Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-02-15 / 1463. szám
1947. február 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL — SZEMELVÉNYEK A MAGYARORSZÁGI LAPOKBÓL — A MÚLT SZELLEME Néhány évig volt egy könyvesboltom és kölcsönkönyv táram a város belső területén. Ott alaposan megismerhettem a kispolgári olvasóközönséget. Ez a közönség kevéssé akart magyar irót olvasni, jobban szerette a külföldieket. Sőt, pontosabban igy kell mondani: az angolokat és az amerikaiakat. Urakról, gazdag emberekről, korlátlannak látszó polgári érvényesülési lehetőségekről akart olvasni. Szerelem és gazdagság, kastély, autók, cselédség, mulatságok és pazar ruhák, ezekről olvasva elábrándozott az ilyen olvasó és legalább képzeletben kiélte a maga individualista vágyait. Szegénység, munka, küzdelem, a társadalom égető problémái, — ilyesmik nemcsak nem érdekelték, hanem inkább bosszantották, legalább is untatták ezt a közönséget. Akadtak persze a magyar Írók közt is népszerűek, akik úgynevezett “lektűröket” Írtak, akik sikeresen alkalmazkodtak a közönség és annak igényeit kiszolgáló kiadó ízléséhez. Alkalmazkodásuk buzgalmában talán a saját hajlamosságaikon is túlmenően, kiszolgáltak minden fajta társadalmi hatalmasságot: a tőkét, a feudális urat, a magántulajdon liberális értelemben vett szentségét, a tekintélyi társadalmi rendet, az ezen eszméken felépült politikai uralmat. Csak egy kölcsönkönyvtá- ri olvasó tudna adatok tömegével igazán beszámolni az elmúlt idők irodalmáról, csak ő tudna példákat felsorolni annak a megmutatására, hogy miért tetszettek neki a neki irt könyvek. NÉPSZERŰ KÖNYVEK Én magam csak néha tekintettem bele a népszerű könyvekbe és akkor megdöbbentő részleteket olvashattam belőlük. Csak egy kis részletet említek meg egy regényből. Két nő beszélget Olaszországban. Mind a kettő fáradt és életunt. Unalmas céltalan az élet, — mondják. És még jobban elkomorulnak. De az egyiknek felcsillan a szeme és ezt mondja: “Azért, ha az ember arra gondol, hogy ez a sivár emberiség időnként mégis kitermel- magából olyan tündöklő egyéneket, mint amilyen a “Duce”, akkor mégis föllelkesedik és ráeszmél arra, hogy érdemes élni”. Azért mondtam el ezt a kis részletet, mert végtelenül sok ilyent idézhetnék az elmúlt két évitzed könyveiből. Már most érdekes, hogy a kétségbevonha- tatlanul, mondhatnám fülönfog- hatóan fasisztaszellemü könyveket indexre tették, de a megjelent könyvek rengetek tömegébe belevesző sok-sok regény érintetlenül maradt. A gyógyszernek persze annak kell lennie, hogy keletkezzenek ujszel- lemü irodalmi müvek és azok arassanak diadalt a sunyi megalkuvás fasisztikus korának irodalmi termékein. Mit látok azonban ? Azt, hogy az ilyen könyvek irói tovább is irók. írnak és müveik megjelennek. írnak uj élet- rekelt polgári lapokban, folyóiratokban és látom, hogy egyiktől is, másiktól is regényt hirdet valamelyik javíthatatlan kiadó. Azt is látom, hogy az említett sunyi irodalom létrejötte körül bábáskodó szerkesztők és lektorok újra szerkesztenek lektorálnak. Egyiknek alkalmaztatásáról például ezt a magyarázatot kaptam: jó szeme van, ért a dologhoz és tudja, mi kell a közönségnek. INDEXRE VELÜK Hát igen, a közönségnél tartunk. A könyvkiadóvállalat üzlet és azon spekulál, hogy mi az, amit ha kiad, a közönség majd vásárolja és olvassa. Azaz: irodalmi életünk fellendülése azon múlik, hogy tud-e könyvet vásárolni az a réteg, amelyre az igaz irodalom egyedül támaszkodhat, szóval a munkásság, a ha- ladószellemü kisparasztság és az értelmiség egy része. Tehát: irodalmunk változásának kérdése gazdasági kérdés. Az a réteg, amely ma is tud könyvet vásárolni, a haladó irodalomnak meg nem nyerhető. Dr. Fekete urnák aligha kell a Gergely Sándor “Uriszke“ és ha színházba megy, nem éppen a “Tiszazugára esik a választása, hanem inkább olyan darabra, amelynek mondanivalójával ő egyet tud érteni. Egy kissé indexre kellett volna tenni azokat az Írókat is, akik híven szolgálták az elmúlt, de még itt kisértő, idők olvasó- közönségét. Úgy értem ne legyen vezető szerepük mai irodalmi életünk irányításában. Nagy Lajos ‘ERÖMÜVÉSZ” BETÖRŐ ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben» összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekei! megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az íj társadat»* szerkezetét