Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-09-14 / 1441. szám

1946. szeptember 14.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL

___CS...Ö MEGJEGYZÉSEI

I

LEVELEK ÓHAZÁBÓL

Sokáig kellett várnunk amig a postajárat megindult Magyar- országból. Addig azt hittük, hogy amikor a levelek megindulnak, akkor tiszta képet fogunk kapni az ottani helyzetről, de ez nem történt meg, mert itt is áll az, hogy attól függ, hogy milyen beállítású a levél írója. Ha az iró gazdag paraszt, levi- tézlett ur féle, volt nyilas bitang, biztosan másként látja a helyzetet, mint a földhöz juttatott szegény paraszt, a szervezett munkás, vagy a deportálásból visszajött szegény zsidó.

Tehát amikor ezeket a leveleket olvassuk, akkor hogy az őszinteséget megismerjük, meg kell vizsgálnunk a levél Írójának a gazdasági és politikai hátterét.

Az elmúlt héten négy ilyen levelet olvastam, amelyeket röviden ismertetni fogok. Levél No.

1. Egy szegény özvegy asszony levele Ózd környékéről. Levél No. 2 egy szervezett munkás kislányának a levele Budapestről. No. 3, egy újságíró levele. No. 4, egy fiatal leány levele De- vecser, Veszprém megyéből, ki a főszolgabíró alkalmazásában állt, mint könyvelő, szülei gazdag parasztok, akik a vagyonukat itt Amerikában szerezték és otthon szaporították.

Az első levél riója, egyszerű szavakkal leírja a szenvedést, amin keresztülmentek az ostrom alatt. Heteking a föld alatt kellett élniök, “a németek elvitték az állatokat, gépeket és a község vagyonát, az oroszok nem voltak rosszak, csak a harcokba lerongyolódtak és kiéheztek, bizony elvitték a meleg ruhát, meg élelmet is, de a szervezet közbelépett, hogy mi nem harcoltunk ellenük, csak a nyilasok, azóta nincs velük baj . . . most itt is demokrácia van és én is kaptam 4 hold jó földet, igy isten segitségével majd csak eléldegélünk.”

Második levél Írójának az apja jó szakmunkás volt, ki az egész életét a munkásság ügyének szentelte. Résztvett a földalatti harcokban, elfogták, rettenetesen megkinozták, amelyből hosszú hónapokon való orvosi kezelés sem tudta megmenteni, amelyről igy ir a kisleány- kája:

“Hat hete, hogy meghalt apám, azóta nem bírtam Írni, mert nem tudtam leírni azt, hogy az apám meghalt, hogy megölték azok a bitangok .... most kellett meghalnia, amikor már megvalósulás felé halad az amiért ő küzdött, amiért halálra kínozták az átkozottak.”

Két egyszerű, őszinte levél, amelyről mindenki megláthatja, hogy az irói azt írják meg, ami tényleg megtörtént. Most vegyük a másik két levelet és nézzünk meg csak egy-két részletet belőlük, hogy meglássuk, mennyire hazug, propaganda- szerű a beállítottságuk.

A harmadik levél a Magyarok Vasárnapjában jelent meg és célja az, hogy Horthyék szerepét úgy állítsa be, mint^ akik csak Hitler terrorja alatt álltak

a nácik mellé, mert valójában ők a szövetségesek barátai voltak. Szabotálták a nácik segítését és rendeleteik végrehajtását, amelyre azonban csak egy “bizonyítékot” hoz fel, azt írja, hogy “Magyarországon menekült meg a legtöbb zsidó, mert majdnem kétszázezer tért vissza”. Hát tényleg ez komolyan nagy szám, de csak relative. Ha egy kis számtani műveletet hajtunk végre, akkor ez a szám nem hogy nem igazolja a Horthy rendszer ártatlanságát, de még enyhítő körülménynek sem számit a bűnösségük megállapításánál, de i egyúttal megmutatja a Magyarok Vasárnapja és az Írójának a ripők, hazug mivoltát.

Magyarországon 850 ezer zsidó élt, ha most “majdnem kétszázezer él” akkor kétségtelen, hogy 650 ezer nem él. Ez a 650 ezer elpusztult egyrészét a nyilas bitangok végezték ki, másrészük a munkatáborokban pusztult el, a nagyrésze meg a nácik haláltáborainak lett az áldozata. A megmaradtak egy részét a keresztény barátaik bujtatták el, másrészük túlélte a munkatáborok szenvedéseit és valami “isteni csoda” folytán a náci halálgyárak gázkamráitól megmenekült, mert a náciknak nem volt idejük mindenkit elpusztítani. Horthyék is mentettek meg pár százat. A milliomos zsidókat és a családjait, repülőgépeken szállították ki, semleges országokba.

