Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-04-05 / 1470. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS A magyar demokrácia nehéz küzdelmei Többször megemlítettük már, hogy olvasóink nagyszámú oly hazulról érkezett levelet küldenek be hozzánk, amelyek világot vetnek az otthoni viszonyokra. Sok ilyen levelet le is közöltünk, különösen azokat, amelyek részben dicsérték, részben pedig élesen kritizálták az orosz megszálló hadsereget. De megállapítottuk ezen levelekből azt is, hogy a negyedszázados Horthy uralom teljesen megmérgezte a magyar nép többségének lelkivilágát, mert csak igy lehet megmagyarázni a “kilengések” név alá foglalt pogromokat és erőszakoskodásokat. Sőt ennek tulajdonítható be az is, hogy elegen akadtak, akik egész komolyan hitték, hogy a Horthy uralmat még mindig vissza lehet állítani. A beküldött levelek között most újból találtunk kettőt, amelyekkel érdemesnek tartjuk foglalkozni, mert ezekből viszont azt látjuk, hogy milyen nagy nehézségekkel küzd egy _uj társadalmi rend még akkor is, ha nem gyökeres a változás, hanem csak olyan részleges, amit ma Magyarországon próbálnak keresztülvinni. A nehézségek legnagyobb oka az, hogy a tömegek ideológiai felfogása még a régi rendszerből való és igy uj vezető réteget kell kinevelni. Éhez viszont hiányzanak az anyagiak. Ezért az ilyen átalakulás valóban nagy szenvedéssel jár. Az alábbi két levél, noha az ország különböző részeiből jöttek, mintegy kiegészítik egymást és semmi további magyarázatra sem szorulnak. Az első levelet A. Klein (Buffalo) munkástársunk kapta Sashalomról, a másodikat pedig Visi István munkástársnak irta Miskolcon lakó unokaöccse. A levelekből természetesen kihagytuk a családi vonatkozású részeket. Drága Nénikém és Nagybátyám: Február 6-án keltezett kedves soraikra sietek válaszolni. Végtelenül örülök, hogy Lajos bátyámék jól vannak és nincs a panaszra okuk. Kívánjuk is, hogy kerüljék el azt a szörnyű szenvedést, azt a földi poklot, amiben itt Európában nekünk részünk volt. Ma is megborzadok, ha visszagondolok a légitámadásokra, vagy a megjelenő rendeletekre, amikkel megrend- szabályozták, a munkaszolgálatot vagy a deportálást rendelték el. Mindez felejthetetlenül él bennünk, a legborzasztóbb katasztrófák pillanatok alatt zajlottak le körülöttünk! Bizony szükséges lenne, hogy a világ dolgozói egy emberként álljanak ki a háború ördöge ellen! Még emlékszem kedves Nagybátyám látogatására és politikai fejtegetéseire. Ezzel kapcsolatban röviden vázolom helyzetünket. Nem kell bemutatnom a magyar embert, hiszen kedves Bátyám ismeri. Könnyen lelkesedik, nagy lendülettel megindul és aztán ezzel a nekiindulás- sal úgy gondolja eleget is tett és abbahagyja az egészet. Eredményeket azonnal szeretne. Ha nem kedve szerint történnek a dolgok minden hibát a vezetőkben lát, saját magát soha sem vizsgálja. Ő tökéletes, (pedig mennyire gyarló!). Öntudatos csak a városi szervezett iparos munkásság. A parasztság, ami a nép zöme, elmaradt, politikától irtózó. Az a réteg, amelyik sem a munkás, sem a paraszthoz nem tartozik, még nem találta meg a helyét. Ez az oka, hogy a szovjet hadseregnek hatalmas és véráldozata árán felszabadult Magyarország nem szociálista, hanem demokratának álcázott jobboldali többséget küldött a nemzetgyűlésbe. Bizony sok baj származik ebből. Legfájóbb az antiszemitizmus, amivel lépten-nyomon ta- I lálkozunk. A feudalizmust a földbirtokok felosztásával látszólag