Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-02-08 / 1462. szám
1947. február 8. » BÉRMUNKÁS 5 oldal Kis üzletek alkonya IRTA: JUSTUS EBERT A tőkés termelési rendszer prófétái azt hiresztelték a háború alatt, hogy ez a borzalmas világégés uj életet fog önteni a kis üzletekbe. Azt mondották, hogy a háború olyan sok ilyen kis üzletembert fog gazdaggá tenni, hogy sikeresen ellent tudnak majd állni a nagy tőke mo- nopólisztikus törekvésének. Az ily irányú propaganda hatása alatt még a kongresszus is megalakította a “Smaller War Plants Corporation’’ intézményt, amelynek 500 millió dollárt adott, hogy azzal a már haldokló kis üzletembereket újra életre hívja. És ugyanezt a célt kívánja szolgálni az úgynevezett “G.I. Bill of Right” törvénykezés is, amely a leszerelt katonáknak mindenféle előnyöket nyújt, ha valamilyen kis üzleti vállalatba kezdenek. Sok veterán komolyan vette ezt a dolgot dacára annak, hogy úgy a háború alatt, mint azóta is vannak olyan álmodozók a munkások között is, akik azt hiszik, hogy kis tőkével kezdve — cipőzsinór árulással, mint mondani szokták, — szorgalmas munkával meg tehetséggel egyszer csak meggazdagszik, milliomossá, vagy biüomossá lesz, mint Henry Ford meg a többi mesebeli alakok. Mesebelinek mondhatjuk őket, mert tény, hogy ezen emberek nem a saját munkájukkal szerezték a nagy vagyont, hanem sok ezer munkásnak a kooperációja varázsolta elő a milliókat. A sok tízezer meg százezer névtelen munkás teremtette meg a nagy vagyonokat s a Ford, meg az egyéb hasonló nevek csak ezt a nagy kooperatív munkát jelképezik. TANULNAK A SAJÁT KÁRUKON A kis üzleti bukások áldozatai, — ha valóban eltemetnék őket, — hej, de nagy temetőket töltenének már meg, dacára az állami támogatásnak. A New York Times például igy emlékszik meg róluk: “Az utolsó 60 nap alatt elbukott üzletek között igen nagy számmal szerepelnek a veteránok által kezdett uj vállalatok”. Ugyanezen újság egy másik cikkében azt jelenti, hogy szakemberek véleménye szerint az ilyen üzletek 78 százaléka sziklára kerül (elbukik) még 1947-ben. És dacára az ily üzleti jelentéseknek, a rádión naponként hirdetik a G.I. fuiknak (veteránoknak), hogy milyen nagyszerű alkalmat nyújt nekik az állam, ha valamilyen kis üzletet kezdenek: például egy kis cipő- javitó műhelyt, vagy hasonló más valamit. Ez a propaganda sok veteránt rávesz, hogy kis pénzét és az államtól kapott segítséget ilyen kis üzleti vállalatba ölje, noha sokkal jobban járnának, ha azt a pénzt valami jó vízmentes zsákba takarva elásnák valahol, — mert akkor ta- lyn még valamikor elővehetnék. Akik még nem jöttek rá, hamarosan megtanulják majd a saját kárukon, hogy az ily kis vállalatok nem versenyezhetnek a nagy üzletekkel. Jobban járnak azok, akik a kis tőkéjüket inkább önmagukra és családjukra költve valamilyen munkát vállalnak valamelyik nagy korporációnál és aztán csatlakoznak olyan ipari szervezethez, amelynek végcélja a nagy korporációk átvétele és az igazi ipari demokrácia megállapítása. Ha ezt megteszik, akkor végre valami érdemleges dolgot is csinálnak a máskülönben hibásan eltöltött életükben. BILLIÓS KORPORÁCIÓK Mert a kis üzletek ideje már lejárt. A modern termelés irá-. nya az, hogy a nagy üzletek mind nagyobbakká, a kicsik pedig mind kisebbek lesznek. Ha van is egy-két kivétel, az nem sokat számit. Egyébiránt nézzük, mit