Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-02-15 / 1463. szám

1947. február 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------(gb) ROVATA--------------------------­AZ IDEÁLIS EMBER Már két ízben is foglalkoz­tam e helyen a túlnépesedés problémájával, de miután még mindig van egy kevés mondani­valóm erről a dologról, az aláb­biakkal befejezem ezt a tárgy­kört. Az első ily tárgyú cikkemben megírtam, hogy a túlnépesedés általában szegénységet jelent, noha, mint minden szabály, úgy ez alól is van kivétel. Azonban általában láthatjuk, hogy az oly tulnépes országokban, mint Ki­na vagy India, a nagy tömegek rendkívül nagy szegénységben élnek. És az is igaz, hogy ezt a té­telt megfordítva is alkalmaz­hatjuk: csak a túlságosan sze­gény népek szaporodnak túl gyorsan. Ezt egyszerűen azzal magyarázhatjuk, hogy a túl szegény népek egyben művelet­lenek, tudatlanok és bigott val­lásosak, akik nem korlátozzák a szaporodást részben tudatlan­ságból, részben pedig azért, mert azt a vallásuk tiltja, vagy legalább is a papok, akik a tu­datlanságnak a vámszedői. A második cikkemben Mrs. Sangersszel egybekötve a “ter­vezett családról” tettem emlí­tést, vagyis a szaporodásnak arról a módjáról, ahol a gyer­mekeket nem a “véletlenség” hívja életre, hanem a szülők ha­tározott kívánságának az ered­ményei. Ebben az esetben a szü­lők elhatározzák, hogy nekik egy, két vagy legfeljebb három gyermekük lesz, akiket aztán kívánságuknak megfelelő mó­don tudnak felnevelni. EZER ÉVES TERV De amint az egyes család igy előre elhatározhatja a család szaporodását, úgy többé-kevés- bé meg lehetne ezt tenni egy egész nemzet, egy egész ország, vagy kontinens népével is. Ma már rájöttek arra, hogy a nem­zeti gazdálkodást is tervszerűen kell intézni, azért az orosz pél­da után ma már mindenfelé öt vagy tízéves terveket készíte­nek. Ugyanezt a módszert kel­lene alkalmazni, — s talán idő­vel fogják is, — a népek szapo­rodásánál is, noha itt nem öt vagy tízéves, hanem több száz vagy ezer éves tervekről kellene beszélni. Annyi tény, hogy bizonyos te­kintetben már is alkalmazzák ezt a ‘tervezett népesedési’ mód­szert. így például említettük, hogy az Írek tudatosan leszállí­tották Írország lakóinak szá­mát hat millióról három és fél millióra és ezzel általános jólét­hez jutottak. Nem régiben pe­dig arról olvastunk, hogy Ar­gentínában 40 millió lakost akarnak, mert ezt a tömeget tartják a leggazdaságosabbnak azon a területen. így hasonló módon minden országban meg lehetne állapítani, hogy milyen számú nép részére lenne a leg­gazdaságosabb, amely szám fe­lé aztán tudatosan kellene ha­ladni. A tervezett szaporodásnak természetesen más előnyei is vannak, mint az, hogy elérjék azt az ideális számot, amelynél az adott területen az élet a leg­gazdaságosabb és igy a legké­nyelmesebb is. Ezzel csaknem egyformán fontos az is, hogy az ily tervezett szaporodással ma­gán az emberi fajon is javítani lehetne. Javítani lehetne úgy a fizikai, mint az esztétikai és a szellemi tulajdonságokat is. IDEÁLIS TÍPUS Ebben a tekintetben az állat- tenyésztés terén már jóval messzebb haladtunk. Igaz, hogy az sokkal könnyebb is, mert ott az érzelmi világgal nem kell tö­rődnünk, de azonkívül a házi ál­latoknál egy-egy generáció éle­te aránylag rövid és igy a kísér­leteket záros határidőn be lehet fejezni. Hogy ezt a dolgot job­ban megértsük, nézzük például a csirkékkel végzett