Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)

1947-03-29 / 1469. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. március 29. nem bir bennünket megérteni, nekünk hinni és melyet mi sem bírunk megérteni, a vezércikke­ző superintelligens újságíró sze­rint. Ámbár beismeri, hogy Chi- ang Kai Shek már nem a legna­gyobb demokrata vezér és hogy talán mi is hibások volnánk, de ellenkezőleg, nyíltan kijön a kö­vetkezőkkel: “Elképzelhetetlen, hogy ezen háládatlan békélteté­si akció után a mi érdekeinket is feladjuk Kínában. A szenti­mentális érzések és barátság (?) mellett, Kina nagyon érté­kes nekünk mint PIAC ÉS MINT EGY PAWN (sakkbábu) A VILÁG POLITIKÁBAN. Ezt a változást jelenti be az az állás- foglalás, melyet Szenátor Van- denberg fejezett ki a legutóbbi clevelandi beszédében, melyben sürgette a nankingi kormány föltétien támogatását (Chiang kormány) “nem hagy más utat részünkre, mint elfogadni a nankingi kormányt, amint az most van.” GAZDASÁGI ÉRDEK Itt van a bökkenő. Mi már ré­gen irtuk, de az amerikai politi­kusok, irók, vezérek, még soha nem ismerték be, csak mostan, hogy csak mint piac és sakkbá­bu látják Kínát. Csak is úgy akarják használni és ennek már meg is van a eredménye, leg­több kínai, még Chiangék sem tudják letagadni, hogy minden szentimentális, barátsági érzé­sek mellett, vagy hiányában, csak az amerikai tőkések gaz­dasági és politikai érdekeit igyekeztek ottan védeni. És azt a 450 milliós néptömeget, mint sakkbábut használni a világ po­litikai sakktábláján. Ez az ami­ért Chiangot és bandáját elfo­gadják, úgy amint van. Ugye bár, az ilyen nyílt be­széd után még a legbutább kí­nai is megértheti, csak az ame­rikai újságírók nem^ akarják megérteni, hogy miért végző­dött kudarccal Marshall békél­tetési küldetése. Azt, hogy mit akar az amerikai tőkés osztály és azt is, hogy miért nem fogad­ja el a kínai tömeg, ezen ameri­kai tanácsokat, vezetést és ál­tala támogatott vezéreket, Chi­ang bandáját. De azért legtöbb amerikai lapolvasó előtt ez még mindég találós mese. Mert úgy vannak nevelve, szoktatva, hogy amit egy vezércikkíró állí­tása szerint nem lehet, vagy nem szabad megérteni az mind találós mese, mint a Szűz Mária szeplőtlen fogantatása, vagy az egy isten három felé osztása. VESZEDELMES HALOTTAK CHICAGO — A balzsamozók szaklapja felhívja a temetkezé­si vállalkozók figyelmét arra a nagy veszedelemre, ami érheti őket, ha atombomba áldozato­kat kell eltemetniük. A cikk sze­rint az ilyen holttestek hosszú ideig annyi radioktiv kisugár­zást adnak, hogy a balzsamozót is megölhetik, ha kellő módon nem védi magát ólommal bélelt ruhával. New York államban 1,355,00 tehén van, amelyek évente 3,- 781,000.000 kvart tejet adnak. A tejgazdaságok évi jövedelme 264,121,000 dollár. , A világbéke? Megbízhatatlan tudósítók (a.l.) A béketárgyalások kezdetén megírtuk, hogy amikor az úgynevezett győztes felek összefognak ülni, hogy békéről tárgyal­janak, ugyan akkor a harmadik világháborút készítik elő. Akkor is nehezen ment a megegyezés, hogy a fasizmus ellen közösen kell harcolni, mert akkor is ugyan olyan ellentétek voltak, mint ma a béketárgyalásoknál. A tévesen gondolkodó emberek azt hiszik, hogy politikai hát­terek azok, amik a tárgyalásokat beláthatatlan időkre meghosz- szabitják. Pedig éppen úgy mint a háborút a gazdasági érdekek hozták létre, ugyan ezen gazdasági érdekek azok, amin a tárgya­ló felek nem tudnak megegyezni. Az 1918-as béketárgyalásoknál nagyon könnyen megegyeztek. Azért volt könnyű a