Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-01-25 / 1460. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. január 25. Egyről-Másról BT.Mnwn.TA • J. Z. ===== TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1905 jan. 22 — Petrográdi “Véres Vasárnap” amikor Gapon páter az éhező munkásokat a cári palota elé vezette, ahol a katonaság sortüzzel fogadta a tüntetőket és közülök 500-at megöltek és ezreket megsebesítettek. 1911 jan. 24 — Kotoku és társai japán forradalmárokat kivégezték. 1926 jan. 25 — Passaic-i (New Jersey) textil sztrájk kezdete. A JAPÁN FÖLDRENGÉS ÉS AZ ATOMBOMBA Mint ismeretes, a háború következtében is oly sokat szenvedett Japán lakosságát a termér szét is egy borzalmas földrengéssel sújtotta a közelmúlt hetekben, melynek több mint ezer élet esett közvetlen áldozatul és a jelenben még kiszámíthatatlan az utókövetkezménye. A halottakon kivül nagyszámmal vannak sebesültek és lakásnél- kül maradtak és a földrengés által sújtott területen a nyomor és éhség nagyméreteket ölt, amit úgy az amerikai, mint a japán hatóságok igyekeznek a lehetőségekhez mérten enyhíteni. Kenesaw M. Landis, a Chicago Sun egyik kolumnistája érdekes párhuzamot von az atombomba és a földrengés között és tanulságosságánál fogva alább közöljük azt magyar fordításban: “A borzalmas földrengés, amely több mint ezer japánt megölt, szolgáltatta az isszonyu híreket karácsony hetében. “Az amerikai és japán mentő csoportok egymás mellett dolgozva igyekeznek eltisztitani a romokat, eltemetni az áldozatokat és gyógyszerekkel ellátni a sebesülteket. “És nem sokkal több mint egy évvel ezelőtt örömujjongtunk, amikor a Hiroshimára leejtett egyetlen atombomba, több mint százezer életet oltott ki. Akkor a jelszavunk volt: “csak a halót tjapán, jó japán.’’ vetéléseit, mert abból úgy 2 billió dollárnyi magára a szövetségi kormányra hárulna vissza, miután az elmúlt háborús évek alatt a hadiiparban igen sok gyár a “költségek plussz” alapon dolgozott, vagyis a kormány megfizette az összes kiadásokat és azonkívül valameny- nyi profitot adott. így a portal- to-portal követeléseket a kormánynak kellene fizetni, mint kiadásokat. A Capenhart és a Gwyne javaslatok kimondják, hogy nem pörölhetők azon munkáltatók, akik a Fair Labor Act törvényt jóakaratulag értelmezték az elmúlt évek folyamán és a portal- to-portal fizetésekről nem volt szó a unionokkal kötött szerződésben az külön nincs körülírva “csak a produktív munkában eltöltött idő értendő”. Eszerint a nem produktiv munkát végző alkalmazottnak talán nem is jár semmi fizetés ? Egyébiránt az AFL-hez tartozó Metal Trades Department szervezeteinek vezetősége kimondotta, hogy nem indítanak “Különös, hogy a természeti lőtt japán, a jó japán.” riség egységes cselekvése természetszerű. Ugylátszik, hogy csak olyasmi hoz bennünket össze, amit megakadályozni nem tudunk. Arra, amivel egymásnak ártunk, csak a vállain- kat vonogatjuk. “Az árvíz hullámai felkeltik a szimpátiánkat, de Hiroshima hidegen hagyott bennünket. Azt megérdemelték a japánok, még a legkisebb gyermekek is. “Én hihetetlennek tartom, hogy azok a japán családok, akiket Hiroshimánál kiirtottunk bünösebbek voltak, mint akiket most igyekszünk megmenteni a megfulladástól. “Az a tény, hogy akkor háborúban voltunk és ki kellett irtani őket, nem igazolja hetyke magatartásunkat. “Most, hogy a háborúnak vége van, vígan