Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-01-18 / 1459. szám

1947. január 18. BÉRMUNKÁS 5 oldal Kósza hírek Horfhyról JÓLÉTBEN ÉL A XX. SZÁZAD EGYIK LEGNAGYOBB GO­NOSZTEVŐJE. — TAGADJA A ZSIDÓK ELLEN ELKÖVE­TETT BŰNEIT. — AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ INTERVJUJA. Az utóbbi hetekben, Horthy Miklósról, a “lovas tengerész­ről”, a fasizmus atyjáról több kósza hir látott napvilágot a világ­sajtóban. Az egyik hir szernit meghalt a vén gonosztevő és igy barátainak és bűntársainak sikerült az a terv, hogy megvédik a felelősségre vonástól. Ez már a második alaptalan halálhir Hor- thyról. Az első ilyen hir 1945 tavaszán jött Amerikába, amikor a magyar fasiszta papok gyász- miséket tartottak érte. Most azonban még meg sem száradt a festék a halálhirén, máris azt a hirt terjesztették, hogy Horthy eltűnt a számára kijelölt tartózkodási helyről. Ezt az eltűnést a magyarországi puecsal hozták kapcsolatba. Azonban ez is csak kósza hir- nek bizonyult, amennyiben egy amerikai ujáságiró, Delbert Clark, felkereste Horthyt a München városhoz közel fekvő Weilheim faluban bérelt laká­sán és látogatásáról az alábbi érdekes módon számol be. LÁTOGATÁS HORTHY MIKLÓSNÁL Irta: Delbert Clark MÜNCHEN — Ellentétben azzal a nemrégiben közölt hír­rel, hogy Horthy Miklós admi­rális, Magyarország volt kor­mányzója, “barátoktól körülvé­ve fényűző kastélyban lakik, e sorok írója nagyon egyszerű la­kóházban találta meg a Mün­chentől nem messze fekvő Weil­heim falucskábna. Egyszerű, szürke stucco ház, amely belül ugyan Ízlésesen van bútorozva, noha a fényűzést csak az talál­hatta ki, aki soha belülről ezt a házat nem látta. Másrészről viszont úgy talál­tam, hogy ez az ember, aki na­gyon hosszú időn át egy reakci­ós kormány feje volt, aki Hit­ler Adolffal kötötte össze sor­sát, aki hadaüzent a fasiszta el- lenes hatalmaknak, aki semmi­ben sem különbözik a többi fa­siszta vezérektől, ugylátszik, hogy szabadságban él az Egye­sült Államok által megszállva tartott területen. Sőt nem csak szabadságban, hanem bizonyos tekintetben kényelmes jólétben is, noha semmi jel sem mutatja, hogy honnan kapja arra a jö­vedelmet. Az amerikai katonai kor­mányzat biztonsági tisztje (sec­urity officer) azt mondja, hogy amennyiben ő tudja, Horthy ad­mirális szabad ember. A bavá- riai katonai kormányzat szerint azonban ezt csak a “G-2” tiszt tudná megmondani. Érdeklőd­jél áll neki a tábla. Mint minden bűnöst, Horthyt is rendszám táblával fényképeztek le a vizsgálati fogságban. Ez a fényképe szerepel a háborús bű­nösök nyüvántartójában. tem ennél a tisztnél, aki azt fe­lelte, hogy valójában nem is tudja a Horthyra vonatkozó adatokat, de megígérte, hogy majd utána néz. Szóval nem tudjuk, hogy Horthy szabad-e vagy sem? NÉGY CSELÉDJÜK VAN I Az admirális nagyon óvatos jvolt az intervju alatt, de a fele- isége még jobban, állandóan fi­ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található s dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek niyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérhari esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden a? egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban —_ dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL?” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor [ a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom; szerkezetét építjük u régi társadalom keretein belül gyelmeztette, hogy ne beszéljen j politikáról. Azt mondották, hogy igen jól élnek, habár nem olyan jól, mint addig, amig az UNRRA segélyen voltak. Azt is mondották, hogy őket már “ki­rostálták” s most már német adagolási (ration) kártyájuk van. A Horthy házban ezidőszerint az admirális, a felesége, a fivé­re, az egyik menye és egy öt éves unokája lakik, akiket négy cseléd szolgál ki. Úgy vettem észre, hogy jelenleg a Horthy család legnagyobb gondja az, hogy mi történt a királyi istáló lovaival, amelyeket az admirális testvére valahogy kihozott Né­metországba. Úgy vettem ki, hogy ezen lovak közül 11-et az Egyesült Államokba küldtek, 9-et visszavittek Magyarország­ba, kettőt pedig a U.S. kontsta- berek használnak. Horthy testvére állandóan mint “az én lovaim” beszélt ezen állatokról és azon sopánko­dott, hogy a hazakerültek az oroszok kezeibe jutnak és mi lesz velük, ha ilyen nagy hideg­ben