megegyezés; mert kizárólag a magántulajdon renszerére épült kapitalizmus­nak hü szolgái ültek össze és mindenkinek bőségesen osztogattak, akik az ő oldalukon harcoltak. Ma azonban a helyzet egészen más. Kétféle gazdasági rendszer képviselői tárgyalnak. Mindkét fél a saját gazdasági berendezke­désének akar teret hódítani. És azért a tárgyalások inkább úgy néznek ki, mintha egy harmadik világháborúra készítenék elő a már amúgy is meggyötört ember milliókat. A kapitalizmus és annak szószólói nyíltan támadnak. Minden­kit vádolnak, aki bármilyen újítást akar létrehozni az elavult ka­pitalista társadalommal szemben. Mi tudjuk, hogy a kapitalizmus nem az emberszeretetre épült. Hiába dicsérik társadalmukat, az már régen megérett a pusztulásra. Azok a nagy hangok, amelyek­kel a közvéleményt akarják befolyásolni, hogy “demokráciát” akarnak, csak szemfényvesztés. Milyen is az a “demokrácia”, ahol az emberiség nagy töme­gének létkérdése egy pár gazdaságilag kiváltságos egyéntől függ. Mostan láthatják világosan az eredményt azok, akik mindig ab­ban a hitben ringatóztak, hogy a politika a társadalom irányitója. Világos képet nyújt ma a helyzet erre vonatkozóan, ahol a kapi­talizmus minden rendelkezésére álló értéket, nyersanyagot a há­ború oltárán feláldozott, hogy gazdasági összeomlása következté­ben politikai fellegvára is összeomlott. Ahol pedig a kapitalizmus a háborúba nagy vagyonra tett szert, gazdasági erejével akarja alátámasztani azon országok kapitalista osztályát, amelyek még esetleg megmenthetők a kapitalizmus számára. Nem fontos, hogy milyen kormány formájuk van. Erre a legjobb példa az amerikai segítség a fasiszta görög és török kormányoknak. így akarják megmenteni ezen országokat továbbra a kapitalizmus számára. Éppen úgy mint a két különböző gazdasági rendszer nem egyeztethető össze, ugyan úgy egy világbékéről még álmodni sem lehet. Éppen most, amikor a béketárgyalások folynak, itt az Egyesült Államokban hisztérikusan napirenden van az uszítás a vörösek ellen. Az újságok, a rádió, de még a kongresszusban is napirenden a kommunista falás. El sem tudjuk képzelni, hogy békét lehetne kötni azoknak, akik nap nap után vádakat vagdosnak egymás fejéhez. Nem is úgy néz ki, mintha volt náci Németország jövője fölött tárgyal­nának. A kapitalista államformáknak a náci elmélet nem okoz semilyen aggodalmat. Náluk a legfőbb gondolat a magántulajdon rendszerére alapozott kapitalizmus további fönmaradása. Hogy azután éppen mostan annyira jajveszékelnek és állandóan vörös mumust látnak jelenti, hogy saját uralmuk végnapjait látják kö­zeledni. De mivel a kapitalizmus nem egykönnyen adja fel rendszerét, azért kell most már nagymérvű kommunista ellenes propagandát folytatni, hogy az átlagos embereket előkészítsék egy a vörösek elleni háborúra. Azt természetesen nem mondják meg, hogy a kapitalista rendszer további fönmaradása van veszélyben, hanem, hogy a “demokráciát” kell megvédelmezni. Természetesen azok, akik sohasem láttak messzebb az orruk hegyénél, mostan éppen olyan balkezesen látnak hozzá a kom­munista ellenes propagandához is. Ugyan abban az időben amikor kifelé a kommunizmus ellen ordítoznak, a hazai fronton a munká­sok ellen olyan szigorú eljárásokat akarnak törvénybe iktatni, amelyek ellen a legjámborabb indiferens munkás is föllázad. Az amerikai szervezett munkások nagy tömegének halvány fogalma sem volt, egy társadalmi átalakulásra vonatkozóan. Mos­tan azonban a legkonzervatívabb AFL vezérei és följajdulnak az amerikai