gyártjuk az atombombákat és oly gyorsan, .amilyen gyorsan csak tudjuk, ami talán jó idea, de a nyugodtság, amellyel azt csináljuk bámulatra méltó. “Karácsony estéjén megtartott beszédében Spaatz generális, a hadsereg légi flottájának parancsnoka, sajnálkozva jelentette, hogy: ‘nem vagyunk elkészülve egy másik háborút végig harcolni, ha az ma jönne. A légi flotta tervezőinek az egyetlen komor elégtételt az a hitük szolgáltatja, hogy a mi légi erőnk még mindig a legerőteljesebb az egész világon.’ “ ‘Csak egy nehéz bombázó szakasz — amely képes hosszú utat megtenni és alkalmas az portal-to-portal kereset eket. William Green, az AFL elnöke körlevelet irt a szövetséghez tartozó szervezetekhez, amelyben azt mondja, hogy habár a munkaviszonyokra és a munkabérekre vonatkozó ügyekben minden National vagy International szervezet saját maga dönt, mégis azt ajánlja, hogy az ily kérdésekben, — tehát a por- tal-to-portal bérek követelésénél is, előbb a munkáltatókhoz kell fordulni s nem mindjárt a bírósághoz, mert nem szolgálja a szervezetek érdekeit, ha a “labor-management” ügyek ben egyezkedés helyett külső tényezőkhöz fordulnak. Több CIO szervezet szintén visszavonta a portal-to-portal követeléseket. Legutóbb Detro- itban a United Automobil Workers Union beszüntette az F. J. és a Davis Tool Company cégek ellen beadott pöröket. Hogy a követelések visszavonás á é r t milyen ellenszolgálatot kaptak, a szóban forgó szervezetek nem hozták nyilvánosságra. atombombázásra, ha a szükség megkívánja — van kész arány- lagosan szükség esetére.’ “Én nem mondom, hogy ne legyen több nehéz bombázó szakaszunk és több atombombánk, bár egyetlen más ország sem rendlekezik azokkal, de véleményem szerint legalább adjuk meg a jogot más nemzeteknek, hogy kényelmetlenül érezzék magukat. “Nagyon nyugtalankodunk a földrengés miatt, magunk pedig sokkal borzalmasabb földrengéseket gyártunk és halmozunk fel minden utógondolat nélkül. “E kérdésben a világ öntudat hijján, legalább hallgassuk Wiley szenátorra, aki azt hiszi, hogy az uj kongresszus megalakulás után azonnal intézkedjen, hogy ki legyen az elnök, ha egy atombomba véletlenül megölné az elnököt, a kabinet és a kongresszus összes tagjait.” “MUNKÁSVEZÉR” MUNKÁSÁRULÓ Sehol a világon annyi árulás nem történik a szakszervezetekben, mint itt az Egyesült Államokban, aminek egyik fő oka, hogy sehol a világon nincs még egy oly reakciós szakszervezet, mint az American Federation of Labor. Ha e szervezet működését vizsgáljuk, azt kell megállapítanunk, hogy az nem azért létezik, hogy a munkás tagság érdekeit szolgálja, hanem, hogy a vezérek sáskahadát eltartsa. Ezen szakszervezeti szövetség kötelékébe tartozó szakszervezetek nem is úgy alakultak, mint munkásszervezetek alakulni szoktak, hogy a munkások a kizsákmányolás elleni védekezésre szervezetet alakítanak, amely aztán tisztviselőket választ az adminisztráció elvégzésére, hanem itt a vezérek alakítják meg a szervezetet, hogy aztán annak örökös vezérei legyenek és azzal kényük-kedvük szerint rendelkezzenek. Mint ahogy egy üzletember, valamelyes vállalatot alakit, amelynek aztán ő a tulajdonosa és saját belátása szerint rendelkezik azzal, éppen úgy az AFL vezérei a vezetésük alatt álló szakszervezeteket saját tulajdonuknak tekintik, amelyekkel ők tetszésük szerint rendelkeznek, tekintet nélkül a tagság érdekeire. Hogy ez igy