Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-05-31 / 1478. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. május 31. Egyről-Másról ELMONDJA : J. Z. ------AZ ELÉGEDETLENSÉG HANGJA Az utóbbi hetek legszenzáci- sabb eseménye volt Chicagóban a Henry Wallace gyűlés, amelynek láttán a reakciós politikusoknak méltán borsódzott a hátuk. Bár a politikai gyűléseknek nem sok jelentőséget szoktunk tulajdonítani, Wallacenek ezen körútja azonban lényegesen külömbözik a választások alkalmával megszokott kortes gyűlésektől és egész más szemszögből kell birálnunk azt. Mint ismeretes, Wallace az utóbbi időben teljesen szembe helyezkedett a Truman adminisztráció külpolitikájával, mely szerinte minden kétséget kizáróan rövid időn belül háborúhoz vezet és nagyrészben kifogásolja úgy a kormány, mint a kongresszus belpolitikáját, mely teljesen eltért a' Roosevelt-i irányvonaltól és annak folytatása kifelé a világ imperializmust, befelé pedig a rabszolgaságot fogja eredményezni. WALLACE amerikai körútját megelőzőleg Európában járt és beszélt hatalmas tömeggyü- léseken, a rádión, Angliában, Svédországban és Franciaországban. Tanácskozott államférfiakkal, újságírókkal és a külömböző politikai pártok vezetőivel és szakszervezeti vezetőkkel, női egyesületek és ifjúsági mozgalmak vezetőivel és ezen tanácskozások eredményeként alakult ki azon meggyőződése, hogy a Truman doktrína nem vezethet máshoz, mint két front kialakulásához: a liberális Európa, a reakciós imperialista Amerika ellen. A Truman doktrina Európában csak a reakciós elemeknél talált támogatásra, mint Angliában a Churchill reakciós tory csoport, Franciaországban a De Gaulle-isták és más országokban is a reakciós kisebbségeknél, amelyek minden haladásnak ellenségei. Ma ezen reakciós csoportok erőtlenek Európában, de a Truman doktrina révén nyújtott támogatással megerősödhetnek annyira, hogy több európai országban polgárháborút idézhet elő. A CHICAGÓI gyűlésre a város legnagyobb termét, a “Sta- dium”-ot bérelték ki a gyűlés rendezői, amelynek befogadó képessége 22,000 személy és nem csak teljesen megtelt a terem, hampton megyei börtönből és meglincselték. Ott is a börtönfelügyelő adta ki a néger rabot, akit azzal vádoltak, hogy megtámadott egy fehér nőt. Az eddigi hírek szerint a lincselők agyonverték a 24 éves, Godwin Bush nevű néger ifjút s holttestét valószinüleg bedobták a Roanoke folyóba. Semmi kétség, hogy a green- villei gyilkosok gyalázatos felmentése újabb lökést adott a fajgyűlöletnek és az Amerikára annyira szégyenteljes lincselé- sekre. hanem több ezer be sem fért. Ez volt az első eset, hogy politikai gyűlésre 80c., $1.60 és $2.40 belépti dijak mellett ily tömeg jelent meg, még hozzá a város vezető politikusai támogatása nélkül, sőt annak ellenére. Mert a város vezető politikusai nem vettek részt a gyűlés rendezésében, sem a demokraták, sem a republikánusok, akik Wallacet szakadárnak és “eszelősnek” minősitik és éppen ebben a teremben történt meg a demokrata párt 1944 évi konvenciója, hogy Kelly volt polgármester vezetésével a reakciós politikusok elütötték Wallacet a demokrata párt al-elnöki jelölésétől és helyette az ő felfogásuknak jobban megfelelő Trumant jelölték. A gyűlés a tömeghangulat megnyilatkozása volt és ez kétségtelenül felbátorította Wallacet annak a munkának a folytatására, melyet elkezdett. Bár az ovációt Wallace, mint ember