Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-05-17 / 1476. szám

1947. május 17. BÉRMUNKÁS 3 olda! MUNKA KÖZBEN--------------------------(gb) ROVATA--------------------------­AMERIKAS SAJTÓSZABADSÁG in. Az előbbi rovatokban ismer­tettem, hogy az amerikai sajtót teljesen az amerikai munkálta­tó osztály uralja s annak utasí­tása szerint mérgezik el az ol­vasók agyát olyannyira, hogy nagy részük egyáltalán nem tö­rődik közügyekkel, mások pe­dig hajlandók elfogadni és kö­vetni a saját érdekeik ellen irá­nyuló akciókat. Európai lapokból látom, hogy ebből a tényből az Amerikát nem ismerő európaiak azt a té­ves konklúziót vonják le, hogy Amerika népe szellemileg na­gyon elmaradott dacára a nagy ipari és gazdasági fellendülés­nek. Ez a konklúzió nagyon helytelen, mert ha az egymás­nak megfelelő embercsoporto­kat hasonlítjuk össze, akkor láthatjuk, hogy az amerikaiak általános műveltség tekinteté­ben messze-messze felette áll­nak az európaiaknak. Persze az összehasonlításnál nem az euró- pan egyetemi tanárt kell a déli “share-cropper” farmerral állí­tani szembe, hanem mint mon­dottam, az egymásnak megfe­lelő csoportokat. De mindezen magasabb szel­lemi színvonala dacára is a rend­kívül nagy apparátussal dolgo­zó sajtónak sikerült az amerikai nép szemére tenni olyan hályo­got, amelyen keresztül a társa­dalmi kérdéseket az uralkodó osztály kívánalmainak megfele­lő színekben látják. Ez nem volt olyan egyszerű mint sokan kép­zelik. hanem hosszú, évitzede- ken át tartó rendszeres munká­nak az eredménye. Ez a bóditó munka olyan széleskörű, hogy már úgyszólván a bölcsőben kezdetét veszi. És közismert do­log, hogy a gyermekkori benyo­mások milyen mély nyomokat hagynak az egész életre. A “FUNNY” KÉPEK SZEREPE Az amerikai gyerek még mi­előtt a betűket ismerné, már újságolvasóvá lesz. A nagy la­pok csaknem mindegyike na­ponként egy-egy oldal úgyneve­zett “funny” képet hoz, amelye­ket a 3-4 éves gyerekek már né­zegetnek. Rendes szokásuk az, hogy a szőnyegen hasra feküd­ve nézegetik és mulatnak a ké­peken, amelyek közül sok olyan naiv és egyszerű, hogy már az ily kis gyermek is megért belő­le valamit. De ha nem érti meg, akkor a szülei, avagy a nagyobb testvérek szívesen magyaráz­zák meg, mert közben ők is él­vezik. A “funny” képek általá­ban nem foglalkoznak politiká­val, hanem a megalkotójuk ál­tal kitalált személyek kalandja­ival. Az úgynevezett “escape” irodalomhoz tartoznak, amely­nek célja a mulattatás és az, hogy az olvasó bizonyos időre elmenekülhessen (escape) a je­lentől. Az “escape” irodalmat teljes mértékben a mozgószinházak és a rádió használják fel, ame­lyek segélyével millió és millió egyén tölti ki szabad idejét oly könnyű mulatsággal, aminek élvezetéhez nem kell szellemi megerőltetés. Azonban minden esetre alkalmas arra, hogy fel­emészti annak az időnek nagy részét, amiben az átlagos mun­kások esetleg társadalmi kérdé­sekkel foglalkozhatnának. A HAZÁRDIROZÁS ÁPOLÁSA Az amerikai sajtó jól tudja, hogy az emberrel vele születik bizonyos mérvű hazárdirozási készség. Ezt az amerikai sajtó tovább fejleszti és ápolja. A hazárdirozást már az iskolás gyerekek megkezdik. A sport eseményeket mind fogadásra használják. A “baseball” nevű nemzeti játék azért olyan nép­szerű, mert milliók és milliók fogadnak az esélyekre. A játék- szezónban olyan nagy az érdek­lődés, hogy az átlagos amerikai újságolvasó, amikor a lapját megveszi, azonnal azt nézi, me­lyik “team” nyert, vagy vesz­tett. Mikor már az ilyirányu “sport igényét” kielégítette, ak­kor megnézi a “funnyt” és csak azután kerül a sor a hírekre, ha ugyan még maradt idő arra is. Ily körülmények között nem csoda, hogy nem veszi észre a hírek és a vezércikkekben bea­dott hazugságokat. Nem ismer­vén más kutforrásokat, honnan tudhassa, hogy a hírek egyik része túlságosan le van tompít­va, amig másokat kiszíneznek. Vannak aztán olyan hírek, ame­lyek száz százalékos hazugsá­gok. De a legismertebb trükk az, hogy a címben adnak le ha­zugságot, amire természetesen csak az jön rá, aki a hirt gon­dosan elolvassa. Igen ám, de a sport, a funny, meg egyéb ha­sonló rovatok elolvasása után már nem marad elég idő a hir elolvasására, azért csak a cím­ben adott hazugság marad meg az ilyen olvasók agyában. Az olvasók félrevezetésének egyik legismertebb módja a hir hamis értékelése. Ez alatt azt értjük, hogy miképpen helyez­zük el, mennyit írunk róla. Ha bármilyen jelentéktelen is az esemény, de ha az olvasó első oldalon, hatalmas címsorokkal kapja, akkor azt hiszi, hogy va­lami nagyon fontos dologról nyert tudomást. Viszont bármi­lyen fontos világesemény le­gyen is az, amiről a lap közepén pár eldugott sorban értesül, nem tesz kellő benyomást rá. Ugyancsak ismert módja a hamisításnak az is, hogy bizo­nyos adatokból hamis konklúzi­ót vonunk le. Ezt különösen a vezércikk irók alkalmazzák. Meglepő példákat szolgáltat er­re még a legkomolyabb lap, a New York Times is. Láthatjuk ezt különösen bérmozgalmak al­kalmával, ahol állandóan mun­kásellenes álláspontot képvisel­nek. A közönség félrevezetésére szolgálnak az úgynevezett “pró­ba szavazások” is, amelyek kö­zül legismertebb a “Gallup Poll” I nevű. Ezt és még pár hasonló intézményt tisztán abból a cél­ból tartják fenn a lapok, hogy munkásellenes véleményeiket igazoltassák velük. Ugyancsak ide kell számítani a rádión ren­dezett vitákat ás, amelyek közül a “George V. Denny által veze­tett ‘Town Meeting’ ” a legis­mertebb. Ezek is csak az anti- szociálista hangulat keltését szolgálják. A SAJTÓ MUNKÁSAI És végre meg kell említenünk, hogy az amerikai újságírókat is korruptálja az a tény, hogy a sajtó a nagytőke kezében van és annak érdekeit szolgálja. Az újságírók tudják, hogy népelle­nes írásaikat készséggel fogad­ják és jól díjazzák, tehát ilyes­miket imák. Az amerikai sajtó tucat számra termelte ki az oly újságírókat, akik pusztán csak a munkások, vagy az oroszok, esetleg a kommunisták gyalázá- sából élnek. Sőt vannak már olyanok is, akik az antiszemitiz­mus terén specializálnak. Mind­ezek nagymértékben élvezik a “sajtószabadságot”. New Yorkban körülbelül 10 napig tartott a “sajtó-hét”. Azonban ennek dacára abban az ünnepségben semmi helyet sem adtak a sajtó alkalmazot­taknak. Ezek alatt most nem a nyomdászokat, hanem a szer­kesztőségi alkalmazottakat ér­tem, akiknek tekintélyes része már a Newspaper Guild nevű unionba tartozik. Sőt inkább azt hallottuk, hogy ezt a szer­vezetet szeretnék megtörni a laptulajdonosok. Márpedig a sajtószabadság­hoz fűzött összes reményünk a sajtó-alkalmazottak szervezke­dése felé fordul. Mint az előző cikkekben kimutattam, a sajtó nagy iparrá lett és mint ilyet most már