Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-09-14 / 1441. szám
1946. szeptember 14. BÉRMUNKÁS 3 oldal Világválság Vastagon mázolt szekszuális humorral illeti a magyar paraszt azon egyéneket, akik bár normális életkörülményeket követnek és mégis jövendölésre tartanak igényt. Azt az általánosan elterjedt hitet gúnyolja vele, hogy aki jövendölni próbál, az vallásos aszkéta életet folytasson. Főleg, gyűlölje a női nemet, aminek a gyökerét a nő- gyülölő őskeresztény fölfogásban találjuk meg. Hogy ezen fölfogás hitét, megerősítsék, a katholikus papság odáig ment, hogy egyházán belül megtiltotta papjai részére a házasságot, amelyhez több mint valószinü más gazdasági okok is szegődtek. Akármilyen kifizetődő, de minden esetre háládatlan feladat a jövendölés. Ezzel szemben egyenlően igaz az, hogy az átlag emberiséget legszívesebben foglalkoztatja ez a téma. Veleszü- lette gyöngéje. Mondhatnánk majomszerü kiváncsiskodása az egyik oldalon, mig a másikon, öntudatosan fürkészi a jövőt, hogy mit tartogat számára. Ritkán jut csak eszébe az átlag embernek, hogy kolektivan igaz az a közmondás, hogy ki ki saját szerencséjének a kovácsa. Különösen áll ez a modern termelés mai kifejlett formájára, ahol a milliók szerencséjét hatalmas tőkés urak már előre megkovácsolják, jobban mondva szisztematikusan előre meghatározzák. Az jellemzi igazán a nagy embereket, hogy a történelmi eseményekbe kapcsolódva, sokkal hamarább, jobban és tökéletesebben látják meg azt az utat, amit a föltörekvő néprétegeknek követniök kell. Nagy változások eseményei közepette legtöbbször a dolgozó nép szinte ösztönszerüen követi a haladás irányát, mint öntudatosan. Azokat ismeri el vezéreinek, akik a legközvetlenebbül fejezik ki azt, amit úgyis már eltökélt szándéka végrehajtani, vagy amelyeket részben már végre is hajtott. Kínában a kommunisták, nem csupán a nép akaratának legközvetlenebb kifejezői sok esetben kerékkötői. Például: nem meggyorsította azon cselekvéseket, melyeket a dolgozó parasztság rögtön kivánt keresztülvinni, mint a földesúri osztály tökéletes, maradéknélküli kisajátítása és az iparok szocializálása, hanem egyenesen lelassította, az utóbbit pedig teljesen megakadályozta, — legalább is a jelen pillanatban. Ma már a vak is látja azon elkeseredett küzdelmeket, amelyek többé-kevésbé nyíltan folynak nemcsak Ázsiában, hanem habár egyenlőre diplomáciai utón, Európában is. Sőt egyes amerikai államok is kiveszik belőle részüket. Nem szükséges remetévé válnunk, hogy megjövendöljük azokat a fenyegető nyílt összecsapásokat, amelyek az egész világon -— félő, hogy túl korán — kezdetét venni készül. Az a bizonyos “kordon sani- taire” vonal, amelyet Oroszország köré vontak — nevezetesen Amerika és Anglia — amely a Gibraltártól Dél-Európa partelőestélyén jain haladva Iránia felé bekanyarodva, Indián és Kínán keresztül, majd a Skandináv államoktól lefelé haladva Triesztben ér véget, nem csupán “pure and simple” imperialista célt szolgál. És nem csupán az orosz bolsevista szociálizmus megsemmisítését tűzte ki céljául, hanem a világ összes dolgozóinak gúzsbakötése a célja. Az sem változtat a lényegen, hogy Stalin hatalma deszpotizmus, vagy szocializmus, mint ahogy egyes munkásmozgalmi emberek szeretik föltenni a kérdést; a szovjet hadak megjelenése Európában körülbelül azt jelentik, amit Bonaparte Napoleon hadai jelentettek volna negyven évvel később Európában. Még az esetben is forradalmi törekvéseket szolgál a szovjet hadsereg Európában, ha imperialista szándékból volnának is Stalin által ott tartva. Akár akarják, akár nem, kénytelenek támogatni a föltörekvő munkás- osztályokat