Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-01-25 / 1460. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. január 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year __________ $2.00 Félévre ............................. 100 Six Months ----------------- 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ---------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ....--------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _______________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •4®*° 42 Az igazi rákét Az Egyesült Államok törvényhozó testületének mindkét házában megindították a gőzhengert a munkásjóléti törvények el- tiprására. Mielőtt azonban megállapodnának abban, hogy milyen béklyókat rakjanak Amerika dolgozó népére, időt vesznek, hogy a nagy korporációkat felmentsék az elmaradt “portal-to-portal” fizetések kötelezettsége alól. A már közel öt billió dollárt kitevő követelésekért benyújtott pörök árnyékot vetnek a nagy korporációk osztalékaira és a jószivü honatyák készséggel sietnek a részvényesek segítségére. A szenátusban Homer E. Capehart, Indiana államban való szenátor nyújtott be törvényjavaslatot, amelyből ha törvény lesz, akkor elüti a munkásokat a portal-to-portal követelésektől. A szenátus albizottságában már tárgyalták is ezt a javaslatot és első tanúnak magát Capehart szenátort, a javaslat megalkotóját hallgatták ki, aki a portal-to-portal porokét “raket”-nek nevezte, amelynek segélyével nagy összegeket akarnak kicsikarni a munkáltatóktól. Ez a Capehart szenátor dicsekedve mondotta, hogy ő igazán illetékes ezen ügyben, MERT JÓMAGA IS NAGY MUNKÁLTATÓ. És a szenátor társai, valamint a közvéleményt a munkáltatók érdekeinek megfelelőleg irányitó sajtó is ezt egész természetes dolognak vette és senki sem látta, hogy ez a munkáltató, akit az elmaradt fizetésekért porolnék, mint törvényhozó olyan törvényt akar hozni, amely elütné az ellenfelét a keresettől. Hogy ez a kereset jogos, vagy nem, annak megállapitása a bíróságra tartozik-, Capehart azonban, aki vádlott ebben a pörben, a bíróság fölé helyezni magát, törvényt csinál, amely utasítja a bírót, hogyan Ítélkezzen ebben a pörben. Ha ennél is van még csúnyább, gonoszabb rákét, akkor szeretnénk tudni, hogy melyik az? Feltehetnénk azt a kérdést, hogy a szenátus bizottsági gyűlésén miért hallgatták el szó nélkül szenátor Capehart azon kijelentését, hogy ő jogosan beszélhet, mert egyike a nagy munkáltatóknak? Miért nem pirítottak rá, hogy szégyelje magát, ha ebben az esetben mint közvetlen érdekelt fél utasítást akar adni a bíróságnak? A felelet igen egyszerű: nem szóltak rá, mert a szenátorok lebtöbbjének van valamilyen érdekeltsége valamelyik nagy korporációban vagy pénzintézetben. Ez a lényeg, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az Egyesült Államok szenátusának tagjai csaknem kivétel nélkül mindannyian érdekelve vannak valamilyen profitot hajtó iparvállalatban vagy pénzintézetben. Talán egyetlen szenátor sem él a fizetéséből; az csak mellékjövedelem, aféle “tüpénz” mindegyiknél. így nem csoda, hogy mindenkor készek a munkásellenes törvények hozására és most úgy tartják, mint szenátor Capehart is, hogy a portal-to-portal pörök ellenük irányulnak. És a mi jó szenátoraink és képviselőink, akiket a “népért való kormányzat” nevében választanak meg, törvényhozó tisztségeiket saját érdekeik védelmére használják fel. Világos, hogy ez a politikai rákét lényegében azonos azzal, amit szórványos esetekben a szakszervezeteknél látunk, amikor a csaló szakszervezeti vezér nagy összegeket zsarol ki a munkáltatóktól. Mindkét esetben a rákét mesterei tisztségüket anyagi érdekeik előmozdítására használják fel. Ha van valami különbség, akkor az csak abban áll, hogy a szakszervezeti raketnél a munkásoktól kizsákmányolt javakból harácsol vissza valamit a szakszervezeti tisztviselő, itt ellenben a munkásoknak a további, még súlyosabb kizsákmányolására használják fel tisztségeiket a törvényhozók. Ez a politikai rákét szerintünk éppen olyan erkölcstelen, mint a szakszervezeti fékerek raketja. De amig azért, ha rajta csípik az illetőket, börtönbe kerülnek. A politikai rákét nagymesterei ellenben szenátort címet, nagy tiszteletet meg busás évi jövedelmet kapnak az üyen