van, az nem egészen a vezérek hibája, hanem inkább a tagságé, amely megtűri az ily állapotokat. De amint látszik a tagság nem akar ezeken változtatni és igy ismét a legalávalóbb árulásnak lesznek a prédái, mint amilyen a napokban is nyilvánosságra került Newark (N.J.) városban, ahol a kormány 118,879 dollár jövedelmi adó behajtására pöröli Joseph S. Fay nevű szakszervezeti vezért. Ez a Joseph S. Fay az Operating and Hoisting Engineers szakszervezetnek az elnöke, amely szervezet tagjai a nagyarányú építkezéseknél a felvonó gépeket kezelik és igy fontos szerepük van az épület iparban. Az árulás ez alkalommal úgy került nyüvánosságra, hogy két építkezési vállalkozó 150.000, il- jletve 30.000 dollárt levont a jövedelmi adóból azzal a megokolással, hogy ezen összegeket Faynak fizették, mely összeg ellenében Fay igéretett tett arra, hogy a vállalkozók által végeztetett építkezésnél nem lesznek “munkás zavargások”. A kormány azonban nem nyugodott bele a nagy összegű adó elvesztésébe és úgy spekulált, hogy ha ezen összeg a két vállalkozónak kiadása, akkor Faynak bevétel, de amely nem szerepelt a Fay jövedelmi adó jelentésében és port indított Fay ellen az összeg behajtásáért. Bennünket nem annyira az érdekelt, hogy a kormány behajtja-e Faytól az összeget, vagy nem, hanem inkább arra szeretnénk a munkásság figyelmét felhívni, hogy meddik tűrik ezen pióca hadnak szemérmetlen garázdálkodását? Fay ugyan tagadja, hogy ő 180,000 dollárt kapott a vállalkozóktól; ő csak 70,000 dollárt ismer be, amely összeget azért nem jelentett a jövedelmi adó jelentésén, mert ő azt az összeget dinom-dánomra költötte el az érdekelt többi “munkásvezérek” mulattatására, akiket igy lekenyerezett, hogy “ne csináljanak zavargásokat a két vállalkozó munkálatain.” Most nem is fontos, hogy az összeg 180,000, vagy 70,000 dollár volt-e, ami fontos, hogy ezen összeg ellenében eladta az építkezéseknél foglalkoztatott munkások szabad cselekvési jogát; tehát elárulta azokat. A bűn akkor sem volna enyhítőbb, hacsak 100 dollárt vett volna fel ily célból, mert azt is árulás fejében kapta volna. Fay árulása nem egyedül álló, hanem ehhez hasonló eset túlságos gyakran ismétlődik meg a rothadt és reakciós szak- szervezetekben, mely valósággal szégyene az amerikai munkásságnak. Szinte hihetetlen, hogy egy több mint hét millió tagot számláló szervezet tagsága eny- nyire gerinctelen legyen, hogy megtűrik vezéreik ily nyílt szemérmetlen árulásait. A megoldás természetesen nem az, hogy Fayt, vagy a többi áruláson kapott vezéreket kivágják — ami nem minden esetben történik meg — mert ily esetben csak eben gubát cserélnek. Megoldást csakis a szervezet teljes újjászervezése hozhat, ami már nagyon is idő és szükségszerű. És az újjászervezésnek elengedhetetlen feltétele, hogy a végrehajtó hatalom ne a vezérek, hanem a tagság kezében legyen. BÉREMELÉSEK a TEXTIL IPARBAN NEW YORK — A CIO-hoz tartozó Textil Workers Union jelentése szerint az utóbbi két hónapban kötött bérszerződések a textil iparban dolgozó 200.000 szervezett munkásnak a bérét 1947 évre 55 millió dollárral emelték. Az északi textil gyárakban körülbelül 90,000 munkás kapott óránkénti 10 cent bérjavitást, a déli gyárakban, ahol a fizetés kisebb, 13 és fél cent javítást kaptak. Ezen béremelések következtében a textil iparban az órabérek 1 dollár 2 centtől 1 dollár 25 és fél centig terjednek.