szállítják?! Horthy tagadja, hogy neki fasiszta tendenciái lennének, hosszasan dicsekedett azzal, hogy milyen jó és kegyes volt a zsidókhoz. Azt mondja, hogy a győztesek nagyon rosszul bán­tak Magyarországgal, amelynek a háborúban vállalt szerepe azonos volt a Csehszlovákokéval Túlságos módon igyekezett ma­gát tisztára mosni. Majd megint az bántotta, hogy nem tudja, hogy biztonságban vannak-e a Szent István korona kincsek? OROSZOK MENTETTÉK MEG Elmondotta azt is, hogy Hit­ler elfogatta őt a családjával együtt és az innen pár mérföld- nyire eső Schloss Hirschfieldbe hozatta, ahol 100 S.S. katona, 12 gestapo ügynök és 3 kutya vigyázott rájuk. Schloss Hirsch­feld volt Hitler vendéglátó há­za, ahol egyideig Mussolinit is fogva tartották. Horthy azt is mondotta, hogy a németek el­rendelték az ő és családja agyonlövetését, de a rendeletet már nem lehetett végrehajtani, mert az orosz hadsereg nagyon közel jutott hozzájuk. Később az amerikai katonák letartóztatták Nürenber g b e, ahol beszélt Robert J. Jackson bíróval és miután senki sem emelt vádat ellene, szabadlábra helyezték. Csak azt akarják, hogy a közelben maradjon, mert esetleg mint tanúra szükség le­het rá. így kerültek Weilheim- be. SZERETI A PLETYKÁT Ugylátszik, hogy Horthy na­gyon szereti a pletykát és már szinte éhes rá. Többek között azt kérdezte, igaz-e az a hir, hogy Marsai Tito valójában egy orosá tiszt? Az igazi Tito csak egy tisztiszolga, aki fél haza­menni, ahol felismernék. Hor­thy tulajdonképpen nem fogad­hat újságírókat, csak a hadse­reg “ellen-kém szolgálat veze­tőjének” az engedelmével. Ezt azonban már csak a látogatá­som után tudtuk meg. MIT MONDANAK A SZOMSZÉDOK Nem messze a Horthy rezi­denciájától van egy baváriai kocsma, ahol most kóser étele­leket szolgálnak ki, mert a la­kói menekült zsidók. Ezt a kocs­mát a hontalan magyar zsidók részére foglalták le; azon zsidók részére, akiket a Horthy ural­ma alatt hoztak el Magyaror­szágból. Számosán közülök már Dachau és Oswiecim haláltábo­rainak a lakói is voltak. A kocs­ma vezetője, aki a feleségét és a gyermekét vesztette Oswie- cimben, nem ért egyet Horthy- val abban, hogy az admirális a “zsidók pártfogója” volt, sőt azt mondja, hogy az admirális kezd­te meg a zsidók üldözését még 1919-ben. Ezek a menekültek most egy farmot bérelnek s noha dolgoz­nak, ugylátszik, hogy ugyanazt az adagolási részesedést kapják mint a Horthy család. Azonban amig Horthyék kényelmesen laknak, addig ezeknek már nem jut elegendő “lebensraum” mert egész családok laknak egyetlen szobában. Sőt az élelmezésük is nagyon apadt, amióta az UNR RA segély megszűnt. Azt mond­ják, megkísérlik, hogy minél ke­vesebbet gondoljanak a “szom­szédjukra”. OLAJ-POLITIKA TEHERAN — Riza Afshar vezetése alatt koalíciós párt ala­kult Ahmad' Ghavam miniszter- elnök kormánypártja ellen. Az uj ellenzéki koalíció azzal vádol­ja a kormánypártot, de különö­sen Ghavam miniszterelnököt, hogy az öt északi kerületben igen kedvező olaj koncessziót adott a Szovjet Unionnak. Riza Afshar, volt képviselő, viszont igazgatója az American-Iranian Airways korporációnak és az olaj koncessziót ennek a társa­ságnak szeretné megszerezni. A kormány a Szovjet Union- nal olyan olaj korporációt ala­kított, amelyben az első 25 év­ben a Szovjetnek 51 százalék, a második 25 évben pedig 50 szá­zalékos részesedése lesz. Afshar és követői, akik igy elestek az olaj koncessziótól, élesen támad­ják ezt a szerződést, amire a Szovjettel szimpatizáló lapok felhozzák a macskáról szóló ős­régi perzsa mesét. Ebben a me­sében a macska bűnbánónak vallja magát, papnak öltözik és vezeklő útra megy, hogy az ege­rek kiirtásáért bocsánatot kap­jon. Ezzel megtéveszti az egere­ket, amelyek barátságosan kö­zelednek hozzá, de a ravasz macska egymásután felfalja őket. SZÓLJ IGAZAT . . . NEW YORK — William H. Haskell börze ügynököt behív­ták esküdtnek és amikor az elő­zetes vizsgálatnál azt kérdezték tőle; hogy elfogult-e a hazárdi- rozókkal szemben, azt mondta, hogy nem, mert a börze, ahol dolgozik, szintén hazárdirozás (gambling). És noha ez a kijelentés száz százalékosan igaz, mégis az E. F. Hutton tőzsdeügynökség rög­tön elbocsáj tóttá állásából a szókimondó ügynököt. Sőt mi több, Emil Schnam, a börze el­nöke is nyilatkozott, hogy Has­kell “nagyon megsértette a bör­zét”.

Next

/
Thumbnails
Contents