Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-01-18 / 1459. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. janár 18. rint is először a radikálisok és aztán a zsidók elleni megszorítások voltak a kezdő lépések. Marx tanainak és más tudományos müvek égetése csak az előhírnöke volt a 6 millió zsidó elégetésének. És még azt sem akarjuk mondani, hogy az idegennyelvü lapok elleni tervezetek okvetlen az idegenek általános üldöztetését vonják majd maguk után, csak figyelmeztetni akarjuk a munkásosztályt, hogy ilyen jelenségek a jövőt illetőleg milyen veszélyt rejtegetnek. Itt aztán megint csak azt mondhatjuk, hogy nem várhatunk a jövő választásokig, most kell minden erőnkkel az ilyen fasiszta kilengéseket a csirájában elfojtani. Szóval rá vagyunk kényszerítve az ilyen politikai ügyekbe beleavatkozni, anélkül, hogy hívei volnánk bármely politikai pártnak, amivel mi inkább azt az álláspontot bizonyítjuk, hogy nem politika, hanem politikai párt ellenesek vagyunk. A politikai jelenségek csak a gazdasági rendszer és helyzet tükrét mutatják meg, melyet meglátva és melyre változást előidézni csak is gazdasági erővel lehetséges. A sokfajta politikai párt helyett Egy Gazdasági Szervezet az egész társadalmi helyzet megoldásának a kulcsa. Egyről-Másról-ELMONDJA: J. Z. TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1912 jan. 12 — Az IWW által irányított Lawrenc-i szövősztrájk kezdete, melyben egy sztrájkoló leányt a bérencek megölte kés az osztálybiróság a szervezet két fáradhatatlan szervezőiét, Joseph Ettor és Arturo Giovanetti-t helyezte vád alá. 1824 jan. 13 — Mexicoban törvényesen megszüntették a rabszolgaságot (papíron). 1915 jan. 15 — Olaszországban földrengés volt, melynek 40 ezer élet esett áldozatul. 1920 jan. 13 — A német szociáldemokrata kormány “rendőrbiztosa” Noske, a sztrájkoló munkásokra lövetett. 1914 jan. 14 — A Ford és Shur tárgyalás kezdete Marysville- ben (Cal.). 1922 jan. 14 — Perzsiában törvénybe iktatták a 10 éven aluli leány és 8 éven aluli fiuk munkatilalmát. Ugyanazon napon az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága alkotmány ellenesnek minősített a gyermekmunka tilalmát célzó törvényt. 1932 jan. 14 — Wm. Hightower harlani bányászt az osztálybiróság életfogytiglani börtönre Ítélte, mert egyik irányitója volt a véres Harlan County-i (Kentucky) szénbányász sztrájknak. 1914 jan. 15 — Dél-amerikai munkások Általános Sztrájkot proklamáltak a tűrhetetlen munkaviszonyok ellen. 1920 jan. 16 — A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megtagadta a választásokban való részvételt. 1793 jan. 17 — A francia nemzetgyűlés halálra Ítélte XVI. Lajos királyt. 1919 jan. 17 —A német junkerok meggyilkolták Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg spartakusz vezéreket. 1918 jan. 18 — Az orosz bolsheviki kormány feloszlatta a “minden oroszok alkotmányos gyülekezetét”. Ennek fölismerése aztán nem zárja ki azt, hogy beleszóljunk ott, ahol a dolgozó osztály érdekét sérelem éri. Ilyen szempontból tárgyaljuk a mi politikus uraink jelen szándékait és ilyen szempontból szálltunk szembe a fasiszta-náci politikusok diktatórikus uralmával. És ép ezért mert láttuk hogy mit jelent a fasiszta-náci uralom, kétszeres erővel kell szólásra késztetni tüdőnket, hogy ahhoz hasonlót nem akarunk többé látni. A zártmühely és idegenek elleni törvényjavaslatok náci szellőket ringatnak, mely ellen minden munkásnak egységesen harcba kell szállni. Ennél a harcnál aztán