Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-02-15 / 1463. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. február 15. Történelmi események JEGYEZD MEG Ajánlja: St. Visi.McArthur generális az amerikai demokrácia fővédnöke, szigorúan megtiltotta a japán munkásoknak a sztrájkolást. Most még csak az kell, hogy a napkeltét is betiltsa Japán fölött. Mert az sem sokkal nehezebb, mint az éhező munkásoknak a sztrájkját betiltani. Jugoszlávia kormánya azzal vádolja a Vatikánt, hogy több háborús gonosztevőt, olyanokat akiket társaikkal halálra itélte’i és az angol-amerikai kormány is kiadásukat Ígérte, a Vatikán rejteget és már kettőt kicsusz- tattak Argentínába. Megint Herbert Hoovert küldik Németországba, hogy a kenyéradagolást ő ellenőrizze. A múlt háborúban azt olyan jól csinálta, hogy képes volt a tőkés rendszert megmenteni egész Európában. De most nem hisz- szük, hogy megint olyan sikeresen működjön, de mindent meg fog tenni, hogy kenyeret csak is azok kapjanak, akik az osztályharcot letagadják és mindenben alávetik magukat a tőkés rendszer szabályainak. Az Egyesült Nemzetek tanácsában megint az emberi jogokról tárgyalnak, de az amerikaiak emberi jognak veszik azt, hogy egyik ember kizsákmányolhassa a másikat. De már sok más országban, a proletári- átus tagadja ezen jogokat. Valamint Amerika a tulajdon jogát helyezi az emberi jogok fölé, ezt is tagadjuk, hogy helyes, így még sok évekig fognak az emberi jogok fölött tárgyalni, mert a tőkéseknek egészen más fölfogásuk van arról, mint a munkásoknak. Még az öreg Baruch is azt hiszi, hogy az oroszok megszerezték az atombomba titkát. De azért még mindég azt tanácsolja, hogy csak tartsuk meg ezt a titkot és ne adják át az Egyesült Nemzetek tanácsának, mig az oroszokat az amerikai szabályok és határozatok elfogadására nem bírják. Egy pár bizonyíték, hogy a politika legnagyobb úri huncutság: a nebraskai szenátor, Hugh Buttler érdekelve van egy nagy szeszgyárban és mostan olyan törvényeket akar csináltatni, hogy ezen nagy gyár ne csak szeszt, hanem más ipari cikkeket csinálhasson. Ezt a gyárat a háború alatt, az adófizetők pénzén építették és a szenátor ur segítségével, potom áron megkapták. És mostan a törvényeket akarja úgy idomítani, hogy mentői több hasznot csinálhassanak. May, Kentucky volt képviselőjének a bűnösségét megerősítette a bíróság, a Garsson testvérek háborús csalásaival kapcsolatosan. Bilbo, Talmadge és sok más politikus mellett, ezek a minta demokraták. A kapitalista sajtó jelentése szerint, nem csak az amerikai I sztrájkokat, de a gyarmati né- I pék forradalmát is legújabban az indo-kinai és az indoázsiai lázadásokat is a kommunistákra fogják. Tehát nem az alacsony munkabér, a mértéktelen ki- zsáknyolás, hanem a kommunisták az okai ezeknek a lázadásoknak . . . ? Az Egyesült Nemzetek amerikai képviselője, Warren Austin úgy igyekszik a békét elősegíteni, hogy a kényszer sorozás mellett, nagyobb hadsereg és haditengerészet mellett van és az atombombához való ragaszkodással. Valamint nem csak a már meglevő hadibázisokat, hanem azoknak az egész világra való kiterjesztését szorgalmazza. Nem csoda, hogy az oroszok nem hisznek Amerika békés szándékaiban. De mi sem. Most már Peront, az argentínai diktátort megint keblökre ölelik az amerikai politikusok. Messerschmidtnek sikerült Peront megszerettetni a vezető amerikai diplomatákkal, akár csak