Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-05-17 / 1476. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. május 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......._...............$2.00 One Year ____________$2.00 Félévre .............................. 1-00 Six Months ........... 1.00 Egyes szám ára ............. 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A telefonsztrájk tanulságai A közel egy hónapig tartó telefónsztrájk végétért. A New York Telefon Company 37,000 alkalmazottja ugyan nem fogadta el a telefon társaság által felajánlott heti négy dolláros bérjavi- tást és egyéb kisebb kedvezményeket, azonban a National Federation of Telefon Workers (NFTW) vezetősége szerint az ország többi részein elfogadták a bérjavitást és igy elrendelték, hogy a munkások újból vegyék fel a munkát. Semmi kétség, hogy a mai nagy drágaság következtében a heti négy dolláros emelés elégtelen. Az NFTW vezetőinek állítása szerint ez a béremelés közvetlenül 7,696,000 dollárt jelent a közel 200,000 főt kitevő telefon munkásoknak, amihez hozzá kell még adni a körülbelül másfél millió dollárt érő egyéb engedményeket, mint a magasabb bónuszok az éjjeli munkáért, magasabb osztályozás, stb. Azonban a sztrájkolok hat és fél millió dollárt veszítettek bérekben, igy a sztrájkolok nem dicsekedhetnek, hogy valami fényesen nyerték meg a sztrájkot. A telefónmunkásoknak eddig nem volt egységes szervezetük, még csak ipari szervezetük sem. Mindenfelé az országban csak helyi szakszervezeteket alkottak, amelyek csak most, a sztrájkot megelőzőleg fogadtak el valami egységet és alakították meg azt a laza szövetséget, aminek a National Federation of Telefon Workers nevet adták. Választottak egy ötven tagú központi “policy” bizottságot, amelynek azonban nem volt elég ereje ar- rg, hogy az egyes csoportokat továbbra is a sztrájk mellette tartson, amig a követelt hat dollár bérjavitást meg nem kapják. Első ízben a United Telefonworkers Organization adta fel a sztrájkot. Ehhez a szervezethez a helyi (short distance) telefon vonalak alkalmazottai tartoznak. Azonban az ugyanazon épületekben dolgozó hosszabb vonalak (long distance) alkalmazottai tovább sztrájkoltak és sztrájkőrszemeik ott járak alá és fel a telefon központok előtt. És most nem munkáslapból, hanem a New York Times április 6-iki számából idézzük az alábbi sorokat. A hosszú távlatú (long distance) alkalmazottakat nagyon lehangolta, hogy a helyi vonalak munkásai abbahagyták a sztrájkot és azért az eddigi több száz főt kitevő piket- vonal helyett csak néhány sztrájkőrszemet állítottak fel minden telefón épület előtt. Azonban dacára az igy meggyengi- tett piketvonalnak, a munkába visszatérő helyi munkások, — különösen az operatorok és a maintenance munkások szégyenkezve, fejüket lehajtva mentek be az épületekbe. Akadtak olyanok a visszatérő munkások között, akik odamentek a sztrájkőrszemekhez és bocsánatot kértek, hogy átlépik a piketvonalat. “Mit tehetünk,” — mondották, — “ha egyszer a saját unionunk kényszerit rá?!’’ És akadtak sokan a lányok között, akik hangos zokogásban törtek ki, akik azt mondották, hogy úgy érzik magukat, mintha “kígyók” lennének, mert ott kellett hagyon a sztrájkotokat, mielőtt a harc egységesen, az egész országban végétért volna. Soha ennél még szivbemarkolóbb módon nem Írták meg, hogy a szakszervezkedési forma mennyire nem felel meg a modern iparok követelményeinek és ma már nem hogy segítené, de egyenest hátráltatja a munkások bérmozgalmát. Mert jelen esetben valóban csakis a szervezeti forma akadályozta meg a telefón alkalmazottakat a teljes győzelemtől. Az a szakszervezeti forma, amely nem engedte meg nekik, hogy szolidaritással küzdjenek az egész iparban. Mert ez a szakszervezeti forma nem csak a helyi vonalak munkásait állította szembe a long-distance alkalmazottakkal, hanem munkában tartott számos más olyan szakmákat, amelyek