Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-06-14 / 1480. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. junius 14. KOREA KÜZDELME Amint mondottam volt Koreáról írni fogok. A koreai nép küzdelmét nem lehet és nem szabad szó nélkül hagyni. A koreai kérdést újból előveszem és a pártok harcait, küzdelmét az elnyomók ellen ismertetni fogom. Amidőn még Kínában volt az ideiglenes koreai kormány, közzé tette reform programját, amely a következőkből állt: 1) Az összes japán birtokok nacionalizálása Koreában. 2) A koreaiak által birt tulajdon respektálása és elismerése. 3) A földreform tervezet oly kidolgozása, hogy azé legyen a föld, aki dolgozik rajta. 4) Egy egészségügyi és népjóléti törvényhozás megteremtése progresszív irányban. A progresszív koreaiak azt hitték, hogy ezen langyosvizes programmal kifogják elégiteni a japán barom-uralom alatt immár 42 éve nyögő koreai dolgozó tömegeket. Viszont olyan naivak, föltételezték programjukról, hogy méltányosságát elismerik és kibékíti a japán Zai- batsu hatalommal összejátszó uraikat, eltünteti azt a szakadékot, ami köztük és a dolgozók között van. Egyetlen szövetséges katona nem lépte át Korea határát akkor még, amidőn a progresszív koreaiak a jogrend érdekében népbizottságokat állítottak föl az ország különböző részein és átvették a hatalmat a japánoktól, elkergették a japánokkal együtt működő tisztviselőket és egy igazságosabb alapon nyugvó rizsosztást vezettek be. Ezen népbizottságokon alapuló képviseletek alapozták meg Szöulban a koreai népköztársaságot. Ez a kongresszus, egy szocialista újságíró vezetésével kezdte meg reformok irányában a működését, aki egy évet töltött a japán koncentrációs táborokban, a neve Liu Vun Hiung, amikor a szövetségesek Koreát megszállták. Mi történt? Az orosz zónában meghagyták a népbizottságok működését, természetesen a katonai megszállás adminisztrációja alatt. A japánokkal együttműködő koreaiak vagy délre menekültek, vagy minden pillanatban készen álltak a menekülésre. Az oroszok hamar fölismerték a forradalmi helyzetet a parasztok között, amely Korea lakosságának 90 százalékát képezik és programjuknak szabad folyást engedtek. Az oroszokat éppen úgy mint Németországban az iparok érdekelték. Ám nem igaz az, hogy a gépeket elhudcolták, amit annak idején az összes tőkés lapok világgá kürtőitek. Ha történt is nagyon szórványosan, amit az oroszok titkolódzása segített elhomályosítani és hozzájárult a tőkés lanok propagandájához. Legalább Edwin W. Pauley jelentése ezt bizonyítja. Nem igv áll a helyzet az amerikai zónában. A Korea legkésőbbi történelmét felületesen ismerő katonai kormányzó tisztek a népbizottságok programjára úgy néznek mint bolseviz- musra. Amidőn J. R- Hodge generális megérkezett, rögtön elrendelte, hogy a japán adminisztráció helyén marad. Ez heves tüntetéseket váltott ki a koreai népből, akik közé Hodge generális ur a japán őrökkel lövetett. Ezek után bár leváltották hivatalaikból a japán tisztviselőket, de olyanokkal töltötte be helyüket a katonai parancsnokság, akik a szélső jobboldali reakciósok voltak, akik a japánok melletti érzelmüket többször nyíltan mutatták meg. Olyanok — példaként — mint Ju Uk Kym, akiről azt beszélik a koreaiak, hogy toborzó beszédeket tartott a háború alatt a japán hadsereg részére. Azáltal, hogy az amerikai katonai parancsnokság nehézségeket gördített a koreai nép reform programja elég a