Hitlert, Mussolinit, Horthy t. Nem csak azok a diplomaták, de még a munkásság sem tanult ezen a véres leckén, melyet csak most fizetett. A diplomatáknak nem kell olyan nagy árat fizetni, így azok még kevésbé tanulnak. ÜZEN A SZERKESZTŐ: Balogh “Tuta” István, Chicago — A budapesti Népszava 75- ik jubileumi számában a lap P. B. jelzésű munkatársa meginterjúvolja a lap régi terjesztőit. Ebben a cikkben találtuk az alábbi szakaszt: “Bodnár József elvtárs azt meséli, hogy ő a Népszava terjesztését örökölte az édesanyjától, mint ahogyan más házat örököl, vagy családi ékszereket. Már az édesanyja a Népszava terjesztésével foglalk o z o 11, 1905-ben kezdte, amikor a Népszavából napilap lett. — Tizennégyéves koromban kapcsolódtam a mozgalomba, — mondotta — s attól kezdve a Népszava terjesztése úgy nőtt velem, mint a kezem, vagy a lábam. Együtt dolgoztam Balogh Istvánnal, akit “Tuta” néven ismertek a mozgalomban. Ez a Balog István rengeteg ötlettel, találékonysággal terjesztette a Népszavát. Cipész munkás volt s szinte legendás hírre tett szert, mint Népszava agitátor. Nem akarom most felsorolni azokat a nehéz időket, amelyeket átéltünk, amikor rendőrök között csempésztük ki a Népszavát s mindenféle ravasz fondorlattal túljártunk a hatóság eszén.” Nos, Balog munkástárs, ne mondja, hogy elfelejtették odaát! P.S. Hát abból a rengeteg sok ötletből nem maradt meg valami? Üdvözlet. Minden uj olvasó, a forradalom reg-rutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? (a.l.) Igen fontos események játszódnak le ma. Az emberiség nagy tömege most is ép olyan közömbösen siklik végig saját jövőjének kialakulása fölött, mintha nem is történne semmi a társadalomban. Természetesen csak akkor fognak kissé feljajdúlni, amikor az élet nehézségei elviselhetetlenné válnak. A nemtörődömség már régi betegség és mindig a munkásosztályt érinti a legsúlyosabban. A ma embere egy teljes társadalmi változás közepette vajúdik. Sokan ezt nem látják. Mások erélyes harcot folytatnak. A haladás kerekeit azonban nem lehet útjában föltartóztatni. Habár ma azok a legálhatatosabb kerékkötői a ’ fejlődésnek, akik egyáltalában nem törődnek azzal, hogy a világesemények hová fejlődnek. Sokan nem látják a közvetlen körülöttük folyó eseményeket. Ma például a második világháború befejezése után, sokkal bonyolultabb a helyzet, mint bármikor volt. Két homlokegyenest ellenkező világnézet képviselői azt mondják, hogy állandó világbékét akarnak biztosítani. Mindegyik fél a maga igazát tartja a legjobbnak és ebben merül ki az egész béketárgyalás. Ha nem tévedek, én ugylátom, hogy mindenki “demokráciát” akart (?). Hogy azután mindegyik fél mit tart demokráciának, az most náluk más lapra tartozik. Mi azonban csak egyféle demokrácia elemezést tudunk. Ez a demokrácia a nép uralmán alapszik. Itt aztán éles ellentétek vannak a különböző fogalmak között. Természetesen nem elegendő csak a demokrácia elnevezést egészen az émelygésig hangoztatni, vagy azt tartani demokráciának, ha a népeknek valamilyen polgári jogokat biztosítunk. Az emberiség legfontosabb problémája a megélhetési lehetőség. Abban az országban ahol a megélhetési lehetőséget egyes csoportok, vagy osztályok tartják birtokukba, ott a demokráciával való kérkedés csak megcsúfolása az igazi demokráciának. Ebbe a csoportba tartoznak mindazon országok, ahol a magántulajdon rendszerére épült kapitalizmus létezik. Gazdasági