Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-09-14 / 1441. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. szeptember 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 öné Year ----------- $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával. _____________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A profit nevében Az amerikai sajtó és a rádió napok óta hirdette, hogy James F. Byrnes amerikai külügyminiszter nagyon fontos beszédet fog tartani Stuttgart német városban. A lapok jelentése szerint körülbelül 1400 személyt rendeltek ki a nagyfontosságu beszéd meghallgatására, akiknek egyik fele katonatisztekből, másik fele pedig angol és amerikai kormányhivatalnokokból, továbbá pár száz német tisztviselőből állt, akik természetesen “lelkesen” tapsoltak és éljeneztek a beszédnek. Byrnes beszédét elemezve úgy látjuk, hogy annak lényege részben a Szovjet Union ellen irányuló fenyegetés, más része pedig a németekkel való flörtölés. Amig egyrészről megfenyegette az oroszokat, hogy Amerika nem fogja megengedni, hogy “Németország a Kelet és a Nyugat (értsd: Anglia és a Szovjet Union) között folyó mérkőzésben csak bábu legyen”, másrészről Ígéretet tett arra, hogy a német népet hamarosan újból német kormány uralma alá helyezik az egyesitett Németországban. Az egyesítésre igen egyszerű tervet ajánl. Szövetségi alapon egyesíteni kell az összes német területet egy központi kormányzat alatt. Ez a központi kormányzat természetesen az Egyesült Nemzetek katonai, vagy polgári fenhatósága alatt állna. Vagyis Németországban csak az történne, amit a szövetséges hatalmak közös bizottsága engedélyez. Secretary Byrnes a “demokrácia” nevében követeli ezt a változást Németországban. A demokráciát természetesen az amerikai felfogás szerint értelmezik. így például az oroszok által megszállt területeken elvették a nagy földbirtokokat és odaadták a parasztságnak. Byrnes szerint ez nem csak demokrácia ellenes, de egyenesen égbekiáltó bűn. Hasonlóan ellenkezik az amerikai demokrácia eszméjével a bankok és a bányák meg a gyárak lefoglalása is. De mindenek fölött, micsoda zsarnoki uralmat teremtenek az oroszok, ha még a szegény tőkések profitlehetőségeit is megszüntetik?! Azt is nagyon jól tudja Byrnes, hogy az oroszok nagyon makacsul ragaszkodnak ahoz, hogy a demorácia fogalmát ők magyarázzák helyesen és a magántőke profitjának lenyesésével nem gyengítik, hanem éppen ellenkezőleg, erősbitik a demokráciát. így semmi kilátás sincs arra, hogy az amerikai védjegyű demokráciának valami tere legyen az oroszok által megszállt területeken, amig az oroszok kezében van a hatalom. Mr. Byrnes tehát kieszelt egy igen ügyes kis tervet. Egyesítsük egész Németországot s helyezzük a közös bizottság uralma alá. Ebben az esetben a vitás kérdésekben ez a közös bizottság DEMOKRATIKUS MÓDON, szavazás utján, a TÖBBSÉG uralmát vinné át a gyakorlatba. Ez csak egyszerű és demokratikus, ugy-e ? Mr. Byrnes azonban elfelejtette megmondani, hogy abban a közös bizottságban, — általában már minden ilyen közös bizottságban kialakult egyfelől az angol-amerikai, másrészről meg a Szovjet blokk és hogy minden ily bizottságban az angol-amerikai blokk kétszer akkora szavazattal bir, mint a Szovjet csoport. Másszóval a Byrnes ajánlatának a lényege az, hogy a Szovjet által megszállt területeken is helyet adjanak az angol-amerikai tőke profitlehetőségének, amit természetesen nem igy fejezett ki, hanem a humanizmusra, a méltányosságra, igazságra, meg hasonló elvont fogalmakra hivatkozva követelte, az áldemokrácia területének a megnagyobbitását. A hazafiság kufárjai Lapunk junius elsei számában felhívtuk olvasóink figyelmét az Amerikai Magyar Szövetség által képviselt amerikai magyar reakció újabb nagyszabású pumpolási kísérletére. Mint előzőleg már annyiszor, úgy most is a hazafias frázisok segélyével igyekszenek eretvágni az amerikai magyarságon. Most Erdély hovátar- tozásának a kérdése adott nekik alkalmat arra, hogy a hazafias maszlaggal elhódított amerikai magyaroktól pénzt harácsoljanak ki. Ezzel a dologgal kapcsolatban már a junius elsei számunkban ezt irtuk: A magyar népkálváriáját okozó Horthy uralom amerikai