radikálisokat olyan szorosra kovácsolja össze, ami soha sem volt azelőtt. Koreának sokféle politikai pártjai vannak. Azonban négy nagy csoportba foglalható össze amiket most az amerikai elnyomó és megszálló katonai erők két táborra egyszerűsítettek le. A jobboldaliakra — akik főképpen Szöul-ban vannak, akiknek tulajdonképpen nincs is kidolgozott programjuk, csak a szélsőséges szovjet ellenességük, valamint a földreform meglas- sitására törekvésük — és a baloldaliakra, amelyeket a kommunisták és nem kommunisták néppártja alkot. Ezeknek nagy előnyük földosztó programjuk, amelyekkel a vidéken nagy előrehaladást mutattak. A magasabb munkabér és az általános választójog követeléseikkel valamint az árellenőrzéssel, ami biztosítaná az élelmiszer igazságosabb elosztását, az ipari munkások valóságos védelmezőivé váltak és ez váltotta ki az oku- pációs urak haragját ellenük, az amerikai zónában. Miután a 38-as párhuzamos vonalon keresztül nem történik más csere, csak bizonyos meny- nyiségü vizierő villanyosság átengedése délre, az oroszok által — na meg a gyűlöletes szavak és szidalmak kölcsönös cseréje, különösen a koreai urak által igy a fűtőanyagra éhes, amerikaiak által megszállt zónában levő iparoknak nagyon kellemetlen a helyzetük. Ez a korlátozás és elszigetelés különösen nehéz a déli vidék részére, amely mindég északtól kapott szenet, fát, műtrágyát és ipari szükségleti cikkeket. Ezek hiányában, gazdasági romlás következett be és az élelmiszerek ára a munkabérek fölé emelkedtek. Kholera járvány a múlt nyáron, csak emelte az amerikai csapatok ellen a nyugtalanságot. Ezen megrosszabbodott gazdasági viszonyok, sztrájk hullámok és tüntetésekben nyilvánultak meg, amelyek majdnem polgárháború jelleget öltöttek némely vidéken. Tömeges letartóztatással, bebörtönzéssel, balszárnyi lapok betiltásával akart az amerikai katonai parancsnokság békét teremteni. Lett is béke, de hogyan? A börtönök telve voltak a munkások ezreivel a statárium kihirdetése után. A koreai munkások minden kihallgatás nélkül töltöttek hónapokat az amerikai katonai parancsnokság börtöneiben. Ha tárgyalásra került valamelyiknek az ügye, katonai parancsnokság tisztviselője volt a bírója, ügyésze és védője egy személyben. Az Egyesült Államok, az oroszokkal folytatott tárgyalások közben, a jobboldali, tehát a reakciós és a japánokat végigszolgáló koreaiak szólásszabadságát védte, miközben a baloldaliaktól éppen ezeket vonta meg, amiért politikáját kritizálni merészelte. Éppen ezen ellentétessége a szólásszabadságnak muta': j a meg fogafehérét az Egyesült Államok következetlen politikájának és a zavarba esett koreaiak nem képesek megérteni Amerika intecióját, félnek attól, hogy fegyvernek használják föl őket az oroszok ellen. Továbbá, hogy az amerikai üzletemberek átveszik fölöttük a gazdasági kontrolt. Hogy ez a félelem emelkedni, vagy apadni fog, függ attól, hogy azt az 500 milliós kölcsönt, amit hiresztelnek, hogy Am érir ka Koreának adni fog, hogyan használják föl. Minden esetre könnyű kivenni a találgatásokból, hogy vagy az amerikai adminisztrációs katonai parancsnokságra bízzák fölhasználását, ez esetben a válasz viselkedésükből adva van, vagy elismerik Dél-Korea reakciós kormányát és azzal használtatják föl, ami nem volna egyéb, mint Chiang Khai Shek esetének megismétlése. Tisztában vannak a koreaiak vele, hogy sorsuk attól függ, mi- miképpen egyeznek meg a