Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-06-14 / 1480. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. junius 14. KOREA KÜZDELME Amint mondottam volt Kore­áról írni fogok. A koreai nép küzdelmét nem lehet és nem szabad szó nélkül hagyni. A ko­reai kérdést újból előveszem és a pártok harcait, küzdelmét az elnyomók ellen ismertetni fo­gom. Amidőn még Kínában volt az ideiglenes koreai kormány, köz­zé tette reform programját, amely a következőkből állt: 1) Az összes japán birtokok nacionalizálása Koreában. 2) A koreaiak által birt tu­lajdon respektálása és elismeré­se. 3) A földreform tervezet oly kidolgozása, hogy azé legyen a föld, aki dolgozik rajta. 4) Egy egészségügyi és nép­jóléti törvényhozás megterem­tése progresszív irányban. A progresszív koreaiak azt hitték, hogy ezen langyosvizes programmal kifogják elégiteni a japán barom-uralom alatt im­már 42 éve nyögő koreai dolgo­zó tömegeket. Viszont olyan na­ivak, föltételezték programjuk­ról, hogy méltányosságát elis­merik és kibékíti a japán Zai- batsu hatalommal összejátszó uraikat, eltünteti azt a szaka­dékot, ami köztük és a dolgo­zók között van. Egyetlen szövetséges katona nem lépte át Korea határát ak­kor még, amidőn a progresszív koreaiak a jogrend érdekében népbizottságokat állítottak föl az ország különböző részein és átvették a hatalmat a japánok­tól, elkergették a japánokkal együtt működő tisztviselőket és egy igazságosabb alapon nyug­vó rizsosztást vezettek be. Ezen népbizottságokon ala­puló képviseletek alapozták meg Szöulban a koreai népköztársa­ságot. Ez a kongresszus, egy szocialista újságíró vezetésével kezdte meg reformok irányában a működését, aki egy évet töl­tött a japán koncentrációs tábo­rokban, a neve Liu Vun Hiung, amikor a szövetségesek Koreát megszállták. Mi történt? Az orosz zónában meghagyták a népbizottságok működését, természetesen a ka­tonai megszállás adminisztráci­ója alatt. A japánokkal együtt­működő koreaiak vagy délre menekültek, vagy minden pilla­natban készen álltak a menekü­lésre. Az oroszok hamar fölis­merték a forradalmi helyzetet a parasztok között, amely Ko­rea lakosságának 90 százalékát képezik és programjuknak sza­bad folyást engedtek. Az oroszokat éppen úgy mint Németországban az iparok ér­dekelték. Ám nem igaz az, hogy a gépeket elhudcolták, amit an­nak idején az összes tőkés la­pok világgá kürtőitek. Ha tör­tént is nagyon szórványosan, amit az oroszok titkolódzása segített elhomályosítani és hoz­zájárult a tőkés lanok propa­gandájához. Legalább Edwin W. Pauley jelentése ezt bizo­nyítja. Nem igv áll a helyzet az ame­rikai zónában. A Korea legké­sőbbi történelmét felületesen ismerő katonai kormányzó tisz­tek a népbizottságok program­jára úgy néznek mint bolseviz- musra. Amidőn J. R- Hodge ge­nerális megérkezett, rögtön el­rendelte, hogy a japán admi­nisztráció helyén marad. Ez he­ves tüntetéseket váltott ki a koreai népből, akik közé Hodge generális ur a japán őrökkel lö­vetett. Ezek után bár leváltották hi­vatalaikból a japán tisztviselő­ket, de olyanokkal töltötte be helyüket a katonai parancsnok­ság, akik a szélső jobboldali re­akciósok voltak, akik a japánok melletti érzelmüket többször nyíltan mutatták meg. Olyanok — példaként — mint Ju Uk Kym, akiről azt beszélik a ko­reaiak, hogy toborzó beszédeket tartott a háború alatt a japán hadsereg részére. Azáltal, hogy az amerikai ka­tonai parancsnokság nehézsége­ket gördített a koreai nép re­form programja elég a