Bérmunkás, 1947. január-június (35. évfolyam, 1457-1482. szám)
1947-03-29 / 1469. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. március 29. nem bir bennünket megérteni, nekünk hinni és melyet mi sem bírunk megérteni, a vezércikkező superintelligens újságíró szerint. Ámbár beismeri, hogy Chi- ang Kai Shek már nem a legnagyobb demokrata vezér és hogy talán mi is hibások volnánk, de ellenkezőleg, nyíltan kijön a következőkkel: “Elképzelhetetlen, hogy ezen háládatlan békéltetési akció után a mi érdekeinket is feladjuk Kínában. A szentimentális érzések és barátság (?) mellett, Kina nagyon értékes nekünk mint PIAC ÉS MINT EGY PAWN (sakkbábu) A VILÁG POLITIKÁBAN. Ezt a változást jelenti be az az állás- foglalás, melyet Szenátor Van- denberg fejezett ki a legutóbbi clevelandi beszédében, melyben sürgette a nankingi kormány föltétien támogatását (Chiang kormány) “nem hagy más utat részünkre, mint elfogadni a nankingi kormányt, amint az most van.” GAZDASÁGI ÉRDEK Itt van a bökkenő. Mi már régen irtuk, de az amerikai politikusok, irók, vezérek, még soha nem ismerték be, csak mostan, hogy csak mint piac és sakkbábu látják Kínát. Csak is úgy akarják használni és ennek már meg is van a eredménye, legtöbb kínai, még Chiangék sem tudják letagadni, hogy minden szentimentális, barátsági érzések mellett, vagy hiányában, csak az amerikai tőkések gazdasági és politikai érdekeit igyekeztek ottan védeni. És azt a 450 milliós néptömeget, mint sakkbábut használni a világ politikai sakktábláján. Ez az amiért Chiangot és bandáját elfogadják, úgy amint van. Ugye bár, az ilyen nyílt beszéd után még a legbutább kínai is megértheti, csak az amerikai újságírók nem^ akarják megérteni, hogy miért végződött kudarccal Marshall békéltetési küldetése. Azt, hogy mit akar az amerikai tőkés osztály és azt is, hogy miért nem fogadja el a kínai tömeg, ezen amerikai tanácsokat, vezetést és általa támogatott vezéreket, Chiang bandáját. De azért legtöbb amerikai lapolvasó előtt ez még mindég találós mese. Mert úgy vannak nevelve, szoktatva, hogy amit egy vezércikkíró állítása szerint nem lehet, vagy nem szabad megérteni az mind találós mese, mint a Szűz Mária szeplőtlen fogantatása, vagy az egy isten három felé osztása. VESZEDELMES HALOTTAK CHICAGO — A balzsamozók szaklapja felhívja a temetkezési vállalkozók figyelmét arra a nagy veszedelemre, ami érheti őket, ha atombomba áldozatokat kell eltemetniük. A cikk szerint az ilyen holttestek hosszú ideig annyi radioktiv kisugárzást adnak, hogy a balzsamozót is megölhetik, ha kellő módon nem védi magát ólommal bélelt ruhával. New York államban 1,355,00 tehén van, amelyek évente 3,- 781,000.000 kvart tejet adnak. A tejgazdaságok évi jövedelme 264,121,000 dollár. , A világbéke? Megbízhatatlan tudósítók (a.l.) A béketárgyalások kezdetén megírtuk, hogy amikor az úgynevezett győztes felek összefognak ülni, hogy békéről tárgyaljanak, ugyan akkor a harmadik világháborút készítik elő. Akkor is nehezen ment a megegyezés, hogy a fasizmus ellen közösen kell harcolni, mert akkor is ugyan olyan ellentétek voltak, mint ma a béketárgyalásoknál. A tévesen gondolkodó emberek azt hiszik, hogy politikai hátterek azok, amik a tárgyalásokat beláthatatlan időkre meghosz- szabitják. Pedig éppen úgy mint a háborút a gazdasági érdekek hozták létre, ugyan ezen gazdasági érdekek azok, amin a tárgyaló felek nem tudnak megegyezni. Az 1918-as béketárgyalásoknál nagyon könnyen megegyeztek. Azért volt könnyű