Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-01-18 / 1459. szám
1947. január 18. BÉRMUNKÁS 3 oldal ■ ■ —— 11 ■ ............. MUNKA KÖZBEN __________________-(gb) ROVATA----------------------A FEHÉR HÄZ LAKÓJA Nem tudom, igaz-e, mert jómagam is csak úgy suttyomban hallottam, hogy Washingtonban már a szövetségi állami tisztviselők körében is csak igy emlegetik az elnököt: “The Little Gray Man in the Big White House”. Talán mondanom sem kell, hogy ezzel a szójátékkal azt akarják kifejezni, hogy csalódtak Harry Trumanban, aki az elnöki tisztsége dacára is csak megmaradt szürke kis embernek. Kétségtelen, hogy Harry Truman, akit amikor 1944-ben Roosevelt mellett alelnöknek jelöltek, nagy lelkesedéssel fogadták és azt hangoztatták, hogy csak ő volt az egyetlen, akivel Henry Wallacet ki lehetett ütni a nyeregből, most már csak politikai halott. Nem lehet ugyan előre látni a történteket, de any nyi bizonyos, hogy olyan “mesteri” módon tudtak kezelni az lenöki tisztséget, hogy mindenkit elidege'nitett magától. Ha figyelmesen átnézzük azt a beszédét, amit január 6-án a kongresszus előtt tartott, rájövünk sikertelenségének titkára. Mert Harry Truman úgy ebben a beszédében, mint minden más intézkedéseiben is mindig MINDENKINEK JÓT AKAR TENNI. Ez pedig igen nagy hiba, — bármilyen furcsán hangzik is. Mert nagy hiba az, ha nem vesszük figyelembe, hogy az állam népességét egymással ellenkező érdekeltséget valló népcsoportok, osztályok alkotják s igy teljes lehetetlenség az, hogy egyszerre mindenkinek a javát szolgálhassuk. NEM MER ÁLLÁST FOGLALNI Truman, mint a szürke politikusok legtöbbje, minden szavazó csoportot szeretne kielégíteni, hogy a szavazatokat a jövőre is biztosítsa. Azonban az ily “csupa nagy jóság” felsül akkor, amidőn a politikusnak szint kell vallani és a hadakozó felek valamelyike mellett bátran ki kell állni. Az egészen hasonló körülmények között elnöki tisztségre jutott Coolidgenak nagyobb szerencséje volt. Az ő adminisztrációja alatt nem kerültek kenyértörésre olyan kérdések, mint például Lincoln idejében a rabszolgaság kérdése, vagy mint ma a munkások és munkáltatók harca. Ezért Coo- lidgeot, aki ugyancsak jelentéktelen szürke kis emberke volt diadallal választották meg még egy második adminisztrációs korszakra is. Az utóbbi évtizedekben azonban a munkás probléma éppen olyan élesen nyomult előtérbe, mint Lincoln idejében a rabszolgaság kérdése. Lincoln nagy emberré lett az események hatása alatt, mert bátran állást foglalt kora nagy kérdésében. Éppen igy indult Franklin D. Roosevelt is. Előbb a munkás kérdésben, majd a fasizmussal szemben foglalt nyílt állást. Ennek köszönhette a sikerét, azért választották meg négyszer egymásután, noha addig soha még harmadszorra sem választottak újra elnököt. TŐRBE CSALTÁK Truman azonban állandóan habozik .Fogadalmat tett arra, hogy követni fogja Roosevelt nyomdokait, de pár hónap alatt leváltotta Roosevelt összes tanácsadóit. A munkás kérdésben, — ami a háború befejezése óta a legfontosabb problémává nőtte ki magát, mindkét félnek igazat akar adni, aminek eredménye az, hogy egyiket sem elégíti ki. A kongresszus előtt most elmondott beszédének is a lényege az, hogy helyesli a szak- 1 szervezetek megsizoritását, de nem olyan nagyon, mint ahogyan a munkáltatók, (valószínűleg a National Association of Manufacturers kutyaszövetségre gondolt,) akarják. Hogy Truman nem valami zseniális politikus, azt láthatjuk abból, hogy közel két évi hivatala alatt a republikánusok újból meg újból játszi könyü- séggel csalták kelepcébe. Dacászükségük lesz az 1948-ban esedékes elnökválasztásnál. Az ok amiért Bilbot kizárták a szenátusból az, hogy törvényhozói hivatalát felhasználta jó húsos vállalkozások kieszközlésére, melynek ellenében a szerencsés vállalkozók nagyobb összegekkel jutalmazták meg. Ezen az alapon a kongresszus csaknem minden tagja ellen eljárást lehetne indítani és nagyon kevés uszná meg szárazon. Erre még sor is kerülhet, mert Bilbo jelenleg csak azért vette tudomásul a szenátus határozatát, mert valamilyen száj baja van, ami operációt igényel, de amint kijelentette, mihelyt az operáción túl lesz, visszatér “harci ruhában”. És nem is lesz neki nehéz bebizonyítani, hogy nem ő az egyedüli a törvényhozók között, akit választói “megjutalmaztak”. De még a fajgyűlölet vádja sem illeti Bilbot egyedül, mert rajta kívül meglehetős számmal vannak a kongresszusban, akiket hasonló módon választottak meg mint Bilbot; vagyis a feke- tebőrü lakosságot nem engedték a szavazó urnákhoz, azért mert a bőrük fekete. Bilbo kizárása a szenátusból tehát még nem jelenti a bilboiz- mus megszűnését. A faj, vallás és munkásgyülölet nem szűnik meg a kongresszusban Bilbo kizárásával. Már pedig amig ezek uralják a törvényhozó testületet és amig a törvényhozók, ahelyett,^ hogy ezek kiirtására törekednének, ők maguk is ily elveket vallanak ,azokat gyakorolják és másokat is azok gyakorlására buzdítanak, az a sokat hangoztatott “demokrácia” is amellyel annyira szeretnek dicsekedni csak frázis, a hiszékenyek bolonditására. ra annak, hogy a múlt kongresszusban még csak a kisebbséget képezték, mégis úgy a belföldi, mint a külpolitikában mindent ők irányítottak és amikor mindent alaposan összekavartak, akkor úgy állították be a dolgokat, mintha azokért Truman lett volna a felelős. Már az előző kongresszus sem vette figyelembe az ajánlatait, még kevésbé számíthat tehát arra, hogy a jelenlegi, republikánus többségű kongresszus más módon cselekedjen. Talán van is valami abban, amit szintén rebesgetnek, hogy ő maga sem veszi komolyan az ilyen ajánlatokat és azért amint elmondja, úgy ő, mint a kongresszus is azonnal elfelejtik. KISVÁROSI HAZAFI Harry Truman tipikus kisvárosi kereskedő volt s az is maradt még ma is. Olyan kisvárosi kereskedő, akit a kaptafára öntött patriotizmusa közszerepléshez visz arra számítva, hogy pár évi üyen közszereplés után a Judge, Senator vagy Colonel címet megszerezve újra visszatér a pulthoz s környezetének “vezető” polgára lesz. A véletlenek egész sorozata azonban más utat szabott neki. Az első ilyen véletlen az a háborús-profit vizsgálat volt, amely ismertté tette a nevét. A második véletlen az volt, hogy a demokrata párt reakciós szárnya minden áron szabadulni akart Henry Wallacetól. A harmaidk véletlen, — Roosevelt halála, — pedig az elnöki székbe ültette. így az elnökséghez nem a saját kvalifikációja, hanem a véletlenek ily sorozata juttatta. Közel két éves adminisztrációját figyelve azt mondhatjuk, Trumannak nincs kezdeményező ereje. De azonkívül nincs történelmi érzéke sem. Kis ügyekben talán képes helyes intézkedésekre, azonban nagy dolgokhoz nincs elég látköre, nem fogja fel korunk igazi nagy problémáit. Megmaradt a kisváAz amerikai magyar kolónia öntudatos munkástáborát súlyos csapás érte Fülöp Lajos munkástársunk elhunytával. Az utóbbi időkig állandóan tevékenykedő tagja volt mozgalmunknak, mielőtt egy kissebb farmra vonult vissza, fáradtságára és egyre nagyobb mértékben gyötrő betegségére egy kis enyhülést keresni. Pár1 héttel ezelőtt ismét a kórházból került haza, hogy kissé megerősödve, remélve, hogy erejét és egészségét visszanyerve, tovább folytathatja harcias munkálkodását, úgyszintén visszaállhat a munkapadhoz mint cipőmunkás, a mindennapi élet szükségleteinek az előteremtésére. Január 7-én bekövetkezett halála áthúzta minden számítását és szeretett nejének karjai között kilehelte harcos lelkét. Temetése január 9-én volt a David-féle temetkezési intézetből, ahol a New York és környéki magyar munkások nagyszámban jelentek meg. A bucsuztarosi hazafinak, aki úgy eltelt a lokális dicsőséggel, hogy nem lát túl a határokon. Ennek tudható be, hogy mialatt Európa és Ázsia társadalmi forradalmon mennek keresztül, az Egyesült Államokban a reakció erősbödik; ennek tudható be, hogy az episcopális vallá- su elnök szövetkezik az ellenforradalmakat irányitó pápasággal ; hogy megnyerhették a “Tough with Russia” külpolitikai irányelvnek. És ezzel megmagyarázható az, hogy amikor munkáskérdésekben dönte nie kellett, diktátori hatalmat kért a munkások elnyomására. MUNKAVEZETŐK SZAK- SZERVEZETE WASHINGTON — A National Labor Relation Board (NL RB) elrendelte, hogy a Jones and Laughlin Steel Corporation kezdjen kollektiv tárgyalásokat az AFL-hez tartozó United Mine Workers szervezettel, amelyhez az acélgyárak formán-jai csatlakoztak. Egyben mindjárt folyamodott is a philadelphiai kerületi szövetségi bírósághoz, hogy a rendeletnek végrehajtását követelje a nevezett korporációtól. A szokatlan eljárásnak oka az, hogy iparvállalatok nem akarják megadni az előmunká- soknak azt a jogot, hogy a munkásokkal azonos szervezetbe tartozzanak. A korporációk a foremanokat a “management”- hez (igazgatóság) számítják s közös megállapodással a Supreme Court elé akarják terjeszteni, hogy ott döntsenek véglegesen ebben a kérdésben. Ez magyarázza meg azt, hogy miért vitte az NLRB ezt az ügyet a szövetségi bíróság elé. Egyébiránt a most összeülő kongresszusban számos képviselőnek vannak olyan indítványai, amelyek a foremanokat eltiltanák a szervezkedéstől. tó beszédet Fishbein László tartotta, aki rámutatott arra az igazságtalanságokra ami a proletárok osztályrésze az egész küzdelmes életük folyamán. Fülöp munkástársunk azt fölismerte évtizedekkel ezelőtt s azóta mindig harcosa volt a munkásmozgalomnak egy szebb társadalmi rendszer megteremtésére. Több ízben, nagy energiával támogatta a cipőmunkások sztrájkjait, ott állt a csatasorban a nagyobb darab kenyérért indított küzdelemben. A Bérmunkásnak hosszú évek óta olvasója, egyidóben aktiv lapkezelője volt, valamint az IWW new yorki csoportjának tisztviselője volt. Meghatóan búcsúztatta el özvegyétől valamint gyermekei, unokái és nagyszámú rokonságától, a Bérmunkás lapbizottságától. Holttestét a Fresh Pond, L. I. crematóriumban elhamvasztották. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. Tudósitó.
