Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-06-07 / 1479. szám
6 oldai BÉRMUNKÁS 1947. junius 7. A szervezet dialektikája Gondolkoztunk-e valaha kellő érdeklődéssel társadalmi viszonyaink összetétele fölött? Álltunk-e meg valaha e szónál “társadalom" és méltattuk-e figyelembe ? Történelem tudósok, szociológusok, nemzetgaz- dászok könytárakra menő könyveket írtak össze társadalmi kutatásaik terén, amelyekről az átlag ember vagy semmit sem tud, vagy annyit, hogy: “vannak olyan emberek, akiknek nincs más dolguk, csak a szoci- álistáskodás. Az van folyton a szájukon, hogy kapitalista társadalom, szociálista társadalom. Továbbá beszélnek arról is, hogy valamikor őskommunista, rabszolga és hűbéres társadalmak is voltak." Valóban, mit is értsünk a “társadalom” szó alatt? Ha a fiatal falusi életem idézem elém és elválasztom attól, amit később a társadalmi tudományok terén lopkodtam össze, akkor nincs mit csodálkoznom azon, hogy kevesen akadnak munkás emberek között olyanok, akik a tudományos, úgyszólván akadémikus fejtegetéseket, szorgalmasan időről-időre áttanulmányozzák. Nem érdekli őket a nemzetgazdaságtan, a politika. Pedig a “nemzetiség” szó nagyon gyakori szójárása, különösen a falusi embereknek. Valószínű, én is anyámtól hallotam először a “nemzetiség” szót, amikor bátyám nősülése közben a Bence-Szabó nemzetséget aprehendálta, megfelelő szigor és szidalmak kíséretében. Igen nehéz volt fölfognom és szétválasztanom a kettő közötti külömbséget: Nemzet és nemzetiség . . . Ma már tudom, hogy ezen utóbbi alatt, a rokonságba tartozó csoportot kell értenem, amit nálunk dunántul még re- tye-rutyának is szidnak. A falu életét össze-vissza szőve ilyen rossz, “verekedő,” jó vagy “dolgos” retye-rutyák, tehát nemzetiségek alkotják. Valóban, a katholikus hittanból sem tanultam semmit (ez volt a fő tantárgyam az iskolában) a “társadalom" szóról, vagy ami erre val, “társ” szóról, tanultam valamit a felebaráti szeretetről, amely a katekizmus szerint “felebarátunk minden ember kivétel nélkül” de a “felebarát” szót még ma sem értem, hogy közvetlen szomszédot jelent-e mint ahogy az angol tanulja, “love thy neighbor” (szeresd szomszédod) vagy a János és Pista bátyámat-e, akik közelről, távolról, mind rokonaim is voltak, — tehát nem “felebarátaim”. Az evangéliumok már inkább fejéntalálják a szöget, amikor Jézus szájába igy adják a szót: “Atyám fiai". Ezekre már megtalálom a hasonlatot a földmunkás arató, vagy más munkát végző csoportok vezetőinél, amikor ebéd szünet után a csoportot ezen szavakkal állítják munkára: “Ta-ap-ra atyafiak!” (talpra atyafiak). Vagyis egy atyának fiai, akik egy nemzetségből származók. Tehát a társadalom még ilyen előrehaladott fokán is él a nemzetségen alapuló törzsökösség érzése. Bár igaz, a politikai fölfogásban az egy nemzetiség fogalma alatt az államot kell érteni, vagyis azokat a népeket, akik az állam határain belül élnek, amelyet sem értelemben, sem érzésben azok az emberek fölfogni nem bírják, akik tulajdonképpen az államot alkotják. Hogyan is értenék meg a közönséges munkás emberek a csürés-csavarással teli fiskális burzsiá államot? Vagy ahogy szószólói nevezni szeretik a “polgári nemzetet”. Ez a nyavalya annyira terjedőben volt a 20-ik század elején, hogy a paraszt emberek is “pógár” (polgár) szóval fejezték ki társadalmi állásukat. Kislángon még az is megtörtént, hogy a paraszt Svajda család uraztatta magát a község általános röhe- lye közepette, nem vévén észre a gúnyt és utálatot, ami mögötte lappangott. A proletár milliók részére a burzsiá állam gazdasági válságai a háborúval együtt, valóságos halálfenyegetés, mig a falu zsellérjei értelmetlen