Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-06-07 / 1479. szám
I >ida.' b É R M UNRÁ S 1947. junius 7. A detroiti magyar botrány (Vi.) Magyarország köztársasági elnökének felesége, Tildyné múlt vasárnap volt esedékes itt Detroitban beszélni a magyar árvák, özvegyek segélyzésének érdekében. Ezt vasárnap reggel állítólag Jakab András katholi- kus papnak küldött távirat szerint, azon ürüggyel, hogy Tildyné beteg lett, lefújták. Sőt a délutáni magyar rádió órán 5 percenként megismételték ezen valószínűnek látszott hazugságot. Azt is hozzátették, hogy a clevelandi, toledoi gyűlések is elmaradnak a betegség miatt, de ugyanakkor azt is közölték, Tildyné megy vissza Magyarországra. Mindez nagyon gyanússá tette a helyzetet. Senki sem hitte azt, amit okul felhoztak. Mert ha valaki arra beteg, hogy a hangszóróban beszéljen, akkor nem képes 3.500 mérföldes utazásra. így leginkább a katholi- kus egyház papjától vártak magyarázatot. Állítólag azt meg is tette Jakab a reggeli kis misén, azt a kijelentést tette volna, hogy Józsi bácsi (Stalin) nem engedte Tildynét beszélni. De mások szerint, olyan burkolt vádakat emlegetett, hogy Tildyné moszkvai ügynök és azért nem beszélhetett. A tényekből csak annyit tudunk egyenlőre, hogy a vasárnap reggeli toledoi rádió állomáson leadott magyar rádió órára, egy rekordolt beszédet küldtek, melyben Tildyné elismeréssel nyilatkozott a magyar munkásokról és azoknak nagyszerű önfeláldozó és nagy erőfeszítéssel való munkáikról. Valamint egy szóval sem ütötte a vörösöket és az oroszokat, mint azt a papság elvárta. Ugylát- szik a papok inkább csak azért csatlakoztak a segély bizottsághoz, mely a Tildyné fogadtatását ’ rendezte, hogy majd Tildy- néval fogják elmondatni mindazt a hamis vádakat a vörösök és az oroszok ellen, melyeket már itten olyan régen fújnak, de mivel 'ez nem sikerült, igy lefújták az egészet. Ez mésr egyenlőre csak ma- gánvélemény, de hasonló eset történt a lengyeleknél is a télen. Egy Frost nevű egyén, aki az egész háború alatt odahaza volt Lengyelországban, meg volt hi jva a lengyel rádió órára beszélni. Ezt elfogadta, de mikor leírták neki. hogy miket kellene elmondani, megtagadta és csak azt akarta elmondani, amit láttott és tudott. Erre letiltották a rádióról és azon hamis kijelentéssel intézték el, hogy vadászni ment és azért nem beszélhetett a beígért időben. Meít ha Tildyné még szombaton és vasárnap beteg is lett volna, akkor más napokon, esetleg lett volna alkalma itten is megjelenni. Hiszen az itt tartózkodási engedélye hosszabb időre szól. Páloséit magyar rádió óráján többször bejelentett kifogást. hogy betegség miatt maradt el a fogadtatás, kevesen hitték el, nem csak a magyarok, hanem az aneol lanok is bizonyítják. A Free Pressben, a reggeli újságban, egyetlen egy sort sem találtunk, ezen esetről, a detroiti Newsban meg csak egy pár sort, hogy meg nem magyarázott okok miatt elmaradt a fogadtatás. Amig Nieumoellert, Schuss- nigot, Churchillt az egész országban nagy ünnepeltetésben, minden léptüket bejelentve kisérték végig a nagy lapok, addig Magyarország elnöknőjének a megjelenését elhallgatták és a meg nem jelenésének az okát sem írták meg, vagy meg sem említik. Ezzel szemben minden kezik, hogy a kartel tervezett gazdaság tehát a hiány, a szükséglet, a nélkülözés tervezett gazdasága. A kartel tervezett gazdaság urainak csak akkor van állandóan biztosított nagy profitjuk, ha a fogyasztók, vagyis a nagy néptömegek