Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-09-07 / 1440. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. szeptember 7. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .;.....................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year ________ $2.00 Six Months ........ 1.00 Single Copy .......... 5c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Mit akar Amerika? Az utóbbi időkben Középeurópa népeitől mind gyakrabban halljuk a kérdést: Mit akar Amerika? Amerika alatt természetesen az Egyesült Államokat értik. A kérdést pedig azért teszik fel, mert az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikáját egyáltalán nem tudják összeegyeztetni azzal az amerikai demokráciával, amiről nekik annyi sok szépet meséltek és aminek követésére ösztönzik, sőt csaknem kényszerítik őket. Nem értik meg például, hogy az a százpercentes demokrata Amerikai miért pártfogolja annyira a fasizmus utolsó mentsvárát, Franco Spanyolországát? A demokrácia hazája, — mármint Amerika, — miért akarja elpusztítani Középeurópa fiatal demokráciáit? A demokrácia őshazája, amely annyi vér és anyagi áldozattal sietett leverni a totalitär államok katonai erejét, miért támogatja és bátorítja most ezen szétvert fasiszta erők maradványait? Nem tudják megérteni, hogy miért kell az amerikai hadseregnek beleavatkozni a kínai polgárháborúba a reakciós Chiang oldalán, akinek nem csak repülőgépeket és fegyvereket adott, ha-» nem még a csapatait is szállítja. És nem tudják megérteni, hogy a demokrácia hazája, ahol a szavazást a legszentebb jogok közé sorolják, miért rendelte az egyik hadiflottáját a görög vizekre éppen arra a pár napra, amikor a görög nép szavazás utján azon kérdés fölött dönt, hogy visszahívja-e a félfasiszta uralkodóját? Az ilyen flotta látogatás alaposan rácáfol arra, hogy a szavazás szabadságát akarnák biztosítani. Az ilyen kardcsörtetés azt jelenti, hogy a görögök szavazhatnak tetszésük szerint minden olyan kérdésben, ami az amerikaiakat nem érdekli, de kormányformát csak Uncle Sam beleegyezésével cserélhetnek. És közismert dolog, hogy Samu bácsi igen nagy tisztelője a királyoknak, igy ahol csak lehet, támogatja őket. A középerópai népeket, akik a hollywoodi mozgóképekből ismerték meg az amerikai demokráciát, ezek a dolgok nagyon megzavarják. Azt hitték a jámborok, hogy az amerikai demokrácia valóban népuralmat jelent, — a népért a nép által, — mint ahogyan papagály módjára milliószor és milliószor elmondják. Ha azonban jobban megfigyeljük a külpolitikai eseményeket, akkor láthatjuk, hogy az amerikai és angol külpolitika mennyire azonos. Ennek a magyarázata az, hogy mindkét ország uralkodó osztály tőkés termelési rendszerből él. Kormányaik tehát ezen uralkodó osztály érdekeinek a kifejezői. Miután a fiatal demokráciákban a szocializálást egészen komolyan veszik, ott nagyban esik a profit eshetősége. így aztán demokrácia ide, demokrácia oda, Samu bácsi csak olyan országokat, illetőleg kormányokat pártfogol, amelyek kilátást nyújtanak a profitra. Vannak, akik nyíltan mondják, hogy az Egyesült Államok a széteső angol birodalmat s azzal együtt az angol imperializmust védi. Lehet igy is tekinteni ezt a dolgot. Azonban az is tény, hogy az angol és az amerikai tőke annyira egybeolvadt már, hogy az angol inerium szétesése az amerikai ngytőkének is jelentékeny buká: t jelentene. Ennek az igen nagy amerikai tőkének a befolyását láthatjuk úgy a párisi konferencián, mint a new yorki United Nation gyűlésein. Az amerikai demokrácia most levetette hollywoodi álarcát és igy könnyen ráismerhetnek az európai népek is. Megláthatják, hogy nem népkormányzat, hanem a tőkés érdekeltség kifejezője. Hogyan él a magyar munkás? Most, hogy a forint bevezetése már valamennyire állandósította az árakat Magyarországon, a washingtoni magyar követség hírszolgálata számadatokkal igyekszik bemutatni a magyarországi megélhetési viszonyokat. Sok mindent tudunk meg ezen adatokból, csupán egy dolog marad nagy rejtély előttünk és ez az, hogyan él meg a magyar munkás a jelenlegi