lehetővé tették, hogy a telefonszolgálat nem szünetelt, dacára a sztrájkolok nagy számának. A telefón ós távíróhoz villamosság kell. Ezt a villamosságot fejlesztették és szállították az ugyancsak azon AFL-hez tartozó szakszervezetek munkásai. A sztrájktörő munkát végző hivatalnokok és felügyelők részére szintén szakszervezeti munkások szállították az eleimet es egyeb szükségleti dolgokat. És végre meg kell említenünk, hogy az önműködő telefonok mindig működtek. A tudomány szülte “robot” a legveszedelmesebb sztrájktörő, ha szakszervezetek hatáskörébe kerül. A tudomány napról-napra újabb meg újabb ilyen önműködő készülékeket hoz létre, amelyek nagyszámú munkás munkáját végzik el. Azonban minden robot “táplálkozik”, — rendesen villamos erővel. Veszedelmes sztrájktörővé csak akkor válhat, ha ezt a táplálékot megkapja valamely különáüó szakszervezettől dacára annak, hogy bérharc van azon iparban, amelyben alkalmazást nyert. A telefónsztrájk igy mutatta ki, hogy a szakszervezeti forma a magasra fejlesztett iparokban nem szolgálja, hanem éppen ellenkezőleg, hátráltatja a munkások érdekeit. Azért tartjuk mi, az Industrial Workers of the World szervezet tagjai nagyon fontosnak, hogy a munkások ne szakmák, hanem az iparok szerint szervezkedjenek. A telefón és táviró iparban dolgozó összes alkalmazottaknak egy ipari szervezetben van a helyük. Csakis ilyen ipari szervezet tudja érvényre juttatni a munkások szolidaritását s csakis ilyen ipari szervezet veheti fel sikeresen a harcot a tudomány által támogatott ipar tulajdonosokkal. Harmincéves IWW lap A Duluth, Minn, városban megjelenő “Industrialisti” (Ipari munkás) nevű finn nyelvű napilap e hónapban ünnepelte megindításának harmincéves évfordulóját. Az Industrialisti lapot a forradalmi ipari unionizmus iránt érdeklődő finn nyelvű munkástársaink indították útjára 1917-ben a Duluth vidékén elterülő fémbányák munkásainak tanítására és nevelésére. A helyi lapból hamarosan országos fontosságú újság lett, amelynek oroszlánrésze van abban, hogy a finnek között dacára a két világháborúnak és dacára a finn-orosz háborúnak, a lelket mérgező túlzott nemzeti sovinizmus nem terjedt el úgy, mint például a lengyel, vagy mint a magyar bevándorlók között is. Bátorság és nagy kitartás kellett ahoz, hogy egy Uyen lapot három vérzivataros évtizeden át fenn tudtak tartam. Éppen azért munkástársi szeretetünkkel üdvözöljük a jubiláló munkáslapot és kívánunk sikert a további munkájához, amelynek célja az ipari demokrácia megalkotása. Ismerd meg ellenségeidet... A. F. Whitney, a Brotherhood of Trainmen szervezet idős elnöke, akire már valóban senki sem meri ráfogni, hogy kommunista, vagy hogy kommunisták befolyásolják, feltűnő cikket irt szervezetének e havi folyóiratában. A cikk cime: ISMERD MEG ELLENSÉGEIDET. Whitney szerint az amerikai szervezett munkásoknak legnagyobb ellenségei a benszülőtt fasiszták, akik a kommunizmus ellen keltett hangulattal igyekszenek félrevezetni Amerika népét, hogy ennek révén megfoszthassák a demokráciától. A cikk idevágó része igy szól: “A kommunizmus ellen felkeltett mesterséges hisztéria olyan, mintha nagy ágyúval mennénk egy veréb lelövésére. Amig a benszülőtt fasiszták képesek rávenni az amerikai népet, hogy a kommunizmus borzalmai felett tárgyaljanak, addig nagy eshetőségük van a demokráciánk elnyomására. A fasizmust a gazdasági hatalomnak mindkevesebb kezekbeni összpontosulása okozza. A megnövekedett monopóliumok kontrolálják úgy a termelést, mint a szétosztást, ez teszi őket képessé a munkásmozgalom szétrom- bolására.” Úgy van! Azért hirdetjük mi szüntelenül, hogy a termelést és a szétosztást maguknak a munkások kell kontrolálni! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bif. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ima tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel tr nj társadalom »«erbezetét éDÍtjük u i-é«i Kelni