csak részben elégíthetik ki még az adott viszonyoknak megfelelő életszínvonal szükségleteit is. Ezzel szemben a kollektiv tervezett gazdaság, amely elimi- nálja a profitot, éppen ellenkezőleg, arra törekszik, hogy minél nagyobb mértékben elégítse ki a fogyasztók szükségleteit. Természetesen itt is vannak korlátozó faktorok és körülmények, de az ily tervezett gazdaság lényege mégis az, hogy a fogyasztókat minél nagyobb mennyiségű árucikkel lássa el. És amig a kartel gazdaság a termelés maximumát, a forradalmi utón létrejött kollektív gazdaság éppen ellenkezőleg a minimumot szabja meg. A kartel gazdaságnál büntetik azt, aki a megszabott maximumnál többet termel; a kollektiv gazdaságnál jutalmazzák azokat, aki túlhaladja a minimumot, így végeredményben a kartel tervezett gazdasági rendszer állandó hiányhoz, a kollektív tervezett gazdaság pedig állandó bőséghez vezet. A “KÉT VILÁG” Ez magyarázza meg, hogy akár a Szovjet Unionban, akár Magyarországon s más államokban is a kommunista és szocialista pártok tagjai sürgetik legjobban, hogy a munkások sokat és gyorsabban dolgozzanak, holott azelőtt éppen ezek voltak a “speed-up” legnagyobb ellenségei. És ez magyarázza meg azt, Ha az egész világon uralkodó élelmiszer nyomorúságot enyhíteni akarjuk, nem elég, hogy a nemzetek a termelés, az elosztás és a helyes felhasználásban megállapodjanak. A termőföldeket elsősorban meg kell védeni az elpusztulástól, amely esélyeknek különben minden termőföld ki van téve. A termő- mőföldek — az egyetlen természetes erőforrás, amely nélkül nincsen élet — sokkal korlátoltabb mennyiségben állanak renjött-ment szovjet ellenes átutazónak nagy publicitást adnak. És ha amiatt nem engedték meg Tildynénak, hogy a detroiti magyar munkásnép előtt is megjelenjen, megmondja az igazat, mert nem volt hajlandó a szájába adott rágalmakat mondani, vagy a papság által remélt vörösök és az oroszok elleni vádaskodásokat megismételni, az is nagy dicsőségére válik. De mi csak azt láttuk az igazi okul arra, hogy Jakab Andrásék lefújták a nagyban előkészített, de az amerikai lapok által elhallgatott fogadtatást. hogy az a kisszámú kiváltságos osztály, amelynek a profit az éltető eleme, miként hálózza be az egész világot és akarja megteremteni az ő kiváltságaikat megtartó egységet. A Truman Doktrína is csak a kartel tervezett gazdaság egyik politikai megnyilvánulsa. Összegezve a mondottakat láthatjuk, hogy a mai fejlett termelő eszközökkel és módszerekkel már nem lehet rendszertelenül, egymással mitsem törődve, anarchisztikusán termelni. A termelésbe az eddigi anarchia helyett be kell vezetni a tudatos, TERVEZETT termelést. A termelőeszközök tulajdonosai ezt simán, leginkább titkos egyezségek utján akarják elérni úgy, hogy kiváltságaik megmaradjanak. A másik módszer ezen tulajdonosok eliminálása a termelésből, vagyis a kollektív termelési rendszer bevezetése. De mert a termelőeszközök tulajdonosai nem adják fel kiváltságaikat, ez csak forradalmi utón történhetik. A két rendszer hívei most, szemünk láttára sorakoznak fel a végső összecsapásra. Ezért van az, hogy az emberiség, amikor az EGY VILÁG megteremtésére törekszik, most valójában KÉT VILÁGOT alkot. ’ Két világot, amelynek már nincsenek országhatárai. Átnyúlnak a politikai határokon, feloszlatják a nemzeteket az országhatárokon belül, sőt igy oszlanak meg a városok és falvak lakói is, de még ugyanazon család tagjai is sszembekerülnek egymással. Az értelmes munkásnak