Ha egy gyilkos kiirtja egy család háromnegyed részét és mert az egynegyed részét életben hagyta, azért nem kisebb a bűne.

A negyedik levél Írója, típusa annak a reakciós propagandának, amely Amerika felé ömlik. Azoktól, akiknek a régi urhat- námságuknak véget vetett az uj rendszer. Nem csak a gazdag parasztot, de főleg a magyar nép által oly jogosan gyűlölt szolgabirói hivatalt, a lecsúszott gentryknek ezt a vadászterületét jellemzi ez a levél. Tele féktelen gyűlölettel a munkás, a kis paraszt, a zsidó és főleg az oroszok ellen, akiknek a jelenléte akadálya annak, hogy a régi uralmi rendszer megpróbálkozzon visszavenni a hatalmát, mint tette azt 1919-ben.

Az oroszokról azt Írja, hogy hetekig bujtatni kellett előlük a lányokat, ne hogy erőszakot kövessenek el ellenük. “Vadállatoknak, bestiáknak nevezi őket, kiktől még most is félni kell. Eseteket sorol fel az orosz katonák erőszakoskodásáról, rablásáról.

“Akik soha sem jöttek volna ide, ha Amerika repülőgéppel, lőszerrel nem segíti őket.”

A mai rendszerre ezt Írja a többek között:

“Az a ruha, amely rajtatok van, nem a tiétek, hanem mindenkié, az államé, most csak rajtad van kölcsönbe, de ha nekem megtetszik, leigénylem rólad.” A hercegprímás egy kiváló ember, a magyar nép nagy vezére, stb.

Nagyon bosszankodik, hogy a termés egy részét be kell szolgáltatni. Ezért úgy érez, hogy

nem érdemes dolgozni, megművelni a földet. Persze nagyon haragszik azért is, mert jóvátételt kell fizetni az oroszoknak.

A legjellemzőbb azonban ez a rész: “Amint a levelükből értem a szegény zsidókat nagyon sajnálják. Hát nem érdemes sajnálni őket. Nem, hogy megfogyatkoztak volna a deportálásban, de még szaporodtak. Kihiz- va, kiöltözve tértek haza. Alig férnek meg a bőrükben. Soha igy nem néztek ki, mert amig el nem vitték őket, soványak voltak, most mind kivétel nélkül olyanok mint egy tehén. Pedig ha rossz dolguk lett volna, nem híztak volna úgy meg.”

A levél írója aligha ismeri a nénjét, hogy ilyen vakmerőén hazudik a levelében, mert ha tudná, hogy az egy intelligens asszony, aki újságot olvas, rádiót hallgat, ismeri a társadalmi viszonyokat itt is ott is, tudja, hogy mi a kapitalista rendszer, de tudja, hogy mi a kommunista rendszer is, azt is nagyon jól tudja, hogy még a Szovjetben se lehet valakiről “leigényelni” a ruháját, nem hogy Magyarországon,. amely egyáltalán nem kommunista rendszer alatt él.

Megírta már nekik azt is, ha a magyar katonaság nem támadta volna meg az oroszokat, nem rabolt és gyilkolt volna ott, nem irtottak volna ki egész falvakat és főleg nem harcoltak volna az utolsó percig Hitler mellett, úgy az oroszok nem mint ellenségek jöttek volna, bizonyára kevesebb atrocitás történt volna.

Csak egyet nem értünk itt meg és ez az, hogy az erőszakosságok mindig mással történnek meg, soha sem a levél írójával.

Az oroszok már egy évnél több, hogy megszállva tartják Magyarországot, a levél Írója fiatal, valószínű csinos leány és miután nem panaszkodik, tehát őellene nem követtek el merényletet azok a “bestiák”.

Ha az a devecseri kislány jobban megtanulta volna a propaganda mesterséget, akkor igyekezett volna úgy beállítani a levelét, hogy azok adatai hihetők legyenek. Mi elhisszük, hogy az orosz katona erőszakoskodott, mert tudjuk azt, hogy minden katona erőszakoskodik a magyar, az amerikai, az angol éppen úgy, ahogy a német katona is erőszakoskodott és rabolt egyénileg éppen úgy, mint testületileg, mire az oroszok odaértek, már elvettek mindent ami érték, pedig azok szövetségesek és baj társak voltak.