váltotta ki, mert amikor szólásra emelkedett, a közönség percekig nem engedte beszélni, “Wallace in ’48. We want Wallace” jelszavaktól zúgott a terem, mely szerint a jövő évi elnökválasztásnál nagy a lehetőség, hogy Wallace a “harmadik párt” platformján mint elnökjelölt fog szerepelni, én mégis azt tételezem fel, hogy a tömeghangulat, amely megnyilatkozott az ELÉGEDETLENSÉG hangja volt a kormány és kongresszus ténykedése ellen. A gyűlést a “Progresszive Citizens of America” rendezte és jelentős számmal volt képviselve ott a liberális polgárság is, a megjelentek túlnyomó többségét, mégis a helyi munkásszervezetek — AFL, de különösen a CIO — tagsága alkotta. Ezeknek, bár elsőrangú fontosságú az is, hogy egy harmadik világháború bekövetkezését lehetetlenné tegyék, a jelen legfontosabb teendője mégis, hogy gátat vessenek annak a munkás és szervezet gyűlölet akciónak, amely úgy a kormány, mint a kongresszus részéről folyamatban van, a munkáltató osztály nyomására. A WALLACE körút nyomán megnyilatkozott elégedetlenség ugyan még nem a kiforrott akció a gyűlölet hadjárat megfékezésére; ez csak a kezdet, de remélhetőleg ezen tömegmozgalom megtalálja a helyes utat és módot. Mert nem sok eredményt várhatunk egy hirtelen fellángoló, de ugyan oly gyorsan elmúló akciótól, különösen ha annak kizárólag csak politikai szinezete van. Ahhoz, hogy ezen akcióból számottevő mozgalom fejlődjön ki, amely nem csak a politikai arénákban hallatja hangját, hanem a termelés szinterén, — ahol a kizsákmányoló osztályt sokkal érezhetőbben lehet megsebezni, — lép akcióba, meg van a lehetőség, ha azon munkásszervezetek, amelyek oly sikerrel rendezték meg a Wallace gyűlést, félreteszik az egymás iránti gyűlöletet és összefognak a közös ellenség ellen. Az ily tömeggyülések alkalmasak arra, hogy a tömegek sérelmeit nyilvánosságra hozzák; a tömegek érzelmeinek kifejezést adjanak, de orvoslást ily mélyen fekvő sérelmekre nem hozhatnak. A sérelmek orvoslására álhatatos és céltudatos mozgalomra van szükség, ilyen pedig csak a termelés színterén szervezhető meg, ahol nincsennek politikai, vallási, faji és különösen gazdasági ellentétek. Mert bármily jóhiszemünek tartjuk is Wallacet, mint politikust, gazdasági viszonyainál fogva őt mégis a másik osztályhoz tartozónak tartjuk és alkalmatlannak arra, hogy a munkásság harcát ő irányítsa. Ma, amikor a támadás a munkásságot mint osztályt érinti, szorosan vett osztályszervezetre van szükség a támadás visszaverésére. A TELEFON SZTRÁJK UTÓHANGJA A Bérmunkás az utóbbi hetekben kimerítően foglalkozott az országos telefon sztrájkkal és annak tanulságaival, sőt mint ily nagyfontosságu kérdésnél gyakran megtörténik, hogy íz írógárda tagjai többen is foglalkoznak ugyan azon témával és ismétlések történnek. így történt a telefon sztrájkkal is, hogy a szerkesztő munkástársam vezércikkben foglalkozott a “telefon sztrájk tanulságaival”, mig a -következő számban e rovat nagyrészben megismételte a már elmondottakat, ami úgy magyarázható, hogy az egyik Clevelandban Íródott es ugyan azon a héten már bele is került a lapba, mig a másik ugyan az időben Íródott, de a területi távolság következtében csak egy héttel később került nyomás alá és az ismétlés a véletlen következménye. De, hogy a két vélemény egybehangzó és helyes, mi sem bizonyítja jobban, mint a telefon sztrájk utóhangjai, melyek maguktól a sztráj kólóktól