Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-01-11 / 1458. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. január 11. A forrongó ázsiai tömeg (Vi.) Legújabban Indo-Kiná- ból a franciák által megszállt területekről jönnek hírek, hogy a benszülöttek megint harcba^ szálltak e betolakodott idegen csapatok ellen. Ez a félig-med- dig független országnak a kor­mánya egyszer megegyezett a franciákkal, de egyik fél sem tartja be az egyezményt. Ám­bár kevés és megbízhatatlan hí­rek jönnek ki onnan, mivel a hírszolgálatot a franciák és az angolok kezelik és nem engedik keresztül az olyan híreket, me­lyek a benszülötteknek kedvező. Azonban annyit beismernek, hogy a megszálló csapatok na­gyon rossz helyzetben vannak és habár rosszul felfegyverzett és képzett, de nagyszámú ben­szülöttek uralják az egész or­szágot egy pár nagyobb város és kikötő kivételével. Itt a harcok folyamatát és kimenetelét nem igen fogjuk megtudni még egy jó ideig. Mert nem valószínű, hogy a francia csapatok most is köny- nyü győzelmet aratnak, mint a múltban, amikor az angol csa­patok ottvoltak segíteni. Újabb megalkuvásra is kevesebb a le­hetőség, hiszen az utóbbit sem tartották be. Ha hosszú harcok során is, de azt hihetjük, hogy az indo-kinai nép is kivívja a szabadságát. Másik eltemetett, agyonhall­gatott, az angol selyemfüggöny álta eltakart, de nagyon fontos harcok Indiában folynak le. Ha­bár csak néha válik nagyon vé­ressé, de soha nem alszik el. In­dia önállóságát már csak a muzlem vallási szekta vezérei akadályozzák meg, akik a za­varosban maguk részére függet­lenséget akarnak kivívni és eh­hez angol fegyverekre támasz­kodnak. Ez persze kapóra jön az angoloknak is, mert ezen ürügy miatt eltudják halaszta­ni India függetlenségét, nem kell nekik onnan sem kivonulni. Nem egyesülhetnek a hinduk, hogy ezt a kivonulást kikény- szeritsék. Indiában is minden nap kitör­het a polgárháború, habár a ve­zetők leginkább a nagytöbbség­ben levő hinduk között, minden erejüket megfeszítve azon töre­kednek, hogy azt kikerüljék és mentői hamarább és békessége- sen oldják meg a helyzetet, nyerjék meg a függetlenséget és szerveznék meg a független­ségi kormányukat. India legnikább, de egész Ázsia mintaképe a kizsákmá­nyolásnak, ahol dúsgazdagok mellett rémséges nyomort, sze­génységet találunk a népesség nagy tömegei között. Indiában a 350 millió lakosság között, ra­gályos nyavaják, éhség halom­ra szedi az áldozatait. Úgy az angolok, franciák, mint a hollandusok, egymást védik, egymást segítik, hogy azt a sok milliós néptömeget még mindég letudják győzni, valóságos rabszolgaságban tar­tani. Hogy megakadályozzák az ügynökeik, csatlósaik kizavará­sát azon gazdag területekről, ahol a természet gazdag kincse­ket helyezett a föld méhébe, dús termőtalaj, meleg éghajlat, kihasználatlan erdők, ásványok, folyók, melyeknek a rendes, észszerű kihasználásával nagy haladást, kényelmesebb életmó­dot, biztosabb megélhetést sze­rezhetnének a benszülöttek, akik igy baromi munkára van­nak ítélve és úgy is bánnak ve­lük. Ezekhez tartoznak az Indoné­ziát alkotó szigetek is, ahol több mint 80 milliós tömeg van egy maroknyi angol-holland marta- lócok által elnyomva és kizsák­mányolva. Mindent kivisznek a földről, a föld méhéből, amit a természet nekik adott, de vissza a benszülöttekhek csak a mor­zsákat dobják. Ezek a kizsák­mányolok tudják, ha egyik or­szágban sikereket