ügynökei szörnyen verik a nagy dobot egy uj irredenta mozgalom megindítására, illetőleg arra, hogy egy ilyen álhazafias mozgalom segélyével pénzt zsaroljanak ki a negyedszázadon át elbolonditott amerika magyaroktól . . . A múlt tapasztalataira támaszkodva állapítjuk meg, hogy az amerikai magyarság megpumpolására készülnek. A pénzt természetesen majd “hazafias célokra” kérik, vagyis olyanformán, hogy arról még csak elszámolást se kelljen majd adni. Nem sokáig kellett várnunk, hogy ez a jóslatunk beteljesedjen. A múlt hetekben az Amerikai Magyar Szövetség az álhazafi- ság zsírjától csöpögő körlevélben fordult az amerikai magyarsághoz, amelyet az összes polgári lapok leközöltek, még azok is, amelyek titokban ellenzik ezt az irredenta csalást, amelynek lényege valóban csak pénzszerzés a ma már hoppon maradt Horthy vigé- cek részére. A körlevélben nem kevesebbet, mint százezer dollárt kérnek az amerikai magyaroktól. Megírták egy kis füzetben, hogy Erdélyt Magyarországhoz kellene csatolni és ezt a füzetet most szét küldik az amerikai magyarok között. Elvárják persze, hogy a füzetért mindenki megfizet, méghozzá busásan fizet. Tiz, húsz, meg száz dollárokat várnak. Sőt szemérmetlenül megírják, hogy egy dollárnál kevesebbre senkitől sem számítanak. Hogy mire kell az a pézn? Hát kérem azért a pénzért az Amerikai Magyar Szövetség vezetői KÍVÁNNI FOGJAK, hogy Erdély legyen Magyarországé. Mert annál többet nem tehetnek. Az amerikai magyarok közötti ily irányú agitáció igazán semmit sem számit ebben az ügyben. Ez az uj irredenta mozgalom legfeljebb csak ront a dolgon és általában ártalmára van minden magyar ügynek. így a két Kerekes által vezetett reakciós társaság legfeljebb csak a kívánságait árulja, — hogy ha esetleg még abban is őszinték. Igaz, hogy elég fukarok, mert százezer dollárért már Szlovákiát is visszakivánhatnák. Avagy arra csak később kerül majd a sor. Mert ezekkel lehet alkudni is. Eljön még az idő, amikor pár dollárért még Fiúmét is követelni fogják. Te meg jó bolond amerikai magyar, ne légy fukar. Hát nem megér neked Erdély egy tízest? Hát nem szidják eleget a románokat, a szerbeket, a cseheket és főleg az oroszokat?! Micsoda komisz fráter vagy, ha még ezért sem tejelsz le?! Nem tartjuk ugyan valószínűnek, hogy ennek a már régóta ismert durva csalásnak az amerikai magyarok tömegesen dűlnének be, hiszen a new yorki gyűlésük és minden más megmozdulásuk hidegen hagyta az amerikai magyarság tömegeit. Azonban arra jó lesz nekik, hogy a nagy magyar egyleteket, amelyeknek vezérei részesednek a hazafias érvágásból, újból megpumpolják. Jó lesz tehát, ha az egyleti tagok országszerte felfigyelnek erre a dologra és nem engedik meg, hogy a pénztárcáikat ily közismert, durva, csaló fogással megrabolják. ÜZEN A SZERKESZTŐ: Uj olvasó, New Brunswick, N. J.: A küldött értesítést köszönjük. A szóbanforgó ügyeket és személyeket nem ismerjük. Egyenlőre nem is áll módunkban, hogy azokat megvizsgálhatnánk .Már pedig azt ön is méltányosnak tartja, hogy alapos vizsgálat nélkül egy tisztességes lap nem közölhet oly súlyos személyi támadásokat, miket ön összefoglal a sűrűn teleirt 8 oldalnyi levelében. Azonkívül, mint ön is Írja, az egész ügyet az teszi aktuálissá, hogy az ön által kifogásolt egyik egyénnek az arcképe most megjelent egy újságban. Hallomásra az ilyen dolgokat nem lehet leközölni, mert köny- nyen tévedés is lehet. így például önt is becsapta valaki, aki azt mondotta, hogy szeptember elsején a Bérmunkásnak értekezlete volt New Yorkban, amelyre, — mint irta, — beszámított menni, hogy ott elpanaszolja a megnevezettektől, azonkívül a papoktól, a kommunistáktól, az ügyvédtől és a követ- ségi tisztviselő részéről ért sérelmeit. Mint lapunkból is láthatja, a Bérmunkás csak Cleveland városban tartott értekezletet. Az értesítést mindenesetre köszönjük és az ottani munkástársainktól érdeklődni fogunk a dolgok iránt. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. * • E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- siintessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BFRRENDSZERREL'” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük n, régi társadalom keretein belől.