érhetnek bennünket ismét olyan vádak, melyeket a nácizmus elleni harcunkban dobáltak felénk, melyeket származási tüneteknek minősítettek. Nem bánjuk, ha azt mondják, hogy azért kiabálunk az idegen gyűlölet ellen, mert mi is idegenek vagyunk és azt még amúgy sem bánjuk ha azt mondják, hogy lássátok ezek azért kiabálnak torkuk szakadtából a zártmühely megszüntetése ellen, mert ezek is munkások. Fő az, hogy csak mindig azon az oldalon álljunk, ahol szembe legyünk az uralkodó osztály érdekeivel. Ezért szeretnénk látni egységes cselekvést, a washingtoni politikusok kétfajta kilengései ellen. A FÖLD ALÁ KERGET. WASHINGTON — Robert Wood generális, a War Production Board volt alelnöke “Áss fiam, áss!” címmel cikket irt az “Army Ordnance” cimü katonai folyóiratban, amely cikkben azt követeli, hogy a katonai szempontból fontos gyárakat azonnal a föld alá kell helyezni. Wood attól tart, hogy ha a háború kitör, akkor már nem lesz idő rá, mert az atombomba támadás ellen a földalatti gyárakkal biró ország védekezhetik. HOPP . . . MEGVAN! Mi van meg? Hogy mi okozza az élelmiszerek árainak emelkedését. Ennek nem más az oka, minthogy a “bérért dolgozók nem elég odaadóan dolgoznak”. És ezt nem valami éhenkórász fiskális, vagy kocapolitikus állapította meg, hanem a financiális körökben “előnyösen” ismert “börzeszakértő”, Roger Babson. És nem a barátai között viccelés közben jelentette ki ezt Mr. Babson, hanem a napi sajtóban “Business and Financial Outlook for 1947” (üzleti és pénzügyi kilátások 1947- re) címmel megjelent cikkében. Miután elismeri Mr. Babson, hogy ma a tőzsde sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint volt egy évvel ezelőtt, mert mig akkor “a Bobsonchart szerint 130 pontot regisztrált, ma 160 pontot is elérte és jó kilátás van rá, hogy az év folyamán ennél magasabbra is emelkedik,” mindennek dacára nem teljesen felhőtlen az ég. Nagyon nyugtalanítja Mr. Babsont a munkások “önzése” és reméli, hogy a jelen munkásvédelmi törvények “melyek nagyon igazságtalanok a munkáltatókra nézve” hamarosan változásnak lesznek alávetve. “A nagy kérdőjel 1947 évre az, hogy a munkások hogyan fognak viselkedni?” elmélkedik Babson. A munkáltatók viselkedése nem aggasztja őt, tehát valószínű, hogy azzal teljesen meg van elégedve, hanem azok az akasztófára való munkások nem férnek a bőrükbe. “A megélhetési szükségletek árainak emelkedése folytatódni fog 1947-ben — mondja tovább — ami nagyrészben annak tudható be, hogy nagyon sok bérért dolgozó nagyon kevés érdeklődést tanúsít a munkája iránt.” És hogy a fenti mondat fordításához kétség ne férjen, itt közöljük az eredeti angol szöveget: The cost of living will continue to rise during 1947. due largely to the lack of interest in their work so many wage earners. Igy most már meg van fejtve a nagy kérdés és aszerint a kizsákmányolok minden felelőségtől mentesek. Még csak kétség sem férhet ezen megállapításhoz, mert hiszen Rober Bab- sontól ered, az ő szavának súlya van a Wall Streeten, ahonnan az ország gazdasági életét irányítják. Most már csak megérthetjük, hogy az életszükségleti cikkek árainak rohamos emelkedését nem a kizsákmányolok profit éhsége idézte elő, hanem a munkások közömbössége a munka iránt. Ez az oka tehát, hogy az élelmiszer szükségletek árai 1942 január 1-től 1946 szeptember 1- ig 35 százalékkal emelkedtek és az utóbbi öt hónapban ismét 35 százalékkal. A ruházat ugyan ezen idő alatt 30 százalékkal és az utóbbi öt hónap alatt (az