tisztán csak a profit irányítja. Ily körülmények kö­zött szó sem lehet sajtószabad­ságról. És el kell ismernünk azt a tényt, hogy még az átlagos­nál magasabb szellemi képzett­ségű embereket is félre lehet vezetni, ha állandóan egyirányú információkkal tömjük tele a fejét. Szerintem sajtószabadságunk tehát csak akkor lesz, — akár itt, mint bárhol másutt is, — ha a lapok tulajdonjoga és feltét­len irányítása a sajtó-alkalma­zottak kezébe megy át. Abban az esetben a sajtó a többi ipar­ágaknak megfelelő biztosított életszínvonalat nyújtana alkal­mazottainak, akiknek tehát nem állna érdekében az olvasók elbolonditása, illetőleg oly mó­don való informálása, hogy sa­ját érdekeiket összetévesszék a munkásokat kizsákmányoló kis­számú tulajdonos osztály érde­keivel. A GYENGÉBB NEM NEW YORK — A Metropoli­tan Life Insurance Company ki­mutatása szerint a nők, vagyis a gyengébb nem átlagos élet­hossza öt évvel több a férfiaké­nál. Ezen biztositó társaság adatai, szerint a nők átlagos életkora 69 és fél év, amig a férfiak csak 64 és fél évig bír­ják az életet. TÖBB OLDALI KÍVÁNSÁGOT elégít ki FISHBEIN LÁSZLÓ munkástárs, aki a következő városokban előadásokat tart. A háború alatt a tanításnak ezt az eszközét teljesen nélkü­löztük, mert a munkások az ipa­rokban úgy nappal, mint az esti és éjjeli órákban el voltak fog­lalva. Ez a helyzet megszűnt. Kér­jük a Bérmunkás olvasóit, hogy a behirdetett helyeken tartan­dó gyűléseket megjelenésükkel tegyék népessé és hívják meg arra barátaikat és ismerőseiket is. A gyűléseken belépő dij nincs. A gyűlések napirendje AZ ÁLTALÁNOS VILÄGHE L Y- ZET ÉS A MUNKÁSSÁG. Az eddig beérkezett jelenté­sek szerint gyűlések lesznek: LOS ANGELESBEN, május 17-én, szombaton. CHICAGÓBAN, május 23-án, pénteken este 8 órai kez­dettel, 333 North Avenue alatt az első számú gyűlés- teremben. AKRONBAN, május 25-én, va­sárnap délután a Magyar Házban, 112 E. Thornton Street. CLEVELAND east side, május 26-án, hétfőn este 8 órai kezdettel a Munkás Otthon nagytermében, 11123 Buc­keye Rd. CLEVELAND wes side, május 28-án, szerdán este 8 órai kezdettel, a Munkás Dalár­da helyiségében, 4309 Lora­in Ave. PITTSBURGHBAN, május 29- én. PHILADELPHIÁBAN, május 31-én, szombaton este 8 órai kezdettel, a Munkás Dalárda helyiségében, S. W. cor. 4th & Cambridge. JÓL BIZTAT WASHINGTON — W. John Kenney, Assistant Secretary of the Navy a tengerészet pártolói előtt tartott beszédében azt a kijelentést tette, hogy az atom­bomba ellen legjobb védekezést nyújtanak a földalatti helyisé­gek. így át kell építeni az ösz- szes városainkat, de különösen a gyárakat kell földalá helyez­ni, hogy az első atombombák el ne pusztíthassák. Németország­nak a háború végén már 143 ily földalatti gyára volt, amelyek­ben a hadiipar 20 százalékát gyártották. Sikerre azonban csak akkor számíthatunk, ha legalább 60 százalékát az ipar­telepeinknek föld alá bujtatjuk. A CLEVELAND WEST SÍDÉI MUNKÁS DALÁRDA kultur programjában május 18-án, vasárnap este a Bohemi­an Hallban, a legjobb szerep- osztásban bemutatja a “Pillan­gó Főhadnagy” cimü daljátékot. A szereplők névsora biztosíték arra, hogy a Dalárda ezirányu munkálkodása most is szolgálni fogja a szórakoztatás mellett a tanítást. Kérjük olvasóinkat, hogy va­sárnap este legyenek a west sí­déi Bohemian Hallban.

Next

/
Thumbnails
Contents