kísérlete­ket. A csirkénél, mint tudjuk, minden évben uj generációt ne­velhetünk s ez igen fontos té­a reakciós, a konzervatív, a libe­rális és progresszív lap egy vé­leményen volt. A gazdasági ér­dek tehát összehozta a külön­böző elvi lapokat egy csoportba és egyöntetű akcióra — ha szükséges még sztrájktörők al­kalmazására is. A munkabeszüntetés napja közeledett és a nyomdászok, akik együtt dolgoznak a lapcso- magolókkal gyűlést tartottak annak elhatározására, hogy mi­tévők legyen, ha a csomagolok beszüntetik a munkát. Mint is­meretes a szakszervezeteknél gyakran megtörténik, hogy mig ugyan azon műhelyben egyik szakszervezet tagjai sztrájkol­nak a másik szervezet tagjai dolgoznak, mert szerződésük más időben jár le és az köti őket a munkához. Ez esetben azon­ban másként határoztak a nyomdászok. A határozat az volt, hogy ha a csomagolok és szállítómunkások beszüntetik a munkát, ők a piketvonalt tiszte­letben tartják és azt át nem lé­pik. Ez a határozat tehát uj prob­léma elé állította a lapkiadókat, mert hiába toboroztak volna csomagolókat és szállítókat, ha a szedők nem szednek és a gép­mesterek nem nyomnak, nem lesz lap. így a lapkiadók kény­telenek voltak ismét elővenni a ceruzát és újra számitgatni és rájöttek, hogy talán mégis csak lehet több javítást adni a mun­kásoknak. Eszerint a nappali csomagolok heti 11.50 javítást kaptak és a heti munkaidőt 40 óráról 37 és félre szállították le, mig az éjjeli munkások 13.50 bér javítást kaptak és a munka- dőt 37 és fél óráról 36 és egy ne­gyedre szállították le. Az uj ár­szabály szerint a nappali mun­kások hetibére 70.50 és az éjje­li munkásoké 76.50 dollár. Éz szemmelláthatólag bizonyítja, hogy mit jelent a szolidaritás a munkásságnak. nyező a kívánt típus kifejleszté­sénél. Minden ilyen kísérletnél ala­pul az örökölhető tulajdonsá­gok szolgálnak. így a csirkénél a szárnyas átlagos nagysága, a toll és a tojás színe, a taréj for­mája, stb. jönnek számításba. A kereskedelmi csirke tenyész­tők természetesen azt nézik, hogy olyan tyúkjaik legyenek, amelyek (1) sok tojást tojja­nak; (2) nagy tojásokat tojja­nak; (3) korán kezdjék meg a tojást; (4) nagy és szabályos testük legyen; (5) jellegzetes tollazata legyen, stb. stb. A kiállításokra nevelt csir­kéknél még egész sereg más tu­lajdonságot is vesznek figye­lembe. Mármost a csirkete­nyésztő ezen tulajdonságokat figyelembe véve képzeletben megalkotja magának azt az ide­ális csirke típust, ami kívánal­mainak legjobban megfelel. Ak­kor azután kiválasztja azon tyúkokat és kakast, amelyek a legközelebb esnek az ideális csirkéjéhez és csak azoktól köl- tet. A következő évben az első generációból megint kiválasztja azt a pár tyúkot, amelyik leg­jobban megközelítette az ideált. A harmadik, a negyedik, az ötö­dik, stb. években tovább foly­tatja ezt a kiválasztást. A gya­korlat azt mutatja, hogy 12-15 év alatt (vagyis annyi generá­ción át) létrehozza azt az uj tí­pust, amit előre megszabott. Attól kezdve aztán minden újabb generáció örökölni fogja az előre kijelölt tulajdonságo­kat. (Lesznek ugyan egyes in­dividuális csirkék, amelyeknél az atavisztikus erők jelentkez­nek és visszaütnek valamelyik régi őrükre.) AZ IDEÁLIS EMBER Nem akarom azt mondani, hogy az emberekkel is igy kelle­ne tenni, mert hiszen az embe­reknél egy generáció körülbelül egy negyedszázad, de azonkívül nem lehet kiválasztani egyes nőket és férfiakat “tejiyész-em- bereknek”. Azonban lehet for­dítva alkalmazni az állatte­nyésztésnél alkalmazott elvet, vagyis meg lehet akadályozni az olyan emberek életre keltését, akik legmesszebb esnek az átla­gosan kívánt ideális emberi tí­pustól. Sőt mi több, ezt már csi­nálják is minden modem or­szágban bizonyos mértékben. így például a legtöbb modern országban sterilizálják a hülyé­ket és az olyan betegséggel ren­delkezőket, amelyeket az utód örökölhet. A tervezett család­alapításnál a hivatalos sterilizá­lást segítheti a műveltség. Eb­ben az esetben a szülők maguk gondoskodnak arról, hogy ily nem kívánatos egyénekkel ne szaporítsák a lakosságot. Ha az olvasó azt hiszi, hogy az emberi fajnak ily megjavítá­sa olyan hosszú időt vesz igény­be, amit csak majd pár ezer év múltán vehetünk észre, akkor nagyon téved. A szellemileg ve­zető országokban máris oly nagyméretű ez a tervezett sza­porodás, hogy úgy a fizikai, mint a szellemi kvalitás emelke­dése látható lett fél század alatt is, amióta a szüléskorlátozás eszméje terjedni kezdett, noha ez csak két generáció idejét öle­li fel. Valószínű, hogy a következő évszázadban ezen a téren már igen nagy haladást fog mutatni az emberiség, feltéve, hogy köz­ben valamelyik bolond nagy tu­dós csupa véletlenségből fel nem robbant olyan atombombát, amely gőzzé változtatja az egész földet a régi divatu meg a tervezett szaporodással létreho­zott ideális emberekből álló la­kóival egyetemben. HÁBORÚS BŰNÖSÖKET REJ­TEGET A VATIKÁN BELGRAD — A jugoszláv kormány átiratot intézett a Va­tikánhoz, amelyben azt a vádat emeli, hogy a Vatikán jugoszláv háborús bűnösöket rejteget. Az átirat megnevez öt háborús bű­nöst, akiknek bűnösségét, az át­irat szerint, már nem csak a ju­goszláv, hanem az amerikai és az angol hatóságok is megálla­pították. Legfontosabb teendőnk (Vi.) Minden óhazai levélben, melyeknek az irói már olvasták a Bérmunkást, annak a dicsére­| tét, azzal való teljes megelége­dést fejeznek ki. Sőt, mint egy kedves könyv, kézről-kézre jár és a tulajdonosa éppen úgy ra­gaszkodik hozzá, mint egy jó könyvhöz. Ilyen levelek az óha­zából is mindgyakrabban jön­nek. És mentői több lapot kül­dünk Magyarországra, annál több kérelem jön és még fog jönni. Könyvtárakból, önképző és olvasó köröktől, szakszerve­zetektől, munkás otthonoktól és szövetkezetektől .. (Co-operati- vák). így időszerűnek vélem azon ajánlatot megtenni a Bérmun­kás k itteni olvasóinak, hogy le­hetővé tennék az ilyen kérelmek teljesítését. Ugyanis a Bérmun­kás anyagi helyzete nem enged­né meg, hogy ilyen kérelmeket teljesítsen anélkül, hogy a mun­kástársak ne segédkezzenek eb­ben. Valamint azt is tudjuk, hogy több olvasónk van, akik azért nem rendelik meg a lapot haza, mert nem biztosak, hogy a rokonaik megértik és megsze­retik, vagy akarják-e, igy érté­kelni fogják-e a lapot. Azonban a fent jelzett helyekre küldött lapokat nagyon is akarják, igy nagy szívességet tesznek, nem egy-két embernek, hanem sok tagból álló ilyen csoportnak, ha egy-egy évre megrendelik a la­pot az ilyen egyesületeknek. Meglátnák, amint már mi, akik egy pár megrendelést tet­tünk, hogy milyen lelkesedéssel fogadják és értékelik lapunkat a magyar munkások. Mivel a Bérmunkás minden pártfrakció, politikai érdek és cselszövések nélkül, csak is a munkásság ér­dekeit szolgálja minden sorával, amit most a magyar munkás­ság nagyon is értékel és hálá­san fogad.

Next

/
Thumbnails
Contents