érnek el a benszülöttek, az biztató hatás­sal lesz a szomszédos országok­ra is. Amint most ezen elnyomó csapatok segítik egymást, úgy a szomszédos országok is segíte­nék egymást, ha egyszer vala­melyik elég erős lesz az elnyo­móit kikergetni és fegyverhez jutni, melyet mostan olyan si­keresen vissza tudnak tartani tőlük az angolok és más idegen csapatok. Csak a japánoktól el­szedett vagy azok által eldobált fegyverek állnak most rendelke­zésükre, no meg amit a megölt francia-angol-holland zsoldosok­tól elszedhetnek. Mindezen kisebb és kevésbbé szervezett országok öntudato- sabb népei, akik az elnyomott és kizsákmányolt népekkel egy­ütt éreznek, nagy érdeklődéssel figyelik a kínai nép szabadság harcát. Ez a világ legnagyobb néptömege, legrégibb civilizált ázsiai ország. Most ugylátszik, hogy a re­akció, melyet Amerika nem csak szavakkal biztat, hanem egy és félbillió dolláros mennyi­ségben munícióval, fegyverrel és legfontosabb szállító eszkö­zökkel ellát, most minden ezen nagy segítség dacára is szorult helyzetben van. Amerika nem csak odaajándékozta nekik több mint egy milliós hadsereg leg­modernebb fegyvereit, hanem megtanította őket azoknak a használatára, felruházta őket és saját beismerésük szerint, több mint negyven divíziót ké­peztek ki, szereltek fel. Amig ezen jól felszerelt és képzett hadsereg egymás után foglalta el a nagy kínai városokat, addig Amerika is tapsolt s a győzelmi híreket nagy örömmel hozták. De ott is megfordult a kocka és a vörösök győznek, a széjjel forgácsolt kormány csapatokat sok helyen körül kerítették és megsemmisítéssel fenyegetik. Sokfelé még azokat a közleke­dési utakat is elvagdalták, me­lyeket a kormány csapatok több hónapi harcok utján magukévá tettek. A nagy mennyiségű ame­rikai truckok, vonatok értékte­lenekké váltak, vagy nagy rész­ben a vörösök kezeibe kerültek. És csak az amerikai repülőgé­pekkel bírják a körülkerített kormány csapatokat ellátni, már ahogy képesek. Ezt azért is nehéz nekik megtenni, mert sok helyen nagy csapatok vannak elzárva a tengerpartoktól, ahol az amerikai hajóraj segítségé­vel a kormány uralja a helyze­tet. Peiping, amely észak Kíná­ban a legnagyobb város és sok száz éven keresztül főváros volt, most teljesen körül van zárva és már a kapujai előtt folynak a harcok. Ugylátszik mindenfe­lé elég rossz helyzetben van­nak, mert nagyon gyéren jön­nek hírek. A vörösek győzelme­it nem igen szívesen jelentik az amerikai lapok sem, mind amel­lett a vöröseket nagyon is < elszi­getelve tartják, a világ hírszol­gálata azokat nem igen akarja tudomásul venni, még azokat a híreket is agyonhallgatják, me­lyek onnan nagynehezen kike­rülnek. Mint a forrásnak indult bor is nagyon zavaros, gusztustalan, igy a forrongó néptömeg is, a polgárháborúk is azok, mind a mellett az egész világ hírszolgá­latát uraló kapitalista sajtó, még zavarosabbá igyekszik azt tenni. De nem sokára jön az idő, mikor megvilágosodik és tisz­tán fogjuk látni a helyzetet. hazának azzal, hogy egy tenge­részeti állomást megtisztítottak a patkányoktól. Az állomás le­zárása után a macskák szolgá­latára nem volt több szükség és a tengerészet kérésére az állat­védő egyesület gázzal kivégezte a “veteránokat”. Mint hősökhöz illik, közös sírba temették őket és fejfájuk ezt a felírást viseli: “Itt nyugszik 41 hős, akik ki­vették részüket az ellenség irtá­sában és segítették a tengeresze­ket a győzelem