Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-05-03 / 1474. szám

1947. május 3. BÉRMUNKÁS 5 oldal JEGYZŐKÖNYV A Bérmunkás olvasó táborá­nak 1947 április 20-án, Cleve­land városban tartott kerületi értekezletéről. Az értekezletre összejött munkástársakat Lefkovits La­jos mt. a lapbizottság titkára d. e. 10 órakor üdvözölte és kér­te, hogy a gyűlés levezetésére egy ülésvezetőt és egy jegyzőt válasszanak. A delegátusok ülésvezetőnek Vizi József mun­kástársat, jegyzőnek pedig Kol­lár József munkástársat válasz­tották meg. Vizi munkástárs rövid üdvöz­lő beszéd keretében megnyitja értekezletet és figyelmezteti a jelenlevőket, hogy ma megint olyan válságos időkbe kerül­tünk, amikor a Bérmunkás s hozzá hasonló lapokra rendkivül nagy szükség van, azért reméli, hogy az értekezlet fontos hatá­rozatokat fog hozni a lap jövő­jére vonatkozólag. Felolvassa azután a lapbizott­ság által ajánlott napirendet, amelyet az értekezlet elfogad. A lapbizottság működéséről, valamint a lap financiális álla­potáról Lefkovits munkástárs tesz jelentést. Részletezi a lap bevételeit az előfizetések, a fe- lülfizetések szerint, valamint is­merteti a naptár jövedelmét is. Megindokolja, hogy habár úgy a papír, mint a nyomda és egyéb költségek is állandóan emelked­nek, a lapbizottság mindazonál­tal leghelyesebbnek találta, hogy megtartja az eredeti, 30 év előtti két dolláros évi előfize­tést, mert igy lehetővé válik, hogy mozgalmunk sok kiörege­dett tagjai, akik' már nagyon megcsappant jövedelemből él­nek, még mindig előfizetőink le­hessenek. Azonban az igy tá­madt deficitet a Bérmunkás ol­vasótábora összeadja önkénye­sen, ki-ki a tehetsége szerint. A Bérmunkás olvasói ezt ed­dig még mindig megtették és re­méli, hogy a jövőben is megte­szik. Az olvasók ragaszkodása a laphoz olyan nagymérvű, hogy ebben nem kételkedik. így tehát a lap jövőjét az anyagi oldalról nézve biztosítottnak látja. Na­gyobb veszedelem fenyeget azonban bennünket a lap szelle­mi előállítása terén, amennyi­ben a lap szerkesztője, Geréb munkástárs, akire ezen munka igen nagy része háramlik, az utóbbi időben sokat betegeske­dik. Azért ajánlja az értekezlet­nek, hogy ebben az irányban is hozzon valamilyen határozatot. Felolvassa azután a beérke­zett üdvözlő leveleket, amelyek­ben több indítvány is volt, ami­ket a későbbi tárgyalásokhoz utaltak át. Üdvözlő leveleket küldtek: Bercsa munkástársék Los Angelesből, Fischbein mt. New Yorkból, Zára mt. Chica­góból és Visi mt. Detroitból. A jegyző összeírja a megje­lentek névsorát, amely a követ- kcző! Akron, O.: Farkas Imre, Far­kas Imréné, Gőgös Pál, Gőgös Erzsébet, Vizi József, Vizi Jó- zsefné, Kern Péter, Kern Péter- né. Cleveland, East-side: Lefko­vits Lajos, Lefkovits Lajosné, Székely Sándor, Mrs Julia Kish, Varga János, Mogor József, Steve Bukovits. Cleve land, West-side: Buzay János, Rose Konz, Kollár József, Engli Gyu­la, Molnár Antal, Molnár Antal- né, Gulyás János. Geréb József East Cleveland. Kucher András, Pittsburgh, Pa. Azután Geréb mt., a Bérmun­kás szerkesztője teszi meg je­lentését a lap szellemi részére vonatkozólag. Kifejti, hogy nagy súlyt helyez arra, hogy a lap mindenkor frisS, üde, a napi eseményekkel foglalkozó folyó­irat legyen. Az elméleti cikke­ken kívül úgy ő, mint az Írógár­da tagjai a forradalmi unioniz- mus szemüvegén át nézve anali­zálják az amerikai és a nemzet­közi eseményeket. Most, hogy a világ újból úgyszólván két tá­borban sorakozik fel s az ame­rikai reakciós hisztéri hullámai nagyon magasra vernek, a mun­kásosztály szolidaritás á n a k szükségességét még az eddigi­eknél is jobban kihangsúlyoz­zuk, noha azt mindenkor a munkásosztály felszabadulása elengedhetetlen tényezőjének