mondanak a számok. Amig 1919-ben kétszáz nagy (nem financiális) korporáció bírta az ország összes korporációs vagyonának egyharmadát, 1928-ban már 48 százalékát bírta, a 30-as évek után ez az arany 55 százalékra emelkedett. A második vüágháboru utáni adatokat még nem ismerjük, de valószínű, hogy ez az arányszám még magasabb lett, hiszen az utolsó öt évben több mint ezer ilyen korporáció egyesült, vagyis koncentrálódott. A háború alatt 8 nagy acél korporáció megvásárolta az ipar 35 kisebb iparvállalatait. Bethlehem, Jones & Laughlin, American Rolling Mill és U.S. Steel cégek mindegyike 5-8 más kisebb iparvállalatot szívott fel. A Contniental Can is 8 kisebb korporációt vásárol össze. Öt nagy vegyi cég összevásárolt számos kisebbet. Legérdekesebb példát mutatnak az ilyen terjeszéke- désre a United Steel és a Ford cégek. A United Steel vagyonát pár billió dollárra becsülik, az alkalmazottainak a száma meghaladja a negyed milliót. Ford elérte a billiót, alkalmazottainak száma 175,000. Ilyen nagy cégek még a General Motors, Du Ponts, Aluminum Company of America, General Electric, Dow Chemical, a Henry Kaiser érdekeltség és mások, amelyek mind összeköttetésben állnak bizonyos nagy bankokkal is. Ilyen összpontosítás folyik a kereskedelem és a közszolgálati iparok terén is. Az úgynevezett “chain” üzletek egyre jobban terjeszkednek. Még az olyan kis üzletek, mint a borbély, a kalap- tisztitó, mosoda, cipőtisztító, stb. is a “chain store” alapon összpontosulnak s minden látszólagos függetlenségük dacára is csak ügynökei vagy alkalmazottai lesznek a nagy korporációknak. IPARI OLIGARCHIA Az öt milliónál nagyobb évi jövedelemmel biró óriási korporációk az ország ipari jövedelmének 34 százalékát kapták 1918-ban, 1929-ben már 46 százalékát és 1932-ben 50.7 százalékát. Ezzel szemben a kisebb korporációk, amelyeknek évi jövedelme a negyedmillión alul van, még 1918-ban az összes ipari jövedelem 23 százalékát kapták, 1929-ben már csak 19 százalékot és 1942-ben pedig csak 11 és fél százalékot kaptak. A nagy korporációk igazi növekedését azonban legjobban mutatja az alkalmazottak számának az emelkedése. Amig 1919-ben az ipari munkásoknak csak 21.3 százaléka dolgozott olyan iparvállalatnál, amely ezernél több munkást foglalkoztatott, addig 1929-ben ez a szám már 35 százalékra emelkedett és 1945-ben az összmunkásság 64.3 százaléka dolgozott ilyen nagy korporációk szolgálatában. Sok nagy város sorsa, mint pélJEGYE------------------------Ajánlja: Az angol munkáspártnak még több isten lett' a segítségükre, mint a tory pártnak, nem csak a keresztény és Bud- ha, hanem most már Allah a mohamedánok istenét is segítségül hívták. Allah istennel együttműködve királlyá avatták Abdullah-t, ugyan csak Allah és az angol munkáspárti kormány segítségével egy egységfrontot teremtettek a vörösök ellen az egész mohamedán arab világban. Chiang Kai Shek egy könyvet irt, melyben a vezérimádást dicsőíti, ezt 1942-ben irta, amikor még ez nagyon is divat volt. Sok német náci tanácsadója lévén, igy megérthetjük azt. De most ezt is ellene és rendszere ellen tudják felhasználni. Ezt nagyban elősegítették az amerikai vezérimádók is, amikor azt állították, hogy csak Chiang Kai Shek képes Kínában a vezérség- re. Az amerikai törvényhozóknak legfontosabb, valamint legkényesebb tervük, hogyan tudnák az amerikai munkásságot megint