keresetéből? A számadatok szerint az amerikai dollár értéke 11 forint 62 fillér. A segédmunkások órabére 58 és 95 fillér között mozog. Tanult munkások 56 fillértől 1 forint 14 fillérig, szakmunkások 66 fillértől 1.35-ig és a különlegesen kvalifikált szakmunkások 1 forint 88 fillérig keresnek. Vegyük példának az átlagos szakmunkást, aki mondjuk heti ötven órai munkával legfeljebb 67 forint és 50 fillért keres. Hangsúlyozzuk, hogy ez a legmagasabb keresetek közé tartozik. Ugyanakkor azt látjuk, hogy egy pár cipő ára 100-120 forint. Vagyis a legjobb keresetű munkás kétheti bére kell egy pár cipőre. Az élelmiszer árak hasonló színvonalat mutatnak. Egy kilogram zsir ára 30 forint, vagyis a munkás félheti keresete. A só, amely a régi világban Magyarországon is olyan olcsó volt, mint most itt, kilogramonként 2 forint és 70 fillérbe kerül Budapesten, vagyis a munkás két órai keresetébe. A cukor kilogram ja 14 forint, méz 15 forint, főzelékfélék 30-60 fillér. Ugyancsak ilyen magasak a lakbérek is, a 3 szobás lakásért 60-75 forintot, vagy annál is többet kell fizetni, vagyis a munkás keresetének egynegyed része, vagy a fele lakbérre megy. így tehát nem csoda, ha rejtély marad előttünk, hogy miként élnek a magyar munkások? A válasz csak az lehet, hogy olyan nélkülözések közepette élnek, amit mi itt, Amerikában nem is tudunk elképzelni. A magyar munkásság és általában a magyar nép most fizet azért, mert negyedszázadon át tűrte a Horthy uralmat, amely ehhez a katasztrófához vezette. A legszomorubb ebben a dologban az, hogy a bünhődéssel járó szenvedésből éppen az a kisebbség kapja a legnagyobb részt, amely mégis csak mutatott valami ellenállást a Magyarországon született fasizmussal szemben. A magyarországi ipari munkásság tehát kétszeresen is áldozata annak a katasztrófának, amit nem tudott megakadályozni. A külföldi munkásság ebben a dologban nem sokat tehet, legfeljebb segítheti valamilyen adományokkal a magyar munkásokat. Ami a legfontosabb az, hogy a magyarországi munkásság vonja le a tanulságot és szervezkedjen úgy, hogy a nemzeti sovinizmus jelszavakat hangoztató kizsákmányoló osztály soha többé hatalomra ne kerüljön a Duna medencéjében. JEGYEZD MEG .------------------------Ajánlja: St. Visi---------------------------Már öt napja elkeseredett harc folyik az olasz kormány és a partizánok között az északi olasz városokban, hegyekben. Az ok a harcra az volt, hogy amig a jó keresztény kormány szabadon engedte a fasiszta vezéreket, azoknak a helyére bezáratta az union és a partizánok vezéreit és azokat még sürgetésre, kérésre sem akarják szabadon engedni. De ami legérdekesebb, hogy ez az elkeseredett harc, melyben több mint 15,000 partizán és ugyanannyi kormányügynök és rendőr vett részt, nem volt elég nagy újság az amerikai “szabad sajtónak” közlésre, vagy még csak meg is említeni. Ausztrália, New Zealand, Dél Afrika, India, mind az angol birodalomnak a szerves része. Mint a “His Majesty” nevében beszél és mégis most a kis nemzetek nevében akarják a béke- konferencia feletti kontrolt magukhoz ragadni. És azt mind a I demokrácia nevében, az őfelsége érdekében. Hát tessék kihámozni, hogy őfelsége nevében, hogy lehet demokráciát védeni. De hát az angol birodalom tagjai, védnökei még mindig összetudják pásszitani az őfelsége érdekeit, a demokrácia érdekeivel. Iránban az állami rendőrség, amelynek a feje Mr. Schwartz- kopf amerikai rendőrfőnök, letartóztatott egy csomó szak- szervezeti vezetőt és a balszárnyi “Tudhe” pártnak vezetőit, mert résztvettek az angol olajmezőkön kitört bérharcokban. Minden demokráciánál, emberi életnél, szabadságnál szentebb az olaj és a haszon. Azt ismerjük, hogy minden beteg pénzrendszernek manapság legjobb orvossága az arany befecskendezés. Ezt az angolamerikai urak is jól tudják és ha valamelyik ország pénzrendszere végelgyengülésben szenved, mint a magyar szenvedett ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai he- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel n» uj társadalom szerkezetét építjük régi társadalom keretein Kelni