a megegyezés; mert kizárólag a magántulajdon renszerére épült kapitalizmusnak hü szolgái ültek össze és mindenkinek bőségesen osztogattak, akik az ő oldalukon harcoltak. Ma azonban a helyzet egészen más. Kétféle gazdasági rendszer képviselői tárgyalnak. Mindkét fél a saját gazdasági berendezkedésének akar teret hódítani. És azért a tárgyalások inkább úgy néznek ki, mintha egy harmadik világháborúra készítenék elő a már amúgy is meggyötört ember milliókat. A kapitalizmus és annak szószólói nyíltan támadnak. Mindenkit vádolnak, aki bármilyen újítást akar létrehozni az elavult kapitalista társadalommal szemben. Mi tudjuk, hogy a kapitalizmus nem az emberszeretetre épült. Hiába dicsérik társadalmukat, az már régen megérett a pusztulásra. Azok a nagy hangok, amelyekkel a közvéleményt akarják befolyásolni, hogy “demokráciát” akarnak, csak szemfényvesztés. Milyen is az a “demokrácia”, ahol az emberiség nagy tömegének létkérdése egy pár gazdaságilag kiváltságos egyéntől függ. Mostan láthatják világosan az eredményt azok, akik mindig abban a hitben ringatóztak, hogy a politika a társadalom irányitója. Világos képet nyújt ma a helyzet erre vonatkozóan, ahol a kapitalizmus minden rendelkezésére álló értéket, nyersanyagot a háború oltárán feláldozott, hogy gazdasági összeomlása következtében politikai fellegvára is összeomlott. Ahol pedig a kapitalizmus a háborúba nagy vagyonra tett szert, gazdasági erejével akarja alátámasztani azon országok kapitalista osztályát, amelyek még esetleg megmenthetők a kapitalizmus számára. Nem fontos, hogy milyen kormány formájuk van. Erre a legjobb példa az amerikai segítség a fasiszta görög és török kormányoknak. így akarják megmenteni ezen országokat továbbra a kapitalizmus számára. Éppen úgy mint a két különböző gazdasági rendszer nem egyeztethető össze, ugyan úgy egy világbékéről még álmodni sem lehet. Éppen most, amikor a béketárgyalások folynak, itt az Egyesült Államokban hisztérikusan napirenden van az uszítás a vörösek ellen. Az újságok, a rádió, de még a kongresszusban is napirenden a kommunista falás. El sem tudjuk képzelni, hogy békét lehetne kötni azoknak, akik nap nap után vádakat vagdosnak egymás fejéhez. Nem is úgy néz ki, mintha volt náci Németország jövője fölött tárgyalnának. A kapitalista államformáknak a náci elmélet nem okoz semilyen aggodalmat. Náluk a legfőbb gondolat a magántulajdon rendszerére alapozott kapitalizmus további fönmaradása. Hogy azután éppen mostan annyira jajveszékelnek és állandóan vörös mumust látnak jelenti, hogy saját uralmuk végnapjait látják közeledni. De mivel a kapitalizmus nem egykönnyen adja fel rendszerét, azért kell most már nagymérvű kommunista ellenes propagandát folytatni, hogy az átlagos embereket előkészítsék egy a vörösek elleni háborúra. Azt természetesen nem mondják meg, hogy a kapitalista rendszer további fönmaradása van veszélyben, hanem, hogy a “demokráciát” kell megvédelmezni. Természetesen azok, akik sohasem láttak messzebb az orruk hegyénél, mostan éppen olyan balkezesen látnak hozzá a kommunista ellenes propagandához is. Ugyan abban az időben amikor kifelé a kommunizmus ellen ordítoznak, a hazai fronton a munkások ellen olyan szigorú eljárásokat akarnak törvénybe iktatni, amelyek ellen a legjámborabb indiferens munkás is föllázad. Az amerikai szervezett munkások nagy tömegének halvány fogalma sem volt, egy társadalmi átalakulásra vonatkozóan. Mostan azonban a legkonzervatívabb AFL vezérei és