építjük 1« régi társadalom keretein belő) A főkapitányság bűnügyi osztályának Jakab-csopor t j a veszedelmes betörőbandát kerített kézre. A betörőbanda feje, Hubay György cirkuszi erőmű- vész. Hubay évekig dolgozott az ország különböző cirkuszaiban, majd áttért a falbontásra és itt hasznosította rendkívüli erejét. Varga Ernő és Király Ervin nevű társaival együtt vakmerő betöréseket követtek el. Hubay előtt nem volt akadály sem tűzfal, sem háztető. Vallomása szerint mindenütt ő ment elől, gerendákból és pallókból utat csinált társainak, majd nekiláttak a kiszemelt fal bontásához. A Délibáb uccában a figyelésre kiküldött nyomozók tettenér- ték őket. Hubayt, az erőmű- vészt és egyik társát, Király Ervint a helyszínen elfogták. Varga Ernőnek sikerült megszöknie, de a banda búvóhelyén még aznap elfogták. BOTRÁNY EGY NÉPBIRÓSÁ- GI TÁRGYALÁSON Finta Ferenc postaaltiszt, mint a 101-15. munkaszolgálatos század őrmestere, a hozzá beosztott munkaszolgálatosokkal kegyetlenkedett. A népbiró- ság életfogytiglani kényszer- munkára ítélte. Tárgyalás közben a vádlott öccse, Finta József állandóan közbeszólásokkal zavarta a tanukat és az ügyészt. Az ügyész beszéde közben összeverekedett a tanukkal. A tárgyalást felfüggesztették Finta Józsefet előállították. A népügyészség nyomban megkezdte kihallgatását. VESZEDELMES VETKÖZ- TETŐK A főkapitányság bűnügyi osztályának Szántó-csoportja veszedelmes betörő és vetközte- tőbandát kerített kézre. A banda két férfiből és egy nőből állt. Kovács Ottó kertész, Dávid Lajos pincér és Bohai Emilia pilisboros jenői lakosok rendszeresen jártak Budapestre betörni! Este a szentendrei helyiérdekü- vel érkeztek meg a fővárosba, felfeszitettek egy-egy üzlethelyiséget, — majd — mint akik jól végezték dolgukat — az első hajnali HÉV-vel hazamentek Pilisborosjenőre. Néhány nappal ezelőtt éppen betörőkörut- j jukról tértek haza, amikor a kihalt országúton egy postással találkoztak. A szerencsétlen embert hatalmas kődarabbal leütötték, majd levetkőztették és minden értékét elrabolták. Naponta tömött zsákokkal hazavil- lamosozó társaság feltűnt a HÉV kalauzoknak, akik feljelentették a gyanús társaságot a rendőrségen. A detektívek rövid figyelés után tetten is érték a ! három betörőt. Eddig a postás , levetkőztetésén kívül tizrendbe- jli betörést ismertek be. AUTÓKAT ÉS TEXTILNEMŰ- EKET SZÁLLÍT OLASZORSZÁG MAGYARORSZÁGNAK Pietro Nenni olasz külügyminiszter Milánóban nyilatkozott a magyar-olasz kereskedelmi szerződésről. Kijelentette, hogy Olaszország textilárut, jnüsely- met, ként, higanyt, cinket, gépeket, szerszámgépeket, automobilokat szállít Magyarországnak, mig Magyarország 60,000 tonna különféle olajat, babot, árpát, szárnyast és tojást küld Olaszországnak. Az áruforgalom a két ország között előreláthatóan kétmilliárd lírára rúg. HADITITOK MARAD WASHINGTON — A szenátus “War Investigation Committee” nevű bizottsága a háborús rendeléseknél nyert profit ügyében kihallgatta a most nyugalomba vonuló Maurice Hirsch generálist, aki a háborús rendeléseket kiadó bizottság vezetője volt, de az öreg katonától vajmi kevés információt kapott. A generális azt mondotta, hogy teljesen lehetetlenség volt ellenőrizni a háborús profitot a 170 és 200 billió dollár között mozgó hadirendeléseknél. Azonban úgy hiszi, hogy a profit kisebb volt 10 százaléknál. Hirsch tábornok beismerte, hogy ezt csak “találomra” mondotta, amennyiben semmi adattal nem tudja támogatni. Szerinte a háborús profit tehát nem érte el a 2 billiót, noha közismert tény, hogy csupán néhány nagyobb korporáció a hadirendelésekből 4 billió dollárral emelte a befektetésüket, ami szintén profit számba megy. így valószínű, hogy az amerikai tőkések profit zsarolása a második világháborúban örök “hadititok” marad. RAGADÓS BETEGSÉG? NEW BRUNSWICK, N. J. — A Middlesex Countyban dolgozó karpenterek közül azok, akik Perth Amboy vidékén dolgoztak, 800-an nem jelentkeztek munkára, hanem beteget jelentettek. Csupa véletlenségből az előző nap ért véget az AFL-hez tartozó United Brotherhood of Carpenters 1006-os lokáljának a szerződése. A karpenterek most $2.10 órabért követelnek s valószínű, hogy ezen követelés megadása a betegség legjobb orvossága. Miután a törvény 30 napos “lehűtő” időt ir elő a sztrájkoknál, a karpenterek nem sztrájkolnak, hanem mindannyian “betegek” lettek.