az általuk megszállt területeken, csupán azért, hogy a reakciós nagytőkések ellenében a népben szövetségesekre, — amire szerintem úgy gazdasági, mint politikai okokból igen nagy szükségük van — kénytelenek az urait elkergető népek mellé állni, tekintet nélkül ai'ra, hogy korábban milyen diplomáciai egyezségeket kötöttek. Ebben keresendő a kulcsa a szovjet magyarországi politikájának is. Miután a magyar nép a választás alkalmával tudtára adta a szovjetnek állásfoglalásával azt, hogy krízis esetén a magyarokra nem számíthat, levonta a szovjet a konzekvenciát és a határozottan jobb szovjet barát cseheknek, románoknak, majd délszlávoknak a magyarokat kiszolgáltatta. Vagyis nem támogatja a magyar érdekeket, hogy a többi Magyarország körül fekvő népek bizalmát el ne veszítse. Látjuk a görcsös diplomáciai küzdelmeken keresztül Amerika és Anglia célját. A demokráciát jelképező sas és oroszlán karmok hogyan vájtak az olasz és görög nép testébe. Tudjuk, hogy az amerikai sasfészek Franklin D. Rooseveltről elnevezett repülőgép hordozó anyahajó nem passzióból horgonyoz a görög vizeken, hanem azért, hogy netán ha a görög nép vonakodna elfogadni a “szeretett királyt” móresra tanítsa őket. Tehát a régi rend visszaállítása a célja Angliának és Amerikának Európában. Ezen munkájuk közben olyan messze mennek, hogy még fasiszta gyilkosokat is hivatalokba tesznek, ha más reakciós megfelelő egyén nem akad részükre.. Ezek és sok más reakciós intézkedések arra engednek következtetni, hogy Európában fasizmust építenek a “demokrata” uraink és egyengetik az útját egy nyílt Spanyol- ország szerű polgárháborúnak. Azt a “kodron sanitaire” gyűrűt, amelybe a világ egyhatoda be van zárva, mint halászok a hálót, mind szorosabb és szorosabbra vonják Amerikai és Anglia reakciós urai. Keleten Ázsia felől a kínai nép hóhérával Chi- ang Khai Shek-kel próbálják megsemmisíteni a nép forradalmát. Nyugaton a spanyol nép hóhérát még mindég a hatalmon tartják, hogy mint alkalmas eszközt előhúzhassák, ha Európában szükségét látják. A mai állapotok között tartott német nép egy elkövetkező európai bonyodalomnál nem volna fölhasználható a reakció oldalán. Tehát a bajor reakciós papok és gyilkos nácik vezetése alatt egyesíteni kell őket az amerikai és angliai fasiszta urak oldalán. Ezen elgondolásuk alapján nézzük csak hogyan készítették elő a béke ügyét. A görög szavazásokat olyan tökéletesen kontrol alatt tartották az angol és amerikai urak, hogy ténylegesen senki sem tudja, hány görög akarja vissza a trónra a fasizta érzelmű és gondolkodású királyt. Azt tudjuk, hogy a szavazást bojkotálta a baloldal, ellenben az amerikai tengeri és légi erők tüntettek a király mellett, aminek tagadhatatlanul nagy propaganda ereje volt a király mellett. Az angolok Párisban több mint 11 billió dollár kártérítést követelnek Olaszországtól, nem azért, hogy ténylegesen akarják is, hiszen az olaszok meg sem tudnák fizetni, hanem hogy elvágják és fölborítsák az oroszok követelését Olaszorsz ággal szemben. Svédországban az Egyesült Államok meghiúsítani próbálta a svédek és az oroszok között köttendő kétoldalú kereskedelmi szerződést, amelyre Amerika szégyenére azt a választ kapta: “Ne kotyogj bele, ehez neked semmi közöd.” Francis Noel Baker, egy angol parlamenti tag Spanyolországba járva, úgy találta, hogy hajlandónak mutatkoznak a spanyol republikánusok egy gazdasági bojkot elviselésére, ha ezzel Frankon túladhatnának. Mondja továbbá: Hogy rohamosan hanyatlik a nyugati hatalmak becsülete a spanyol fasiszta ellenesek között, akik nem tudják megérteni Anglia és Amerika előzékenységét Hitler szövetségesével