tartottuk. A Bérmunkásnak ez a harci­as és a munkássoztály egysé­gét hirdető iránya olvasótábo­runk nagy tetszését váltja ki és a levelek százaiban adnak kife­jezést lapunk iránti ragaszko­dásuknak. Olvasóink nagyszámú lapot és naptárt küldtek Magyaror­szágba és az utódállamokba ro­konaiknak, barátaiknak. A hoz­zánk küldött levelek bizonyít­ják, hogy lapunk, naptárunk és egyéb kiadványaink mindenfelé igen nagy feltűnést keltenek és érdeklődést váltanak ki. Megál­lapíthatjuk, hogy a magyaraj- ku munkások között mindenütt élénken érdeklődnek a forradal­mi ipari unionizmus iránt. A le­rombolt európai gazdasági hely­zet azonban nem engedi meg, hogy az érdeklődők előfizethes­senek lapunkra. Azért a Bér­munkás itteni táborára vár az a feladat is, hogy lehetővé tegye a Bérmunkásnak európai ter­jesztését. A lap írásánál nagyobb vesze­delem azért fenyeget bennünket, mert kiöregedtünk, a bevándor­lás lezárása következtében ifjú­ságot nem szerezhetünk. Az öregséggel velejár a betegeske­dés és a munkaképesség elveszi tése is, vagy legalább is a gyen­gülése. Ennek tudható be, hogy az Írógárda tagjai is fogyóban vannak. Az országos értekezlet óta Zára, Fisbein, Pika, Visi, Gulyás munkástársak és időkö­zönként Gőgös mt. küldtek cik­keket. így a lap megírásának legnagyobb része a szerkesztőre marad, amely túl terhessé lesz akkor, amikor ezt csak az ipa­rokban eltöltött munka után felmaradt idejében teheti. És különösen terhessé válik, ha az egészségi állapota sem kielégítő, igy ebben a tekintetben valami változást kell eszközölnünk. Az értekezlet tudomásul ve­szi a jelentéseket, majd hosz- szabb vita indul meg a lap ter­jesztésére vonatkozólag. A dele­gátusok mindannyian meg­egyeznek abban, hogy kívána­tos lenne Magyarországba mi­nél több Bérmunkást küldeni. Gőgös mt. felemlíti, hogy az európai munkások másféle ne­velésben részesültek s igy hiá­nyos, vagy egészen ferde fogal­muk van az amerikai munkás- mozgalomról, kívánatos lenne tehát őket ellátni a helyesen in­formáló cikkekkel. Geréb mt. megjegyzi, hogy erre a célra cikksorozat fog megjelenni la­punkban a közeljövőben (Az el­ső a multheti számban jelent meg — Szerk.) a forradalmi ipari unionizmusról. Gulyás mt. úgy véli, hogy a forradalmi ipari unionizmus esz­méjét még levelezéssel is előse­gíthetjük, mert az ilyen szemé­lyi érintkezésre nagyobb súlyt fektetnek. Lefkovits mt. helyes­li a dolgot és felemlíti, hogy ha esetleg valóra válik a Visi mun­kástársunk tervezett haza láto­gatása, akkor ezt a személyi kontaktust még jobban is ki le­het építeni. Gőgös, Mogor, Vizi, Molnár és mások hozzászólása után az ér­tekezlet úgy találta, hogy igen jó szolgálatot tesznek a forra­dalmi ipari unionizmusnak és általában a munkásosztálynak azon munkástársak, akik lehe- hetővé teszik azt, hogy a Bér­munkást valamilyen európai címre küldjük. A szerkesztő munkájának megkönnyítésére az értekezlet utasította a lapbizottságot, hogy szólítsa fel azon munkás­társakat, akik már régebben Ír­tak a Bérmunkás részére, hogy vegyék újra kézbe a tollat s ve­gyék ki részüket a tanító mun­kából. Kucher mt. indítványára el­határozta a gyűlés, hogy az or­szágos értekezlettel kapcsolat­ban a Bérmunkás fenállásának 35 éves jubileumát fogjuk ün­nepelni. A clevelandi ünnepség részletes kidolgozását a lapbi­zottságra bízza az értekezlet, de egyben kéri a többi városokat is, hogy hasonló ünnepélyeket rendezzenek. Kern munkástárs­nő bejelenti az akroni munkás­társnők nevében, hogy a cleve­landi ünnepélyhez nem csak hoz­zájárulnak, de a süteményekről is gondoskodni fognak. Lefkovits, Farkas, Székely és Buzay munkástársak hozzászó­lása után az értekezlet utasítja a lapbizottságot, hogy mint a