Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-01-18 / 1459. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. janár 18. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2.00 One Year .......... $2.00 Félévre ..........................1-00 Six Months ........... 1.00 Egyes szám ára ............ 5c Single Copy ---------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _____________________________ _ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ««@*>42 Külügyminiszter távozás James Francis Byrnes külügyminiszternek hirtelen távozása az amerikai State Departmentből világszerte nagy meglepetést keltett és azonnal találgatni kezdték, hogy vájjon ez a személyi változás nem-e jelent külpolitikai változást is? A hivatalosan köz- zéadott levelek és nyilatkozatok szerint Byrnest egészségi okok késztették állása elhagyására, amire már április hava óta készült. De bármi késztette is Byrnest a lemondásra, most már csak az a fontos, hogy az utóda, George C. Marshall generális mennyiben fogja követni a Bymes által kijelölt külpolitikai irányt, amelyet a “tough with Russia”, a “dollár diplomácia” és más hasonló szólamok jellemeztek. Annyi bizonyos, hogy a State Department- ban úgy Byrnes, mint az elődei alatt is sok barátja volt a Hitler- rel-Mussolinival és Francoval szimpatizáló amerikai nagytőkéseknek. Dean Acheson, William L. Clayton, Spruille Braden és mások, akik a State Departmentben igen magasrangu tisztségeket töltenek be, az amerikai reakció tipikus képviselői. Marshall generálisról, mint politikusról még nem sokat tud az amerikai közönség. Tizenegy hónapig fáradozott azon, hogy Kínában kibékítse a hadakozó feleket, de eredménytelenül. A most közreadott jelentésében úgy a nacionalistákat, mint a kommunistákat hibáztatja és azt szeretné, ha Kina a “liberálisok” kezébe kerülne. Hogy kik azok a kínai liberálisok, valójában csak ő tudja. így a Marshall katonai múltjából nem lehet következtetni, hogy mint külügyminiszter milyen irányt fog követni, noha az állítólagos beavatottak szerint nem lesz semmi lényeges változás. Annyi tény, hogy Truman alatt fontosabb szerepük van a kabinet tagjainak, mint Roosevelt alatt volt. Különösen áll ez a külügyminiszterre, mert Roosevelt maga döntött minden fontosabb külügyi kérdésben. Truman azonban szabad kezet enged minisztereinek és csak akkor dönt, amikor rákényszerítik az üyen döntésre. Éppen azért a kötendő békére és általában a világpolitikára igen fontos az, hogy ki ül az Egyesült Államok külügyminiszteri székében. Marshallról csak akkor tudunk majd valamit mondani, ha meglátjuk, hogy a külügyi hivatalt miként pucolja ki és kiket vesz maga mellé tanácsadónak. Ez lesz az első fontos lépés, amelyből következtetni lehet. Azért az egész világ nagy érdeklődéssel várja, hogy a Department of State jelenlegi iránytszabó politikusai közül kiket fog meneszteni, kiket fog megtartani és az elbocsájtottak helyébe kiket vesz majd maga mellé. Osztályparlament Az Egyesült Államoknak a napokban összeült kongresszusa élő bizonyítéka annak, hogy a hajdan annyira óhajtott általános és titkos választójog, amelyért számos országban évtizedeken át tartó véres küzdelmeket vívtak, nem egyéb politikai szemfényvesztésnél. Mert a túlnyomó többségben munkásokból álló amerikai nép ezzel az általános és titkos választási rendszerrel kimondottan munkásellenes törvényhozó testületet választott meg. Ez most nem csak a “baloldalról” jövő feltevés, hanem maguk a megválasztott honatyák hirdetik, hogy igy-meg-ugy meg fogják nyirbálni a munkások jogait. Alig nyílt meg az országgyűlés két háza, máris a munkásellenes törvényjavaslatok egész halmazát nyújtották be, vagy jelentik, hogy ily természetű javaslatokon dolgoznak. Egyes szenátorok és képviselők szinte vetélkednek abban, hogy melyiküknek a javaslata messzebbmenő, vagyis árthat többet a munkásságnak. Bárki, aki kételkedne abban, hogy ez a törvényhozó testület, amelynek tagjait a munkások többsége választotta meg, egész nyíltan ezen választók érdekei ellen sorakozik fel, az olvassa el a National Association of Manufacturers (NAM) kutyaszövetségnek az összes napilapokban közzétett oldalas hirdetéseit, amelyekben előírják, hogy milyen intézkedéseket várnak az “ipari nyugtalanság és összeütközések” elsimítására. Aki végig olvasta a 10 pontból álló programot, mindjárt látni fogja, hogy a szenátorok és képviselők milyen szolgalelküen követik az ott adott utasítást. A NAM ugyan azt mondja a hirdetéseiben, hogy munkás problémáknál úgy a munkásoknak mint a munkáltatóknak jóhiszeműséget kell mutatni. Ki is mutatja mindjárt ezt a jóhiszeműséget azzal, hogy követeli a munkásvédelmi törvények megsemmisítését, vagy “újjá szerkesztését”, hogy