Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-02-08 / 1462. szám

1947. február 8. » BÉRMUNKÁS 5 oldal Kis üzletek alkonya IRTA: JUSTUS EBERT A tőkés termelési rendszer prófétái azt hiresztelték a hábo­rú alatt, hogy ez a borzalmas világégés uj életet fog önteni a kis üzletekbe. Azt mondották, hogy a háború olyan sok ilyen kis üzletembert fog gazdaggá tenni, hogy sikeresen ellent tud­nak majd állni a nagy tőke mo- nopólisztikus törekvésének. Az ily irányú propaganda ha­tása alatt még a kongresszus is megalakította a “Smaller War Plants Corporation’’ intézményt, amelynek 500 millió dollárt adott, hogy azzal a már haldok­ló kis üzletembereket újra élet­re hívja. És ugyanezt a célt kí­vánja szolgálni az úgynevezett “G.I. Bill of Right” törvényke­zés is, amely a leszerelt kato­náknak mindenféle előnyöket nyújt, ha valamilyen kis üzleti vállalatba kezdenek. Sok veterán komolyan vette ezt a dolgot dacára annak, hogy úgy a háború alatt, mint azóta is vannak olyan álmodozók a munkások között is, akik azt hi­szik, hogy kis tőkével kezdve — cipőzsinór árulással, mint mon­dani szokták, — szorgalmas munkával meg tehetséggel egy­szer csak meggazdagszik, milli­omossá, vagy biüomossá lesz, mint Henry Ford meg a többi mesebeli alakok. Mesebelinek mondhatjuk őket, mert tény, hogy ezen emberek nem a saját munkájukkal szerezték a nagy vagyont, hanem sok ezer mun­kásnak a kooperációja varázsol­ta elő a milliókat. A sok tízezer meg százezer névtelen munkás teremtette meg a nagy vagyo­nokat s a Ford, meg az egyéb hasonló nevek csak ezt a nagy kooperatív munkát jelképezik. TANULNAK A SAJÁT KÁRUKON A kis üzleti bukások áldoza­tai, — ha valóban eltemetnék őket, — hej, de nagy temetőket töltenének már meg, dacára az állami támogatásnak. A New York Times például igy emlék­szik meg róluk: “Az utolsó 60 nap alatt elbukott üzletek kö­zött igen nagy számmal szere­pelnek a veteránok által kez­dett uj vállalatok”. Ugyanezen újság egy másik cikkében azt jelenti, hogy szakemberek véle­ménye szerint az ilyen üzletek 78 százaléka sziklára kerül (el­bukik) még 1947-ben. És dacára az ily üzleti jelen­téseknek, a rádión naponként hirdetik a G.I. fuiknak (veterá­noknak), hogy milyen nagysze­rű alkalmat nyújt nekik az ál­lam, ha valamilyen kis üzletet kezdenek: például egy kis cipő- javitó műhelyt, vagy hasonló más valamit. Ez a propaganda sok veteránt rávesz, hogy kis pénzét és az államtól kapott se­gítséget ilyen kis üzleti vállalat­ba ölje, noha sokkal jobban jár­nának, ha azt a pénzt valami jó vízmentes zsákba takarva elás­nák valahol, — mert akkor ta- lyn még valamikor elővehetnék. Akik még nem jöttek rá, ha­marosan megtanulják majd a saját kárukon, hogy az ily kis vállalatok nem versenyezhetnek a nagy üzletekkel. Jobban jár­nak azok, akik a kis tőkéjüket inkább önmagukra és családjuk­ra költve valamilyen munkát vállalnak valamelyik nagy kor­porációnál és aztán csatlakoz­nak olyan ipari szervezethez, amelynek végcélja a nagy kor­porációk átvétele és az igazi ipari demokrácia megállapítása. Ha ezt megteszik, akkor végre valami érdemleges dolgot is csi­nálnak a máskülönben hibásan eltöltött életükben. BILLIÓS KORPORÁCIÓK Mert a kis üzletek ideje már lejárt. A modern termelés irá-. nya az, hogy a nagy üzletek mind nagyobbakká, a kicsik pe­dig mind kisebbek lesznek. Ha van is egy-két kivétel, az nem sokat számit. Egyébiránt néz­zük, mit mondanak a