demokrácia hiányában, akár hogyan próbálják is azt bizonyítani, hogy demokratikus társadalom van, csak azt felelhetjük rá, hogy ténylegesen osztályuralom van, vagy ha úgy tetszik, hát nevezhetjük egyszerűen gazdasági (kapitalista) diktatúrának. Mert ott, ahol egy bizonyos csoport tartja birtokában az élet összes javait, ott nincs demokrácia. Igen, ma történelmi időket élünk, mert a magántulajdon rendszerén épijlt társadalom hallani sem akar arról, hogy gazdasági demokráciát biztosítson az emberiség számára. Azt hangoztatják, hogy a népek nagy többsége visszaél az általuk olyan nagyon hangoztatott demokráciával amikor kommunista vagy szocialista elméletet valló elemekre adják le szavazataikat. Amint ma több európai államban tették. Most azután hangosabbak lettek a kapitalista rendszer vámszedői. Minden ténykedésük abban nyilvánul meg, hogy lekicsinyeljék azon országok gazdasági teljesítményét, amelyek már eltértek a kapitalista elmélettől. Például az Egyesült Államok ipari fejedelmei éppen most a rabszolgaság kényszerzubbonyát akarják ráhúzni a dolgozó milliókra. Nem elégszenek meg csupán a munkások végletekig való kizsákmányolásával, hanem a munkások legelemibb jogát, a szólás és szervezkedési szabadságát akarják guzsbakötni. Szép kis demokrácia, ezzel ugyan lehet az egész világ előtt kérkedni! Hogy az átlagos emberek, különösen itt az Egyesült Államokban mennyire vissza vannak maradva a társadalmi események bírálatától, hiszen legtöbben elhiszik amit a megfizetett, a nagy tőke által kitartott sajtó, a kapitalista osztály védelmére kiszínez. Minden utógondolat nélkül elhiszik, hogy ebben az országban demokrácia van, még akkor is, ha 60 millió munkástól elveszik a szervezkedési jogot. Sajnos, de igy van. A munkások nagy tömegét nem érdeklik a napjainkban közvetlen közelükbe történő világesemények. Pedig ezek mind történelmi események. Egészen bizonyos, hogy nagyon hosszú ideig kihatással lesznek az emberi társadalomra. Hogy éppen ma például az itteni sajtó, meg a rádió állandóan a kommunizmus lekicsinyelésétől hangos, mi megtudjuk érteni. Kizárólag csak azért van, mert a kapitalizmus már jó előre a falon látja az Írást, a kapitalista rendszer nem állhat fen egy országban, ha a körülötte levő államok társadalmi változáson mennek át, amely társadalmi változás már többé nem fogja szolgálni a magántulajdon rendszerére épült kapitalizmust. Azért van a nagy sirás és ellenvetés. Azt azonban be kell látni- ok a kapitalista rendszer csökönyös védőinek, hogy éppen úgy, mint maga a feudális jobbágy rendszernek ideje lejárt és ha a feudális földbirtokos osztálynak nem is tetszett, hogy rendszerét feladja, de a gazdasági fejlődés utat tört magának és a feudális rendszer helyét a bérrendszerre alapozott kapitalista rendszer váltotta fel. Magának a kapitalista osztálynak és hü védelmezőiknek be kell látniok, hogy a társadalmi fejlődést nem lehet visz- szatartani. Azért kár minden felháborodás vagy erőszakoskodás a kapitalizmus részéről, mert a magántulajdon rendszerre épült kizsákmányolási termelés nem lehet maradandó, különösen ott, ahol a tömegtermelés a legmagasabb termelési fokát érte el és a világpiacoktól elesik. Nem is lehet más ut számára, mint rendszerét feladni. Akár hogy is fog végbemenni társadalmi átalakulás, annyi bizonyos, hogy éppen most nagyon fontos történelmi eseményeken megy át az emberi társadalom.