OPA megszűnése óta) ismét 20 százalékkal a Munkaügyi Minisztérium kimutatása szerint is, ami általában nagyon konzervatív szokott lenni. Ugyan ezen idő alatt a munkabérek — mint ismeretes a háború ideje alatt a megrögzítés következtében — csak 15 százalékkal emelkedtek és a fegyverszünet óta ismét 15-től 20 százalékig, ami legjobb esetben is csak 35 százalékot tesz ki a a 70 szá°zalékos élelmiszer és 50 százalékos ruházat szükségletek árainak emelkedésével szembe. Ha a fenti kijelentés a kapitalisták valamely politikus lakájától eredne, szót sem érdemelne, mert már megszoktuk, hogy azoktól valami épületes dolgot nem lehet elvárni, de amikor egy “börzeszakértő” ilyesmit állít azt mondhatjuk, hogy nagyon szomorú sors vár arra az országra, amelynek ily ügvefo- gyott nemzetgazdászai vannak. EGYIK HOLLÓ NEM VÁJJA KI A MÁSIK SZEMÉT Az elmúlt hét folyamán a közvélemény érdeklődése az ország fávárosára irányult, ahonnan nagy szenzációra volt kilátás az uj kongresszus megalakulásával kapcsolatban. A sajtó és rádió már hetek óta ingerelte a közvélemény érdeklődését erre az alkalomra; jósolgatták, hogy mi fog történni Theodore Bilbo szenátorral, akiről tudott dolog volt már régebben, hogy a fajgyűlölet egyik legvadabb uszi- tója és a közelmúltban lezajlott választásoknál is nyíltan uszította követőit, hogy minden eszközzel akadályozzák meg a négereket a szavazástól. Ez ugyan nem uj, mert Bilbo az utóbbi években bent a szenátusban is nyíltan agitált a fehérek felsőbbségi jogáért ,s hivatalosan soha nem részesült megrovásban a néger gyűlöletért. A kongresszus megnyitása alkalmából a szenzáció onnan eredt, hogy nagy lármát csaptak már előre a szenzáció haj- hászok, hogy az uj kongresszus, amelyben a többséget a republikánusok képviselik, meg fogja akadályozni Bilbot, hogy helyét elfoglalhassa a szenátusban. A vizsgálatot ugyan nem néger gyűlöletéért és a választások alkalmával elkövetett gazságokért indították meg ellene, hanem, hogy a háború alatt sok milliós vállalkozásokat eszközölt ki vállalkozóknak, akik ezért a közbenjárásért nagy összegeket fizettek Bilbonak és ezen az alapon indítottak ellene eljárást. A kongresszus megalakulásával a nagy balón, amit heteken át fújtak elpuffant, de senkinek sem okozott oly szenzációs élvezetet, mint amilyenre előkészítették a közvéleményt. Bilbot ugyan kizárták — legalább is egyenlőre — a szenátusból, de ugyan akkor megszavazta a szenátus, hogy teljes fizetését folyósítják, ami 12,500 dollár egy évre és 2.500 dollár külön járadékot kap költségekre. Ezenkívül szintén a szövetségi pénztár fizeti az irodája költségeit, amit fentart Washingtonban és magán titkárát, aki évi 8,000 dollárt kap. így, ismét bebizonyul, hogy “egyik holló nem vájja ki a másik szemét.” A BILBOIZMUST KELL KIIRTANI Előttem egy percig sem volt kétséges, hogy a nagy lárma, amit Bilboval kapcsolatban elkövettek, nem egyéb “paraszt- fogasnál”. Ez azért is nyilvánvaló volt, mert akik a Bilbo elleni hajszát irányították, maguk sem külömbek Bilbonál. Mindenki által tudott dolog az, hogy az országban a republikánusok képviselik a reakciót, akik ma a kongresszusban is többségben vannak, de a kormány még mindig a demokrata part kezében van. Mint ismeretes, Bilbo a demokrata párt platformján nyerte el a mandátumát és a republikánus többség alkalmasnak latta a Bilbo ügyet felfújni, hogy ezáltal megnyerjék a kö- zepnyugat és keleti államok néger lakosságának szimpátiáját, illetve szavazatait amire nagy