számok. Amig 1919-ben kétszáz nagy (nem financiális) korporáció bírta az ország összes korporá­ciós vagyonának egyharmadát, 1928-ban már 48 százalékát bír­ta, a 30-as évek után ez az arany 55 százalékra emelkedett. A második vüágháboru utáni adatokat még nem ismerjük, de valószínű, hogy ez az arány­szám még magasabb lett, hi­szen az utolsó öt évben több mint ezer ilyen korporáció egye­sült, vagyis koncentrálódott. A háború alatt 8 nagy acél korporáció megvásárolta az ipar 35 kisebb iparvállalatait. Beth­lehem, Jones & Laughlin, Ame­rican Rolling Mill és U.S. Steel cégek mindegyike 5-8 más ki­sebb iparvállalatot szívott fel. A Contniental Can is 8 kisebb kor­porációt vásárol össze. Öt nagy vegyi cég összevásárolt számos kisebbet. Legérdekesebb példát mutatnak az ilyen terjeszéke- désre a United Steel és a Ford cégek. A United Steel vagyonát pár billió dollárra becsülik, az alkal­mazottainak a száma meghalad­ja a negyed milliót. Ford elérte a billiót, alkalmazottainak szá­ma 175,000. Ilyen nagy cégek még a General Motors, Du Ponts, Aluminum Company of America, General Electric, Dow Chemical, a Henry Kaiser érde­keltség és mások, amelyek mind összeköttetésben állnak bizo­nyos nagy bankokkal is. Ilyen összpontosítás folyik a kereskedelem és a közszolgálati iparok terén is. Az úgynevezett “chain” üzletek egyre jobban terjeszkednek. Még az olyan kis üzletek, mint a borbély, a kalap- tisztitó, mosoda, cipőtisztító, stb. is a “chain store” alapon összpontosulnak s minden lát­szólagos függetlenségük dacára is csak ügynökei vagy alkalma­zottai lesznek a nagy korporá­cióknak. IPARI OLIGARCHIA Az öt milliónál nagyobb évi jövedelemmel biró óriási korpo­rációk az ország ipari jövedel­mének 34 százalékát kapták 1918-ban, 1929-ben már 46 szá­zalékát és 1932-ben 50.7 száza­lékát. Ezzel szemben a kisebb korporációk, amelyeknek évi jö­vedelme a negyedmillión alul van, még 1918-ban az összes ipari jövedelem 23 százalékát kapták, 1929-ben már csak 19 százalékot és 1942-ben pedig csak 11 és fél százalékot kap­tak. A nagy korporációk igazi nö­vekedését azonban legjobban mutatja az alkalmazottak szá­mának az emelkedése. Amig 1919-ben az ipari munkásoknak csak 21.3 százaléka dolgozott olyan iparvállalatnál, amely ezernél több munkást foglalkoz­tatott, addig 1929-ben ez a szám már 35 százalékra emelkedett és 1945-ben az összmunkásság 64.3 százaléka dolgozott ilyen nagy korporációk szolgálatában. Sok nagy város sorsa, mint pél­JEGYE------------------------Ajánlja: Az angol munkáspártnak még több isten lett' a segítsé­gükre, mint a tory pártnak, nem csak a keresztény és Bud- ha, hanem most már Allah a mohamedánok istenét is segít­ségül hívták. Allah istennel együttműködve királlyá avat­ták Abdullah-t, ugyan csak Al­lah és az angol munkáspárti kormány segítségével egy egy­ségfrontot teremtettek a vörö­sök ellen az egész mohamedán arab világban. Chiang Kai Shek egy könyvet irt, melyben a vezérimádást di­csőíti, ezt 1942-ben irta, amikor még ez nagyon is divat volt. Sok német náci tanácsadója lévén, igy megérthetjük azt. De most ezt is ellene és rendszere ellen tudják felhasználni. Ezt nagy­ban elősegítették az amerikai vezérimádók is, amikor azt állí­tották, hogy csak Chiang Kai Shek képes Kínában a vezérség- re. Az amerikai törvényhozóknak legfontosabb, valamint legké­nyesebb tervük, hogyan tud­nák az amerikai munkásságot megint béklyókba rakni