felfogással állnak vele szemben, amely előttük gyakorlati vonatkozásban is ismeretlen. Legfeljebb az egész politikai állam “úri hunc- futságot” jelent számukra, amit egyes demagógok a zsidóság kiirtására is föltudtak használni. Elhitetvén velük, hogy minden zsidó ur és a polgári bur- zsoá állam nem is más mint “zsidó állam”. Ezek után könnyű megérteni, hogy a vérség szerint összetartozó, nemzetiség érzéstől megfosztott és a magántulajdon fogalmával átitatott egyedekre szaggatott burzsoá társadalommal szemben, a munkás tömegek értelmetlenül állnak. Ám ezekből következik, hogy minden más társadalmi magyarázatokkal szemben is értelmetlenül állnak, ha nincsenek összekötve mindennapi életkörülményeikkel, amely nem csak iparok, foglalkozási ágak, országok, szerint változók, hanem kulturális, ideológiai és vallási fölfogásban is. Tehát minden társadalom magyarázó és megváltoztató fölfogásnak számolnia kellene a tömegek fölfogó képességével, kívánalmaikkal és a legsürgősebb megoldásra váró mindennapi kérdések föladataival. A doktri- nér fölfogás mindezekkel persze nem számol. Meg van győződve, hogy az a szervezkedési forma és fölfogás amit követ logikus, ennélfogva helyes is, tehát minden áldozatok árán keresztül kell erőszakolni. Nem törődve, sőt figyelmen kívül hagyva a tömegek veleszembeni értelmetlenségét. A doktrinér fölfogásnak ép az a hibája, ami a filozófiai rendszereknek, nagyon is logikusak, de nem dialektikusak. Egy példa világosságot vet rá: Egyik ismerős munkástársam a magyarországi földosztást vetette föl mint olyant, amely a szociálista társadalom megvalósításának útjában áll, tehát nem a haladást jelenti, ami ennél fogva logikátlan is. Szerinte, nagybirtokot fölosztották apró birtokokra, ezt át kellett volna szervezniük kollektív gazdaságokká. Tehát az intézkedés nem a haladást, hanem a reakciót szolgálja. Ezen kérdésben még az is veszély, hogy logikus. De nézzük csak meg a fejlődés emelkedése szempontjából, tehát dialektikusán. Müyen nagybirtokot parcelláztak föl? Szocialista, avagy feudálista nagybirtokot. Ezen szempontból kell elbírálnunk a kérdést, nem említve, hogy támogatták volna-e a magyar földmunkás tömegek a nagybirtok kollektiv alapokra való helyezését. Figyelembe kell venni azt is, hogy a földreform rántotta ki az átkos arisztokrata nagybirtok alól a talajt, ami egy tagba tartva állandóan veszéllyel fenyegetné a kollektiv alapokra helyezett mezőgazdaságot az ellenforradalmárok összeesküvéseivel. Sok hasonló példával illusztrálhatnám még a doktrinér fölfogás helytelenségét. Veszélye pedig az, hogy követőik sikertelensége dacára sem látják be hibáit. Nem látják be, hogy a legfinomabb tervrajz is csak papirrongy, ha képtelenek vagyunk a hozzávaló anyagot előteremteni. Továbbá ezen tehet- ségtelenség ismertető jele az a válasz is, amit azon munkás emberek kapnak, akik fölmérik tenni olyan formába a kérdést, “ha, olyan helyes a mozgalom programja, miért nem nő a tagsága?" Rendesen a doktrinér válasz az, “hogy nézzen a tükörbe.” Nos, itt a kérdés is logikus és a válasz is, de egy hü- velyknyit nem jutunk vele előbbre. A munkásmozgalom programjának olyannak kell lenni, amely gyökeret bir ereszteni a milliós munkás tömegekbe és akkor hasonló helyzetben, mint ma az Egyesült Államokban van. terebélyes fává nőhet. Az ipari szervezkedés az egy nagy szervezet formájával határozottan közvetlenül érinti a bérmunkás tömegeket. Munkahelyükhöz, tehát közvetlen létükhöz van szabva. Bármennyire kiölte a magántulajdonon alapuló rabszolga, hűbéres és burzsoá társadalmi fölfogás az emberiség érzéséből az együvé tartozás eszméjét, bármennyire is individualista