Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-05-17 / 1476. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1947. május 17.

i

Egyről-Másról

ELMONDJA : J. Z. =====

VÉLEMÉNYEK A MUNKÁSELLENES

TÖRVÉNYEKRŐL

A 80-ik Kongresszus, amely január első napjaiban ült össze és az elmúlt öt hónap legnagyobb részét azzal töltötte el, hogy a munkásság lácait, amelyeket részben sikerült lerázni, vissza rakja és szorosabbra huzza a hurkot, nem a legvér- mesebb reményeket fűzi azon törekvéséhez, amelyet célul tűzött ki az elmúlt őszi választásoknál. Bár az első törvényjavaslatok munkásellenesek voltak és a reakció igyekezett azokat áterőszakolni, a dolog azonban nem ment oly simán, amint azt eredetileg remélték. Ez persze nem a törvényhozók többségének gondolatváltozásán mul- lott, mért azok még ma is ragaszkodnak a legdrasztikusabb munkásellenes törvények meghozásához, de az ellenszenv, amely ezen törvényjavaslatok hallatán felgerjedt szerte az országban, a konzervatívabb törvényhozókat gondolkodóba ejtette és azok is igyekeztek ezen törvényjavaslatok éleit letompi- tani, bár nem nagy sikerrel.

Ezen munkásságot guzsbakö- tő törvényjavaslatoknak a társadalom minden rétegében akadtak ellenzői és nyilatkozataik figyelemre méltóak. így többek között ilyen beszéd hangzott el a közelmúltban Chicagóban a “Catholic Cenference ; of Family Life” konvencióján, melynek egyik szónoka Rév. Francis J. Haas----a Grand Rapids (Mich.) kerület püspöke — volt, aki a 2,000 delegátus előtt kijelentette, hogy: “teljesen naiv azt hinni, hogy a kormány a sztrájkot törvénytele- nitheti. Eddig a világon egyetlen demokratikus kormány sem volt képes a sztrájkot törvénytelen akciónak minősiteni.”

Bishop Haas szerint: “Semmi sem lesz megoldva, ha a megélhetési szükségletek árai aránytalanul magasabbak maradnak, mint a munkabérek, mert az egészséges társadalmi rend megköveteli a kettő között az egyensúlyt.”

“Kormányunk tegye meg az őt megillető részt azáltal, hogy

megszünteti a sztrájkok okait, mert csupán csak a sztrájkellenes törvény meghozása végzetes veszélyt jelent a kormány iránti tekintély megsemmisítésére. ”

Papok ritkán szoktak a munkás és munkáltató osztály közötti harcban részrehajlatlanul nyilatkozni és mi még ritkábban szoktuk azok szavait idézni, de Haas püspök nyilatkozata megegyezik a mi felfogásunkkal is, mert valóban, a sztrájkot nem lehet törvényteleniteni. Amig a társadalomban gazdasági egyenlőtlenség van, addig lesznek sztrájkok minden törvény ellenére is.

A munkásellenes törvényeknek egyik állhatatos ellensége a Montana államot képviselő Murray szenátor a felsőház ülésén nyíltan kijelentette, hogy “némely képviselők — a National Association of Manufacturers segítségével és annak bujtogatására — oly drasztikus munkásellenes törvényeket kívánnak létesíteni, amelyek megsemmisítik, vagy komolyan megnyomorítják a szervezeteket.”

Murray élesen elitélte* a készülő törvényjavaslatokat, amelyek éle a szervezetek és sztrájkok ellen irányul és figyelmeztette kollégáit, hogy: “a nagy bűne ezen javaslatnak, melyek előttük vannak, hogy amig törvényes problémákkal foglalkozik, törvényes jogokat sújt le és törvénytelen megoldást eredményez . . . Én őszintén hiszem, hogy ez a törvényjavaslat több egyenetlenséget provokál, mint amennyit valaha kiegyenlíthet.”