múlt évben, úgy most is levél­ben szólítsa fel az olvasókat a drágasági pótlék beküldésére. Ezt az eljárást a felszólalók mindegyike helyesebbnek tart­ja, mint az évekkel ezelőtti sor­solásokat, mert bíznak abban, hogy az olvasók ezúttal is te­hetségük szerint támogatni fog­ják lapunkat. Lefkovits mt. indítványára Gulyás, Buzay és mások hozzá­szólása után elfogadja az érte­kezlet, hogy Fischbein munkás­társ részére, aki a közeljövőben látogatóba megy Californiába, ahol csak lehet, gyűléseket ren­dezzünk a világesemények mun­kás szempontból való megisme­résére. Lefkovits mt. részletes jelen­tést tesz arról a nagy erkölcsi és anyagi sikerről, amit az 1947-es naptárunkkal értünk el. Ezért ajánlja, hogy a következő évben újból adjuk ki a naptárt. Reméli, hogy Geréb mt. egész­ségi állapota javulni fog annyi­ra, hogy újból szerkesztheti. Lefkovits munkástársnő és má­sok hozzászólása után az érte­kezlet elfogadja a naptár kiadá­sának ajánlatát. Kucher mt. kérdést ad, hogy mi a szerkesztő véleménye az Am. Magyar Népszava s egyéb reakciós lapoknak Magyaror­szágból való kitiltására vonat­kozólag? Geréb mt. elmondja válaszában, hogy lapunkban ezt a dolgot csak mint “hirt” emlí­tette, vezércikkben nem foglal­kozott vele, mert nem tartja kí­vánatosnak azt, hogy egy kor­mány kitilt valamilyen lapot, noha elismeri, hogy a kitiltott lapok a legszemérmetlenebb hadjáratot folytatják a Ma­gyar Köztársaság ellen. A kitil­tás azonban nem megoldás a sajtószabadság kérdésében, ha­nem csak elismerése annak, hogy a kormány jogos a sajtó- szabadság megnyirbálására. A sajtószabadság kérdése sokkal bonyolultabb, mintsem egy ily kormányrendelettel el lehetne intézni. Egyébiránt a közeljövő­ben a sajtószabadságról cikkso­rozat fog megjelenni lapunkban. Ezzel azonban, — mondotta Ge­réb mt. — nem akarja azt mon­dani, hogy elitéli a magyar kpr- mányt, mert elismeri, hogy a veszett ebek marása ellen vala­hogy védekezni kell, de ezt a védekező módszert nem tartja helyesnek. Engli mt. azt hangoztatja, hogy az olyan brutális hazugsá­gokkal szemben, mint amiket az Amerikai Magyar Népszava és a többi kitiltott lapok írnak, minden intézkedés jogosult és helyesli a magyar kormány in­tézkedését. Gőgös munkástárs is helyesli a kitiltást, mert az otthoni reakció még mindig na­gyon erős. Ennek bizonyítására felolvassa az öccse által irt levél egy részletét. Szerinte a kitil­tott lapok csak erősitik ezt a reakciót. Molnárné, Vizi és még több munkástárs is hozzászól a kérdéshez s igy a sajtószabad­ság problémája nívós vitára adott okot. A jelenvoltak a 2 és 3 óra kö­zött elfogyasztott ebédre 84 dol­lárt adtak össze. Miután a tárgy kimerült, Vi­zi munkástárs az értekezlet be­zárásául rövid buzdító beszédet tartott, amelyben rámutatott, hogy az események mennyire igazolták a Bérmunkásnak a háború alatt elfoglalt álláspont­ját, amikor, noha a fasizmus és nácizmus katonai erejének leve­rését tartotta legfontosabbnak, mindig rámutatott, hogy azzal a reakciót még nem irtjuk ki, hanem az ellen küzdeni kell to­vább, a munkásosztály teljes felszabadulásáig. Vizi József, gyülésvezeto Kollár József, jegyző OROSZ-ELLENES KÖVETSÉG WASHINGTON — Arnold D. Willis, aki az Egyesült Államok moszkvai nagykövetség kultu­rális attaséja volt, de lemondott állásáról és most útban van ha­zafelé, azt állítja, hogy a moszk­vai amerikai követség tagjai mindannyian oroszellenesek. Willis szerint alig tölt valaki pár órát a moszkvai amerikai kö­vetségen, máris hallja, hogy a követség tagjai milyen megve­téssel beszélnek az oroszokról. Willis nyilatkozatának közzé­tétele után a követség szintén nyilatkozott, amelyben tagad­ják Willis vádját.

Next

/
Thumbnails
Contents