azok “egyformán védjék a munkást és a munkáltatót is”. Igaz ugyan, hogy a munkásjóléti törvények célja a munkásokat védeni a munkáltatók kizsákmányolása ellen, de a kutyaszövetség most úgy szeretne egyet csavarni ezen törvényeken, hogy a kizsákmányolókat is védjék. Ha a bűnügyi törvényezésből akarunk példát mondani rá, akkor úgy néz ki a NAM követelése, mintha valaki azt mondaná, hogy a rablások megszüntetésére olyan törvényeket kell hozni, amelyek nem csak a rablás áldozatait, hanem a rablókat, tehát magát a rablást is védik. Mindezek dacára úgy a szenátusban, mint a kongresszus alsó' házában már igen sok javaslatot nyújtottak be, amelyek a NAM előírása szerint készültek. Elsworth B. Buck, New York város 18-ik kerületének kongressmanje szerint ennek a kongresszusnak egyik legfőbb feladata lesz az “igazságtalan Wagner törvények” átszerkesztése, a labor-monopóliumok megszüntetése és a sztrájkok hatásos korlátozása. És ha még mindezek nem győznék meg a szavazó urnák szilárd híveit, azok láthatják azt is, hogy ugyanezen törvényhozók mint siettek a nagy korporációk védelmére az elmaradt “portal- to-portal” fizetésekért indított pörök alkalmából. A szenátusban is, meg az alsóházban is több javaslatot nyújtottak be az ily pörök megtiltására. John W. Gwynne, Iowa államba való képviselő javaslatát elnevezték “mester törvénynek”, mert a javaslatba befoglalták, hogy a Supreme Courtnak ne legyen szava az ilyen dolgokban. Azonban dacára annak, hogy % honatyák ilyen nagy előkészületeket tesznek munkásellenes törvények hozására, a szervezett munkásság körében semmi nyugtalanságot sem tapasztalhatunk. Ezt annak tudhatjuk be, hogy az amerikai munkásság már ráeszmélt arra, hogy mUyen nagy erőt képvisel a gazdasági téren: Sőt mi több, ezt még a honatyák is tudják és munkásellenes törvényhozásaiknál csak az hat gátló erővel, hogy félnek, miszerint a tulmesszemenő törvényeknek a gyakorlatban majd nem tudnak érvényt szerezni. És ha az amerikai munkások a következő években is ugyanazt a szolidaritást fogják mutatni, mint tették az 1946-os sztrájkoknál, akkor nem kell félniök a munkásellenes törvényektől. Ha ez a szolidaritás továbbra is megmarad, akkor az osztályparlament nem sokat fog ártani még annak dacára sem, hogy oly szol- galelküleg követi a National Association of Manufacturers útmutatásait. Nagy feltűnést kelt a Bérmunkás Magyarországon Mióta Magyarországgal helyreált a posta összeköttetés úgy mi, mint olvasóink is mind na- gyobbszámu Bérmunkást küldök Magyarországba és a szomszéd államok magyar lakosságának. Mostanában egyre-másra kapjuk az értesítést, hogy a Bérmunkás nagy feltűnést okoz otthon. Noha a lapunk kimondottan az osztályharc alapján álló munkáslap, mégis független minden politikai párttól és igy a világeseményeket nem pártpolitikai, hanem tisztán csak a munkásosztály szempontjából vizsgálja és analizálja, ami feltűnő az európai munkásoknak. Tekintettel azonban az európai munkások silány keresetére és nehéz megélhetési viszonyaira, lapunkhoz csak úgy juthatnak hozzá, ha innen rendelik meg számukra. Erre vonatkozólag budapesti képviselőnk ezt Írja: “Ajánlanám a munkástársak figyelmébe, hogy minél többen fizessék elő a Bérmunkást úgy a magyarországi, mint a szomszéd országbeli magyar rokonaik vagy ismerőseiknek, mert a Bérmunkás olyan értékes az itteni munkásság számára, olyan különleges lap, hogy igen nagy érdeklődés van iránta és igy nagy szükség lenne arra, hogy minél szélesebb körökben olvassák.” Egy itteni munkástárs leveléből idézzük a következő sorokat: “Most pedig kérdezem, hogy mennyi bélyeg szükséges a naptárra Magyarországba? Amióta a levelezés megindult állandóan küldöm rokonaimnak a Bérmunkást. A húgomnak a férje, aki állami főgimnáziumi tanár, a háború előtt a pesti egyetem jogi osztályának volt a tanára, nagyon szereti a lapunkat. Azt irja, hogy néhány elő- i adást fog tartani lapunkról, mert igen tisztán mutatja az amerikai helyzetet és azért van szükség az ismertetésére, mert az ottani reakciósok is ‘amerikai demokráciát’ akarnak.” Tekintettel arra, hogy a külföldre küldött lapokra mésfél centes bélyeget kell tenni, Magyarországra és általában az utódállamokba, avagy bárhová külföldre a Bérmunkást évi $2.50-ért küldjük. Reméljük, hogy olvasóink közül számosán megrendelik lapunkat otthoni rokonaik és ismerőseik részére, akikre nagyon ráfér az osztály- tudatra való nevelés. És mint olvasóink jól tudják, a Bérmunkás minden sorával ezt a célt igyekszik szolgálni. A mostani republikánus kongresszus és a demokrata elnök egyben nagyszerűen megegyeznek, hogy a munkásszervezetekre béklyót kell rakni, hogy könnyebben igába foghassák, ne hogy védelemből még rúgni is tudjanak.