Murray szerint a szenátus előtt levő törvényjavaslat teljesen ignorálja az ipari villongások mélyenfekvő okait és amelyek elsősorban okozói a sztrájkoknak. Ezek pedig: “a (mun- j kások) bizonytalansága; féle- , lem a munkanélküliségtől; féle- i lem a betegségtől; félelem az ipari balesetektől; félelem a nyomorúságos aggkortól. Igen, félelem attól, hogy egy mozgalom kelt lábra, amelynek célja megsemmisíteni a szervezeteket.”

“ZÁRT AGYÚ”

KÉPVISELŐK

nak vetnek alá. Progresso Al- farache, aki egyik prominens vezetője volt a “Confederation Nációnál del Trabajo” (CNT) szakszervezeti szövetség n e k, nyomtalanul eltűnt a börtönből, ahová április elején vetették. Valószínű, hogy kivégezték.

Egy másik CNT tisztviselő, Nicolas Málló, akit Avila városban tartóztattak le, ahonnan Madridba hozták, borzalmak kínzások áldozata lett. Az elfogott munkások ellen nem emelnek konkrét vádakat, hanem csak azt mondják, hogy “gyanúsan viselkedtek” és ez elég arra, hogy megkinozzák őket.

Dacára annak, hogy úgy az amerikai, mint az európai kormányok is tudják, hogy ezen hírek igazak, tovább is hagyják garázdálkodni a pápa áldását élvező gaz fasiszta diktátort.

A kongresszus alsóházának “Munkás Bizottsága” (Labor Committee) ezen munkásellenes törvényjavaslatok, tárgyalásánál többek között beidézte kihallgatásra Van A. Bittnert, a CIO acélmunkások szervezetének központi szervezőjét, aki nyíltan szemükbe moüdotta a képviselőknek, hogy az egész kihallgatás csak komédia, mert az ő agyuk már zárva van minden uj vélemény befogadására és “nem lehetnek a munkássággal szembe elfogulatlanok.”

McCowen képviselő erre megkérdezte Bittnert, hogy: “azt érti ezalatt, hogy a mi véleményünk ebben az ügyben már megállapodott és nem lehetünk részrehajlatlanok a munkássággal szembe?”

“Úgy van” — felelte Bittner.

“Ez mutatja, hogy milyen

szűklátókörű ön” — jegyezte meg McCowen. “Ennek a bizottságnak nincs egyetlen munkás tagja sem” — állította Bittner, mire McCowen közbevágott: “Várjunk csak egy percre. Ennek a bizottságnak igenis van tagja, aki végzett fizikai munkát. Én két külön szervezetnek voltam tagja.”

McCowen megkérdezte Bittnert, hogy véleménye szerint tökéletes-e a Wagner Act. (ezen név alatt vannak összefoglalva a jelenleg létező munkás jóléti törvények, melyeket most uiak{

:al akarnak helyettesíteni, ame- yek jobban megfelelnének a munkáltatók érdekeinek) mire Bittner azt válaszolta, hogy “semmi sem tökéletes”.

McCowen erre megkérdezte Bittnert, hogy “nem gondolja, hogy ez a 25 tagú bizottság eszközölhet javításokat a fennálló törvényeken?”

“Lehetséges” — felelte Bittner — “de én kételkedem abban. Én kétlem, hogy a 25 ember ebben a bizottságban, akiknek csak nagyon halvány fogalmuk van a munkás viszonyokról, kidolgozhatna jó munkás törvényeket.”

Hartley képviselő megkérdezte Bittnert, hogy “kivételesen ezt a bizottságot érti-e, vagy bármely 25 emberből álló bizottságot?”

Bittner: “25 kovács nem a legmegfelelőbb csoport orvosi és egészségügyi problémák megoldására. 25 orvos talán jobb munkát tudna yégezni ezen a téren.”

Hartley: “Azt hiszem a következtetés egyszerű.”

Bittner: “A következtetés az, hogy emberek, akiknek fogalmuk sincs valamely propozició- ról, ne próbálják azt megoldani. Ez nem következtetés. Ez megállapítás.”

Kétségtelen az, hogy a kongresszus előre megállapodott véleménnyel látott hozzá a jelen “munkás törvényjavaslatok” tárgyalásához és pedig abból a célból, hogy a meglevőket megsemmisítse és helyettük olyanokat létesítsenek, amelyek a munkáltatók érdekeinek jobban megfelelnek.