tőkésosztály megvadult szándékai ellen. Mindenki világosan láthatja, hogy világbékéről szó sem le­het, különösen akkor, amikor a béketárgyalásoknál az,egyik fél a nagytőkét, a másik pedig a kommunista elméletet képviseli. Lehet, hogy talán valami módon, a látszat kedvéért meg­egyeznek csak azért, hogy időt nyerjenek a harmadik világhábo­rút előkészíteni, de annyi bizonyos, hogy egy állandó világbékéről szó sem lehet. A forradalmi ipari munkások előharcosai jóval az első világháborút megelőzőleg megállapították az IWW elvinyi­latkozatában, hogy “Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található az emberek között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” Magára a munkásosztályra vár a nagy feladat, hogy már egyszer világbékét teremtsen az emberi társadalomban. A világ­békének kulcsa a munkásosztály kezében van letéve. Kizárólag csak úgy érheti azt el, ha megsemmisíti azon okozatokat, amelyek kerékkötői egy békés emberi társadalomnak. Ez az okozat, maga a kapitalista társadalmi rendszer. Többször megírtuk már la­punkban, hogy az európai ese­ményekről leghamarább az ott időző amerikai ujságriporterek híradásából értesülünk. Az ily híreket négy nagy hírszolgálta­tó vállalat közvetíti. Tudván, hogy lapunk olvasói most a szo­kottnál is nagyobb érdeklődés­sel várják a magyarországi hí­reket, a fontosabb dolgokról szóló ily híreket mi is átvesz- szük az amerikai napilapokból. Az utóbbi lapszámainkban azonban már nyomatékosan rá­mutattunk, hogy a Magyaror­szágon időző amerikai újságí­rók a legszemérmetlenebb ha­zugságokat táviratozzák lapja­iknak, vagy legalább is ilyen formán közlik üzeneteiket. így például a köztársaság elleni ösz- szeesküvést egyszerűen letagad­ták és a magyar válságot úgy tüntetik fel, mintha a kommu­nista párt akarná megdönteni a magyar köztársaságot és ezért az orosz megszálló hadsereg se­gélyével rémuralmat teremtett. Noha nem üy nagyfontossá- gu, de azért szenzációs volt az a hir is, amit február első heté­ben táviratoztak Budapestről, hogy Bartha Albert honvédelmi miniszter párbajra hívta Szent- györgyi Albert professzort, aki a katonatisztek kiképzését kri­tizálta. Miután ez a hir az ösz- szes angolnyelvü napilapokban megjelent, mi is megemlítettük. Most azonban a washingtoni magyar követség sajtóirodájá­nak értesítőjében ezt a cáfola­tot találtuk. BUDAPEST — A külföldi sajtóban hírek jelentek meg arról, hogy Bartha Albert honvédelmi miniszter provo­kálta Szentgyörgyi Albert professzort a költségvetési vita során elhangzott kijelen­tései miatt. Ezek a hírek nem felelnek meg a valóságnak. Ez a cáfolat megerősíti azon előbbi állításunkat, , hogy az Európában időző amerikai új­ságírók hazug hírekkel látják el lapjaikat, — bizonyára megren­delésre. LEWIS TELJESÍTETTE A BÍ­RÓSÁGI PARANCSOT WASHINGTON — John L. -Lewis, a United Mine Workers Union (AFL) elnöke engedel­meskedett a Supreme Court ren­deletének, hogy vonja vissza a sztrájk felhívást azon időre, amig a bányák állami kezelés­ben maradnak. Lewis körlevél­ben értesítette a helyi bányász szervezetek vezetőit, hogy a bá­nyászok továbbra is a jelenlegi szerződések alatt fognak dol­gozni. Ezt megelőzőleg egy 20 szóból álló levélben tudatta J. A. Krug belügyminiszterrel, akinek hatáskörébe tartoznak a bányák, hogy a november 15-én benyújtott sztrájk bejelentést ezennel visszavonja. Az amerikai farmerok száma a múlt év végén 8,591,000-re emelkedett, ami az előző évhez képest 4 százalékos szaporodást mutat.

Next

/
Thumbnails
Contents