felszámolták, a bank-kapitalizmus és a nagyipar egy része azonban még érintetlenül éli világát. Államosítanak, de a baj az, hogy nincs még mód leváltani a régi vezetőket és igy a sza- botálás és a panama virágzik. Szóval még nem alakult, nem formálódott ki az a becsületes, tiszta légkör, ami szükséges ahoz, hogy a dolgozók végre megkapják, amit áldozatos nehéz munkájuk után joggal megérdemelnek. Mert itt aztán kell dolgozni! Az országnak nincs talpalatnyi földje, amit ne érintett volna a harc. Hídjaink, va- sutaink, ipartelepeink romokban hevertek, földjeink pedig elaknásítva. Ezt hagyták a németek! Ma már nagy részét mindezeknek, éhesen, fázva, rongyosan inflációs pengőért, — az az ingyenesen, — helyrehoztuk; derék kapitalistáink pedig most a markukba nevetnek és élik világukat. És mégis remélem annak a jobb, szebb, boldogabb világnak eljövetelét, ami eddig csak álom volt a dolgozók részére! Minden jót kívánva maradtam, szerető rokonuk Gyuri. Kedves Pista Bátyám: Mielőtt megkaptuk volna leveledet, megkaptuk a “Bérmunkás” cimü lapot, amelyből láttuk, hogy te is Írtál benne cikket. Leveledben tartózkodással ajánlod fel a lapnak számomra való előfizetését. Ezt nagyon köszönöm és arra kérlek, hogy ha ez lehet és nem jelent számodra nagy megterheltetést, úgy küldesd a lapot részemre, mert én jelenleg itt (Miskolcon) a Kossuth Lajos népi kollégium vezetője vagyok. Sajnos, levélben nincs mód arra, hogy bővebben ismertessem a népi kollégium gondolatát Magyarországon. Csak annyit, hogy ez az uj Magyarország legújabb intézménye, ahol a tehetséges munkás és paraszt- származású diákokat olyan tanulási kedvezményekben részesítik, hogy aki tanulni akar, az könnyűszerrel tudja magát iskoláztatni. A kollégium kosztot, lakást, fűtést, világítást, iskolánkivüli továbbképzést biztosit a bennlakóknak, ami a mai magyar gazdasági viszonyok mellett igen nagy feladat. Egy ilyen kollégium szervezésével, ellátásával, vezetésével bíztak meg engem, ami nagyon szép feladat, de igen ;sok gondot okoz. A kollégiumban átlag 17 éves fiuk laknak, akiknek anyagiakon kívül szellemi táplálékra is szükségük van. Azért a lapotokat a kollégium számára kívánnám megrendelni, hogy minél több ember olvashassa és tanulhasson belőle. Esetleg arról is lehetne szó, hogy a kollégium ifjúsága megfelelő anyagot küldene, hogy egyidejűleg ti is megismerkedjetek az uj Magyarországgal. Olyan terveket is forgatok a fejemben, hogy a lapon keresztül talán meg lehetne találni a módját annak, hogy ezek a szegény gyermekek némi anyagi támogatást is kaphatnának a lapotok körül sereglő amerikai magyaroktól. Elnézésed kérem, hogy már az első levelemben segítséged kérem, de ha a helyzetet ismernéd, megértenéd, hogy őszintén meg merem írni a jelenlegi legnagyobb kérdéseimet. Hogy fogalmad legyen a helyzetünkről, megemlítem, hogy a volt helyőrségi kórház sebészeti pavilonjában rendezkedtünk be, amelyet azonban annak idején bombatámadás ért s csak a falai és a teteje maradtak meg. Amikor öt hónappal ezelőtt birtokunkba vettük az elhagyott épületet, akkor egy ajtó, ablak, villany, viz, nem volt benne. Most már ott tartunk, hogy a helyi munkások segítségével és a kollégisták közreműködésével 8 helyiségben van ajtó, ablak és villany. Ezt a szigorú telet a tüzelőhiány miatt keservesen bár, de zárt ajtók és ablakok mellett vészeltük át. Vizünk ugyan nincs, mert a csapok mind elfagytak, de valahogy azi is megoldjuk. Ezekből