Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-04-05 / 1470. szám

1947. április 5. BÉRMUNKÁS 7 oldal HÍREK magyaro szágból — SZEMELVÉNYEK A MAGYARORSZÄGI LAPOKBÓL — Betyárvilág a Hortobágyon DEBRECZEN — Egyenletes tempóban robog az autó a hor­tobágyi műúton, pedig alaposan megrongálódott ez az ut a há­ború utolsó hónapjaiban, ami­kor a Hortobágy is a hadiese­mények szintere lett. Azóta a megye hozzáfogott, hogy a ha­talmas bombakrátereket bete­messe. A munka eredményesen halad, bár itt-ott még erős zök­kenők jelzik, hogy a sebek nem gyógyultak be egészen. A Látókép-csárdánál megál­lunk pillanatra. Szeretnénk me­legedni keveset, mert igy or­szágúton a tél a szokottnál is erősebben árasztja hidegét az utazóra. Itt bandukolhatott és pihent meg valamikor Petőfi, amikor télviz idején nekivágott egy rettenetes útnak Debrecen­ből Pest-Budára. A csárdának ma csak mere- dező falai mutatják, hogy itt egykor otthont kapott a vándor. Egyébként a romokat egészen lebontják s a “kármentők” mö­gül többé nem szolgálják ki a jóféle alföldi vinkót. Innen a Látoképtől már csak egy ugrás a Hortobágy, ahol a nevezetes csárda jóvátételi áta­dóállomás lett. Debrecen nemrégiben tiz esz­tendőre adta bérbe a csárdát a jávátételi hivatalnak a puszta egy igen jelentés részére együtt. A világhirü tó-gazdaság szintén magánkézbe került. Debrecen éppen nemrég kötött fontos szerződést a tógazdaság uj bér­lőivel. A jövő évtől kezdve a ki­termelt halmennyiség negyven százaléka Debrecenben kerül majd piacra, mig a másik hat­van százalékot Budapestre szál­lítják, igy a főváros közönsége igen értékes közellátási felhoza­talhoz jut. A tógazdaság vezetője Révész Ferenc elmondja, hogy a régi felszerelés a háború hónapjai­ban csaknem teljesen elpusztult. A háború után mindent elölről kellett kezdeni. Nagyobb baj azonban ennél, hogy a rendkívül nagy csapadékhiány miatt a nyáron a gazdaság csaknem ki­száradt, a hatalmas tavaknak mindössze alig 20 százaléka ma­radt meg. Ebben a télben és az elkövetkezendő * tavaszban bíz­nak, hogy a tavak vizét sikerül felduzzasztani. Ha ez sikerül, a hortobágyi halból bőségesen jut majd a főváros népének, az or­szág halszegény vidékeinek és esetleg kiszállításra is. Az elmúlt esztendőben ugyan­csak a tógazdaság kezelésébe jutott az öntözőcsatorna is. Itt az volt az első teendő, hogy az 1944-ben kint telelt rizstermést betakarítsák. Sajnos, ennek 98 százaléka továbbtermelésre al- kalhatlan volt, csiraképessége a téli fagyban elpusztult. Szabó Kálmán, Debrecen szo­ciáldemokrata polgármesterének közlése szerint már a múlt ta­vasszal sikerült uj vetőmagot szerezni, igy a tavasszal a rizs- termelés az eddiginél jóval na­gyobb területen indul meg. Ha az időjárás kedvező lesz, a ter­més egy részét ugyancsak köz­ellátásra fordítják. Ezt sem ki­zárólag Debrecennek szánják, de juttatnak belőle az ország több más vidékeinek. Remélni lehet, hogy Horto­bágy szikes, művelésre nagy­részt alkalmatlan földje néhány éven belül “valódi japán” rizs- zsel látja el az országot. A jószágállomány az elmúlt nyári és őszi hónapokban örven­detesen felgyarapodott. Tekin­télyes a vadállomány is, nagy szolgálatot tesz majd, gondos gazdálkodással, a közellátásnak. Vannak azonban gondok, ba­jok, panaszok is a Hortobágyon. Sok a fosztogatás a