nagyhatalmak a bőrükön. Ez az alku ebben a pillanatban folyik, amidőn e sorokat irom. Addigra a kölcsön is el van halasztva. Korea szerencsétlensége még, hogy földrajzilag is a nagyhatalmak utkeresztezésébe esik. Itt találkozik Kina, Oroszország Japán és Amerika érdekszférája. Az oroszok aggodalommal figyelik Amerika minden lépését távol keleten, pedig ezen lépések túlzottan imperialisztiku- sak. Negyvenkét éve nyögi már Korea az idegen jármot. Először Japán, majd Oroszország és Amerika által. Ideje volna, ha magára hagynák, hogy saját sorsának intézőjévé válni. Megérdemelné. . . . tudja Pál . . . JEGYEZD MEG-----------------------------Ajánlja: St. Visi.-----------------------Az amerikai State Department beismerése szerint az eddig folytatott amerikai külügyi politika nem segített Európa lábraállitásában. Most újabb terveket dolgoznak ki, mely 5 billió dollárba fog kerülni évente az amerikai adófizetőknek. Hoover ezzel kapcsolatosan külön békét akar kötni a japánokkal, németekkel az oroszok teljes kizárásával. Hoovert megint építik ki, azt is emlegetik, hogy a Truman doktrínát ő adta el Trumannak, mely az első világháború után olyan sikeresen bevált. De már nem merték a régi nevén forgalomba hozni. Kansas Cityben ellopták a szavazatokat, melyeknek a meghamisítása folytán a Truman barátját jelölték, Enos Axtclt. De akit még ezen lopott szavazatok és a hires Pendigrass gépezet dacára sem választottak meg. Amikor ez a politikai rablás történt, Truman öt blo< k- nyira volt a színhelyhez. A majom mundérban parádézó Shriners-ek, akik az arabokat majmolják, szintén hadat üzentek a vörösöknek az Atlantic City-i konvenciójukon. Ez már beszéd. Gen. Eisenhower ezt mondta: “a háború eery rossz, mely az emberi tévedések, az emberi butaság, aZ emberi kapzsisán eredménve.” Tehát nem az isteni büntetés, csapás, mint eddig akarták velünk elhitetni. A Churchill-Hoover- Truman doktrína már kezdi éreztetni a hatását mindenfelé. Olasz, Magvar. Burgár országokban. “De ők nem olyan lovat akartak". Minden bizonnyal “trójai lovat" akartak ajándékozni mindenfelé. Burton K. Wheeler Argentínába ment meglátogatni elvbarátját és egyengetni az utat a kibékülésre a dél-amerikai ba- rátjaikkal. Amerikai újságírók és szerkesztők kigunyolják az oroszok azon intézkedéseit, melyben eltörlik a halálbüntetést. Még vezércikkekben is úgy állítják be, hogy ha nem végzik ki a bűnösöket, akkor munkával ölik meg őket. Ezek az urak tudják, hogy legtöbb bűnöst és gonosztevőt megölne a tisztességes munka, azért nem merik itten azokat dolgoztatni, inkább az idófizetőkkel tartják el őket — ! munkanélkül. Chiang Khai Shek, katonasággal verette szét a tüntető diákokat és több ezret letartóztatott. Mindez csak azért, mert követelték a testvér gyilkolás, a polgárháború beszüntetését. Nagyon jó jel: a michigani szenátor, Vandenberg nem szereti azokat a magyar kisgazda pártiakat, akik a lemondottak helyére kerültek a magyar kormányválság-folytán. Ez a legkönnyebb és legpontosabb mérték arra, hogy kik szolgálják a munkások érdekeit. Akik Hoo- vernak, Trumannak, Chuchill- nek és Dullesnek nem tetszenek, azok a nép barátai. Nagyon rosszul áll a kapitalizmus szénája, hogy ha Hoover fajta politikusokat kell nekik előrángatni a szénát rendbehozni. Olyanokat, akikről az amerikai munkásság éppen úgy, mint az egész világ tudja, hogy a Ieg- reakciósabbak, a fasiszta terror megcsinálói ezek.