béklyókba rakni úgy, hogy ne nagyon lázadjon. Trinidad-i angol gyarmaton nagy lázadások' vannak, egymásután égetik fel az angol olajkutakat és raktárakat. Már hónapok óta statárium van kihirdetve. De az amerikai lapokban nagyon eldugva említik ezt meg. Londonból jelentették, hogy az ottani német-osztrák előkészítő bizottságban az oroszok azt ajánlották, hogy úgy német, mint ausztriából vonják vissza az összes megszálló csapatokat. És éppen az angol-amerikai bizottság tagjai lettek legjobban megijedve ezen ajánlatra. Még az úgynevezett liberális,, mindent jóváhagyó politikusok is megelégelték a görög miniszterelnök, Tsaldaris terror uralmát és egymás után mondtak le a miniszteri állásokról úgy, hogy végre megbukott. A peipingi egyetemi hallgató leányon erőszakot elkövető amerikai tengerész, William Pierson mellett azzal védekeztek, hogy ! nem igen volt az erőszak, hiszen a leány nem volt nagyon összedául Schenectady N.Y. (General Electric) teljesen egy-egy ilyen óriási korporációtól függ. Hogyan tud ez a szegény G.I. fiú versenyre kelni ezekkel a nagy korporációkkal még akkor is, ha az államtól kap egy kevés anyagi segítséget? De azonkívül azt is láthatjuk, hogy a nagy korporációk ily fejlődése tönkre teszi a politikai demokráciát is és az ipari oligarhiához vezet. Mint Joseph C. O’Mahoney szenátor is mondotta: “A politikai szerkezet csak a gazdasági szerkezet kinövése s egyik a másiktól nem választható el.” Lépj be az ipari unionba és azzal együtt építsd a j övödet. Z D M E G St. Visi,---------------------------törve, marva. Ezzel a védekezéssel azt is bizonyítják, hogy az erőszak mellett, még ráadásul jól össze is verik az áldozatokat az amerikai katonák. Németországban az amerikai katonai hatóság védelme és biztatása mellett Dr. Heinrich Lei- higens bankár “Nemzeti Demokrata” pártot szervez, melynek a főcélja a szocialista és más vörös pártok ellensúlyozása. Brazíliában, ahol nincsennek orosz szuronyok és orosz hadvezetőség, a legújabb választásoknál a fővárosi tanács tagokra kommunistákra 289.792, nemzeti szocialistákra 23,983, munkáspártra 22,537, a mostani kormány tagjaira 15,735 szavazatot adtak le. Valamint egy pár fontosabb iparizált államnak a kormányzóját a kommunistákból választották meg. Csak is a hátramaradott és szétszórtan élő parasztságtól várják a kommunisták elleni szavazatokat, amint Lengyelországban is várták. Olaszországban Nápoly mellett van egy tábor, ahová a chetnikeket rakták az angolamerikai védő angyalok. A napokban a jugoszláv kormány küldöttei voltak ott és az angol mundérban levő chetnikek meggyilkoltak két ilyen kormány küldöttet. Ugyan is az összes őröket és más szolgálatra ezen chetnikek közül fegyvereztek fel az angol MUNKÁSPÁRT kormánya. A tenessei szenátor, McKellar rémségesen gyűlöli David Lilli- enthalt, amiért nem McKellar által protezsált egyénekkel rakta meg az általa kezelt Tennessee Vally Adminisztrációt. Ezt most úgy akarja megbosszulni, hogy Lillienthalt kommunistának nevezi és kiakarja csapni az atomenergia bizottság elnöki székéből. A fiatal Franklin D. Roosevelt aki az “American Veterans Committee’’-nek az elnöke azon siránkozik, hogy abban a szervezetben is sokan vannak vörösek és nem tudnak velük mit csinálni. Hát legjobb tanácsot adhat neki Bilbo, Franco vagy a michigani Hoffman, vagy olvassa Hitlernek az utasításait.