förtelmes rákéiért. Szegény milliomosok Kedves olvasó, ha már kisírtad magad azon a szomorú történeteken, amiket az újságokban olvastál, vagy a rádión hallottál arról, hogy a nagy sztrájkok meg a magas munkabérek következtében az amerikai szegény iparbárók mitsem kerestek a miüt évben és nagy veszteséggel zárták könyveiket, akkor vegyél egy kis időt arra is, hogy beletekints az újságok utolsó oldalain hozott pénzügyi rovatokba, vagy még helyesebben teszed, ha elolvasod az amerikai üzletvilág hivatalos lapjának, a “Wall Street Journal”- nak utolsó számait. Csodalatos módon, ebből a lapból nem azt látjuk, hogy a nagy korporációk egyre-másra elbuktak, mint a panaszos hírekből következtettük, hanem inkább azt, hogy még az előző éveknél is sokkal magasabb profitot harácsoltak. Ennek oka, — mint a Journal mondja, — az, hogy az árakat magas színvonalon lehetett tartani. Felemlíti példának, hogy az előbb 10-15 dolláros asztali rádiók ebben az évben 25-40 dollárt hoztak. És panaszosan jegyzi meg, hogy a meg nem gondolt kompetició tönkreteheti ezen előnyöket. A Journal állítását bizonyítja a kereskedelmi minisztérium jelentése is. Ezen jelentés szerint az üzleti aktivitás 1946-ban jóval felülmúlta a háború előtti évek aktivitását. A Departbent of Commerce véleménye szerint a magas árakat lehetővé tette a nagy kereslet, amely a termelés minden ágára kiterjedt. A United Press jelentése szerint a magas árakat lehetővé tette a nagy kereslet, amely a termelés minden ágára kiterjedt. A United Press jelentése szerint 1946-ban az amerikai korporációk 4 billió osztalékot fizettek ki. A “couponok” levágásának fáradtságos munkájáért a tulajdonosok 125 millió dollárral kaptak többet, mint az előző, szintén igen jó évben. A Federal Reserve Bank jelentése szerint 629 ipari korporáció az év utolsó negyedében 676 millió dollár profitot jelentett. Ezen adatot véve alapul, a 629 korporáció több mint 2 billió profitot könyvelt el. Ugyancsak a Department of Commerce jelentése szerint az individuális jövedelmek november hóban elérték a 174,200,000,- 000 dollárt. És dacára a nagy jövedelmeknek a szegény milliomosok egyre sirnak-rinak, hogy milyen nehezen tudnak megélni. A Wall Street Journal elpanaszolja, hogy bizonyos Mr. C., iparmágnás, akinek évi 200,000 dollár fizetése van, csaknem koldus módon él. “Sokkal rosszabb a sorsom, mint a depressziós években, amikor csak 70,000 dollár évi fizetésem volt,” — panaszolja Mr. C., — mert most a nagy adó miatt alig marad nekem valami. De azonkívül jóval többet kell fizetnem a soffőrnek, a kertésznek, az inasnak és a szobalánynak is. De többe kerül az élelmiszerük is, hiszen mindegyik csak tojást és friss zöldség félét akar enni, ami most igen drága. A szabóm is 125-135 dollárt kér egy ruháért, amit azelőtt 85 dollárért kaptam.” így panaszkodnak manapság a szegény iparmágnások s még szerencse, hogy megláttuk az előbb felsorolt jelentéseket, máskülönben saját bajainkat elfelejtve csak eszgény milliomosaink nehéz helyzetét siratnánk. NEM ÍZLIK A CUKOR BUDAPEST — Noha a, mindig éhes Budapesten nagyon megbecsülik a csokoládét, egy bizonyos fajta amerikai gyártmányút nem vásároltak, mert azt a hirt terjesztették róla, hogy a férfiakból kiöli a nők iránti érdeklődést. A “LOVAGIAS” DÉL »______ BRUCETON, Tenn. — Munkás ruhába öltözött férfiak megtámadták a CIO két szervezőjét, Eula McGill és Mary Morgan textil munkásokat, akik az itteni ing-gyár munkásait akarták megszervezni. A munkásruhába álcázott hudlumok tetleg is bántalmazták a két nőt, majd rájuk parancsoltak, hogy pár órán át hagyják el a várost. A támadók vezérét felismerték, aki azzal védekezik, hogy a “feleségeik munkához való jogát védték”, amikor a két szervező nő ellen akcióba léptek. Valószínű azonban, , hogy a gyár bérencei, akiket a szervezés megakadályozására béreltek fel. A United Automobil Workers (CIO) szervezet 23 és fél cent órabér javítást követel a Chrysler korporációtól. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkíltató osztály között semmi közösség nincsen. jSem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ima tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. A i ipari szervezkedéssel az aj társadalma szerkezetét építjük u végi társadalom keretein belül