láthatod, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenünk. Szeretettel ölel öcséd Pál. A NÉMET PATENTOK ÉRTÉKE MOSZKVA — A moszkvai “Pravda” cimü újság állítása szerint Amerika és Anglia már több mint egy billió dollár értékű reparációt kaptak Németországtól az eltulajdonított német patentok felhasználása révén. Bevin angol külügyminiszter azonban azt állítja, hogy az angolok csak 91,960,000 dollár értékű jóvátételt kaptak a németektől. EGYESÜLT EURÓPÁT AKARNAK WASHINGTON — Az Egyesült Államok kongresszusához törvényjavaslatot nyújtottak be, hogy az amerikai törvényhozó testület ajánlja Európa pépeinek az “Egyesült Európai Államok” megalakítását. Az együttesen fogalmazott javaslatot a szenátusban J. W. Ful- bright szenátor, az alsóházban pedig Halle Boggs kongressman i nyújtották be. A javaslatot mindkét házban a megfelelő bi- j zottság elé utalják és valószínű, | hogy mindörökre ott is fogják. 1 1947. április 5. MÉG BILL GREEN IS ELÍTÉLI WASHINGTON — A kongresszus alsóházának “Committee of Un-American Activities” nevű bizottsága előtt megjelent William Green, az American Federation of Labor elnöke is, hogy elmondja véleményét azon törvényjavaslatra vonatkozólag, amely a kommunista mozgalmat és pártot törvénytelennek minősítené. Green, aki hírhedt arról, hogy egész életében gyűlölte a kommunizmust és a kommunistákat, most mégis élesen elitélte a tervezett törvényt. “Ez a törvény elismerése volna annak, hogy az amerikai demokrácia megbukott”, — mondotta Green. — “Nagyon sokan vannak, akik felhasználnák ezt a törvényt mindenféle ellenzék letiprására, mert misem köny- nyebb annál, mint rásütni a kommunista bélyeket mindenkire, aki nem ért velünk egyet. Miért kéll nekünk, amerikaiaknak félni annyira a kommunista elvektől? Hát annyira ellenállhatatlanok azok, hogy úgy az if jainkat, mint a felnőtteket törvényekkel kell védeni ellenük?” “A demokrácia lényege a szabadszólás és a szabadgondolkodáshoz való ragaszkodás,” — tette hozzá, — “és annak a lehetősége, hogy eszméinket egymás között kicserélhessük, ellentétben a kommunizmussal, amely nem tudná túlélni ezeknek gyakorlását.” Green egyébként elmondotta a kommunizmusról szóló elitélő véleményét, de mégis ellenzi a tervezett törvényt, mert azt károsnak és a gyakorlatban kivihetetlennek tartja. MIÉRT ENGEDELMESKEDTEK A BÁNYÁSZOK? WASHINGTON — Csak most került napfényre, hogy a United Mine Workers of America (AFL) szervezetnek azonnal letétbe kellett helyezni azt a 3 és fél millió dollárt, amire T. Allan Goldsborough szövetségi kerületi biró Ítélte a uniont a tiltóparancs megszegéséért. Ezt a büntetést a Supreme Court 700,000 dollárra szállította le azon feltétel mellett, hogy John L. Lewis, a szervezet elnöke, visszavonja a sztrájkrendéletet. Miután Lewis eleget tett ennek a rendeletnek, a szervezet ügyvéde most kéri vissza a War Bondokban letétbe helyezett összegből visszajáró 2,800,000 dollárt. A Lewisre kiszabott 10,- 000 dollár büntetés azonban változatlan maradt. JÓ FIZETÉST KAP. WASHINGTON — Dr. Hans Thomsen volt náci ügynök, akit idehoztak, hogy tanúként szerepeljen a Douglas M. Stewart elleni perben, a keresztkérdések során beismerte, hogy az Egyesült^ Államoktól most heti 70 dollár fizetést kap s azonkívül minden kiadását fedezik. _ Dr. Ralph W. Chaney California! egyetemi tanár állítása szerint a tölgyfa félék körülbelül száz millió esztendővel ezelőtt fejlődtek ki a földön. Erre mutatnak bizonyos megkövesedett maradványok.