radiká­lisokat olyan szorosra kovácsol­ja össze, ami soha sem volt az­előtt. Koreának sokféle politikai pártjai vannak. Azonban négy nagy csoportba foglalható össze amiket most az amerikai elnyo­mó és megszálló katonai erők két táborra egyszerűsítettek le. A jobboldaliakra — akik főkép­pen Szöul-ban vannak, akiknek tulajdonképpen nincs is kidol­gozott programjuk, csak a szél­sőséges szovjet ellenességük, valamint a földreform meglas- sitására törekvésük — és a bal­oldaliakra, amelyeket a kom­munisták és nem kommunisták néppártja alkot. Ezeknek nagy előnyük földosztó programjuk, amelyekkel a vidéken nagy elő­rehaladást mutattak. A maga­sabb munkabér és az általános választójog követeléseikkel va­lamint az árellenőrzéssel, ami biztosítaná az élelmiszer igazsá­gosabb elosztását, az ipari mun­kások valóságos védelmezőivé váltak és ez váltotta ki az oku- pációs urak haragját ellenük, az amerikai zónában. Miután a 38-as párhuzamos vonalon keresztül nem történik más csere, csak bizonyos meny- nyiségü vizierő villanyosság át­engedése délre, az oroszok által — na meg a gyűlöletes szavak és szidalmak kölcsönös cseréje, különösen a koreai urak által igy a fűtőanyagra éhes, ameri­kaiak által megszállt zónában levő iparoknak nagyon kelle­metlen a helyzetük. Ez a korlá­tozás és elszigetelés különösen nehéz a déli vidék részére, amely mindég északtól kapott szenet, fát, műtrágyát és ipari szükségleti cikkeket. Ezek hiá­nyában, gazdasági romlás kö­vetkezett be és az élelmiszerek ára a munkabérek fölé emelked­tek. Kholera járvány a múlt nyáron, csak emelte az ameri­kai csapatok ellen a nyugtalan­ságot. Ezen megrosszabbodott gaz­dasági viszonyok, sztrájk hullá­mok és tüntetésekben nyilvánul­tak meg, amelyek majdnem pol­gárháború jelleget öltöttek né­mely vidéken. Tömeges letartóz­tatással, bebörtönzéssel, bal­szárnyi lapok betiltásával akart az amerikai katonai parancs­nokság békét teremteni. Lett is béke, de hogyan? A börtönök telve voltak a munkások ezrei­vel a statárium kihirdetése után. A koreai munkások min­den kihallgatás nélkül töltöttek hónapokat az amerikai katonai parancsnokság börtöneiben. Ha tárgyalásra került valamelyik­nek az ügye, katonai parancs­nokság tisztviselője volt a bíró­ja, ügyésze és védője egy sze­mélyben. Az Egyesült Államok, az oro­szokkal folytatott tárgyalások közben, a jobboldali, tehát a re­akciós és a japánokat végigszol­gáló koreaiak szólásszabadságát védte, miközben a baloldaliak­tól éppen ezeket vonta meg, amiért politikáját kritizálni me­részelte. Éppen ezen ellentétessége a szólásszabadságnak muta': j a meg fogafehérét az Egyesült Államok következetlen politiká­jának és a zavarba esett korea­iak nem képesek megérteni Amerika intecióját, félnek at­tól, hogy fegyvernek használ­ják föl őket az oroszok ellen. Továbbá, hogy az amerikai üz­letemberek átveszik fölöttük a gazdasági kontrolt. Hogy ez a félelem emelkedni, vagy apadni fog, függ attól, hogy azt az 500 milliós kölcsönt, amit hiresztelnek, hogy Am érir ka Koreának adni fog, hogyan használják föl. Minden esetre könnyű kivenni a találgatások­ból, hogy vagy az amerikai ad­minisztrációs katonai parancs­nokságra bízzák fölhasználását, ez esetben a válasz viselkedé­sükből adva van, vagy elismerik Dél-Korea reakciós kormányát és azzal használtatják föl, ami nem volna egyéb, mint Chiang Khai Shek esetének megismét­lése. Tisztában vannak a koreaiak vele, hogy sorsuk attól függ, mi- miképpen egyeznek meg a nagy­hatalmak a