Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-01-25 / 1460. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND 1947, JAN. 25 NO. 1460 SZÁM Ismét működnek a náci szervezetek Készítik már a munkásellenes törvényeket NÉMETORSZÁGBAN ÉS AUSZTRIÁBAN ÚJBÓL FELTÁMASZTOTTÁK A NÁCI SZERVEZETEKET. — NEMZETKÖZI BIZOTTSÁG JELENTÉSE A NÉGY NAGY KÜLÜGYMINISZTERHEZ. A KONGRESSZUS MINDKÉT HÁZÁBAN SZÁMOS MUNKÁSELLENES JAVASLATOT NYÚJTOTTAK BE. — A HONATYÁK MEGVÉDIK A MUNKÁLTATÓKAT A PORTAL TO PORTAL TÖRÖKBEN. RÓMA — A Moszkvában összeülő külügyminiszteri tanácskozás elé bizalmas jelentést terjesztett be egy nemzetközi bizottság, amely hónapok óta tartó vizsgálat után megállapította, hogy Németországban, valamint Ausztriában is újra életre keltek a Nemzeti Szocialista (náci) szervezetek és habár csak titokban, a föld alatt, de nagy tevékenységet fejtenek ki. Ez a tevékenység leginkább abból all, Hogy megakadályozzák a német nép “kinevelését” a nácizmusból. A jelentést készítő bizottságnak igen sok ismert angol, francia, belga, dán és holland nemzetiségű tagjai vannak. Ilyenek például Lord Brabazon, angol volt repülőgép termelési miniszter; Lord Vansittart, volt külügyminiszter helyettes; D. W. Brogham, Cambridge egyetem tanára; Christmas Moeller, volt dán külügyminiszter; Edouard Herriot, volt francia miniszter- elnök ; Louis Marin, francia képviselő; Paul Claudel, volt francia-amerikai nagykövet és sokan mások. A nemzetközi bizottság jelentése kimutatja, hogy az uj életre kelt náci szervezetek munkáját még a háború alatt készítették elő, akkor, amidőn a vezető náci politikusok látták, hogy a háborút el fogják veszíteni. És miután hamar rájöttek, hogy ezt a háborút nem nyerhetik meg, tervet dolgoztak ki arra, hogy miként kerülhetnek újra hatalomra. tek a háború alatt nem éheztek, sőt lehet mondani, hogy jól éltek, mialatt a környező államok népei szenvedtek az élelemhiány miatt. Ezen nemzetközi bizottság számítása szerint Németország lakossága, ha az összes hadifoglyok hazakerülnek és a kitelepített németeket visszahozzák, meg fogja haladni a 72 mü- ljót, tehát 7 és fél százalékkal több lesz, mint 1939-ben. Ezen számításnál tekintetbe vették, hogy a németek ebben a háborúban 3,600,000 embert veszítettek s ennek dacára a szaporodás 7 és fél százalék. Ezzel szemben a Szovjet Union 3 és fél százalékot, Francia- ország pedig népességének két százalékát veszítette. Jugoszlávia 10.5, Lengyelország 13.6, Görögország pedig 6.8 százalék veszteséget jelentenek. Ehhez azonban még hozzá kell adni azt a veszteséget, amit csak a jövő generáció fog mutatni a fizikai szenvedések nyomán. VÉRSZEMET KAPTAK “DEMOGRAPHIKAI” GYŐZELEM Ennek a tervnek egyik integrális része volt a környező országok elnéptelenitése, a “de- mographikai” győzelem. A németek ezen tervnek megfelelőleg tudatosan hurcolták el a megszállt területek lakóit, hogy egyrészről a házaspárok szétválasztásával leszorítsák a természetes szaporodást, másrészről az éheztetéssel és kínzásokkal tették alkalmatlanná az anyákat az egészséges gyermekek szülésére és végre a kínzótáborokban és a “halálgyárakban“ millió számra irtották a környező országok népeit. Ugyanakkor mindent elkövettek, hogy a német nép szaporodását előmozdítsák. Ezen előre elkészített terv következtében Németországban a háború első négy évében a születések száma csak 761.000-rel volt kevesebb az előző négy évinél. Az első világháború alatt ez a deficit 3,025,000 volt. A némeEz a bizottság tehát úgy tálát ja, hogy ha ebből a szempontból vizsgáljuk a háború eredményeit, akkor azt a németek nyerték meg b csak idő kérdése, hogy ezt a győzelmet mikor kamatoztassák. Ezért a bizottság azt ajánlja a külügyminisztereknek, hogy a Németországnak megszabandó békében meg kell semmisíteni ezt a Hitler tervet. Ehhez az első lépés az, hogy a németek ujjánevelését, a denazi fikációt nem kellene magukra a németekre, leginkább volt s titokban még ma is náci németekre bízni. Ez a bizottság helyteleníti azt