fölfogásba nevelte föl az osztály állam a munkástömegeket, mégis megmutatkozik bennük a szolidaritás egy kis szikrája, ha létalapjuk, akár bérlevágásokban, akár ami ezzel egyet jelent, munkaidő meghasszabbitásban veszélyeztetve van. Nemzetség tradíción fekvő, mesterséges alapokra helyezett szervezeti formákat nem lehet létrehozni, melyek összekössék a dolgozó tömegekben az együvé tartozás érzését. Az osztályharc terén, néha megmutatják cselekvéseikben, hogy egy osztályba tartoznak, de ez is inkább spontán jellegű, amire nem foghatjuk rá, hogy tudatosan az osztályharc szempontjait alkalmazzák. Nos, van egy pont a munkás tömegek összetartozás érzésében, a munkahelyük, a munkaviszonyuk és munkabérük kérdése. Ezen ponton lehet csak a tömegek öntudatához férkőzni. Elsősorban ezeken kell, hogy legyen a súlypont. Az egy osztályhoz tartozás érzését itt lehet belenevelni a munkás tömegekbe. Amilyen mértékben vagyunk képesek a tudatos osztály együvé tartozás fölfogását előbbrevinni, olyan mértékben ébred öntudatra bennük azon fölfogás, hogy a társadalomban egy igazságtalan helyen állnak. Ha látni és érezni fogják, hogy a társadalom, nem az állam, amit bizonyos pártok politikailag megdönteni akarnak, hanem az emberek munkálkodó és más csoportok dőzsölő együtt élése, amelyben a társadalmi javakat, tehát a munka termékeit egyenlőtlenül osztják el, rögtön fölfogják, hogy szervezeti erejüket a társadalom eme igazságtalansága ellen is alkalmazzák. Ha tudják, hogy az osztály állam nem más mint egy politikai gépezet, amelynek ereje, saját osztályuk ellen van megszervezve, elvágják köldökzsinórját a társadalomtól és mint a társadalom egy korcsszülöttjét fogják tekinteni és kezelni, amelynek jelen szerepe nem más, a társadalom dőzsölői részére biztosítani a fényűzést, a dologtalan életet és a profit ha- rácsolást. Ezen kérdéseket egyetlen egyszer sem szabad szem elől téveszteni. Akik kevésbé tudják megérteni és fölfogni a tömegek gondolkozás módját, akik nem tudják fölfedni, hogy szervezeti kérdéseknél hol a baj, azok “forradalmi” programjukkal együtt várják meg, amig “Mohamedhez megy a hegy.” Azon forradalmi programok, amelyek stagnálnak, elveszítik mobilis képességüket, szektákká válnak és a tömegek előtt végre lenézésben részesülnek. A forradalmi szervezetnek, az osztályharc alapján kell állni. Azonban, az osztályharc ne csak az osztálytársadalom megdöntésének tézisét foglalja magában, hanem dialektikusán hassa át a tömegeket és igy fölfelé törekvésében mind inkább ébressze bennünk a társadalommal szembeni felelőség érzését. Akik a föntiekben logikátlanságot látnak, azzal nyugtatom meg, hogy nem vettem figyelembe logikus szabályaikat, hanem inkább figyelembe vettem a dialektikus fölfogást, amely alkalmasabb a társadalom átalakítására. . . . tudja Pál . . . ELŐFIZETÉST KÜLDTEK május 31-ig: Ch. Nagy, Fort Lauderdale ._ 1 J. Feczkó, New York _____ 1 J. Buzay, Cleveland ______ 2 G. Rinyu, Trenton _______ 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem .. 4 J. Nagy, Akron __________ 1 J. Gyurcsek, Columbus ____ 1 Otto Hegyi, Elmhurst ____ 2 Bodány-Németh, Canada __ 1 J. Korén, Los Angeles ........ 2 M. Kaczibán, Cleveland ___ 1 J. Vizi, Akron ___________ 1 F. Nagy, Lockwood .............. 1 A. Patchy, Duarte ___ 1 A. Kucher, Pittsburgh ____ 1 B. Farkas, Cleveland _____ 1 B. Tályai, Milmont Park __ 1 L. Fishbein. útról ________10 G. Vojda, Fairfield ______ 2 B. Reinitz, Los Angeles____ 1 J. Fodor, Cuy. Falls ______ 2 J. Basha, Milwaukee ______ 1 M. Buza, Elgin _____ 2 Minden ui olvasó, a forradalom resrrutáia. Hánv regrutáf verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadse
