Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-05-31 / 1478. szám
1947. május 31. BÉRMUNKÁS 3 olda1 MUNKA KÖZBEN--------------------------(gb) ROVATA-------------------------nek most az árak, annál nagyobbat zuhannak, ha eljön az ideje. ROSSZ ELŐJEL TÖBB OLDALI KÍVÁNSÁGOT (Az alábbi cikket a vasúti szervezetek lapjából, a “Labor” cimü folyóiratból vesszük át.) KIABÁLÓ TOLVAJOK Manapság az amerikai munkás olyanformán érezheti magát, mint a diótörőbe fogott dió, amelyet minden oldalról szorítanak, — ha történetesen a dió érezni tudna. Mert az amerikai munkást is éppen ilyen módón szorítják most minden oldalról. A kongresszus éppen most hozott egy egész csomó olyan törvényt, amelyekkel meg akarja semmisíteni a munkásoknak évtizedes harcok árán kivívott szabadságjogait. Igen sok államban az állami törvényhozó testületek sietnek utánozni a szövetségi honatyákat, ha ugyan már meg nem előzték őket. Annyi bizonyos, hogy nagyon kevés olyan állam maradt, amelynek törvényhozói fel nem ültek volna a munkásellétfes “vonatra”. Közben a gyárosok és kereskedők mindmagasabbra srófolják az árakat és határtalan nagy profitot sajtolnak ki a szegény fogyasztó közönségből. A gyárosok, — akiket mostanában csak az “industrialist” néven említenek, — felbátorodva a törvényhozóktól kapott segítségen, mind erélyesebben utasítják vissza a munkások bérköveteléseit, bármennyire jogosak is azok. Az újságok és rádió olyan munkásellenes hisztériát keltenek, aminőhöz hasonló még eddig nem volt Amerika történetében. A szervezett munkásságot igyekeznek beszennyezni és nincsen olyan bűntény, amivel ne vádolnák a unionok tisztviselőit, hogy igy a szervezetek ellen keltsenek hangulatot. Az ily támadások már olyan erőszakosak. hogy úgy tűnnek fel, mint, amikor a zsivány kiabálja, hogy fogjátok meg. AZ ÁRAK ÉS A BÉREK VISZONYA Ihogy orvosolná, hanem még in- ] kább kiélesiti, mert a megbéklyózott munkás még kevésbé lesz képes a megelégedést keltő életszínvonal megteremtésére. A béreknek az árakhoz való viszonya, — helyesebben mondva az aránytalansága, — ma már túlságosan szembeötlő. Az' év elején az árak ugyan mutattak valami mikroszkopikus esést, de aztán megint gyorsan emelkedtek. A Department of Labor statisztikai irodájának kimutatása szerint az élelmiszerek árai ez év első negyedében 26 százalékkal magasabbra emelkedtek a múlt év junius hava óta és most 96 százalékkal magasabbak, mint 1939 augusztus havában, amikor az európai háború kezdődött. A Department of Labor nagyon is konzervatív adatai szerint az általános megélhetés 1939 augusztus havától a múlt nyárig 55 százalékkal emelkedett. Ezen drágaság leküzdésére szolgáltak a múlt évi 18 és fél centes órabérjavitások. Azonban a Department of Labor azóta újból 20 százalékos általános áremelkedést jelent, ami tehát teljesen megfosztotta a munkásokat a múlt évi bérja- vitásoktól, mert a megnagyobbodott béreikkel nem többet, hanem éppen ellenkezőleg, valamivel kevesebbet tudtak visszavásárolni. Ezért vált szükségessé a munkások részéről az újabb bérkövetelés. NEM HASZNÁLT A KÉRÉS A vasúti szervezetek vezetősége a Truman elnök által kinevezett “Economic Advisers” tanács elé terjesztette a bérek és árak viszonyára vonatkozó adatokat s figyelmeztették a tanácsot, hogy milyen Súlyos következményei lesznek annak, ha a megélhetési árak olyan mesz- sze maguk mögöt hagyják a munkabéreket. Kijelentették, hogy a munkabérek emelése nem elegendő, hanem azonkívül az árakat is vissza kell szoritaAz üzleti világ egy másik szócsöve, a'“United States News” szintén ily módon ir: “Az áraknak ily emelkedése akkor, amidőn már úgyis inflációban vagyunk,” — mondja a folyóirat, — “a bekövetkező rosszidők előjele. Különösen rosszat jelentenek akkor, amidőn a gyárosok rekord profitot jelentenek. Egész bizonyos, hogy a munkások újabb bérkövetelésekkel állnak majd elő.” Ez a lap előbb csak 10 centes órabér követelést jövendölt, de amikor az árak újból emelkedtek, megírta, hogy most már a munkások valószínűleg nem lesznek megelégedve a 10 centtel. Jól emlékszünk még miként hirdette a National Association of Manufacturers (NAM) kutyaszövetség az újságokban és a rádión, hogy ha megszüntetjük az árszabályozást, akkor a verseny következtében esni fognak az árak, mert a piac tele lesz árucikkekkel. Robert R. Wason, a gyárosok szövetségének egyik volt elnöke, a szenátus vizsgálóbizottsága előtt szinte könyörgött, hogy “adjatok alkalmat a gyárosoknak arra, hogy az inflációt megfojtsák a piacra dobott árutömegekkel.” A honatyák hallgattak rá és az eredmény a még magasabb infláció lett. “Lehet” — mondotta Wason, — “hogy lesznek jelentéktelen áremelkedések, de azok is csak igen rövid ideig.” Nos, az a munkáscsalád, amelynek a jövedelme 15-20 százalékkal esett a megrövidített munkahét következtében, nem nevezi “jelentéktelennek” a 20 százalékos áremelkedést. És most joggal kérdezhetjük, mit szólnak a National Association of Manufacturers (NAM) vezetői ahoz. hogy az árak nem estek? Hogy az árak tovább is emelkedtek? Hogy semmi jel arra, hogy a közeljövőben áresést láthatnánk? A NAM vezetői nem szólnak semmit erre a kérdésre, hiába tesszük fel újból meg újból. elégít ki FISHBEIN LÁSZLÓ munkástárs, aki a következő városokban előadásokat tart. A háború alatt a tanításnak ezt az eszközét teljesen nélkülöztük, mert a munkások az iparokban úgy nappal, mint az esti és éjjeli órákban el voltak foglalva. Ez a helyzet megszűnt. Kérjük a Bérmunkás olvasóit, hogy a behirdetett helyeken tartandó gyűléseket megjelenésükkel tegyék népessé és hívják meg arra barátaikat és ismerőseiket is. A gyűléseken belépő dij nincs. A gyűlések napirendje AZ ÁLTALÁNOS VILÄGHE L Y- ZET ÉS A MUNKÁSSÁG. Az eddig beérkezett jelentések szerint gyűlések lesznek: PITTSBURGHBAN, május 29- én,csütörtökön este 8 órakor, a hazelwoodi Magyar Házban, 120 Flowers Ave. PHILADELPHIÁBAN, május 31-én, szombaton este 8 órai kezdettel, a Munkás Dalárda helyiségében, S. W. cor. 4th & Cambridge. dollárt tettek ki, 1946-ban már csak 109 billiót. Ha figyelembe vesszük, hogy a pénz vásárló értéke mennyit esett, akkor látni fogjuk, hogy a munkások kiuzsorálása mily nagymérvű, nem csoda tehát ha elégedetlenek. Az elégedetlen emberek természetesen keresik azokat, akik felelősek az életszínvonal leszállításáért és általában a rossz viszonyokért. A NAM urai, akik az árszabályozás megszüntetésével elősegítették az újabb árdrágítást, most mint az a bizonyos tolvaj, ők is úgy ordítják: fogjátok meg! fogjátok meg! Ez magyarázza meg, hogy a NAM által kitartott sajtó és rádió és a NAM urainak vakon engedelmeskedő kongresszus miért zúdította az országra ezt a munkásellenes hisztériát. Ruben Levin És valóban, ha alaposan megvizsgáljuk, hogy mi is rejlik ezen hisztérikus támadások mögött, akkor rájövünk, hogy nem a szervezett munkásság állítólagos túlkapásai veszélyeztetik az ország nyugalmát, hanem az a tény, hogy az árak és a munkabérek nem állnak arányban. És hiába hoznak bármilyen munkásellenes törvényeket is a kongresszusban, azok nem fogják ezt az arányt úgy helyrehozni, hogy a termelés zavartalan menetét biztosítsák. Sőt éppen ellenkezőleg. Amikor a kongresszus kényszerzubbonyt húz a szervezett munkásságra, akkor a bajokat nem san összpontosított ipari igazgatással csakis egy hasonló módon szorosan összpontosított szervezettel vehetik fel a harcot eredményesen és remélhetőleg ezen felismeréssel utat fognak mutatni más iparokban, hasonló nehézségekkel küzdő munkásoknak is. A tanács tagjai elismerték, hogy az árak és a munkabérek közötti nagy űrnek súlyos következményei lesznek, azonban nekik a tanácsadáson kívül nincsen semmi hivatalos hatalmuk. Mint már ismeretes, Truman elnök ezen Council ajánlatára többször “kérte” az ország iparmágnásait és kereskedőit, hogy szállítsák le az árakat. Az elnök kérésének azonban eddig még semmi látszata nincs, noha még az üzletvilág vezetői között is vannak olyanok, akik jól látják a veszélyt. így például a “Business Week” cimü folyóirat az újabb áremelkedésre vonatkozólag ezt irta: “Hiszen nem ennek kellett volna bekövetkezni a szabadverseny visszaállításával, amit az árszabályozás megszüntetése újból lehetővé tett, hanem éppen az ellenkezőjének, — az árak leesésének. És erre van szükség, hogy a jó üzleti alkalmak sokáig megmaradjanak.” Aztán hozzátette, hogy ne feledjük, minél magasabbra szökNAGY PROFITOT AKARNAK Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a NAM urak most elhallgattak, hogy szégyenkezve félre álltak. Dehogy is álltak félre, ma éppen olyan hangosak, mint azelőtt. Dacára a rengeteg profitnak, amit az utóbbi években harácsoltak, még mindig többet akarnak. A Commerce Department adatai szerint 1946 évben a korporációk 12 billió hasznot könyveltek el. Az ezen évre szóló adatok szerint most a profitjuk el fogja érni a 15 billiót. Ez 50 százalékkal lesz magasabb, mint a legjobb békebeli évben, 1929-ben arattak. Az utóbbi évben a munkások kivételével minden gazdasági csoport nagyobb hasznot jelentett. A nem korporált üzletek 13-15 billió dollárt zsebeltek be; a farmerok jövedelmét is 12 és fél billió dollárra teszik. Csupán a munkásság jövedelme mutat esést. A munkásoknak fizetett bérek 1945-ben 114 és fél billió JOGTALAN DÖNTÉS A SZTRÁJKOLOK ELLEN WASHINGTON — Az Egyesült Államok pénztári ellenőre, Controller General Lindsay C. Warren úgy döntött, azon alkalmazottak, akik a szövetségi kormány szolgálatában állnak és sztrájkba mennek, nem csak az állásaikat vesztik el, de azt a még ki nem utalt fizetéseiket is, amelyekért már előzőleg megdolgoztak. A kongresszus még a múlt évben hozott egy törvényt, amelyben megtiltja azt, hogy sztrájkoló állami alkalmazottaknak fizetést adjanak. Warren ezt a törvényt úgy magyarázza, hogy a sztrájkolok elvesztik mindazon keresetüket, amelyekért már megdolgoztak, de a fizetést még nem adták ki nekik. Ez a határozat három állami alkalmazottra vonatkozott, akik bíróság elé viszik az ügyet.
