Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-09-21 / 1442. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 SEPT. 21 NO. 1442 SZÁM Porolnék a gyárosok HETI KRÓNIKA A CLEVELANDI SCHIRMER-DORNBIRER PUMP COMPANY 25,000 DOLLAR KÁRTÉRÍTÉSI PORT INDÍTOTT A SZTÄJKO- LÓ MUNKÁSOK ÉS AZ I.W.W. ELLEN. Az Industrial Workers of the World szervezetben egyesült munkásoknak a clevelandi Shir- mer-Dornbirer Pump Company ellen folytatott sztrájkjában semmi lényeges változást nem jelenthetünk. A sztrájkolok nem csak kitartanak, de minden nap olyan erős piketvonalat húznak a gyár körül, hogy azon keresztül sem sztrájktörők, sem más olyan munkások, akik valamit szállítanának a gyárba, át nem mennek. A sztrájk valóban száz percentes és a gyárban minden kerék megállt. A sztrájkban nem okozott semmi változást még az sem, hogy a Schirmer-Dombirer cég 25,000 dolláros kártérítési pert indított a sztrájkbizottság és az IWW Metal and Machinery Workers Industrial Union 440 clevelandi osztálya ellen, mert sztrájkba mentek s nem várták meg a Smith-Connelly törvény által előirt 30 napos “lehűlő” időt. Ez az első ilyen per, amit az- ér tinditanak egy union ellen, hogy nem vette figyelembe a Smith-Connally törvényt. Úgy Cleveland városban, mint általában az egész országban az utóbbi időben nem törődtek ezzel a törvénnyel, ami elodázza a sztrájkot arra az időre, amikor kedvezőbb a munkáltatóknak. Két héttel ezelőtt pár napi tárgyalás után Clevelandban az egész építő ipar munkásait sztrájkba hívták s senkinek még csak eszébe sem jutott az, hogy a Smith-Connally törvényre hivatkozzon. A Schirmer-Dornbirer cég elleni sztrájkban azonban aligha van helye az ilyen kártérítési pernek, amennyiben ez a cég egyáltalán szóba sem állt a uni- onnal. Egyszerűen nem vett tudomást arról, hogy a munkásai szervezkedtek és kollektiv egyezkedést követeltek. A munkáltatók ezzel a perrel csak ráakarnak ijeszteni a munkásokra. Ha azonban azt hiszik, hogy IWW munkásokat meg lehet ijeszteni, akkor nagyon tévednek, amiről hamarosan meg fognak győződ- ni. A bírósághoz szaladt, de előbb még nagyon is hetyke munkáltatók a következő munkástársakon követelik a 25,000 dollárt: W. A. Unger, a 440-es ipari szervezet clevelandi osztályának a titkárától és a sztrájkbizottság ezen tagjaitól: Amos Morrow, Robert Lewis, George Pla- kosh, Sylvester Kane és Frank I Swallow. ) A clevelandi munkásság nagy érdeklődéssel néz ezen per elé, mert ezt az ügyet más, hasonló esetekben precedensül fogják használni. Az IWW tagjai természetesen nem csak erkölcsileg, de anyagilag is támogatják a sztrájkotokat. KUTYÁBÓL NEM LESZ . . . NEW YORK — Az American Legion New York állami végrehajtó bizottsága nem adott chartert a Duncan-Paris csoportnak, mert állítólag abban sok a kommunista. A 275 tagot számláló csoport legismertebb tagja Marion Hargrove iró, aki két évvel ezelőtt a NAM kutyaszövetség gyűlésén alaposan összeszidta ezt a reakciós társaságot. Azóta természetesen ráfogják, hogy kommunista, noha Hargrove erélyesen tiltakozik ellene. WALLACE VAGY BYRNES? NEW YORK — Henry A. Wallace kereskedelmi miniszter, aki a demokrata párt jelöltek érdekében tartott gyűlés főszónoka volt, helytelenítette az amerikai oroszellenes külpolitikát. “Minél keményebben szállunk szembe Oroszországgal, annál keményebb ellentállásra találunk,” — mondotta Wallace. “A háborúnak csak úgy vehetjük elejét és biztosíthatjuk saját jövőnket, ha amerikai szemmel tekintünk a külföldre és nem az angol külügyi hivatalon át, ha nem leszünk sem pro-angolok, sem anti-oroszok”. Wallace beszédét általában úgy magyarázzák, hogy az nagy ellentétben áll a Byrnes külügyminiszter által eddig követett külpolitikai iránnyal, amelynek lényege az oroszokkal való kemény szembeszállás. Ez a beszéd azonban még sem keltett volna nagyobb feltűnést, ha be nem jelentik, hogy azt Truman elnök előzőleg jóváhagyta, később azonban visszavonta a jóváhagyását. így most aztán joggal kérdez-; hetik, hogy Truman elnök melyik külpolitikai iránnyal szimpatizál? A Byrnes által képviselt “tough with Russia”, avagy a Wallace által ajánlott “engedni kell az oroszoknak” elvet tette magáévá? Vagy talán egyenlőre még ő maga sem tudja? ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Nahát ez már megint kezdi a nagy ipari sztrájkokról való csevegést, melyekről annyit hallunk, hogy már az oldalunkon nő ki, gondolhatják e sorok olvasói. Sőt már azt is tudják, hogy mi lesz e sorok csattanója, iparilag kell szervezkedni az IWW-ba. Többször hallottunk megjegyzéseket tudálékos emberektől, akik azzal a kifogással akarnak kitérni a munkáslap olvasásától, “hogy én már azt úgy is tudom mit Írnak, mert mindig ugyanazt Írják, minek azt olvasni”. Az ilyenek persze világért sem mondanák, hogy minek ugyanazt a reggeli és esti imádkozást mindennap elmondani, sőt megijednek ha egy szót elfelejtenek belőle. A mai helyzetben, hogy is Írhatnánk másról new yorki lakosok, mint a nagy hajós és teherautó szállító munkások sztrájkjáról, különösen az utóbbiról, mely több mint egy hete, headlineon van az összes new yorki újságoknál. Különös egy jelenség ez a teherautó sztrájk. Az autósoffő- rök ténylegesen nem is termelő munkások. Nem állnak a termelő munkapadnál mint mondjuk a képzett, szerszámkészítők vagy asztalosok és egyéb képzett szakmunkások, akik a régi beképzeltségük idején, legfeljebb csak úgy néztek a kész árut vagy nyersanyagot szállító munkásokra, mint a gyári sep- regetőkre. Elég bajunk volt sőt még van ma is azokkal a munkásokkal, akik beképzelik, hogy bizonyos szakmai képzettségük folytán fölötte állnak a többi munkásoknak. Nem egyszer találkoztunk olyan emberekkel, akik sehogysem tudták megérteni azt, hogy egy gyárban a szerszámkészítők és a seprege- tők, egy és ugyanazon ipari osztályba kell tartozzanak. Sepre- getni mindenki tud, szokták mondani, de szerszámot készíteni sok évi tanulás és képzettség szükséges. Újra és újra megköszörültük torkunkat, hogy az ilyen embereknek megmagyarázzuk, hogy az ipari termelésben az egyik munkakör a másiknak a kiegészítése és mint láncszemek kapcsolódnak egymásba egyik a másika nélkül egyformán tehetetlen. Kibányászott nyersanyag nélkül a szerszámkészítő nem dolgozhat, elkészített szerszám nélkül viszont a bányász nem dolgozhat. Sepregetés nélkül pedig úgy néznének ki, mintha sohasem vennénk magunkra tiszta inget. Száz és száz olyan példát hozhatunk elő, melyekből csak azt állapíthatjuk meg, hogy eltekintve attól, hogy ki milyen munkát végez, mindannyian hasznos tagjai vagyunk a társadalomnak és munkaerőnkéi tartjuk mozgásban a termelés kerekét, mely az éltető erőt szolgáltatja a társadalomnak. Ennek látjuk napfényes megnyilatkozását a new yorki autó- soffőrök sztrájkjánál. Alig pár nappal a sztrájk után, egyes ruhagyárak megállnak, nincsen anyag. A cukorgyárak bejelentik, hogy csak részidőt képesek dolgoztatni. Az összes nagy újságok beleértve a “Times”-t néhány oldalra redukálva jelennek meg, nincs papír. A nagy Metropolis egész ipari termelése megbénul a szakképzett munkások kezéből kihull a szerszám, sztrájkolnak a teherautó soffő- rök. New York polgármestere O’Dwyer fejnélkül kapkod ide- oda, fenyegetőzik, hogy rendőrséggel fogja a teherautókat mozgásba hozni, ha a sztrájkolok azonnal vissza nem mennek a munkába. Elmúlik tíz nap és a sztrájkolok mint egy ember kitartanak. A nagy chain üzletek készletei leapadnak és a mai napi bejelentés szerint az A-P és más üzletek lezárnak, nincs áru. Nem kevesebb mint 750 ilyen üzletről van szó New York városban. Hogy a-sztrájkolok kizárólag a milliókat harácsoló ki- szákmányolóik ellen harcolnak, azt demonstrálni akarták azzal, hogy a romlandó napi élelmiszereket szállítani akarták, hogy a vásárló közönség hozzájuthasson. Az A-P élelmiszer uzsorásai azonban úgy akarták kijátszani a sztrájkolókat, hogy a nagy autótruckoknak csak a hátuljára rakták be a friss zöldségféléket, belül pedig a kannás dolgok és más nem romlandó árucikkek voltak. Amidőn a csalásra rájöttek a sztrájkolok az összes élelmiszerek szállítását megtagadták. És most aztán jó lesz tudni azt is, hogy azért nagyon különleges az autósoffőrök sztrájkja, mert úgyszólván inkább szétszervezve vannak különböző lokálokba az AFL szétszervező taktikája folytán. Az AFL Teamster Uniónak nem kevesebb mint 27 lokálja van New York környékén, ezekből három lokálba tartozik az a 15 ezer munkás, akik most sztrájkolnak. Ebből több mint tízezer a legnagyobb lokálnak a most már jól ismert 807-esnek tagja. (Folytatás a 8-ik oldalon)