szemben. Tokióban, MacArthur generális egy éles támadást bocsátott ki a kommunizmus ellen, ami felé a japán nép törekszik. Kínában Chiang amerikai fölszereléssel újból fölujitja a harcot a kommunisták ellen. Hogy Anglia és Amerikai középkeleten Ázsia fölött a kontrolját megmenthesse, tömegesen deportálja Palesztinából az odamenekült zsidóságot. Ugyan ezen okból ellenzik az oroszok azon javaslatát, hogy a Darda- nellákat közösen kontrolálják. Több bizonyítékok is vannak arra nézve, hogy Anglia és Amerika urai nem csak az imperialista éhségeiket akarják kielégíteni, hanem drasztikus intézkedésekkel akarják gúzsba kötni a világ dolgozóit. Ezen intézkedéseik közepette megfeledkeznek föltenni a demokrata álarcot és akkor minden alkalommal megmutatkozik a fasiszta lóláb. Amerika két alternative előtt áll. Ha a józanabb gondolkozásu tőkései és politikusaira hallgat, mint Wallace és Pepper szenátor, akkor egy időre még eltudnák odázni a társadalmi forradalmat azzal, hogy kereskedelmi egyezményeket kötne Orosz-1 országgal és az újonnan alakult, • haladás útjára lépett kisebb államokkal, amelyek fölépüléséhez szükség van Amerika iparára. E révén munkában tarthatnák az Egyesült Államok 60 millió bérrabszolgáját. Más oldalról pedig, ha a reakció által kijelölt utón haladnak, akiknek eltökélt szándékuk kiprovokálni Európában a polgárháborút, amelyel az amerikai tőkések hatalmának megingatását is magaután vonhatja, kiszámíthatatlan kilengései és következményeivel. Persze, hogy veszélyt jelent részükre Oroszország megerősödése és gazdasági előnyomulása. De ha erősebb reakciós intézkedésekhez nyúlnak, különösen olyanokhoz, mint most Görögországban, a további harcokhoz vezethet el, amelybe újból bekapcsolódhatnak a világ összes népei, de most már nem fasiszta, hanem forradalmi alapon. . . . tudja Pál . . . MAR A FEDEZÉK SEM BIZTOS WASHINGTON — A War Department adatai szerint a második világháború rácáfolt arra az általános hiedelemre, hogy a háborúkban a generálisok a biztos fedezékből vezetik a háborút és igy őket ritkán éri veszély. A most közzétett adatok szerint a generálisok vesztesége körülbelül azonos a hadsereg veszteségével. Miután az amerikai 11 milliós hadsereg körülbelül egy millió embert veszített (halottak, sebesültek és foglyokban), ami körülbelül 9 százaléknak felel meg: Ugyanígy a 2000-nél kevesebb generálisok sorából 100-on felüli volt a veszteség. Csatában elesett vagy repülő baleset áldozata lett 37 generális, 18 meghalt szolgálat közben, a többi foglyul esett. MUNKÁS É, AVAGY MUNKÁLTATÓ? NEW YORK — Henry G. Wenzel brooklyni supreme-co- urti bírónak abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a csak önmagukat alkalmazó Abraham Berkovitz és fia munkások-e, avagy munkáltatók? Abraham- éknak kis üzletük van, amelyben “soft drinket” (szódavizeket) árulnak. A soft drink gyárosok és a Soft Drink Workers Union között egyezség van arra, hogy csak olyan üzleteknek szállítanak, ahol union munkásokat alkalmaznak. A union tehát döntést kért arra vonatkozólag, hogy az olyanok, mint Abrahamék, akik csak önmagukat alkalmazzák, kötelesek-e belépni a unionba. Wenzel biró úgy döntött, hogy miután az ily kis üzletek nem veszélyezik a nion érdekeit, a tulajdonos-munkásnak nem kell belépni a szervezetbe s ennek megfelelőleg a gyárosok és a union kötelesek szállítani részükre az árut, mert máskülönben a trösztellenes törvényeket sértik meg. Néhány képviselő törvényhozás utján akarja megszabni, hogy a munkavezetők (foreman) a munkáltatóknak vagy a munkásoknak tartoznak-e lojalitással? Furcsa, hát a forema- nok maguk nem tudják elhatározni?