erednek és ugyan azokat a tanulságokat vonják le, mint az említett cikkek. Bár a sztrájk még ma sem fejeződött be teljesen, dacára, hogy előzőleg már annak teljes befejezését jelentették az érdekelt körök. A hét folyamán a sztrájk hullámai ismét felujul- tak országos méretben, amikor a “National Association of Communications Equipment Workers” szervezet tagjai megtagadták a munka felvételét — a megegyezés után — és ismét felállították a sztrájkőrszemeket a telefon központok előtt. A NACEW tagjai végzik a telefon központokban a szerelési munkát és a Western Electric Co. alkalmazottai, amely vállalat készíti a telefon hálózat felszereléseit. A sztrájkolok azzal vádolják a Western Electric vállalatot, hogy visszaélt az előzetes tárgyalásoknál tett Ígéretével és nyíltan a szervezet fel- robbantásán dolgozik. Az újonnan felállított sztrájk- őrvonalat a telefon operatorok nagy számmal tiszteletben tartják és nem lépik át azokat, ami lényegesen akadályozza a teleNYÁRI MULATSÁGOK A háborús viszonyok megszüntetése lehetővé teszi, hogy a forradalmi ipari unionizmus hívei vidékenként újból megtartsák a nyári mulatságaikat, ahol a régi ismerősök összejönnek, másokkal ismeretséget kötnek és elszórakoznak. Eddig az alábbi nyári mulatságokat jelentették lapunknak. CHICAGO ÉS VIDÉKE Vasárnap, junius 8-án, egész nap a 6913 Milwaukee Avenuen alatti VILLA GARDENBEN tartja ez évi nagy PICNICJÉT. Tánc — szórakoztató műsor — frissítők. Belépődíj (adóval) 50 cent. Útirány: Milwaukee Ave. car a végállomásig, onnan 3 block északra a Grove-ig. LOS ANGELES ÉS VIDÉKE PICNIC junius 8-án, vasárnap az Elysian Park, Ground No. 3 helyen. Kezdete délelőtt 10 órakor. Beléptidij nincs. Az IWW tagjait és barátait szívesen látja a rendezőség. Útirány: A Hill streeten a vörös villamost kell venni a Sunset and Echo Park Avenuig, onnan Echo Park Car a Morton Avenueig, onnan egy kis séta a Morton Avenuen a Gruond No. 3-ig. fón közlekedést az egész országban. VISSZATÉRVE a fentebb említett telefon sztrájk utóhangjaira, jóleső érzéssel halljuk, hogy maguk a telefon munkások, akik résztvettek a mostani sztrájkban, uj “Egy Nagy Szervezet” alakításán tárgyalnak, amely nem csak a sok különböző szakmai szervezetnek laza szövetsége lesz, mint a “National Federation of Telephone Workers” amelybe 49 különböző szervezet tartozott, mind teljes autonómiával, hanem az iparban foglalkoztatott összes munkások Egy Nagy Szervezete “Communications Workers of America” néven. A különböző szervezetekben már élénken folynak a tárgyalások ily szervezet megalakítása felett, mert ma már a sztrájkolok jelentékeny százaléka, de különösen a vezető elemek minden kétséget kizáróan beismerik, hogy a sztrájk sikertelenségét a széttagoltság, a hiányzó szolidaritás okozta. “Ha mi egy szorosan összpontosított ' szervezettel szálltunk volna szembe az American Telephone and Telegraph monopóliummal, sokkal több koncessziót nyertünk volna és a sztrájk nem tartott volna egy hétnél tovább” jelentette ki a sztrájk egyik vezetője. A telefon iparban létező szervezetek készülnek a közeli hónapokban egy közös konvencióra, melynek hivatása lesz az uj ipari szervezet megalakítása és ha ez kedvező megoldást nyer, csatlakozni óhajtanak a két nagy országos szervezet — AFL vagy CIO — közül valamelyikhez. A telefon ipari munkások, bár a saját kárukon, de ugylát- szik megtanulták, hogy a szóróI