úgy, hogy ne nagyon lázadjon. Trinidad-i angol gyarmaton nagy lázadások' vannak, egy­másután égetik fel az angol olajkutakat és raktárakat. Már hónapok óta statárium van ki­hirdetve. De az amerikai lapok­ban nagyon eldugva említik ezt meg. Londonból jelentették, hogy az ottani német-osztrák előké­szítő bizottságban az oroszok azt ajánlották, hogy úgy német, mint ausztriából vonják vissza az összes megszálló csapatokat. És éppen az angol-amerikai bi­zottság tagjai lettek legjobban megijedve ezen ajánlatra. Még az úgynevezett liberális,, mindent jóváhagyó politikusok is megelégelték a görög minisz­terelnök, Tsaldaris terror ural­mát és egymás után mondtak le a miniszteri állásokról úgy, hogy végre megbukott. A peipingi egyetemi hallgató leányon erőszakot elkövető ame­rikai tengerész, William Pierson mellett azzal védekeztek, hogy ! nem igen volt az erőszak, hiszen a leány nem volt nagyon össze­dául Schenectady N.Y. (Gene­ral Electric) teljesen egy-egy ilyen óriási korporációtól függ. Hogyan tud ez a szegény G.I. fiú versenyre kelni ezekkel a nagy korporációkkal még akkor is, ha az államtól kap egy kevés anyagi segítséget? De azonkívül azt is láthatjuk, hogy a nagy korporációk ily fejlődése tönk­re teszi a politikai demokráciát is és az ipari oligarhiához vezet. Mint Joseph C. O’Mahoney szenátor is mondotta: “A poli­tikai szerkezet csak a gazdasá­gi szerkezet kinövése s egyik a másiktól nem választható el.” Lépj be az ipari unionba és azzal együtt építsd a j övödet. Z D M E G St. Visi,---------------------------­törve, marva. Ezzel a védeke­zéssel azt is bizonyítják, hogy az erőszak mellett, még ráadá­sul jól össze is verik az áldoza­tokat az amerikai katonák. Németországban az amerikai katonai hatóság védelme és biz­tatása mellett Dr. Heinrich Lei- higens bankár “Nemzeti Demo­krata” pártot szervez, melynek a főcélja a szocialista és más vörös pártok ellensúlyozása. Brazíliában, ahol nincsennek orosz szuronyok és orosz hadve­zetőség, a legújabb választá­soknál a fővárosi tanács tagok­ra kommunistákra 289.792, nemzeti szocialistákra 23,983, munkáspártra 22,537, a mosta­ni kormány tagjaira 15,735 sza­vazatot adtak le. Valamint egy pár fontosabb iparizált állam­nak a kormányzóját a kommun­istákból választották meg. Csak is a hátramaradott és szétszór­tan élő parasztságtól várják a kommunisták elleni szavazato­kat, amint Lengyelországban is várták. Olaszországban Nápoly mel­lett van egy tábor, ahová a chetnikeket rakták az angol­amerikai védő angyalok. A na­pokban a jugoszláv kormány küldöttei voltak ott és az angol mundérban levő chetnikek meg­gyilkoltak két ilyen kormány küldöttet. Ugyan is az összes őröket és más szolgálatra ezen chetnikek közül fegyvereztek fel az angol MUNKÁSPÁRT kormánya. A tenessei szenátor, McKellar rémségesen gyűlöli David Lilli- enthalt, amiért nem McKellar által protezsált egyénekkel rak­ta meg az általa kezelt Tennes­see Vally Adminisztrációt. Ezt most úgy akarja megbosszulni, hogy Lillienthalt kommunistá­nak nevezi és kiakarja csapni az atomenergia bizottság elnöki székéből. A fiatal Franklin D. Roosevelt aki az “American Veterans Committee’’-nek az elnöke azon siránkozik, hogy abban a szer­vezetben is sokan vannak vörö­sek és nem tudnak velük mit csinálni. Hát legjobb tanácsot adhat neki Bilbo, Franco vagy a michigani Hoffman, vagy ol­vassa Hitlernek az utasításait.

Next

/
Thumbnails
Contents