A harmadik számú levél Írója azt írja, hogy 200 ezer zsidó tért vissza deportálásból, a többi 650 ezer ott pusztult. A naiv kislány meg azt akarja nekünk beadni, hogy ott úgy bántak velük, hogy mind úgy meghíztak mint a “tehén” és sokkal többen jöttek vissza a haláltáborokból, mint amennyit elvittek, bizonyára szanatóriumokban és más üdülőhelyekre vitték őket, ahol a jó módjukban sokat szerelmeskedtek, hogy annyira megszaporodtak.

Itt nagyon elvetette a sulykot a szolgabirói hivatal, mert nem csak hivatalos statisztikát olvasunk, hanem képeket is látunk a haláltáborok, égető kemencékről, a lekinzott, csont és bőrig lesoványodott megmenekültek- ről és százával ismerünk itt

olyanokat, kiknek az egész családját kiirtották a náci nyilas bitangok.

Ahogy nem igaz az egyik, éppen úgy hazugság a másik. Amikor óhazai leveleket olvasunk, akkor azt is meg kell vizsgálnunk, hogy ki irta, hogy hol áll az illető gondolkozásban és főleg a társadalomban. Mert igazságot a szolgabirói hivatalokban a múltban, sem talált a magyar nép és hazugság, a nép elleni gyűlölet árad ma is azokból, akiket kikergettek a népnyuzó hivatalokból.

SZÁZEZER DOLLÁRT!

Ennyit akar összegyűjteni az Amerikai Magyar Szövetség tőlünk, amerikai magyaroktól, hogy igazságos békeszerződést harcoljon ki Magyarország részére.

Azt kellene mondanunk, hogy egy fillért se ezeknek az uraknak a kezébe, mert évtizedes tapasztalat igazolja azt, hogy amire ezek az urak még eddig gyűjtöttek, az soha sem lett arra a célra fordítva amire a gyűjtés folyt, de most csak ostoba fajankó az, aki elhiszi azt, hogy az Amerikai Magyar Szövetség az, amely hivatva van arra, hog ezen a téren eredményeket érjen el.

A lapokhoz — már amelyekről tudja, hogy velük egy húron pendül — propaganda cikkeket küld ki, annak a közlését kérve, hogy több kedvük legyen a dobot verni, egy Ígéretet tesz a titkár ur a kisérő levélben, azt Írva, hogy “Az Amerikai Magyar Szövetség ezen szives szolgálatát hálás köszönetén kívül, pénzügyi siker esetén, megfelelően honorálni fogja.”

EGY FILLÉRT SE!

No. 1 — Mert már előre beígérik, ha sikeresen megpumpol- hassák az amerikai magyarokat, abból juttattnak a szerkesztő uraknak is. A szerkesztő urak közlik is a cikkeket a “megfelelő honorárium” reményében, persze ezt nem kötik a body orrára, egyedül a Bányászlap tiltakozott az ellen, hogy az országmentés céljaira összepum- polt pénzt, egymás között osz- szák szét.

No. 2 — Mert még ha tényleg becsületes szándékaik volnának is, már lekéstek, mert a magyar kérdés lényege már eldőlt, nem is a békekonferencián, hanem akkor, amikor a románok kiugrottak és hátbatámadták a szövetkezett német-magyar hadsereget. Eldőlt már Potsdamban, ahol Truman-Churchill és Stalin felvázolták a békefeltételeket, eldőlt a külügyminiszterek konferenciáján, hónapokkal ezelőtt.

No. 3 — Mert ezt nem mi mondjuk, hanem Hinder Márton írja Párisból: “Magyarország nem csak elvesztette a háborút, hanem végleg kitartott Hitler mellett, tehát jó békét nem várhat és meg kell elégednie a trianoni határokkal. Remélhető, hogy idővel megtalálják a dunamenti nemzetek az együttműködés oly szoros formáját (amiről nem egyszer nyilatkozott a román miniszterelnök) amely másodrendű kérdésé deklarálja a határokat.”

No. 4 — Mert miután a béke kérdését befolyásolni úgy sem

(Folytatás a 8-ik oldalon)