följajdulnak az amerikai tőkésosztály megvadult szándékai ellen. Mindenki világosan láthatja, hogy világbékéről szó sem lehet, különösen akkor, amikor a béketárgyalásoknál az,egyik fél a nagytőkét, a másik pedig a kommunista elméletet képviseli. Lehet, hogy talán valami módon, a látszat kedvéért megegyeznek csak azért, hogy időt nyerjenek a harmadik világháborút előkészíteni, de annyi bizonyos, hogy egy állandó világbékéről szó sem lehet. A forradalmi ipari munkások előharcosai jóval az első világháborút megelőzőleg megállapították az IWW elvinyilatkozatában, hogy “Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található az emberek között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” Magára a munkásosztályra vár a nagy feladat, hogy már egyszer világbékét teremtsen az emberi társadalomban. A világbékének kulcsa a munkásosztály kezében van letéve. Kizárólag csak úgy érheti azt el, ha megsemmisíti azon okozatokat, amelyek kerékkötői egy békés emberi társadalomnak. Ez az okozat, maga a kapitalista társadalmi rendszer. Többször megírtuk már lapunkban, hogy az európai eseményekről leghamarább az ott időző amerikai ujságriporterek híradásából értesülünk. Az ily híreket négy nagy hírszolgáltató vállalat közvetíti. Tudván, hogy lapunk olvasói most a szokottnál is nagyobb érdeklődéssel várják a magyarországi híreket, a fontosabb dolgokról szóló ily híreket mi is átvesz- szük az amerikai napilapokból. Az utóbbi lapszámainkban azonban már nyomatékosan rámutattunk, hogy a Magyarországon időző amerikai újságírók a legszemérmetlenebb hazugságokat táviratozzák lapjaiknak, vagy legalább is ilyen formán közlik üzeneteiket. így például a köztársaság elleni ösz- szeesküvést egyszerűen letagadták és a magyar válságot úgy tüntetik fel, mintha a kommunista párt akarná megdönteni a magyar köztársaságot és ezért az orosz megszálló hadsereg segélyével rémuralmat teremtett. Noha nem üy nagyfontossá- gu, de azért szenzációs volt az a hir is, amit február első hetében táviratoztak Budapestről, hogy Bartha Albert honvédelmi miniszter párbajra hívta Szent- györgyi Albert professzort, aki a katonatisztek kiképzését kritizálta. Miután ez a hir az ösz- szes angolnyelvü napilapokban megjelent, mi is megemlítettük. Most azonban a washingtoni magyar követség sajtóirodájának értesítőjében ezt a cáfolatot találtuk. BUDAPEST — A külföldi sajtóban hírek jelentek meg arról, hogy Bartha Albert honvédelmi miniszter provokálta Szentgyörgyi Albert professzort a költségvetési vita során elhangzott kijelentései miatt. Ezek a hírek nem felelnek meg a valóságnak. Ez a cáfolat megerősíti azon előbbi állításunkat, , hogy az Európában időző amerikai újságírók hazug hírekkel látják el lapjaikat, — bizonyára megrendelésre. LEWIS TELJESÍTETTE A BÍRÓSÁGI PARANCSOT WASHINGTON — John L. -Lewis, a United Mine Workers Union (AFL) elnöke engedelmeskedett a Supreme Court rendeletének, hogy vonja vissza a sztrájk felhívást azon időre, amig a bányák állami kezelésben maradnak. Lewis körlevélben értesítette a helyi bányász szervezetek vezetőit, hogy a bányászok továbbra is a jelenlegi szerződések alatt fognak dolgozni. Ezt megelőzőleg egy 20 szóból álló levélben tudatta J. A. Krug belügyminiszterrel, akinek hatáskörébe tartoznak a bányák, hogy a november 15-én benyújtott sztrájk bejelentést ezennel visszavonja. Az amerikai farmerok száma a múlt év végén 8,591,000-re emelkedett, ami az előző évhez képest 4 százalékos szaporodást mutat.
