ki. A törvény értelmében a bizottság tagjait a szenátusnak jóvá kell hagyni. Azért a kinevezettek fölött először is a szenátus albizottsága dönt és a határozatukat végleges döntésre a szenátus elé terjesztik. Azonban már az albizottságban Lilienthalnak több t ellenzője akadt, akik között vezérszerepet vitt Kenneth D. Mc- Kellar, Tennessee államba \ aló demokrata szenátor, aki a legdurvább személyi támadást intézte a jelölt ellen. Mint kiderült, ez a szenátor azért haragszik annyira Lilien- thalra, mert amikor ez utóbbi a Tennessee Valley Authority elnöke volt, nem nevezte ki állásokra a szenátor által kijelölt egyéneket, — másszóval nem “greftelt” vele. McKellar most vissza akarja fizetni a kölcsönt, de mert semmi pozitív vétket nem tud a jelöltre bizonyítani, hát rá akarja sütni a “kommunista” bélyeget, ami eddig még mindig bevált. És dacára annak, hogy szenátor McKellar bosszúvágyát jól ismerik a többi szenátorok is, mégis számosán a segítségére siettek Lilienthal támadásában. A számuk napról-napra nő és meglehet, hogy képesek lesznek megakadályozni Lilienthal kinevezését. Mert Lilienthalnak van egy igen nagy bűne, amit a tőkés érdekeket oly híven kiszolgáló amerikai szenátorok nem bocsájta- nak meg. Ezt a bűnt Lilienthal akkor követte el, amikor mint a Tennessee Valley Authority elnöke megakadályozta azt, hogy ez az óriási áramfejlesztő telep a magántőkések kezébe kerüljön és a közpénzek befektetéséből azok húzzanak nagy hasznot. Lilien- • thal képes volt keresztüli inni, hogy a vizi áramfejlesztő telep megmaradjon a szövetségi kormány birtokában és igy a fogyasztók olcsóbban kapják az áramot. A Lilienthal kinevezése feletti harcnak ez a lényege. Az atomenergia bizottság, amelynek elnökévé nevezték ki, lesz hivatva az atomerőnek ipari célokra való fejlesztésére. A atomenergia jelenlegi kifejlesztésére már eddig is több mint két billiót költött az Egyesült Államok népe. Most már közel állnak ahoz, hogy ezt az energiát pusztítás helyett a termelésre is felhasználják. A Lilienthal ellen felsorakozók azt akarják, hogy ezt a mérhetetlen» nagyságú profitot jelentő energiát a magán tőkések kezeire ját- szák, noha közpénzeken fejlesztették ki. Ezért sütik Lilienthal ra a kommunista bélyeget és ez a lényege annak a szenátusi harcnak, amelyet az Atomic Energy Commission elnöke és tagjainak kinevezése felett folytatnak. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között's az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. • E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk,' hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekheni összpontosuló sa a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, ,igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az yj társadalom szerkezetét építjük •« régi társadalom keretein belül