tanyavilág­ban. Mintha csak az elmúlt szá­zad betyárvilága éledt volna új­já. — Pedig idestova száz eszten­deje, hogy kiveszett a legutolsó hortobágyi betyár — mondja egy idős pusztai ember. A múlt betyárromantikáját géppisztolyos banditák váltot­ták fel, rátörnek a tanyákra, el­hajtják a jószágot, kifosztják az embereket és autókon to­vábbállnak. Ez ma a Hortobágy: békés, dolgos parasztok és elszánt rab­lók világa. — Szerencsére — mondja az öreg —, most már ritkábban merészkednek ide, mert össze­fogtunk néhányan s úgy zavar­tuk meg őket. Búcsúzunk, mert már szürkül a téli puszta s nyugodalmas éj­szakát kívánunk az öregnek, ö meg azt mondja: reméli, nyu­godt éjszakája lesz. Azért biz­tonságból fejéhez készíti a réz- fejü botot, meg a faapritó bal­tát, a régi betyárvilág félelmes harci fegyvereit. Barna Tibor (Népszava) DOHNÁNYI ERNŐ HÁBORÚS BŰNÖSSÉGE A magyar Zeneművészeti Fő­iskola volt igazgatója, Dohná- nyi Ernő évtizedekig képviselte a reakciót és a fasizmust a ma­gyar zenei életben és ezért egy­másután részesült a legnagyobb kitüntetésekben. A felszabadu­lás elől nyugatra menekült és aktiv tevékenységet folytatott a nyilas és a náci magyarok kö­rében. A magyar kormány által ösz- szeállitott első számú háborús bűnösök tisztáján szerepelt Doh- nányi neve, de jelenleg még ért­hetetlen körülmények közölt le­vették a háborús bűnösök tisz­tájáról. Ez a magyarázata, hogy a megszállt övezetben a fasiszta Dohnányi még szerepel­ni tudott, sőt hogy a demokrati­kus köztársaságellenei propa­gandáját még eredményesebbé tegyék, ki akarták csempészni még Amerikába is, — Eckhardt javaslatára, — hogy fellépjen a magyar nácik fölsegélyzését cél­zó társadalmi összejöveteleken. Miután a háborús bűnösök legutóbbi listájára újra felvet­ték a nevét, valószínűleg nem | kerülhet sor arra, hogy Ameri­kába utazhasson és propagan- ! dát folytathasson a demokrati­kus Magyarország ellen. A bel­ügyminisztériumban egyébiránt nyomozás indult meg arra, hogy ki vette le Dohnányi nevét a há­borús bűnösök első listájáról. Budapesten húsz százalékos kukoricalisztet kevernek a ke­nyérbe, mert a fővároshoz érke­zett gabonamennyiségben sok kukoricaliszt volt. A Pestvidéki törvényszék ha­lálra Ítélte Gulyás Mária mun­kásnőt, aki megfojtotta újszü­lött csecsemőjét, majd a szom­szédnőjét gyilkolta meg. Kivégezték Kasza Vince pin­cért, aki Bokor Dénessel együtt az üldözöttek megkinzásában vett részt és azért halálra Ítél­ték. Kaszát még a köztársasági elnök sem tartotta méltónak a kegyelemre. SÚLYOS VASÚTI SZEREN­CSÉTLENSÉG A Keleti pályaudvaron súlyos vasúti szerencsétlenség történt. A Hatvan felől befutó, utasok­kal zsúfolásig megtelt gyorsvo­nat lépcsőjén is spkan utaztak, a mellette lévő sínpáron pedig a Keleti pályaudvarról indult ki tehervonat. A tehervonat egyik vagonjából hatalmas gerenda állott ki. Amikor a két vonat egymásmellé ért, a gerenda le­sodorta a gyorsvonat lépcsőjén utazókat. A hatvani gyors uta­sai közül Béke Sándor segéd­munkás meghalt, öten súlyosan, többen könnyebben megsebesül­tek. A szerencsétlenség ügyében megindult a vizsgálat. NAGYMÉRVŰ RIZSPANAMA A budapesti rendőrség meg­tudta, hogy a Pannónia szálló­ban lakó Navay Kálmán volt földbirtokos vagontételekben árusítja a rizst. Két detektív je­lentkezett Navaynál, hogy