nem kerül nagy fáradtságába annak eldöntése, hogy melyik csoportban van a helye. delkezésre, mint ahogy azt általában hiszik. A föld felületének csak kis része termőföld és ez sem mindig változatlanul az. A termőföldeket árvizek elmossák, szélviharok elsodorják, ami emberemlékezet óta mindenütt megesik. Az Egyesült Államok föímegóvó szolgálatának Mr. H. H. Rennet az igazgatója, aki azt állítja, hogy jó termőföldekben világszerte máris hiány mutatkozik. Parancsoló szükséglet tehát, hogy a világ népei mindenképen megoltalmazzák ezt a kincset. Mr. Beimet szerint az Egyesült Államok helyzete még valamivel jobb, mint a többi országoké. Bár az amerikai nép több termőföldet pusztít el, rö- videbb idő alatt, mint bármilyen más nép, azonban sokkal több “alaptőkével” kezdte, mint bármilyen más nép. De most már a józan ész követeli, hogy “eddig és ne tovább”. Ha a meglevőnek jó gondját viseljük, elegendő lesz a föld beláthatatlan ideig, de ha még sokat veszítenénk belőle, nem tarthatjuk fenn az eddigi amerikai életszínvonalat. Az amerikai föld természetes pusztulási folyamata ugyanis egyre tart. Még mindenki emlékszik az 1930-as homokviharokra, amikor az amerikai nagy síkságok jó termőföldjét a szélviharok a tengerbe sodorták. Dakotától Texasig. Ezen a tragédián okulva, a kongresszus 1935-ben u.n. “Soil Conservation Act”-ot iktatott törvénybe, amely “Soil Conservation Service”-t (Termőföld Megóvó Szolgálat) léptetett életbe, amelynek alapján a termőföldeket azzal vetik be, ami a helyi viszonyokhoz képest a legelőnyösebb és úgy kezelik, hogy a legnagyobb hoza- dékot biztosítsa. Megállapítják, hogy gabona, gyapot, vagy fa- kitermelésre alkalmas-e a vidék, vagy legelőkre és aztán ehhez képest életbeléptetik a földmegóvó intézkedéseket is. Demokratikus intézmény végzi ezt a feladatot. A neve: “Soil Conservation District”. Az államok fenhatósága alatt működik ez a szervezet, amelyet a gazdák maguk állítanak fel, hogy a legelőket és szántóföldeket a vízmosástól megvédjék, az esővizet jól felhasználják, a termés minőségét feljavítsák. Ezekben az autonomikus kerületekben a farmerok maguk határozzák el, hogyan javítsák földjeiket és viz ellátásukat. Mindenki hozzászólhat és mindenkinek a véleményére és közreműködésére szükség van. A legutóbbi statisztika szerint 1679 ilyen kerület van az Egyesült Államokban, amelyeket mind a gazdák léptettek életbe. 900 millió hold föld és 4 millió földbirtok részesedik bennük. A kerületek egyre szaporodnak, átlagban 25-el havonta. Mr. Bennett szerint az önfen- tartás ösztöne lassanként minden nemzetet arra fog kényszeríteni, hogy a termőföldeket megóvja, akár a kormányok rendelkezésére, akár a nép jobb belátása következtében. Ez nem csak a termelendő mennyiséget, hanem a minőséget is megfogja javítani s meg fogja oldani az emberiség jövőbeli ellátásának problémáját. Mire ez az idő elkövetkezik, a gazdálkodás tudományos foglalkozássá válik, a tudatlanok kiszorulnak. A jövő gazdájának majd előbb be kell bizonyítania, hogy ért is a föld megműveléséhez, mielőtt az értékes termőföld egy darabját a társadalom az ő gondozására bízza. Csak ekkor fogjuk igazán megismerni és méltányolni ezt a legértékesebb természeti erőforrást. — Mr. Bennett ezt a jövendölést a prince- toni egyetem tudósainak az ösz- szejövetelén tette meg, ami országos feltűnést keltett. Common Council Kollektiv, vagy kartel tervezeti gazdaság? (Folytatás a 3-ik oldalról) A termőföldek védelme i