is, hogy az amerikai katonai kormányzat 800,000 úgynevezett “kis nácinak” amnesztiát adott. Ezen amnesztia s általában az amerikaiak pártfogása következtében a nácik újra vérszemet kaptak, titkos “cellákat” alkotnak, amiket “Blochkwacht” néven említenek. Ezeknek a munse következtében igen sok szervezet, — leginkább a CIO-hoz tartozók, — 1938-ig visszamenőleg követelik az elmaradt fizetéseket. Az ily pörökben a unio- nok követelése a büntetésekkel egyetemben már 5 bülió dollár körül forog. A szenátorok és a congress- manek tehát sietnek valami oly törvényt hozni, amely megsemmisítené ezen követeléseket. A szenátusban Homer E. Cape- hart, Indiana állam egyik szenátora nyújtott be ilyen javaslatot, az alsóházban pedig John W. Gwyne, Iowa államba való republikánus párti képviselő. A két javaslat sok tekintetben hasonlít egymáshoz s elfogadás esetén az egyeztető bizottság a két javaslatból egységes törvényt számit alkotni. A szenátus albizottsága, amelynek A. Willey, Wisconsin államba való szenátor az elnöke, már meg is kezdte a java' lat nyilt tárgyalását. Az első tanú, akit kihallgattak maga a javaslat készítője, szenátor Ca- penhart volt, aki azzal kezdte, hogy miután ő maga is nagy iparvállalat tulajdonosa, igy jól tudja, hogy ha a portal-to-portal fizetéseket megvennék a porolt iparvállalatokon, akkor azoknak nagy része tönkremenne. így Amerika népe és az egész világ láthatta, hogy maga a poros felek egyike készíti azt a törvényt, amely visszaható erővel mondja ki az ítéletet a saját ellenfelére. Az ilyesmi bizonyára csak erősbiti az amerikai de- mokráicát. Egyébiránt ugyanez a szenátor a portal-to-portal porokét “raket”-nek nevezte, mert a pöröknél felfogadott ügyvédeknek százalékos osztalékot ígértek a uniók. A KORMÁNYRA HÁRÍTJÁK Egy másik tanú szerint már csak azért sem lehet kifizetni a munkások portal-to-portal kölatot a szenátusnak, illetőleg az elsóháznak, aszerint, hogy melyik testületnek a bizottsága teszi a jelentést. A szenátus “Labor and Public Welfare” bizottságának az elnöke a hírhedt reakciós Robert A. Taft, ohioi szenátor, aki már be is jelentette, hogy január 23-ára összehívta a bizottságot és igyekezni fog arra, hogy a “kihallgatásokat” február hónap alatt befejezzék és március elsejére már a szenátus elé fogják terjeszteni a unionokat meg- rendszabályozó törvényeket. A szenátus elé terjesztett javaslatok megnyirbálják és úgyszólván hatástalanná teszik az úgynevezett Wagner törvényeket, amelyek biztosítsák a szervezkedés szabadságát. Más javaslatok törvényellenesnek minősítenék a zárt műhelyek; ismét mások megtiltanák az egész iparokra kiterjedő kollektiv szerződéseket. Ezeknek a célja tehát az egész iparokra kiterjedő szervezetek feldarabolása. Most azonban még ezen általános munkásellenes törvények hozásánál is fontosabbnak tartják mindkét házban, hogy oly törvényt hozzanak, amely elütné a munkásokat attól, hogy az úgynevezett “portal-to-portal” elmaradt fizetésekért indított porokét megnyerhessék. Mint ismeretes, a Supreme Court úgy döntött, hogy a “Fair Labor Act” nevű munkástörvény alapján a munkáltató köteles megfizetni a munkához való előkészülés idejét is. Röviden ezt nevezik “portal-to-portal” (kapu- tól-kapuig) fizetésnek, amit nagyon kevés munkáltató fizetett eddig. A Supreme Court döntékaköre a denazifikáció hátráltatása és általában a náci sovinizmus és fajgyűlölet ápolása és élesztése. Ezen titkos cellák nem riadnak vissza attól sem, hogy provokátor módra zavarokat keltsenek, amelyek megtorlására a katonai kormányzatok büntetéseket szabnak ki és igy a német népben fentartsák a más népek iránti gyűlöletet. WASHINGTON — A republikánus párti többségű kongresz- szus mindkét házában számos munkásellenes törvényjavaslatot nyújtottak be, amelyeket a szabályoknak megfelelőleg az albizottságok elé utaltak. Az üyen javaslatokat előbb az albizottságok tárgyasak s ha jónak látják, akkor nyilt ülésen “tanukat” hallgatnak ki, hogy azok véleménye alapján határozva tegyenek aján-