bőrükön. Ez az alku ebben a pillanatban folyik, ami­dőn e sorokat irom. Addigra a kölcsön is el van halasztva. Korea szerencsétlensége még, hogy földrajzilag is a nagyha­talmak utkeresztezésébe esik. Itt találkozik Kina, Oroszország Japán és Amerika érdekszférá­ja. Az oroszok aggodalommal figyelik Amerika minden lépé­sét távol keleten, pedig ezen lé­pések túlzottan imperialisztiku- sak. Negyvenkét éve nyögi már Korea az idegen jármot. Elő­ször Japán, majd Oroszország és Amerika által. Ideje volna, ha magára hagynák, hogy sa­ját sorsának intézőjévé válni. Megérdemelné. . . . tudja Pál . . . JEGYEZD MEG-----------------------------Ajánlja: St. Visi.-----------------------­Az amerikai State Depart­ment beismerése szerint az ed­dig folytatott amerikai külügyi politika nem segített Európa lábraállitásában. Most újabb terveket dolgoznak ki, mely 5 billió dollárba fog kerülni éven­te az amerikai adófizetőknek. Hoover ezzel kapcsolatosan külön békét akar kötni a japá­nokkal, németekkel az oroszok teljes kizárásával. Hoovert me­gint építik ki, azt is emlegetik, hogy a Truman doktrínát ő ad­ta el Trumannak, mely az első világháború után olyan sikere­sen bevált. De már nem merték a régi nevén forgalomba hozni. Kansas Cityben ellopták a szavazatokat, melyeknek a meg­hamisítása folytán a Truman barátját jelölték, Enos Axtclt. De akit még ezen lopott szava­zatok és a hires Pendigrass gé­pezet dacára sem választottak meg. Amikor ez a politikai rab­lás történt, Truman öt blo< k- nyira volt a színhelyhez. A majom mundérban parádé­zó Shriners-ek, akik az arabo­kat majmolják, szintén hadat üzentek a vörösöknek az Atlan­tic City-i konvenciójukon. Ez már beszéd. Gen. Eisen­hower ezt mondta: “a háború eery rossz, mely az emberi téve­dések, az emberi butaság, aZ emberi kapzsisán eredménve.” Tehát nem az isteni büntetés, csapás, mint eddig akarták ve­lünk elhitetni. A Churchill-Hoover- Truman doktrína már kezdi éreztetni a hatását mindenfelé. Olasz, Ma­gvar. Burgár országokban. “De ők nem olyan lovat akartak". Minden bizonnyal “trójai lovat" akartak ajándékozni mindenfe­lé. Burton K. Wheeler Argentí­nába ment meglátogatni elvba­rátját és egyengetni az utat a kibékülésre a dél-amerikai ba- rátjaikkal. Amerikai újságírók és szer­kesztők kigunyolják az oroszok azon intézkedéseit, melyben el­törlik a halálbüntetést. Még ve­zércikkekben is úgy állítják be, hogy ha nem végzik ki a bűnö­söket, akkor munkával ölik meg őket. Ezek az urak tudják, hogy legtöbb bűnöst és gonosz­tevőt megölne a tisztességes munka, azért nem merik itten azokat dolgoztatni, inkább az idófizetőkkel tartják el őket — ! munkanélkül. Chiang Khai Shek, katona­sággal verette szét a tüntető di­ákokat és több ezret letartóz­tatott. Mindez csak azért, mert követelték a testvér gyilkolás, a polgárháború beszüntetését. Nagyon jó jel: a michigani szenátor, Vandenberg nem sze­reti azokat a magyar kisgazda pártiakat, akik a lemondottak helyére kerültek a magyar kor­mányválság-folytán. Ez a leg­könnyebb és legpontosabb mér­ték arra, hogy kik szolgálják a munkások érdekeit. Akik Hoo- vernak, Trumannak, Chuchill- nek és Dullesnek nem tetszenek, azok a nép barátai. Nagyon rosszul áll a kapita­lizmus szénája, hogy ha Hoover fajta politikusokat kell nekik előrángatni a szénát rendbehoz­ni. Olyanokat, akikről az ameri­kai munkásság éppen úgy, mint az egész világ tudja, hogy a Ieg- reakciósabbak, a fasiszta terror megcsinálói ezek.

Next

/
Thumbnails
Contents