mint vevők a rizst “bármilyen” áron megvásárolják tőle. Navay le­vitte őket Gyomára, ahol bemu­tatta őket Dr. Székely András­nak, aki azt mondotta, hogy 100 mázsa hántolatlan rizst hajlan­dó eladni nekik 90,000 forintért. Ez annyit jelentett, hogy egy kiló hántolatlan rizst a fogyasz­tóknak nem lehetett volna elad­ni 30-35 forintnál olcsóbban. Hosszas alkudozások után meg­egyeztek 80,000 forintban, ami­ből 7000 forintot Navay kapott volna. A detektívek azonban fel­fedték kilétüket a rizs átvételé­nél és Székelyt meg Navayt őri­zetbe vették, majd a fővárosba vitték őket, ahol kiderült, hogy 750 mázsa vetőmag rizzsel ren­delkeztek. A rendőrség aztán kiderítette, hogy egy napon megjelent a földművelésügyi minisztérium­ban “gróf” Hessenstein Sándor, aki csak valamivel előbb került ki a Markó utcai fogházból, ahol a Toliszindikátus panama miatt ült, a “gróf” 600 mázsa vetőmagrizsre való kiutalást kért, amelyet — szerinte — a Tiszavidék öntözőgazdák Szö­vetkezete számított elvetni. En­nek a szövetkezetnek Dr. Szé­kely Sándor a vezetője és igy kerítették meg az ország rizs vetőmag készletének több mint a háromnegyed részét. Mint ki­derült, ebben a minisztérium termelési főosztályának előadó­ja, Dr. Kállay Kornél segédke­zett nekik. Pesti Humor CSINOS SZOBA 4 POFONÉRT KIADÓ Élénk feltűnést keltett a pes­ti háziurak körében, hogy egy clevelandi háztulajdonos börtön­viselt boxbajnokot fogadott fel a hátralékos lakbér behajtásá­ra. A lakókat a clevelandi Ró- kuskórházban ápolják, felépü­lésükhöz több a remény, mint a pesti romlakásokhoz. Ha ez az I amerikai eljárás gyökeret, sőt lakót ver nálunk is, lényegesen I megváltozik a bérlemények utá­ni díjfizetés . Kapunyitás — 1 tyukszemta- posás. Ágyhasználat éjszakára — 2 frász a hasamba. Bútorozott szoba — 4 pofon fültőre. Ugyanez fürdővel — 3 pofon és 2 gudifrász. Garzónlakás — 5 fejbeverés. Kétszoba összkomfort — 5 horogütés és 1 izénrugás. Háromszobás apartment — Fél szem és 6 fog kiverve. Egyéb szolgáltatásokért (lift, melegvíz, központi fűtés stb.) bokánbillentés, karficamitás, orrbenyomás, gyomorütleg kap­ható, amiket minden hó 12-én kell a lakónak egyenlő részlet­ben lekenni. (Pesti izé) POSTA UTJÁN KÉSZÜLÜNK felszólítani azokat a Bérmunkás olvasókat, akik mindezideig nem küldték be a naptár árát. Ezen a helyen többször megír­tuk, hogy a naptár előállítása költségét kölcsön vettük, azt haladéktalanul vissza kell ad­nunk. Hogy munkát takarít­sunk a felszólító levelekkel, még itt kérjük azokat, akik nemi küldték be a naptár árát, hogy azt intézzék el. Ugyancsak azok, akik előfize­tésükkel hátralékban vannak, ne várják a lapkezelő látogatá­sát, de tegyék borítékba az ösz- szeget és küldjék be, hogy a Bérmunkás továbbra is akadály­talanul jelenhessen meg és ér­kezhessen hétről-hétre az olva­sókhoz. Tisztelettel * a BÉRMUNKÁS kiadóhivatala. Moszkvából jövő hírek szerint a külügyminiszterek tanácsko­zásán igen sokat beszélnek, gyakran lakmároznak és nagyo­kat isznak, de igen keveset vé­geznek. Nem volt okos dolog a szov­jet vezetőktől, hogy a külügy­minisztereket a részükre rende­zett disz szinelőadáson a volt cári páholyba ültették, mert a cári eszmékhez amúgy is huzó külügyi vezetők a cári atmosz^ férában csak megrősbödtek ab­ban a szellemben.

Next

/
Thumbnails
Contents