kivívásában. Ak­tív szolgálatban, mint hősok hal­tak el.” Hát bizony a “hősöknek” na­gyon gyakran ilyen sors jár ki! A MÚLT ÉV SZERENCSÉT­LENSÉGEI HŐSÖK SORSA LONDON — Portsmouth kö­zelében, Havant városkában gázzal kivégeztek 41 “hős” macskát, amelyek a háború alatt nagy szolgálatot tettek a NEW YORK — A Metropoli­tan Life Insurance Co. adatai szerint az elmúlt évben Ameri­kában 99,000 szerencsétlenség történt, 3000-rel több, mint az előző évben. Automobil szeren­csétlenségekben körülbelül 34,- 000 ember vesztette el életét. Michigan egy nagyon gazdag állam, mégis 400,296.105 dollár adóssága van. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Szerkesztőség: Megkaptam a Bérmunkás naptárát és mellékelten küldöm az árát. Ez a naptár, valamint a Bérmunkás lap olvasása is ne­kem élvezetet nyújt. Én több Imás újságot is olvasok, de ne- I kém csak a Bérmunkás az igazi | munkáslap. Abból nyerek tisz- ita képet. így például én is i majdnem helyesnek találtam j Molnár Erik, magyar miniszter | ajánlatát a zsidókérdésben, mig ja Nógrádi Béla magyarázatát i el nem olvastam. Most már lá­tom, hogy a zsidó kérdésben is csak a helyes munkás demokrá­cia hozhat teljes megoldást, amelyben nem lesznek elnyomó és elnyomott kisebbségek sem nemzeti, sem pedig vallási té­ren. Szóval olyan társadalmi rendszerre van szükségünk, amely megszünteti a dolgozók nélkülözését, de erre nevelni kell a népet. Rád Józsefné New Brunswick, N.J. Igen tisztelt Szerkesztőség: Soraim kíséretében küldök 2 dollár ötven centről szóló pénz- utalványt a naptár előállítási költségeinek fedezéséhez. A Bérmunkás hetilappal igen meg vagyok elégedve. Két más magyar lapot is olvasok, de so­ha sem mulasztom el a Bérmun­kást elejétől végig elolvasni. Nagyon tanulságos, olyan mint egy jó tükör, mindig a való tényállást Írja meg s azt sze­retem benne. Hegyi Ottó Long Island, N.Y. Igen tisztelt Szerkesztőség: Mellékelten küldök 3 dollárt a Bérmunkás 1947 évre kiadott 3 darab naptárért, amely évről- j évre mindig nivósabban jelenik I meg. Két darab naptárt az itte­ni, egyet pedig az otthoni címre szíveskedjenek elküldeni. Sokat tudnék Írni a Bérmun­kás lapjukról és a naptárukról, amely nagyon megnyerte a tet­szésemet. Csak arra kérem önö­ket, hogy a vallást és annak őreit hagyják békében és meg fogják látni, hogy jobban el fog terjedni lapjuk az egész Egye­sült Államokban, mert úgy si­mán lehet terjeszteni minden munkás házban. Boldog és békességes újévet kívánok a Bérmunkás Írógárdá­jának és olvasóinak. Egy Vallásos Olvasó Homestead, Pa. Tisztelt Lefkovits Munkástárs: A naptárt megkaptam, az árát itt küldöm és kérem, küld­jön egy példányt a mellékelt magyarországi címre is. A naptár kitünően jó. Őszinte elismerésemet küldöm Geréb munkástársnak és mindazok­nak, akik bármivel is hozzájá­rultak a létrehozásához. Lehet belőle tanulni, szórakozni és fel­frissíteni azon ismereteinket, melyek már elillantak emlékeze­tünkből. Minden sora kitűnő. Dr. Vám- béry tanulmánya a forradalmi törvényszékről meg éppen fel­tűnő. Szerintem mindenkinek olvasnia kellene, mert a lelkeket emberi magasságba emeli. Vass Károly New Brunswick, N. j. 0 Tisztel Munkástárs: Mellékelten küldök 7 dollárt előfizetésre, az idei naptárért és laptámogatásra, amit az új­ságban nyugtázzanak. Én a Bérmunkásnak már 1916 óta vagyok az olvasója. Szántó Lajos Chicago, 111.

Next

/
Thumbnails
Contents