A Wagner Act nagyon is távol van a tökéletességtől és nagyon is rászorul a javításra de éppen ellenkező irányban, mint ahogy azt a kongresszus tervezi. Ahhoz, hogy a munkásság érdekeit szolgálja, azt kiterjeszteni és javítani kell, ezt azonban a kapitalista osztály lakájaitól elvárni, kishitűség.

RÓLUNK VAN SZÓ?

A “Mozi Újság”-ban olvastam, bár mint értesültem eredetileg a clevelandi “Szabadság” április 17-iki számában jelent meg, a magyarországi lapokat leckéztető vezércikk, amiért az Amerikában turnézó magyar színészek és színtársulatokról szóló:' “akár magán levélnek, akár kis jelentéktelen hetilapocskákban megjelenő cikkeknek” helyet adnak minden kritika nélkül.

“így történt az többek között Jávor Pál esetében is” — Írja a Szabadság. “Jávor óriási sikerrel járta Amerika magyarlakta városait . . . .”

“Egy kis hetilapban támadó cikk jelent meg Jávor ellen. Ezt

nyomban átvették Pesten a tényekkel és helyzettel nem ismerős lapok és szenzációvá kürtölték szét a ‘Jávor botrányt’ mely a valóságban nem is létezett és amelyről az amerikai magyarságnak tudomása sem volt.”

Mivel a “Szabadság” nem nevezi meg a “jelentéktelen kis hetilapot” és mivel a “Bérmunkás” — pontosan e rovat — foglalkozott a Jávor körút utóhangjaival, igy találva érezzük magunkat a cikk által.

Először is visszautasítjuk azt az állítást, hogy a cikk támadó hangú, vagy csak szándékú is lett volna, Jávorral szemben. Jeleztük, hogy az amerikai magyarság — közöttük az osztálytudatos munkásság is, Jávor múltját ismerve — osztatlanul örömmel nézett Jávor körútja elé, hogy személyesen is üdvözölhesse a művészt és az embert. Tehát nem volt előre felépített ellenszenv ellene és hogy ez utólag mégis megnyilvánult a közönség nagyrészénél — amiről a “Szabadság” nem akar tudomást venni az kizárólag annak tudható be, hogy nem azt kapta a közönség, amit várt.

A “Szabadság” szerint “Jávor óriási sikerrel járta be Amerika magyarlakta városait”, amit nem is vonunk kétségbe, ha a megjelentek számát és a kassza jövedelmet tekintjük. De szerintünk az “óriási” sikerben az erkölcsi siker is érthető, ez pedig nem volt oly “óriási” ha az utóhangokat ismerjük. Többen hangoztatták, hogy “zsákbamacskát” vásároltunk, mig mások szerint, “megint eret vágtak rajtunk” megjegyzések semmi esetre sem szólnak a siker mellett és ismételten biztosíthatjuk azon magyarországi lapokat, amelyek közölték észrevételeinket, hogy nem alaptalan rágalmazás volt az, hanem a színházat látogató közönség jelentékeny részének őszinte vélemény megnyilatkozását tolmácsoltuk.

Felszólalásunknak nem Jávor elleni “támadás” volt a célja, hanem figyelmeztetés, hogy nagyon rossz társaságba keveredett és ily szerepléssel teljesen lerontja azt a tiszteletet, amelyet az amerikai magyarság — közöttük mi osztálytudatos munkások is -— iránta tanúsított.

Mi is azt állítottuk — csak talán más szavakkal — mint amit a “Szabadság” állít, hogy “az amerikai magyarság a pénzéért nívót és tartalmat akar. És miután a múltban, gyakran és csúnyán becsapták, érthető, hogv bizalmatlan és ovatos lett.”

Mi még hozzá füzzük, hogy a Jávor körút nagyban fokozta ezt a bizalmatlanságot, mert ha valaha, úgy ezen körúttól igazán többet várt a közönség irredenta propagandánál. Abban sem “nivó” sem “tartalom” nem volt. Ez pedig tény, akár “egy kis jelentéktelen heti lapocska” akár egy “nagy” napilap állítja.

Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna borítékban küldje el az előfizetését is.